Hogy kaphatott 2,5 milliárdos büntetést a Booking.com?

Rekordméretű, 2,5 milliárd forintos fogyasztóvédelmi bírságot kapott a Booking.com. A büntetés okait már mi is bemutattuk, és akit részleteiben is érdekel a GVH logikája, itt nagyon részletesen nyomon követheti azt, hogy miket is vizsgált és miként gondolkodott a GVH.

A mérték mindenkit meglepett

A három megállapítás röviden a következőkről szólt.

1. A szálláshelyek „ingyenes lemondhatósága” valójában korlátozott volt, és nem nevezhető ingyenesnek, hiszen, aki a későbbi lemondás lehetőségét választotta, drágábban foglalt.
2. A Booking.com idegesítő, úgynevezett „sürgető” üzenetei, például a „már csak egy foglalható szoba”, „az elmúlt egy órában is hatan foglaltak” pszichés nyomásgyakorlásra alkalmasak, és megzavarják a fogyasztó higgadt döntéshozatali folyamatát.
3. Végül a GVH szerint a magyarországi szállásadók ajánlatainak megjelenítésekor a Széchenyi Pihenőkártya lehetőségét nem megfelelően (nem egységesen) tüntette fel az oldal, ami torzíthatta a foglalásokat.

Az első két gyakorlat a vizsgálat idején is fennállt, az utolsó már nem. A 112 oldalas GVH-s anyag rengeteg honlapképpel, próbavásárlásokkal, betűméretig kielemzett üzenetekkel, árazási példákkal illusztrálja a Booking.com és a fogyasztók kapcsolatát, miközben a nemzetközi gyakorlatoknál többféle korábbi vizsgálattal is foglalkozik.

Mi a méretes bírság apropóján hazai versenyjogászokkal részben a konkrét esetről, részben arról háttérbeszélgettünk,

Beszélgetőpartnereink az ügyet ismerték, még ha nem is voltak benne involválva, tudták, hogy a Booking.com (ismét) vizsgálat alatt állt, nem lepte meg őket az sem, hogy az ügy milyen megállapítással zárult, de a bírság mértéke annál inkább.

Kétoldalú piac

A Booking.com üzlete speciális, megértéséhez egy pillanatra gondolkodjunk el az úgynevezett kétoldalú piacokról, vagy ismertebb fogalmakkal, az integrátorokról, a koncentrált piacokról.

Az ilyen platformok összekötnek fogyasztókat és cégeket.

• A tőzsdék a vállalatokat és a részvényt vásárló magánbefektetőket,

• a szállásközvetítők az utazni vágyókat és a szállodákat,

• a biztosítás-közvetítők az ügyfeleket és a biztosítókat,

• az Uber az utasokat és a sofőröket,

• de olyan ismert hazai kötődésű vállalkozás is van, amely a kukkolókat és a nekik vetkőzni hajlandókat párosítja.

Az ilyen kétoldalú piacok alapelve, hogy a likviditás likviditást szül. Ha egy tőzsdén sok a cég, odamennek a befektetők. Ha pedig sok a befektető, akkor oda igyekeznek majd a részvényt kibocsátó cégek is. A jó piacok nagyon megerősödnek, a nem olyan népszerűek végképp eljelentéktelenednek.

Ha sok a szálloda egy platformon, mindenki ott keres, ha mindenki ott keres, akkor a következő szálloda is a piacvezetővel fog szerződni, az ott elérhető network egyre értékesebb lesz a piac mindkét oldaláról érdeklődő ügyfeleknek. Hasonlóképpen mindenki a legjobb ingatlanos oldalon vagy a legjobb használtautó-portálon próbálja eladni, de venni is.

A Booking.com mindig is fókuszban volt

A Booking.com tehát egy ilyen kétoldalú piac, a szállásközvetítők legerősebb szereplője volt, és az jelenleg is. A cég nem ismeretlen a magyar és az európai versenyhivataloknak. Komoly előtörténetre tett szert már a különböző hatóságoknál.

