Varga Mihály az Indexnek: A GDP 8 százalékát költöttük a védekezésre

A Merkel–Orbán-paktumnak mi a lényege? Mennyit nyert ezen hazánk, és mennyiben volt ez kompromisszum?

Messzebbről kezdem, hiszen az Európai Unió problémái régebbre nyúlnak vissza. Az elmúlt évtizedben tapasztalhattuk, hogy az EU egyre inkább veszít politikai befolyásából és a világgazdaságban betöltött súlyából. Ez a gazdasági arány még 2004-ben is közel 26 százalékos volt, az IMF októberi számítása szerint 17,8 százaléknál tartunk. A pozíció- és térvesztés napi szinten is szembetűnő. A jólét elkényelmesíthet, de itt többről, 15 év hibás döntéseinek sorozatáról van szó. Jelenleg is számos olyan probléma van napirenden, amelyre nem talált jó megoldást az unió politikai vezetése: ilyen például a Brexit vagy a migráció kérdése, de ilyennek tekinthetjük azt is, hogy az országok egy része jelentősen el van adósodva, és ezek az adósságok egyre komolyabb terhek árán fizethetők csak meg. Ezeket a gondokat tetézte a koronavírus. A német uniós elnökség nagy országhoz méltón a problémákat egyszerre próbálta orvosolni. Ambiciózus cél, de mindent egyszerre nem lehet. Abban persze igaza volt és van a németeknek, hogy a gazdasági visszaesést érdemes megállítani és megpróbálni támogatni a helyreállítást, mindezt lehetőleg úgy, hogy az már hosszabb távon is gazdasági növekedést és több munkahelyet teremtsen.

Erről állapodtak meg 2020 júliusában az államfők és miniszterelnökök tanácsában.

Igen, és mindenki úgy gondolta, hogy el is van végezve a munka nagy része, lesz rengeteg pénzügyi forrás, ami bekerül az unió gazdaságaiba, és így segíteni fog. Itt jutottunk el az EU Rubiconjához. Olyanra korábban ugyanis nem volt példa, hogy hitelt közösen vegyen fel az EU 27 országa. Ez komoly dilemmát okozott a magyar miniszterelnöknek és a kormánynak. Vajon Magyarország csatlakozhat-e egy olyan megállapodáshoz, amire hazánknak nincs égetően szüksége, hiszen mi tudunk a hazai és a nemzetközi piacról is hitelt felvenni, ha ez éppen szükséges. Miközben ez a forrás segíthet a dél-európai gazdaságokon, olyan adósságkockázatba lépünk, amilyenbe a korábbi eurótagországok léptek, amikor Görögországot az államcsőd miatt hitelezték. Mivel ígéretet kaptunk arra, hogy ez a lépés egyszeri és kivételes, végül Magyarország komoly szolidaritáson alapuló döntést hozott: rendben van, csatlakozunk ehhez a keretmegállapodáshoz, támogatni fogjuk.

Igen ám, de a júliustól decemberig tartó időszakban fölmerültek olyan ideológiai alapú vagy inkább politikai kérdések, amelyekkel főleg az Európai Parlament, de részben az Európai Bizottság is megpróbálta megváltoztatni az államfők és kormányfők döntését. Azt mondták, hogy az egész keretrendszerhez tapasszunk egy olyan jogállamiság-feltételrendszert, ami igazából politikai nézetekről és befolyásról szól. Ez volt az, amit Magyarország és Lengyelország nem fogadhatott el, ez beavatkozás a belügyeinkbe. Szeretnénk magunk eldönteni azt, hogy milyen adósságkezeléshez adjuk a hozzájárulásunkat. Ezért a két ország bejelentette, hogy adott esetben vétózni fog, ha nem választják külön a helyreállító csomagtól a politikai feltételeket. Úgy érezzük, hogy december 10-én végül is sikerült – ahogy a miniszterelnök is fogalmazott a parlamentben – „a józan észnek győzedelmeskedni”.

Az EU egy olyan megállapodást tudott végül elfogadni, amelyik visszatér a júliusi alapmegállapodáshoz, és politikai, ideológiai feltételek nélkül teszi lehetővé azt, hogy valaki ebből a támogatásból részesüljön. Ez tehát a Merkel–Orbán–Morawiecki-megegyezés lényege. Elfogadták a következő hét év keretköltségvetését, ami 1074 milliárd euró. Az egyszeri helyreállítási alap pedig az EU méreteit tekintve nagyon komoly, 750 milliárd eurós hitelcsomag, ami tehát nem ingyenpénz. Két részre osztható: az egyik részét nem kell visszatéríteni, a másik része hitel, amit 2028-tól törlesztünk. Igen ám, de a vissza nem térítendő rész mögött is a 27 ország közös hitelfelvétele áll, tehát Magyarországnak garanciát kell vállalnia azért, hogy ezt a pénzt, ha valaki nem tudja visszafizetni, akkor fizeti kezesként.

