Az évszázad befektetése, vagy inkább lufija?

GettyImages-1231700114
2021.06.25. 21:06
Az elmúlt években több mint tízszeresére növekedett a bitcoin árfolyama, és ha az elmúlt tíz évet nézzük, akkor pedig több ezerszeresére növelte az értékét a világ legnépszerűbb kriptovalutája. A piacon több mint tízezer digitális valuta található, világszerte százmilliók kereskednek vele, és ma már azt is tudjuk, hogy a kriptobiznisz rendkívül függőséget okoz azok számára, akik belekezdenek. Cikksorozatunk első részében a kezdetektől vesszük át a blokklánc és a hozzá kapcsolódó kriptovaluták történelmi alapjait.

Az egész történet 1988-ban kezdődött, amikor is egy Timothy C. May nevű amerikai mérnök, miután az Intelnél hosszú éveket eltöltött kutatóként,közzétett egy kriptoanarchista kiáltványt, melyben lefektette – vélhetően munkássága addigi tapasztalatai alapján – a jövő számítógépes hálózatainak kriptográfiai alapjait. A publikáció sokakat lázba hozott, köztük Eric Hughes amerikai programozómatematikust is, aki – továbbgondolva a jövőbeli lehetőségeket – 1993-ban már egy fokozattal feljebb kapcsolva, egy úgynevezett Cyberpunk kiáltványt tett közzé, melyben olyan globális veszélyekre hívta fel a figyelmeket, mint a digitalizáció magánszférára való hatása vagy a zömében kormányok, nagyvállalatok által centralizált módon nyilvántartott, hatalmas adathalmazokban rejlő veszélyek. A kiáltvány nemcsak problémákat hozott fel, de lehetséges megoldási javaslatokat is megfogalmazott, melyek az adattudatosság, a nyílt forráskódú szoftverek szükségessége és a kriptográfiai alapokon nyugvó titkosítás témakörei köré csoportosultak.

Pénz: a legcentralizáltabb és a legérzékenyebb

A legérzékenyebb adatok a világon a különböző identitásokhoz – legyenek azok magánszemélyek, cégek, városok, országok – kapcsolódó pénzmennyiségekhez, illetve azok tranzakcióihoz fűződnek. Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedben a hagyományos pénzügyi rendszer szereplői – kormányok, bankok – vért izzadtak annak érdekében, hogy az egyes pénzforgalmak felett erős kontrollt szerezzenek, hiszen a tranzakciók nyomon követése által az egyes pénzmosási tevékenységek és a terrorizmus vagy bármilyen más illegális tevékenységek finanszírozása kiszűrhető, vagy sok esetben akár előre is jelezhető. Ez azonban felvet olyan aggályokat is, miszerint nemcsak az illegális tevékenységekre vonatkozó megfigyelés, kontroll van centralizáltan a bankok, illetve az őket felügyelő jegybankok, továbbá a kormányok kezében, hanem a teljes pénzügyi rendszer is, melynek köszönhetően bármilyen – törvénybe iktatott – indokkal bármikor és bárki kizárható ebből, vagy korlátozhatók a jogai.

A kriptoanarchisták alapvető baja az, hogy míg ma „Excel-táblák alapján” a monitor mögül ha bárki – legyen az egy bank vagy bíróság – úgy dönthet, hogy bármilyen okból kifolyólag valakinek zárolja a pénzét, vagy megállít egy tranzakciót, addig ha a pénzügyi rendszer demokratikus és decentralizált lenne, akkor ez nem történhetne meg.

Bitcoin-előfutárok

Érdekesség, hogy a bitcoin megjelenése előtt, 1998-ban már volt próbálkozás egyfajta anonim, digitális pénz megvalósítására. Az ekkor megjelent Bit Gold nevű koncepció Nick Szabóhoz, egy magyar származású kriptográfushoz, programozóhoz kapcsolódik, aki – habár a valuta sosem jelent meg – már ekkor lefektette a smart contractok, magyarul okos szerződések működésének alapjait. A koncepció legnagyobb újdonságának ekkor az számított, hogy Nick Szabo a blokklánc-technológia megjelenése előtt tíz évvel már kitalálta a digitális adat duplázhatóságának (Double Spending) megakadályozására való módszertant, mely hétköznapi nyelven annyit jelent, hogy megoldotta, hogy az adott digitális pénzmennyiséget a tranzakciós idő kijátszásával ne lehessen többször elkölteni.

