Társadalmi érdek vagy személyes ambíció? Itt a válasz Parragh Lászlónak

Évtizedes, ám eddig jobbára a társadalmi érdekegyeztetés berkein belül maradt konfliktus élesedett most a szélesebb közvélemény számára is érzékelhetően, nem függetlenül az épp zajló nemzeti konzultáció felvetéseitől.

Történt ugyanis, hogy Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a kétszázezer forintot sürgető múlt heti interjújában azt találta mondani, hogy

Úgy fogalmazott, hogy „a munkaadói szervezetek esetében gyenge a tudományos háttér, amire támaszkodni lehetne az emelések mértékének meghatározásakor, miközben a vállalati támogatottság is gyenge”.

Visszautasítják

A három megszólított – és lényegében kritizált – munkaadói érdekképviselet, a VOSZ, az ÁFEOSZ-COOP Szövetség és az MGYOSZ most közleményben utasította vissza a kötelező tagsággal működő köztestület elnökének szavait. Igaz, ebben egyszer sem említik név szerint Parragh Lászlót, azonban egyértelmű, hogy ő az üzenet fő címzettje. Az érdekképviseletek úgy fogalmaznak, hogy 

„károsnak tartjuk a politikai és hatalmi indíttatású, a munkaadói szervezeteket sértő szakmaiatlan megnyilvánulásokat. (...) Továbbra is távol tartjuk magunkat azoktól a politikai felhangú megnyilvánulásoktól, amelyek nem a gazdasággal, a társadalmi jólét megalapozásával foglalkoznak, amelyek személyes ambíciókat szolgálnak.”

A három munkáltatói érdekképviselet közleményében hangsúlyozza, hogy nagyra értékelik a szakszervezetekkel és a kormányzattal folytatott korábbi háromoldalú egyeztetéseken elért konszenzusos eredményeket,

méghozzá az egykori Országos Érdekegyeztető Tanács helyébe lépett platform, a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma keretében. Az érdekképviseletek azt is kiemelik, hogy a bértárgyalások során továbbra is szem előtt kell tartani, hogy a megszülető egyezség egyaránt szolgálja a munkavállalók és a munkaadók érdekét is. A minimálbérről szóló megállapodás ugyanis messze túlmutat a közvetlenül érintett munkavállalók körén, mivel jelentősen befolyásolja a munkavállalók bérnövekedését akár a minimálbér három-négyszeresét elérő szintig. Ehhez pedig arra is szükség van, hogy az érintett munkaadók mindezt és a kapcsolódó bérterheket is ki tudják gazdálkodni. 

A munkaadói érdekképviseletek emlékeztettek arra, hogy a 2016-ban megkötött hatéves bérmegállapodás eredményeképp 2017 óta úgy tudott ötven százalékkal emelkedni a minimálbér, illetve hetven százalékkal a garantált bérminimum, hogy mindeközben az átlagbérek növekedési dinamikája is a duplájára nőtt, miközben mindez nem járt a gazdasági szereplők tömeges ellehetetlenülésével. A háromoldalú megállapodás ugyanis arra is kitért, hogy e béremelésekért cserébe arányosan csökken a szociális hozzájárulási adó, amely 2016-ban még 27 százalékos terhet jelentett a munkáltatóknak, jövőre pedig 15 százalékra csökkenhet. 

Mindazonáltal a három érdekképviselet úgy véli, hogy a bérszínvonal további gyors emelkedését csak a termelékenység fokozottabb növelésével lehet elérni, amihez hozzájárul a technológiai modernizáció, a tudástőke fejlesztése és a vállalkozói terhek további csökkentése. A gazdasági stabilitáshoz pedig a féken tartott infláció mellett a versenyképes forintárfolyam is hozzátartozik, mindezt pedig egy átgondolt bérmegállapodással tudják támogatni. Egyúttal kezdeményezték a VKF összehívását annak érdekében, hogy „a gazdasági folyamatok és helyzet áttekintése után érdemi párbeszéd kezdődjön a bérek jövőbeni alakulásáról”.

Több szempontból is álságos a kamarai elnök múlt heti nyilatkozata: egyrészt azért, mert a kamarai törvényben foglaltakkal szembemenve foglal állást társadalmi egyeztetéssel, bérügyekkel kapcsolatos kérdésekben 

– mondta az Indexnek Dávid Ferenc, akinek a VOSZ korábbi főtitkáraként már az Országos Érdekegyeztető Tanácsban is évtizedes bértárgyalói múltja van. A 2011-es kamarai törvény ugyanis kifejezetten tiltja, hogy a kamara elnöke érdekképviseleti tevékenységet végezzen. Egyebek között ezért is ellenezte a 2016-os bérmegállapodáskor még VOSZ-főtitkárként, hogy Parragh László hivatalosan aláírja a megállapodást. Ennek ellenére azért ellenjegyzőként csak odakerült az elnök szignója végül a megállapodásra.

Érdekegyeztetői körökben egyébként 2011, a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács létrehozása óta pletykálják, hogy a testület mint a társadalmi párbeszéd új, makroszintű fórumának létrehozására is azért volt szükség, hogy hivatalos formában az MKIK is hozzászólhasson számos társadalmi és gazdasági kérdéshez. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az agrárkamara is tagja a testületnek az MTA, a Magyar Művészeti Akadémia, az egyházak és civil szervezetek és jó néhány, a korábbi OÉT-ban még tag munkaadói érdekképviselet és szakszervezet mellett. Ugyanakkor az NGTT-nek csak javaslattevői jogköre van, ellentétben a VKF-fel, amelyben a teljes gazdaságra nézve kötelező érvényű háromoldalú bérmegállapodásokat megkötik. 

Dávid Ferenc – jelenleg a DK gazdasági szakértője – azt pedig kifejezetten károsnak tartja, hogy az MKIK elnöke hozzá nem értéséről is tanúbizonyságot tett az ominózus, kétszázezres minimálbért szorgalmazó nyilatkozatában.

Azt ugyanis nehéz másnak látni, hogy a több százezer, kamarai hozzájárulást is fizető vállalkozást reprezentáló iparkamara vezetőjeként Parragh László, miközben egyértelműen szakszervezeti álláspontot hangoztatott, egy szót sem ejtett arról, hogyan érintené mindez azokat a nem katás önfoglalkoztató egyéni vállalkozókat, akik a minimálbér másfélszerese után fizetnek járulékot, vagy akár egy vidéki, tízfős vállalkozást

– jegyezte meg Dávid Ferenc. 

(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök (b2), valamint Doszpolyné Mészáros Melinda, a Liga elnöke, Zs. Szőke Zoltán, az ÁFEOSZ-COOP Szövetség elnöke (b3) és Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára (j) a bérmegállapodás ünnepélyes aláírásán a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán (VKF) a Nemzetgazdasági Minisztériumban 2016. november 24-én. Fotó: Máthé Zoltán / MTI)