Az első nagy ügysorozatát két tucat európai országban vizsgálták, ez egy klasszikus antitröszt-eljárás volt, arról szólt, hogy a cég azt hirdette és azt is követelte meg a szálláshelyektől, hogy ő kínálhassa a garantált legjobb árat. Érdekes módon anno Magyarországon ez a vizsgálat elmarasztalás nélkül zárult, de

Ez bizonyos helyzetekben erősen korlátozó volt, kizárta azokat a piaci logikákat, amikor például egy hotel személyre szabott, vagy last minute akciókkal nagyon nagy engedményeket tudott adni. A Booking ugyanis mindenkivel kikötötte, hogy engedményt csak úgy lehet adni, ha náluk is ilyen mérsékelt az ár. Az ügy kompromisszummal zárult, ma már ezzel a „garantált legjobb ár” kifejezéssel nem találkozunk.

A kerülendő szavak

Minden szakmában megvan az, hogy milyen kifejezéseket nem szabad használni. A sajtóban a helyreigazítási perek elkerülésének érdekében például a „minden” és a „senki” szavak kerülendők. Ha azt írjuk, hogy a koncert a nézőtéren senkinek sem tetszett, és a koncertszervező beperel minket, bármilyen csúfos bukás is volt a műsor, nem lehet bizonyítani, hogy senkinek sem tetszett, mindenkit nem tudunk tanúnak beidézni. A versenyjogban is vannak ilyen kerülendő szavak, a „legjobb”, de az „ingyenes” is ilyen.

Rengeteg ilyen ügy van, az értelmes cégek egyszerűen rettegnek az „ingyenes” szó használatától. A Booking.com esete azért különleges, hiszen a lemondható szállások lemondása esetén valóban nem került a foglalás egyetlen fillérjébe sem a szállást foglalónak, vagyis ingyenes volt. Ám ha nem mondta le végül a foglalását, akkor magasabb árat fizetett, vagyis a lemondás opciója nem volt ingyenes.

A GVH és más hatóságok visszatérő gyakorlata, hogy a vállalkozások „ingyenes” kifejezését vizsgálják.

• A telefontársaságok nem ingyen adták a készüléket, ha ahhoz két éves hűségnyilatkozatot írtak elő, ami alatt díjakat szedtek.
• Mint kiderült, ha valaki egyetlen fillért sem költött a Facebookon, mégsem tekinthető ingyenesnek a Facebook, mert a közösségi média résztvevői azzal fizetnek, hogy a rájuk ömlesztett reklámokat megnézik.
• E logika alapján még a bevásárlóközpontok sem ingyenesek a fogyasztóknak. Nem szed ugyan senki belépőt, nem küldenek el, ha csak nézelődünk, de a bevásárlóközpont működtetője azért világít és fűt számunkra is, mert a bérlői majd fizetnek azért, ha mi jó sokan odamegyünk.

Rekordok

Fogyasztóvédelmi bírság tekintetében a Booking.com rekordernek számít, de fél éven belül

• a Telenor is kapott 1,8 milliárd forintos bírságot (ingyenes készülék),

• a Facebook Ireland 1,2 milliárd forintos bírságot kapott (ingyenes szolgáltatás, de kereskedelmi célra felhasznált ügyféladatok),

• a Vodafone pedig 1,176 milliárd forintos bírságot kapott, (hangzatos és túlzó kijelentések).

A jogászok szerint versenyfilozófiai kérdés, hogy ezek az „egyéni” fogyasztóvédelmi ügyek mennyire tartoznak a versenyjog alá. A hazai gyakorlat szerint, amikor a GVH az egyes fogyasztót védi, akkor annyiban a versenyt is védi, hogy aki átveri a fogyasztóit, az indokolatlan versenyelőnyre tesz szert azzal szemben, aki a fogyasztót nem veri át.

Mégis sok európai országban a fogyasztóvédelem elkülönül a versenyhivataloktól, nálunk viszont nemcsak a GVH része, de mintha egyre fontosabb része is lenne.

Bevételi kényszer

Mi ennek a magyarázata? A GVH bevételt termel, a bírságolásai bevételét „tervezik”, az érdemben magasabb összeget hoz, mint a működési költsége. Állami szempontból tehát nemcsak a tevékenysége társadalmi haszna, de konkrét anyagi haszna miatt is pozitív a szaldója.

Ugyanakkor az alaptevékenysége, a kartellezés üldözése nehezebb,

nehezebb rajtaütni egy titkos összeesküvésen, mint nyilvános reklámokat elemezni.

Ráadásul a GVH tevékenysége sokszor kapja meg azt a kritikát, hogy a politikaközeli ügyekben gyorsan ad zöld lámpát, a támogatók nélküli cégekkel szemben viszont határozottabban lép fel.

