A költekezés ne legyen fiskális alkoholizmus

Milyen hatásai vannak a magyar gazdaságra, illetve a költségvetésre a koronavírus-járványnak?

A járványnak több közvetlen hatása is van: a költségvetés kiadási oldalát az egészségügyi rendszer és a gazdaságvédelem feladatai erőteljesen megnöveli, a beruházásokat és a béreket is érinti.

A vírus korábban ismeretlen volt, így kutatásokat kell finanszírozni, ott vannak a leküzdésére vonatkozó költségek is, amelyek a világban horrorisztikus összegeket emésztenek fel – ez a közvetlen oldal, amely az egészségügyi védekezéssel, továbbá a napi működéssel, fejlesztéssel kapcsolatos.

A többletszervezés, a többletmunkaidő mellett a legkülönbözőbb kiadáscsoportok jelennek meg, nemcsak a PCR-tesztekre kell gondolni, hanem például a katonai vagy rendőri jelenlétre a kórházakban, iskolákban. Ott vannak a működési költségek is, elég csak a just in time jellegű beszállításokra gondolni, amelykre korábban egész Európa be volt rendelkezve. Van olyan teher is, amely már a szinergiákkal jelenik meg: az iskolák működőképességének fenntartása például óriási többletfeladatot és -költséget jelent, az online oktatás is egy halom új beszerzést igényelt. Mindennek van „filléres költsége”, elég, ha valahol kiteszik azt egy tanteremben, hogy „Ne ülj rá!”, ez akár darabonként 4-5 forintba is kerülhet. 

Vannak kulcsterületek, ilyenek az iskolák, egyetemek. Elsősorban az alapfokú oktatási intézmények működőképességének fenntartása a cél, ugyanis, ha ezek bezárnak, a szülők sem tudnak majd dolgozni, ami nehezen megoldható helyzetet teremthet. Vannak bénulttá vált nemzetgazdasági ágak, például erősen kérdéses, hogy a turizmus hány év alatt tér magához. Abban teljes egyetértésben vagyok a Költségvetési Tanács két másik tagjával (Matolcsy György jegybankelnökkel és Domokos Lászlóval, a számvevőszék elnökével), hogy

akármit is csinálunk, ezért a befektetésünket és a gondolkodásmódunkat nem úgy kell berendezni, hogy volt egy intermezzo és minden megy tovább. Egyébként az összes gond ellenére egyetemi emberként, nagyszülőként is mondhatom, hogy az összes nehézség, pillanatnyi zavar ellenére sincs miért szégyenkeznünk. Működik a rendszer.

Az volna a célszerű, hogy azokat az invesztíciókat, amelyeket most ez az óriási költségvetési mozgástér, az eredetileg tervezetthez képest tízszeresére növekvő, 3600 milliárd forint összegű államháztartási hiány teremt, helyesen használjuk fel. Ez finanszírozható nagyobbrészt belföldi forrásokból, amelyek mellé külföldi forrásokat is igénybe kell venni.

Mibe érdemes ezt az összeget befektetni?

Olyanba, amibe a pillanatnyi szükség diktálta feladatok reflexszerű megoldásán túl is érdemes – és ez a legnehezebb. Az ingyen pénzt nem szeretem, mert nincs hozzákapcsolva követelmény, nincs differenciálás, így ez csak egy tűzoltási pótcselekvés. Minőségi, célzott pénzköltésre van szükség, nem pénzszórásban gondolkozva, hanem megtalálva azokat a területeket is, amelyek beruházást jelentenek a jövőbe – szellemi munkák, technológiák, innovatív területek, telekommunikáció, űrtechnológia.

A válság olyan helyzetet idézett elő, hogy egyre bonyolultabb döntéseket kell meghozni egyre rövidebb idő alatt és egyre adekvátabb módon, ami döntéstechnológiai változásokat jelent egy sor területen. Olyan befektetési gondolkodásmódra kell váltani, amelyben nemcsak betonban gondolkodunk, hanem emberi észben, technológiákban.

Arra nagyon kell ügyelnünk, hogy a költekezési lehetőség ne változzon át fiskális alkoholizmussá, ne rúgjunk be! Itt van a lehetőség, használjuk, költsük, csináljuk, de azzal a szándékkal, hogy ebből – a kialakult válság kezelésén túl – messzebbre szóló érték is teremtődjön, és ne csak pillanatnyilag lakjunk jól.

A költségvetési expanzió és a konzervatív finanszírozás nem egymást kizáró törekvés. Nem mindegy azonban, hova rakjuk a pénzt.

Rugalmas szerkezetváltozásokra fogunk kényszerülni, ami emberi, vállalkozói, támogatás-odaítélési szempontokból új helyzeteket teremt.

Ugyanakkor az is látható, hogy a vállalkozói szféra egy része – például a kiszállítás, az étkeztetés vagy az online rendelések – nyert a válságon, és lehetőségként éli meg. A lassút, a lassan alkalmazkodót, a külső segítségre várót jobban sújtja a járvány, most nem szólva a már említett, objektíve nehéz helyzetbe kerülőkről.

Az adóbevételekben látnak visszaesést?