A járvány miatt óriási összegeket kellett idén az egészségügyre fordítani. Összesen mekkora összegről beszélhetünk?

Magyarország eddig a járvány kitörése óta 1014 milliárd forintot költött járványügyi védekezésre, a gazdaság újraindítására pedig 3700 milliárd forintot.

Miből tevődött ez össze? Honnan volt erre forrás?

Támaszt adott az elmúlt évek sikeres gazdaságpolitikája, a fegyelmezett államháztartás, a létrehozott 850 ezer munkahely. A magyar gazdaság és költségvetés volt abban az állapotban, hogy erre a helyzetre azonnal tudott reagálni. Átcsoportosítottunk, és lehetővé tettük, hogy a megkezdett járvány elleni védekezés, majd újraindítás költségeit álljuk. Az átcsoportosítás mellett új pénzügyi forrásokat is teremtettünk. A bankok fokozottabb szerepvállalását kértük a bankadó befizetésének előrehozásával, az Európai Bíróság döntése pedig lehetővé tette, hogy éljünk a multikat érintő kiskereskedelmi adó újraindításával. Ezekből az átcsoportosításokból és új forrásokból állt össze az a keretösszeg, amit a járványügyi és gazdasági védekezésre költöttünk. A költségvetés ebben a rendkívüli időszakban jól teljesített, a forrásokat tudtuk biztosítani. Ebből a keretből vettünk például lélegeztetőgépeket, maszkokat, védőruhákat, gyógyszereket, de például ebből állt föl a mobilkórház Kiskunhalason.

Az EU-tól érkezett támogatás?

Az Európai Unióból azt a pénzt tudtuk átcsoportosítani, amit a fejlesztési ciklusban még nem költöttünk el, mivel az Európai Bizottság lehetővé tette, hogy a még el nem költött forrásokat átcsoportosíthassuk. Mivel mi a támogatásunk jelentős részét már felhasználtuk vagy lekötöttük, ez nem volt nagy forrás. Decemberben érkezett meg az alapvetően munkahelymegtartó bértámogatást szolgáló SURE-program pénze, átszámítva mintegy 180 milliárd forint. Ez utóbbi viszont csak hitel, ezt az országnak törlesztenie kell.

Hol állhat így meg a 2020-as államháztartási hiány?

A parlament által elfogadott költségvetés alapján 4 százalék növekedéssel és 1 százalék hiánnyal számoltunk. A koronavírus beköszöntéig januárban és februárban a bevételek és kiadások úgy teljesültek, ahogy azt feltételeztük, de márciustól radikálisan megváltozott minden. Nem folytak be az adóbevételek: azzal számolunk, hogy 2020 végéig körülbelül 1400 milliárd forintnyi adóbevétel marad el. A hiány 9 százalék körül várható.

A nagyobb hiánynak két oka van: egyrészt a gazdaság teljesítménye visszaesett, úgy kalkulálunk, hogy 6,4 százalékos lesz az éves visszaesés, ez már önmagában feljebb viszi a hiány mértékét. Másrészt azok az összegek, amelyeket a járványügyi védekezésre, illetve a gazdaság újraindítására költöttünk, növelik a hiányt. Ezek természetesen nem könnyű döntések, a mi felelősségünk a kassza működésének fenntartásáról szól, egy fegyelmezett fiskális politika betartásáról, de a helyzet kíván más típusú hozzáállást. A magyar kormány felelős döntést hozott, mikor azt mondta: nem lehet pénzügyi akadálya annak, hogy bárki megfelelő egészségügyi ellátást kapjon, vagy a munkahelyét megtarthassa. Ehhez minden egyes forintot továbbra is biztosítani fogunk.

A járvány hatásai mennyivel tolták meg az államadósságot? Mennyi idő alatt dolgozhatjuk ezt le újra, hiszen az elmúlt években folyamatosan csökkent.

