Aligha jószántából mondott le Nagy Márton, a jegybank alelnöke

Május 27-én napközben, még kora délután is Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank (immár volt) alelnöke és a titkársága a legnagyobb nyugalommal dolgozott a jegybankban. Este fél hétkor az alelnök egy online vitán vett volna részt, Zsiday Viktor befektetési szakemberrel ütközött volna. A Szeretem Magyarországot szervezésében megvalósuló beszélgetés nagyon izgalmasnak ígérkezett, mert ők ketten már korábban is élesen összeszólalkoztak a Budapesti Értéktőzsde szerepéről. Zsiday kritikáira ugyan hivatalosan a Budapesti Értéktőzsde reagált éles hangvételű szöveggel, de a szakma Nagy Mártont sejtette a gondolatok mögött.

Szerda délután nem sokkal az esemény előtt azonban lemondták a jegybankból az eseményt, és azóta sem a szervezők, sem Nagy Márton közvetlen barátai és mi sem tudtuk telefonon elérni az illetékest. Délután történt valami, nagyon úgy tűnik, hogy egy rendkívüli esemény, nem arról van szó, hogy hirtelen Nagy Márton felismerte, hogy le szeretne mondani. A következő hetek tervezett programjai, találkozói sem erre utaltak, hogy Nagy Márton ne a jegybankban képzelte volna el a közeljövőjét.

Szűkszavú közlemény

Az MNB mindössze egy rendkívül szűkszavú, Nagy Márton valódi jegybanki szerepét messze aláértékelő közleményben jelezte, hogy Nagy Márton, a monetáris politikáért, pénzügyi stabilitásért és hitelösztönzésért felelős alelnök – más fontos vezetői megbízatása miatt – a mai napon lemondott alelnöki tisztségéről.

A közlemény azt is tartalmazta, hogy a jegybank elnöke felkérte Virág Barnabást, a monetáris politikáért és közgazdasági elemzésekért felelős ügyvezető igazgatót, hogy átmeneti jelleggel vegye át a monetáris politikáért, pénzügyi stabilitásért és hitelösztönzésért felelős alelnökség irányítását.

A Növekedési Hitelprogram Hajrá és a Növekedési Kötvényprogram vezetését Patai Mihály, a nemzetközi kapcsolatokért, készpénzlogisztikáért, pénzügyi infrastruktúrákért és digitalizációért felelős alelnök veszi át.

Belső viszonyok

Ha az MNB eltávolít valakit, akkor azt jellemzően nyugati multikat megszégyenítő keménységgel szokta „elengedni”.

Ha lehív a személyzetis, és közli a rossz hírt, hogy köszönjük szépen, mire visszaérsz a gépedhez, az it már letiltotta a gépedet és a telefonodat. Nem nyúlhatsz semmihez, az utolsó fájlodat sem tudod már megnyitni

– mesélte egy egykori vezető.

Ez most információink szerint nem így történt, és bár hivatalosan Nagy Márton egyéb megbízása miatt mondott le, úgy tudjuk, hogy közvetlen környezetében dolgozókat, a titkárságot is érintette a „változás”.

Konfliktusokról többen hallottak, de az biztos, hogy a bejelentés előtt 24 órával még a kollégái egyáltalán nem kalkuláltak ilyen változással. Az egyik folyosói pletyka szerint

és a válság nyomán ebben a kérdésben még a „nagyfőnök”, vagyis Orbán Viktor miniszterelnök is megfogalmazott (egy alapvetően rosszalló) véleményt.

Arról azonban, hogy mi okozta a minden elemében váratlannak és kikényszerítettnek tűnő változást, egyelőre nincsenek hiteles, első kézből származó információk, de vélhetően hamarosan majd elindulnak a pletykák, lesznek a volt alelnök, illetve az elnök környezetéből származó, részben egymásnak is ellentmondó, párhuzamos valóságészlelések.

Van-e út a kereskedelmi szektorba?

Azt beszélgetőpartnereink eltérően látják, hogy mi lehet potenciálisan Nagy Márton új és fontos megbízatása. Mivel az elmúlt napokban beindult a nagy banki kihívó (Takarékbank–MKB–Budapest Bank) összegyúrása, adódhat a feltételezés, hogy ennél a képződménynél lehet feladata annak a bankszakembernek, aki remekül ismeri az intézményeket, talán a legjobban az MKB-t, hiszen nagyon aktívan részt vett a bank korábbi szanálási, majd eladási folyamatában.