Minimálisan. A féléves előirányzathoz képest 4-5 százalékos a visszaesés, ami kedvező a jelenlegi helyzetben. Ez egy kiadási típusú válság, ennek a gazdasági hatásai fokozatosan érződnek majd. A prognózis az, hogy a múlt évi bevételekhez képest nagy eltérés nem lesz, kiadási tekintetben azonban lesz – kényszerűen, éppen a jövő, a pozíciók tartása érdekében – kiugrás.

Az idei költségvetést 1 százalékos hiánycéllal fogadták el. Hol fog ez megállni?

Elindult egy számháború. Nem feltétlenül az a jó az idei évre, hogy a hiányszám azért legyen jobb, mert a védekezésre szánt pénzeket nem tudjuk értelmesen elkölteni, vagy mert nem találunk minőségi célokat, vagy mert a vezénylési, igazgatási mechanizmusokban lassúak vagyunk. A magyar számoknál

• 5 százalék környéki gazdasági visszaesést,
• GDP-ben kifejezve 7 százalék körüli hiányt és
• 77 százalék környéki GDP-arányos államadósságot

várunk. Ez viszonylag kedvezőbb, mint jó pár országé, de például a visegrádi országok közül vannak, akik jobban teljesítenek, mi ebben valahol az átlag körül vagyunk. Tartjuk magunkat, és együtt – elfogadva a szlogen igazságát – sikerülhet; a célok elfogadása, az azonosulás erő.

A jövő évben már visszatérhetünk egy konzervatívabb költségvetési politikához? Vagy továbbra is a járvány lesz a fő mozgatórugó?

Több forgatókönyv is van. A legegyszerűbb és legkedvezőbb modellezési lehetőség szerint az influenzaszezonra nagyjából lezárul a járvány, sikerül tömeges oltással azt megúszni, tavaszra van vakcina, amelynek a költségei ugyan jelentősek lesznek, de megszűnik a bizonytalanság, így megindulhat a jövő évben a sebek gyógyítása. Van rá esély, hogy a jövő év végére elérjük a másfél évvel ezelőtti teljesítményünket.

Gyakorlatilag a koronavírus-járvány csaknem két év munkáját ökölcsapásaival kiütötte.

És most egy elhúzódóbb, rosszabb forgatókönyvről meg nem is beszéltem.

Miben más ez a válság, mint a korábbiak?

A korábbiak közgazdasági jellegűek voltak: túlköltekezésekből, hibás beruházási politikából, a kapitalizmus természetes ciklikusságából, pénzpiaci innovációkból – például az ingatlanpiaci buborék, a mérgezett kötvények – származtak. Ez most merőben új: az ismeretlenségével, a bénító hatásával, a bizonytalanságával, a félelemkeltésével, a bizalomvesztésével, a bezárkózás előidézésével, a kooperáció szétverésével.

Más világ lesz, mert itt most más problémával találkoztunk.

321 forintos euróárfolyammal fogadták el az idei költségvetést, most 360 felett jár az árfolyam. A gyengélkedő forintnak lehet a fentieken túlmenően negatív hatása a költségvetésre?

A forintgyengülésnek két oldala van: a gyengébb árfolyam önmagában a költségvetésnek nem tesz jót – például a költségvetés kiadásainál, hitelfelvételénél megjelenik –, ugyanakkor az exportot segíti, ami a növekedéshez járul hozzá. A jegybank nem győzi hangsúlyozni, hogy nincs árfolyamcélja, ami teljesen természetes, mert előretekintve, de az adott helyzethez kell alkalmazkodnia, és néhány alkalommal nagyon bejött a politikája. Azt látni kell, hogy csak belföldi eszközökből ezt a pénzigényt ma már nem lehet finanszírozni, és adott esetben külföldi forrásokból is elég eredményesen, kedvező körülményekkel lehet pénzhez jutni. Ki kell zárni az ortodoxiákat ebből. Tehát alkalmazkodni kell.

Matolcsy György az online közgazdász-vándorgyűlésen csütörtökön arról beszélt, hogy ebben az évtizedben a kormányok és a jegybankok stratégiai szövetségre lépnek, ez jellemzi majd a politikájukat. A költségvetés szintjén ez milyen változásokat hozhat?

Az eddigi elképzelés az volt, hogy a monetáris és a fiskális politika nem komplementerként működött. Innentől kezdve ez megváltozik. Például fiskális politikai eszközöket nem tesz tönkre magasra emelt kamattal, mint amire volt is néhány példa – s drágult az államháztartás finanszírozása. Furcsa lenne, ha a jegybank emellett az észszerű expanzív költségvetési politika ellen kezdene dolgozni. A világon mindenütt inkább jegybanki-kormányzati pénzügyi szövetségek alakulnak. Az Európai Központi Banknak sem az a dolga, hogy az euró értékének a rongálásával vagy a pénzügyi mentőcsomagok forrásteremtésének értelmetlen fékezésével foglalkozzon most, hanem hogy különböző programokkal segítse az uniós költségvetési expanziót, észszerű keretek között, ami a mostani helyzet kezeléséhez jó.

 Borítókép: Index / Isza Ferenc