Ha CT- és MRI-gép, akkor a régiós sor végén kullogunk

Az unió statisztikai hivatala, az Eurostat oldalain szörfözve a legváltozatosabb adatokra kereshetünk rá, miből mennyi áll rendelkezésre Magyarországon. Ha az egészségügy fülre kattintunk, a kórházak ellátottságát is ellenőrizhetjük.

Köztudott, hogy hazánk esetében ez egy kritikus pont, a mindenkori ellenzék gyakran kritizálja a kormányt a gyatra felszereltség miatt. A Fővárosi Közgyűlés például csak úgy támogatta a 2023-as atlétikai vb budapesti megrendezését 2019 végén, ha a kormány 50 milliárdot ad a kerületi orvosi ellátás fejlesztésére, amelyből a többi között CT- és MRI-gépeket lehet vásárolni. Ahogy korábban írtunk róla az Indexen, Karácsony Gergely a kampányban úgy fogalmazott:

Az én városomban nem épül addig stadion, amíg nincs minden kerületben CT-berendezés.

A CT- és MR-berendezésekre azért van égetően nagy szükség, hogy időben ki lehessen szűrni a súlyos betegségeket, például a rákos daganatokat. Utóbbi esetben néhány hetes késlekedés is végzetes lehet.

Amikor az Eurostat adatbázisában megpróbáltuk összehasonlítani a saját adatainkat a többi európai országéval, zsákutcába jutottunk: a kórházak és egészségügyi szolgáltatók kezében lévő CT- és MRI-gépek sorban Portugália, Svédország, Norvégia, Észak-Macedónia és Albánia mellett Magyarországról sem találtunk egyetlen adatot sem.

Az Országos Kórházi Főigazgatóság sietett a segítségünkre, azt írták a kérdésünkre, megváltozott az adatszolgáltatás az Eurostat felé, és „finanszírozástechnikai okokból” egy másik kategóriában, a járóbeteg-ellátást biztosító egészségügyi szolgáltatók fül alatt találjuk a magyar adatokat. Meg is találtuk.

Számítógépes tomográfból (CT) 2011-ben 73 darab volt, az évek során lassú növekedés látható, 2015-ben 83, 2019-ben (az országok többségénél ez a legfrissebb adat) pedig 92 darab volt fellelhető a hazai betegellátásban. A tavalyi adat szerint tehát minden 106 228. magyarra jutott egy CT-berendezés.

A hazai ellátottságot összevetettük a környező országokkal is – a nyugat-európai országok köröket vernek ránk, keveset mondana, ha velük hasonlítanánk össze magunkat –, és a 2019-es állapot szerint a következőket látjuk:

• Ausztriában minden 91 329. lakosra jut CT-gép,
• Szlovéniában minden 54 763.-ra,
• Szerbiában minden 85 740.-re,
• Horvátországban minden 50 320.-ra,
• Szlovákiában minden 56 145.-re.

Mágnesesrezonancia-képalkotó (MRI) berendezésből 2019-ben 48 darabot lehetett találni a hazai egészségügyben, vagyis 203 565 magyarra jutott egy.

A szomszédságban a felszereltség így festett:

• Ausztriában minden 76 551. polgárra jutott egy gép,
• Szlovéniában minden 232 042.-re,
• Szerbiában minden 257 222.-re,
• Horvátországban minden 79 749.-re,
• Szlovákiában minden 104 887.-re.

Ukrajnából nincs adat.

A Magyar Orvosi Kamara korában jelezte, abban, hogy az egészségügyi ellátórendszer hogyan képes teljesíteni, nem feltétlenül meghatározó, hány CT-berendezés van az országban, persze ez is fontos. Legalább ilyen sokatmondó, hány vizsgálatot lehet naponta készíteni a géppel, még egyértelműbben: hány vizsgálatot támogat a biztosító, hogy ne magánellátásba kelljen mennünk több tízezer forintért. Ugyanígy létfontosságú, hogy rendelkezésre áll-e a megfelelő létszámú radiológiai szakdolgozó, CT- vagy MR-operátor, aki kezelni tudja a berendezéseket és elvégzi velük a vizsgálatot.

(Borítókép: Sergei Karpukhin / Getty Images Hungary)