Komoly eredménynek és sikernek tartom, hogy az elmúlt években 80 százalékról a GDP 65 százalékára tudtuk csökkenteni az államadósság arányát. Ez egyre kisebb terhet jelent a magyar államnak és a költségvetésnek. A járvány most mindent újraírt. Sokan arról beszélnek, hogy a gazdasági visszaesés mélyebb és nagyobb mértékű, mint az 1929–33-as válság első évében volt. Akkor egy világgazdasági válságról beszéltünk, most méreteit tekintve hasonlóak a kihívások. Ez szemléletbeli váltásra is késztetett minden felelős gazdaságpolitikust. Nem véletlen, hogy az EU első döntésként felfüggesztette a 3 százalékos hiánykorlátot, az államadósságok pedig átmenetileg növekedhetnek. Ugyanezt tette az IMF, az EBRD, az EKB és más nemzetközi intézmények is. Hasonlóképp jártunk el mi is. A védekezés költségei miatt az adósságunk megnövekedett: úgy számolunk, hogy 2020 végére a bruttó hazai termék 80 százaléka körül lesz.

Bízom abban, hogy a járvány elmúltával a gazdaság gyorsan vissza tud állni arra a növekedési pályára, ahol volt, ezt a képességet mutatták a 2020 harmadik negyedéves számok. A növekedés újraindulásával gyorsabb ütemben tudjuk az adósságunkat csökkenteni. Tanultunk a 2008-as válságkezelés hibáiból, amikor a kormány értelmetlenül ragaszkodott fiskális korlátokhoz, ezzel mélyítette a válságot, a 13. havi bérek és nyugdíjak elvételével, adóemelésekkel elhúzódó gazdasági visszaesést okozott. Az államadósság mindig arról szól, hogy a következő generációk mennyi terhet kapnak a nyakukba az elődeiktől. Arra törekszünk, hogy ez egyre kisebb legyen, és Magyarországnak ne jelentsen számottevő terhet az adósságfinanszírozás.

A hitelminősítőknél jobban állunk, mint tíz éve.

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a járvány okozta válság kellős közepén, 2020 szeptemberében a Moody’s hitelminősítő kedvezőbb besorolást adott Magyarországnak, mint korábban. Stabil helyett pozitív minősítést kaptunk. Ez azt mutatja, hogy a magyar gazdaságpolitika kiszámítható, a gazdaság pedig válságálló állapotban van. Európában sem volt hasonlóra példa. A hitelminősítő intézet értékelte, hogy milyen lépéseket tettünk az elmúlt években. Ennek köszönhető, hogy évközben a devizakötvény-kibocsátásokat is rekordalacsony hozamokkal tudtuk megtenni.

Korábban az volt a kormányzati kommunikáció, hogy – leegyszerűsítve – a devizaadósság rossz, a forintadósság jó. Idén azonban több devizakötvényt bocsátottunk ki. Miért volt erre szükség?

Az alapálláson nem kell változtatni: továbbra is, ha szükség esetén veszünk fel adósságot, akkor azt a belső, hazai piacokról tegyük meg. Továbbra is ez a kormányzati cél. Azon sem kell változtatni, hogy a devizában fennálló adósság minél kisebb legyen: ez 2010-ben még 53 százaléka volt az akkori adósságállománynak, most 20 százalék alatt van. A fiskális politika célja, hogy 20 százalék alatt tartsa ezt az arányt. Ez viszont nem zárja ki, hogy egy előrelátó kormány nehezebb időszakra készülve tartalékot képezzen. Ebben az évben kevesen vették észre, hogy 1,5 milliárd dollárnyi, 2021-ben lejáró adósságot törlesztettünk előre, alapvetően a hazai kötvénypiacokról. A járvány még itt van velünk, a pénzpiacok hangulata is változhat. Az év végi, 2,5 milliárd eurós kötvénykibocsátással elértük, hogy 2023 elejéig az országnak nincs devizatörlesztési kérdése. Nem kell kimenni a devizapiacokra, ami 2021-ben lejár, arra pedig tartalékot képeztünk.

A járvány talán leginkább a turizmust sújtja. Mi a helyzet most a vendéglátással, a szállodaiparral? Hogyan tudják ezt a szektort még segíteni?

A járvány első hullámában, amikor világossá vált, hogy a panziók és hotelek üresek lesznek, elindítottunk egy állami felújítási programot. Mikor újítson fel egy panziós, ha nem akkor, amikor nincsen vendége? 60 milliárdot költöttünk a maximum 8 szobás panziók felújítására, 85 milliárd ment a nagy szállodák megújítására, és külön keret volt a balatoni kempingek rendbetételére. Komoly segítséget kapott a turisztikai ágazat már az első hullámban.

