Többet érünk éppen, mint az OTP vagy a Deutsche Bank

A mai napig elérhető az Index fórumán az a 20 éves bejegyzés, amelyben az EPAM elődjéhez, a Fathom Technologyhoz keres programozókat. Azóta nagyot fordult a világ. Az nem derült ki, hogy talált-e programozót végül, de úgy fest, összejött a dolog. Nagyjából innen indult az EPAM Systems története? Vagy ez még ennél is korábbra nyúlik vissza?

Már 2000 októberében elkezdődött a toborzás. Más világ volt: ISDN-kapcsolatok voltak, ADSL még sehol. A LinkedIn sem létezett még, ha fel akartál venni valakit, akkor fórumokon lehetett hirdetni, az egyik ilyen volt az Index, de hirdettünk máshol is – például az iWiW-en –, de ezek az oldalak már nem léteznek. A legjobb toborzási módszer az volt, hogy volt vaníliás karika.

Meg kóla és pizza?

Minden volt. Ezek ilyen startupos ötletek voltak, akkoriban Amerikában mindenki így toborzott – persze nem vaniliás karikával és túró rudival –, de ez egy jó megoldás volt akkoriban.

Három külföldi barátjával alapították a Fathom Technologyt, ami egy dán anyacég fejlesztőbázisa volt. Hogy jött a képbe Dánia?

Még bőven az uniós csatlakozásunk előtt vagyunk, szoftvert állítunk elő, szellemi alkotást. 2000-ben a szellemi alkotást védő törvények még nem voltak annyira jók. Elég komplikáltan lehetett innen elvinni a szellemi terméket. Célszerű volt valahol máshol megkötni ezeket a szerződéseket, egy olyan helyen, ami nem valahol Kelet-Európában van. Ez máig igaz. Nagyon ritka, hogy alá tudsz írni egy több millió dolláros szerződést, aminek a másik oldala, másik szerződő fele valahol Magyarországon, Ukrajnában vagy épp Lengyelországban van. Ezért akkoriban mindenki máshol akart szerződni. Dániában akkor elég jók voltak a törvények, az adózás is jó volt hozzá. Így alakult ki, oda szerződtünk. Magyarországon igazából a végrehajtást csináltuk, a befektetőket pedig a dán cégbe hoztuk.

Olvastam a cégükről, hogy „azoknak a hagyományos cégeknek segítenek a digitális átalakulásban, amelyek versenyképesek akarnak maradni”. Ez mit jelent? Mit csinálnak valójában?

Vegyük példának a bankokat. Mit vársz el egy banktól? Van fiókintézete, vannak pultok és minden más. Jelen pillanatban azonban a bank neked csak egy alkalmazás, egy app a telefonodon. Valójában a teljes interakciója, bevétele és ügyfélkapcsolata egy appá vált. Ez egy folyamat, amelyen nemcsak a bankok mentek keresztül, hanem minden más olyan cég is, amely életben akar maradni.

Ez szintén megtörtént a Covid alatt, amikor az éttermeknek az összekötője a Wolt alkalmazás lett. Ha belegondolunk, az éttermek itt elvesztették az ügyfeleiket: sok étterem teljes ügyfélkapcsolata ugyanis átment a Wolthoz. Ez egy digitális transzformáció, a cégek átalakulnak. És ez nemcsak azokra a folyamatokra igaz, amikor eladsz valamit, hanem azokra is, amikor nem tranzakcionális kapcsolatokat építesz ki az ügyfeleiddel.

Itt mire kell gondolni?

Amikor egy újfajta közösséget hozol létre. A kötődés került a fókuszba. Mindenki elkezdett digitális közösségeket, digitális elkötelezettségeket készíteni. Ma így lehet versenyezni másokkal. Aki eddig zoknit gyártott, az nem fog tudni szoftveralkalmazást gyártani. Zoknit még tud, de az IT-nek más volt korábban a szerepe: egy hagyományos cégben az IT system of recordsot csinál, azaz számontartja, hogy mid van. Ma azonban már új rendszereket kell írni, olyanokat, ahol a teljes ügyfélkapcsolatot, az engagementet kezeli és menedzseli. Ezt csináljuk mi.

Mikor volt nehezebb programozónak lenni? 20 éve vagy most?

Ez egy jó kérdés. Uncle Bob Martin – aki az egyik kedvenc előadóm – egy előadásában elmondja, hogy milyen gyorsan fejlődött ez a szakma. Azzal kezdte, hogy valaha, 1945-ben csak egy programozó volt. Ez egy olyan szakma, amely a második világháború óta a leggyorsabban fejlődik. Azóta a programozás megváltozott: egyre több és több kódot kellett gyártani, a szakma maga rákényszerült arra, hogy a programozókat hatékonyabbá tegye. A programozási nyelvek hatékonyabbak, egyszerűbbek, hozzáférhetőbbek lettek az évek során.