Kevésbé átpolitizált

A klasszikus versenyhivatalok inkább fúziókat, trösztöket, erőfölényt néznek, de Magyarországon a független, vagy kvázifüggetlen hatóságoknál az is kérdés, hogy mennyire mennek neki a politikaközeli, „védett” vállalkozásoknak, márpedig a legtöbb ilyen ügy tele van ilyen vállalkozásokkal.

A fogyasztóvédelemben pedig mindenki elkapható, olyan nyugati cégek is, amelyek itthon nem teremtenek sok munkahelyet, de elvisznek egy csomó bevételt.

Fogyasztóvédelmi ügyből annyit csinálsz, amennyit akarsz

Abban, hogy sok ügy legyen, a cégek is segítenek, mert állandóan felnyomják egymást, a gyógyszercégek, a távközlési társaságok, az étrendkiegészítőket gyártók külön embereket tartanak fent arra, hogy figyeljék a versenytárs hirdetéseit. A GVH ezeket kivizsgálja és viszonylag egyszerűen sok bírságot ki tud szabni.

A kartellügyekben azonban nehezebb a bizonyítás, vagy hibás az érintett piac megállapítása, legutóbb is a nagy banki ügyben hét év alatt végül 9,5 milliárd forintról 4,9 milliárd forintra apadt a kiszabott bírság.

Ráadásul erős reputációvesztéssel is jártak a körülmények, például amikor egy fiatal, frissen kinevezett versenytanácsi tag, pár nap alatt átnyálazott 1400 dokumentumot és kialakította a véleményét), az ügy végül a Kúria előtt hasalt el. Akit érdekel részletesen, ebben a Magyar Narancs cikkben részletesen le van írva az eset.

A bírság magas

Forrásaink szerint a nagy és ismert online cégek megbüntetése különösen hálás feladat, bár valójában a közvélemény aligha érti, hogy miért kapott bírságot a Facebook vagy a Booking.com, de mindenkinek van egy-egy, sokszor negatív véleménye a társaságokról, gyűjtik a fotóinkat, big brother, belelátnak a mindennapjainkba, nem térítették vissza a lemondást, rossz volt a szállodai szoba, és így tovább.

A hazai értelmezés szerint egy ilyen cég akár a forgalma 10 százalékáig is megbüntethető. Természetesen egy-egy eset kapcsán más lehet a viszonyítási alap (például a Booking.comnál sem mindegy, hogy a magyar ügyfelek költései, a magyar szálláshelyek jutalékfizetése, vagy a cég teljes árbevétele a viszonyítási alap).

A kérdés nem is olyan egyszerű, hiszen amikor egy magyar ember a Bookingon foglal egy spanyol szállodai szobát, akkor lehet úgy értelmezni, hogy a Booking.com a spanyol szálloda díjából kap közvetíti jutalékot, de végső soron azért a magyar ügyfél fizetett. A GVH már említett részletes megállapítása minden pontban leírja, hogy miként értelmezte az érintett piacot.

Szeretjük és nem szeretjük

A versenyhivatali döntés közvetlenül nem kapcsolható össze a hazai gazdaságpolitikai vezetők attitűdjével, de azt korábban például az Uber esete is bizonyította, hogy itthon nem örvendenek túl nagy népszerűségnek azok a kaliforniai, vagy más távoli helyszínen működő cégek, amelyek lefölöznek egy amúgy lokális szolgáltatást. Gondoljunk csak bele:

• egy fővárosi család elment nyaralni Hévízre és a Booking-com-on foglalt szállást

• egy magyar fiatal bement, ameddig tehette, a bulinegyedbe egy Uberrel

• egy magyar cég magyar ügyfeleknek hirdetett a Facebookon

Belföldi szállásfoglalás, belföldi személyszállítás, belföldi hirdetés, és mégis egy nagyon távoli cég szedett belőle sápot. Olyan, aki magyar embert szinte nem is foglalkoztat. Tényleg bosszantó, csak sajnos nagyon jók ezek a szolgáltatások.

De ez persze egy másik kérdés, azt nem segít megítélni, hogy ért-e 2,5 milliárdot az, ahogyan a Booking.com nyomasztott bennünket, vagy ingyenesnek mondott valamit, ami véleményesen ingyenes, de azért alapvetően a fogyasztók alighanem értették, hogy miként működik.

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!