December elején ültünk le a főbb turisztikai szereplőkkel, akik elmondták, hogy már nem beruházási támogatásokra volna szükség, hanem a munkavállalók megtartásához bértámogatásra. Ezért döntöttünk úgy, hogy adó- és járulékmentességet kapnak, valamint a munkavállalók bérének 50 százalékát az állam átvállalja. Egyelőre három hónapról döntöttünk, de szükség esetén készen állunk további három hónapos hosszabbításra. Ezzel a lehetőséggel számolva június végéig biztosítjuk a támogatást az ágazat szereplőinek – szálláskiadóknak, utazásszervezőknek, panziótulajdonosoknak, éttermeknek, vendéglátóhelyeknek. További bővítéssel ez kiegészült a turizmushoz kapcsolódó buszos vállalkozásokkal. Magyarországon az elmúlt években a turizmus gazdaságon belüli aránya elérte a 13 százalékot, nagyon komoly súllyal szerepel a gazdasági növekedésben, ezért is alapvető az újraindításhoz nélkülözhetetlen kapacitások megtartása.

Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke mondta még az Indexnek adott interjúban, hogy ha az már szeptemberben látható volt, hogy például a turizmus nem fog oda visszatérni, ahol korábban volt, akkor nem biztos, hogy szállodaberuházásokba kellene most pénzt fektetni. Ugye év elején voltak olyan hírek, hogy súlyos milliárdok mentek el erre. Miért gondolták úgy, hogy ez a jó irány?

Ez a válság nem valamilyen gazdasági probléma vagy strukturális okok miatt következett be. A koronavírus egészségügyi területen próbára tett minden országot, és visszavetette a gazdaságokat. Ha a járványt vissza tudjuk szorítani, a járványügyi hatóságok jó döntéseket hoznak, akkor a gazdaságok teljesítőképessége helyreáll.

Ezért kell munkahelyvédelmi támogatásokat biztosítani, és ezért kell beruházási támogatást nyújtani, hogy megőrizzük a gazdaság vírus utáni növekedési képességeit. Az Európai Unió ugyanilyen lépéseket tett: elengedték az államháztartási hiányt, hozzájárulnak, hogy az államadósságszintek magasabbak legyenek. Nyomon követjük a szomszéd országok válságkezelő lépéseit, hasonló programokat indítottak Ausztriában, Szlovákiában vagy Horvátországban.

Nagy kérdés persze, hogy a vírus utáni időszak vajon ugyanolyan lesz-e, mint a vírus előtti. Érezhető arányváltozás van a gazdasági ágazatok között. Azt látjuk, hogy például az informatikai ágazatban a munkavállalók száma még ebben az időszakban is nőtt, a járműipar a tavaszi átmeneti leállást követően ugyanolyan, sőt, magasabb teljesítménnyel megy már most, mint egy évvel ezelőtt, a kiskereskedelmi forgalomra sem lehet panasz. Ugyanakkor az építőipar teljesítménye még mindig gyengébb, a turizmus, szálláshelykiadás, az idegenforgalom pedig egyelőre padlón van.

Önkormányzatok. A gépjárműadót már említette, hogy átcsoportosították. Az év egy részében ingyenes volt a parkolás is. Decemberben pedig a miniszterelnök bejelentette, hogy a kkv-k és az egyéni vállalkozók iparűzési adóját januártól a felére csökkentik. Mi lesz így az önkormányzatokkal? Ezeknek a bevételeknek a kiesése nem veszélyezteti a működésüket?

A miniszterelnök úr nem véletlenül mondta azt, hogy a járvány időszakában mindenkinek ki kell lépnie a komfortzónájából. A kormány nagyon komoly költségvetési és anyagi döntéseket hozott annak érdekében, hogy az emberéleteket mentse, és a munkahelyeket megtartsa, a gazdaságot pedig újraindítsa. Az önkormányzatoktól hasonlót kell várni: vegyenek részt a védekezésben, legyenek partnerek, hiszen együtt sokkal gyorsabban tudjuk az országot túllendíteni mind a járvány hatásain, mind pedig a gazdasági visszaesésen. Az önkormányzati számlákon jól látjuk, hogy sok település komoly tartalékokkal rendelkezik, ezekből biztonságosan lehet az intézményeket működtetni.

Ha egy település bajba kerülne, számíthat a kormány támogatására?

Mindenki számíthat a kormány támogatására, aki a járvány elleni küzdelemben és a gazdaság újraindításában partner akar lenni.

Pár éve bejelentették, hogy felújítják a Szent János Kórházat. Hol tart ez a történet, mikorra újulhat meg a kórház?

A kórház nővérszállóját már meg tudtuk újítani, 450 millió forintot költöttünk el a rendbetételére. További forrásokat tudtunk biztosítani egészségügyi eszközök beszerzésére. Jelentős támogatást, 450 millió forintot kapott a kórház ahhoz, hogy az összes ágyat a legmodernebbekre cserélje. A kórház területén sok épület van, mivel még pavilonos rendszerben épült a múlt század elején. Ezeknek a felújítása folyamatos, a kormány 500 millió forintot biztosított az Emberi Erőforrások Minisztériumának, hogy a tervezési munkák elkészüljenek. Teljes egészében megújul a Szent János Kórház, hiszen a kormány úgy döntött: a négy budapesti centrumkórház közül az észak-közép-budai centrumkórház ez lesz.