Egyszerűbbé vagy nehezebbé vált?

Hozzáférhetőbb lett nagy tömegek számára. Ma már több millió ember programoz. 50 éve még más képességek kellettek hozzá, mint ma. Az igazi kérdés ez: ha már programozó vagy, könnyebb az életed, vagy sem? Korábban nem volt szükség igazi módszertanok bevezetésére, mert képzett szakemberek álltak rendelkezésre, akik tudták magukat menedzselni. Azért alakult át a mi szakmánk, egy nagyon erősen kontrollált és kidolgozott szakmaiság azért alakult ki, mert megnőttünk. Ez ma már nem egy kézművesiparág, hanem egy skálázott ágazat. Tehát könnyebb is, de sokkal nehezebb is, mert szabályrendszerek alakultak ki.

Kiknek dolgoznak? Egy riportban elhangzott, hogy Sylvester Stallone volt az első ügyfelük. Őt, gondolom, nem a versenyképesség érdekelte, vagy mégis?

Ő az ismerősök miatt keresett meg bennünket, mert kellett neki egy weboldal, amikor kijött az F1-es filmje. Akkoriban mindenkinek weboldal kellett. Volt egy időszak a 2000-es években, amikor mindenki weboldalt gyártott, még nem létezett a social média, mindenki saját magának gyártotta a website-okat. De kinek dolgozunk? Igazából a világ 1000-2000 legnagyobb vállalatának. Azoknak a cégeknek, akik azt tapasztalják, hogy a meglévő üzleti modelljük támadás alatt van, ezért transzformációra van szükségük. Valaki megjelenik a piacukon, valaki, aki új technológiákat, szoftvert használ arra, hogy alapvetően megváltoztassa, hogy hogyan kell valamit végrehajtani. Ezeknek a cégeknek ekkor védekezniük kell. A védekezés folyamatában pedig minden egyes üzleti problémának a megoldása kódot igényel. Nincs jelenleg olyan üzleti probléma, aminek ne az legyen a vége, hogy építsünk egy alkalmazást.

Tehát olyan cégeknek, akik attól félnek és rettegnek, hogy mások veszélyeztetik a piacukat?

Nemcsak rettegnek, hanem ez a változás meg is történik. Olyan cégeknek dolgozunk, amelyek támadás alatt vannak. Vagy épp ők támadnak.

„Az EPAM-nál bármi lehetséges, és bárki lehet belőled” – ezt mondják magukról. Erre tudna példákat mondani?

Tudok olyan junior-szoftverfejlesztőt – többet is –, aki több száz millió dolláros üzleti egységet futtat.

Dolgozott korábban Oroszországban és Amerikában is. Mik voltak a legnagyobb különbségek?

Többnyire külföldiek által vezetett cégekben dolgoztam, nem dolgoztam úgymond helyieknek, kivéve Amerikában. Mindig az a kérdés, hogy mennyire nemzetközi az adott cég. Amikor Oroszországban dolgoztam, az például sokkal nemzetközibb volt, mint egy amerikai cég. Az USA-ban sok olyan kollégám volt, aki nem hagyta el a környező négy állam területét, ami elég lokálpatriótává tette őket. Ezzel szemben Oroszországban mindenki elég kozmopolita volt.

Most ugye Budapesten beszélgetünk, de az EPAM egy világcég amerikai központtal. Sokat ingázik?

Ingáztam. 2020. március 6-a óta nem igazán ingázom sehova.

Ez nyilván a járvány hatása. De előtte?

Előtte hetente négyszer felszálltam egy repülőre, és évente körülbelül 13-szor voltam Amerikában.

A koronavírus-járványnak milyen hatásai vannak, lesznek a cégre?

Ennyit biztosan nem fogunk már ingázni soha többet. Ezt onnan is lehet látni, hogy azok a cégek, amelyek üzleti utazásokra szakosodtak, tönkre is mentek. Amit tudtak, eladtak, de az látszik, hogy ebbe az ágazatba már senki nem akar befektetni. Lesz utazás a turizmus miatt, de mindenki rájött arra, hogy videókonferenciával mindent meg lehet oldani. Ha pedig ez megoldható, akkor miért költsenek erre? A járvány előtt volt, hogy egy egyórás meeting miatt repültem fél napot. Viszont sokkal hatékonyabbak is lettünk: belefér napi 3-4 telefon- vagy videókonferencia, és már az ügyfelek is sokkal megértőbbek. Mindenkinek kényelmesebb így. Régebben a videókonferenciák elfogadottsága szinte nulla volt üzleti környezetben. Az utóbbi 18 hónapban kötöttem olyan üzleteteket, amiket előtte ilyen módon soha nem tudtam volna.