Még ugyanebben az évben útjára indult a David Chaum amerikai informatikus, kriptográfus által kifejlesztett DigiCash nevű technológia is, mely a bitcoinhoz hasonló működési elven (publikus és privát kulccsal) működött, illetve ekkora tehető a bitcoin előfutárának számító B-Money megjelenése is, mely nemcsak elosztott nyilvántartást használt, de a pénzt már bányászat útján hozta forgalomba. Bár ezek a megoldások alapvetően határozták meg a mai napon is kriptovalutaként hívott pénzeszközök technológiáinak alapjait, mindkét próbálkozás elbukott.

És akkor megjelent a bitcoin

Mi is az a bitcoin?

A bitcoin egy nyílt forráskódú digitális fizetőeszköz, amelyből szigorúan meghatározott mennyiség bányászható. A maximális készlete 21 millió, cikkünk megjelenéséig valamivel több mint 2,26 millió kibányászható bitcoin maradt. A bitcoin nem áll egyetlen jegybank ellenőrzése alatt sem, a decentralizált szoftverrendszer nem manipulálható, a felhasználók között gyakorlatilag díjtalan, azonnali pénzmozgást garantál. Átlagosan egy bitcoint tízpercenként találnak meg a bányászok, ez alapján a plafont jelentő 21 millió bitcoin utolsó darabjait 2140-ben találnák meg. Ám a bányászkapacitás jelenlegi növekedési tendenciáját alapul véve az elemzők 2040–2050 közöttre teszik azt a dátumot, amikorra az összes bitcoin 99,9 százaléka ki lesz bányászva.

Tíz évvel az első szárnypróbálgatásokat követően, 2008. október 31-én Satoshi Nakamoto néven jelent meg egy publikáció „Bitcoin: A Peer-to-Peer Electronic Cash System” címmel. Ez a publikáció volt aztán az, ami véglegesen lefektette az anonimizált, decentralizált pénzrendszer alapjait, és amiből ezer milliárd dolláros piaccá nőtte ki magát azóta a kriptovaluta-ipar. A publikáció nem csupán elméleti alapokat fektetett le, a megjelenést követően, 2009. január 3-án el is indult a bitcoin mögött álló blokklánchálózat, mely internetalapon kínált – és kínál azóta is – bárki számára csatlakozási és ellenőrzési lehetőségeket úgy, hogy a pénzmennyiségek és tranzakciók felett nincs sem jegybanki, sem központi felügyelet.

A bitcoin – és számos kriptovaluta – működési elve az, hogy az egyes hálózatban lévő számítógépek (amelyek lehetnek úgynevezett node-ok, bányák, vagy egyszerre mindkettők) hitelesítik és írják a tranzakciókat. A tranzakciók – amelyek lehetnek egy átutaláshoz kapcsolódó adatok vagy bármilyen két fél közötti adatcsere – írásáért felelős bányászok jutalmakat, azaz kriptovalutát kapnak a számítási kapacitásaikért cserébe, a hálózat fenntartásáért felelős node-ok pedig a főkönyvet, azaz a tranzakciós előzményeket tárolják. Minél több és a fizikai helyét és az üzemeltetőt tekintve is minél inkább fragmentált számítógépekből áll egy hálózat, az annál inkább tekinthető decentralizáltnak, és minél nagyobb kapacitású, minél több számítógép kapcsolódik be a bányászatba, annál több jutalmat kapnak az adott bányagépek üzemeltető, kvázi annál több bitcoint bányásznak ki.

A bitcoin indulása – lévén kevesen értették a technológia lényegét – mérsékelt sikernek örvendett az első egy évben: hiába kapcsolódott be valaki a hálózatba, és ajánlotta fel a számítógépe számítási kapacitásait, gyakorlatilag semmilyen értéke nem volt a jutalomként kapott kibányászott bitcoinoknak.

Azóta nagyot fordult a világ: a bitcoin árfolyama 2011-ben még nagyságrendileg 10 dollár környékén mozgott az árfolyam, tíz évvel később, most péntek délelőtt 34-35 ezer dollárt ért a legnagyobb piaci kapitalizációval bíró kriptopénz. Ha az elmúlt öt évet nézzük, körülbelül 50-szeresére ugrott az árfolyama úgy, hogy idén már járt ennél is magasabban, 60 ezer dollár felett is.

(Cikkünk következő részében a kriptovaluták és a bankrendszerek közötti különbségeket vesszük sorra.)

(Borítókép:  Sheldon Cooper /SOPA Images / LightRocket / Getty Images)



  • Hírek
  • Személyi kölcsön