Ám a jegybanki-kereskedelmi banki váltásnak akadályai is lehetnek, akár valamilyen szerződésbe foglalt korlátozás (ez elég gyakori a felügyeleti joggal is bíró intézmény és a piaci szereplők között), akár azok a konfliktusok, amelyeket a „nehéz természetű” Nagy Márton összegyűjtött a kereskedelmi banki vezetőkkel, például Vida Józseffel az új bankot összefogó pénzügyi holding leendő vezérével.

Ráadásul a holdingbank vezetése vélhetően magas (politikai jellegű) szinteken dől el, Nagy Mártont mindenki kiváló monetáris koponyának gondolja, de nincsen benne ebben a politikai térben.

Jegybankból kerbankba

Természetesen van erre a típusú váltásra sok példa is, Jelasity Radován, az Erste Bank vezérigazgatója, a Magyar Bankszövetség frissen kinevezett elnöke például a szerb jegybank elnöke volt korábban. Hamecz István, az MNB volt ügyvezető igazgatója, egy nagyon markáns jegybankár szintén átment a magánszektorba, ő az OTP-csoportban töltött be sokáig fontos posztokat.

A kollégák szerint három ember biztosan tudja, mi történt: Matolcsy György elnök, Nagy Márton volt alelnök és Patai Mihály, aki most bizonyos területeket meg is örökölt volt kollégájától.

Utóbbi két ember erősen eltérő karakter, nem is volt jó közöttük a kémia az elmúlt időszakban, ami a tankszerű Nagy Márton és a kimértebb, konszenzusosabb Patai Mihály eltérő habitusából is eredhet, de akár onnan is, hogy amikor korábban a tárgyalóasztal két oldalán ültek, Nagy Márton jegybanki vezetőként, Patai Mihály akkor még bankszövetségi elnökként, előbbi nagyon határozottan söpörte le a kereskedelmi banki véleményeket.

Az utóbbi időben azonban úgy tűnt, hogy az elnök és alelnöke között újra jól működik a szimbiózis. Régebben volt a két vezetőnek egy ismert konfliktusa (Nagy Mártont akkor visszafokozták bizonyos titulusai alól), de újabban újra úgy tűnik, hogy ő a legerősebb alelnök. Vagyis működik az a feladatkiosztás, hogy Matolcsy György az, aki mer nagyokat álmodni, ő a vizionárius, Nagy Márton pedig a konkrét programok szakmai atyja.

Simulékonyabb

Virág Barnabás, ahogy a jegybanki kollégái hívják „Bambi” régóta lépésről, lépésre emelkedett fel a jegybankban. Alelnöknek értelemszerűen azonnal még nem nevezték ki, de átmenetileg megkapta a legtöbb terület vezetését. Virág Barnabás sokkal simulékonyabb, konfliktusmentesebb alkat, de ez azt is jelenti, hogy színtelenebb, kevésbé hagy nyomot, mint Nagy Márton, nem szokott nemet mondani a főnökeinek.

Az biztos, hogy Nagy Mártonnak voltak önálló elképzelései, úgy érezte sokszor, hogy ezt csak akkor tudja keresztülvinni, ha leüvölt másokat, Virág Barnabás nem emeli fel sohasem a hangját.

Nagy Mártonról biztosan lehetett rosszakat mondani, de értett ahhoz, amit csinált, és sokat dolgozott. Ő volt mindenki szemében a „jegybank zsenije”, de az sokakat zavart, hogy úgy is viselkedett, és például a bankoknak mindig nagyon agresszíven ment neki, még amikor segíteni szeretett volna, akkor is előszeretettel találta ki helyettük, hogy mi a jó nekik.

Erre volt példa legutóbb az, amikor Nagy Márton szakmai mentorálásával állami alárendelt kölcsöntőkeprogramot szervezett az állam, de a bankok finoman jelezték, őket nem kérdezték meg. A házon belül kicsit meglepetést keltett egyébként Virág Barnabás kinevezése, mert többen egy másik ügyvezetőt, Palotai Dánielt gondolták volna alkalmasnak inkább, igaz, ő korábban nagyon közeli munkatársa és szerzőtársa volt Nagy Mártonnak.

Borítókép: Nagy Márton. MTI Fotó: Kovács Attila