Hatékonyabbá vált ezzel az ágazat?

Borzasztó hatékonnyá, persze! Az utóbbi másfél évben felvettünk olyan embereket, akik soha életükben nem voltak még EPAM-irodában. Vagyis egyszer voltak: felvették a számítógépüket. Ez nem csak Budapestre igaz. Az EPAM világszinten negyedéves alapon közel 40 százalékot nőtt az utóbbi egy évben. A távozó kollégákkal együtt nézve a jelenlegi dolgozóink nagyjából 45 százaléka soha nem volt még EPAM-irodában.

Magyarországon mennyien dolgoznak?

Már 2000 fő felett vagyunk, világszerte pedig 50 ezer felett van a létszám. Ez néhány éve még csak 20 ezer volt. Árbevételünk és a dolgozóink számossága nem egyenesen arányos, de közel van ahhoz: arányosan nézve közel 0,8 százalékkal nő a bevételünk minden egyes felvett dolgozóval. Tehát nagyságrendileg, ha növelni akarom a bevételem 40 százalékkal, akkor a dolgozóink számát 35 százalékkal kell növelnem.

Ha az EPAM Systems Kft. üzleti eredményeit nézem, 2017-től 25 és 34 milliárd forintos árbevételeket realizáltak. A tavalyi év volt a csúcs. Ezekre 1,5-2,5 milliárdos eredmény jött. Elégedett? Ez nagyjából „mire” elég a magyar piacon?

Mi nem így nézzük a dolgokat, nem a magyarországi adatokat figyeljük. Mint EPAM van egy eredményünk Magyarországon, amire nagyon büszkék vagyunk, hogy mekkorák vagyunk, de ez egy nemzetközi cég. Magyarország nekünk nem piac, ellenben egy fantasztikus hely, ahol lehet élni, fel lehet venni embereket, de nincs ügyfél Magyarországon. A management reporting nem országspecifikus, hanem worldwide. Elégedett vagyok a 40 százalékos éves növekedési ütemmel, amivel az EPAM most a világ leggyorsabban növő IT-cége. Külön a magyar piaccal ezt nem lehet összehasonlítani, nem is ez a működési elvünk. Nem azt nézzük, hogy ennyi a bevételünk, vagy hogy mennyi legyen a bevételünk Magyarországon. Mi másként nézzük: az EPAM a tegnapi napon 32 milliárd dollárt ért. Többet érünk, mint a Deutsche Bank vagy a Credit Suisse, ahogy valószínűleg sokkal, de sokkal többet érünk, mint az OTP vagy a Richter.

Az EPAM-nál „az európai és ázsiai–csendes-óceáni térség (APAC) üzleti működéséért” felel. Ez mit jelent, mit csinál „valójában”?

Én azért vagyok a felelős, hogy az üzleti bevételünk 50 százalékát hoznom kell, hogy növelnem kell a bevételünket X százalékkal minden évben. Az én feladatom, hogy ebben a hónapban vagy negyedévben vagy épp adott évben ennyi és ennyi milliárd dollárt hozzak be. Én valójában az üzlet vagyok.

Azt is mondják, hogy „az egyetlen állandóság az EPAM-nál a változás és a folyamatos megújulás”. Hogy látja a cégét mondjuk 5 év múlva? Mik most a legnagyobb kihívások?

Az EPAM-nak az a mantrája, hogy megpróbálunk minden három évben megduplázódni. Ezt már régóta csináljuk.

Most jól állnak.

Most igen, bár a Covid miatt kiesett két negyedév a növekedési görbénkből. Megpróbáljuk ezt most kompenzálni. A Q3-at 48 százalékos növekedéssel akarjuk befejezni. Hogy az EPAM hol lesz 5 év múlva? Remélem, hogy dupla-duplázunk, azaz megnégyszerezzük magunkat addig, nem tudom. Az biztos, hogy minden változik, más igényeik lesznek az ügyfeleinknek, de akkor azt fogjuk kiszolgálni. Azt tudom, hogy továbbra is szolgáltatást nyújtunk majd, szoftvert fogunk gyártani. Hogy milyet és kinek, azt még nem tudom. Viszont az is biztos, hogy mindenhol, ahol van irodánk, ott nőni fogunk.

Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom az EPAM Systems közreműködésével jött létre.

(Borítókép: Fejes Balázs. Fotó: Gorondy-Novák Edit / Index)