A szuperkórházzal mi a helyzet? Ha jól olvastam, 2022-ben teszik majd le az alapkövet a XI. kerület Dobogó városrészében.

Az előkészítése folyamatban van. Az erre kijelölt miniszterelnöki megbízott irányítja ezt a munkát. 2022 tavaszán lehet letenni az alapkövet, várhatóan 2026-ra készül el a 156 ezer négyzetméteres épület. Laikusként mindig nehéz megemészteni, hogy egy beruházásnak az előkészítési szakasza legalább olyan hosszú, mint a kivitelezési munka. Zöldmezős beruházásról van szó, ahol a terület előkészítése is időt igényel. Nagyon bízom benne, hogy néhány év múlva ez a vadonatúj kórház is az egészségügy szolgálatába tud állni Budapesten.

Mi lesz az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézettel (OPNI)? Mintha ott is mocorogna már végre valami. Mik a tervek az épülettel?

Az OPNI épületét 1868-ban adták át, Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda volt az első neve. Lipótmező egy több mint 130 évig működő intézmény volt, 2007-ben zárta be az akkori kormányzat, ami hihetetlenül káros döntés volt. 900 fő dolgozott akkor az OPNI-ban, ezeket a dolgozókat máshová helyezték. 850 ágy volt az intézetben, a betegek egy része szó szerint utcára került, sokan nem kapták meg azt az ellátást, amit ez az intézmény biztosítani tudott. 

13 éve áll üresen az épület. Korábban a szokásos ötletek merültek fel, például legyen bevásárlóközpont vagy lakópark, mivel 40 hektárról beszélünk, egy nagyon szép erdős, parkosított területről. A kormány arról döntött, hogy az épületekből oktatási célú intézmény legyen, amely közép-európai méretekben fog színvonalas, angol nyelvű oktatást adni, ami kiegészül a szomszéd országok nyelvein folyó oktatással is. Középfokú képzést kapnak majd az ideérkező, bentlakásos lehetőséggel élő diákok.

Mennyibe fog ez kerülni?

Az épület állapota jelentősen leromlott az elmúlt években, komoly teher lesz a felújítása, ennek a felmérése tart most. A Külgazdasági és Külügyminisztérium kapta meg a feladatot, hogy az intézmény működéséről szóló koncepciót és a felújítási terveket elkészítse. A jelenlegi terv az, hogy 2023 szeptemberében az első tanévvel megindul majd az oktatás.

Miért nem az eredeti funkciót állították vissza?

Alapvetően két oka van. Egyrészt megváltozott a gyógyítás struktúrája az elmúlt 13 évben, másként működik ma már a magyar egészségügy intézményrendszere. Másrészt felértékelődött a lakóhelyhez közeli kezelések szerepe. Az a fajta elzártság, amit az OPNI képviselt, a szakma szerint nem indokolt, sokkal inkább a családjukhoz közel ápolják ezeket a betegeket.

Visszatérve az EU-hoz: mikor lesz magyar euró?

Évek óta következetes a személyes álláspontom.

Az elmúlt években kiderült, hogy önmagában az euróövezethez való csatlakozás nem oldja meg a versenyképességi és hatékonysági problémákat. Példa erre Szlovákia és Csehország. Az elmúlt években Csehország sokkal erőteljesebben növekedett, mint Szlovákia, alacsonyabb a cseh munkanélküliség, az ország versenyképesebb is, holott Szlovákiában euró van, a csehek pedig a saját koronájukkal fizetnek. Kiderült, amit mindig is mondtunk, hogy persze adhat bizonyos monetáris védettséget az euró egy gazdaságnak, de ez önmagában nem oldja meg a versenyképességi problémákat. Látjuk a görög vagy olasz tapasztalatokat. Magyarország versenyképességét ne az eurótól várjuk!

Ráadásul az euróövezet működési feltételeit az elmúlt évek tapasztalatai alapján éppen most módosítják. Az euróövezet sem működhet úgy, mint 20 évvel ezelőtt, amikor létrehozták ezt a közösséget.

Fontos hozzátenni a gazdaságpolitika, így a monetáris politika cselekvési szabadságát: a járvány okozta válság alatt gyorsabban tudtak lépni ott, ahol önálló monetáris politika van, így ennek a szerepe felértékelődött.