Megint drágult a kenyér, vajon hol lesz a vége ennek?
További Gazdaság cikkek
- Jelentősen megváltozhat a budapesti lomtalanítási rendszer
- Különös indokkal szünteti meg a kormány a paksi különleges gazdasági övezetet
- Több mint 7,7 milliárd forintot ad a kormány a budapesti egészségügy fejlesztésére
- Autót venne a munkáshitelből? Mutatjuk, hogy miért nem érdemes
- Több napra leállt az ügyintézés az MVM online oldalán és alkalmazásában
A folyamatosan emelkedő búzaárak miatt nyár óta találgatja a sajtó, vajon mikor lépi át az újabb, szimbolikus, négyszáz forintos határt a kenyér ára. A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi, szeptemberi inflációs jelentéséhez kapcsolódó fogyasztói átlagár-táblázat szerint ezt az egész éves lassú, ám kitartó emelkedés ellenére még épphogy elkerültük: a fehér kenyér kilója januárban átlagosan 374 forint volt, szeptemberben már 399 forintba került a boltokban. Azóta vélhetően már túl vagyunk ezen is, tekintve hogy a legutóbbi lisztáremelés hatása vélhetően épp októberben jelent meg a pékek áraiban is. Hosszabb távon azonban újabb emelésekre kényszerülhetnek a pékek.
Idén eddig három jelentős lisztáremelés volt, amiből egyet aratás után érvényesítettek a malmok.
Emiatt mintegy 25-30 százalékkal emelkedett a liszt ára, de várhatóan nem áll meg itt a drágulás, tekintve hogy az előrejelzések további búzaáremelést valószínűsítenek
– mondta az Indexnek Septe József, a Magyar Pékszövetség elnöke. Amint azt az Index is megírta, a magyar gabonapiaci helyzet erőteljesen elszakadt a globális folyamatoktól, és sajátos tényezők drágítják a terményeket, sokszor már a vevői oldal – a malmoktól az állattartókig bezárólag – tűrőképességét tesztelve. A terménydrágulás ráadásul nem lassul a világ tőzsdéin sem: az Agrárközgazdasági Intézet Piaci Árinformációs Rendszere szerint a párizsi árutőzsdén (Matif) tonnánként 99 996 forintos fronthavi áron jegyezték a héten az étkezési búzát, míg a fekete-tengeri búzára 97 153 forintos áron kötöttek üzletet a chicagói árutőzsdén, a belföldi előállítású búzával pedig 84,6 ezer forintos tonnánkénti áron üzleteltek Chicagóban. A határidős jegyzések alapján jövőre sem várható érdemi árcsökkenés, a Matif szeptemberi, aratás utáni új búzajegyzései is 84–87,5 ezer forintos sávban szóródnak.
Nem véletlen, hogy az Agrárminisztérium kezdeményezésére kész előzetes exportregisztrációs kötelezettséget előírni a kormány annak érdekében, hogy az itthon megtermelt takarmányok elsősorban belföldön hasznosuljanak, biztosítva az állattartás takarmányszükségletét.
Amint azt a lisztáremelésről szóló cikkünkben bővebben kifejtettük, már jövő januárban újabb jelentősebb áremelésre kényszerülhet a malomipar. Mindezek miatt a sütőipar is folyamatosan próbálja áthárítani az emelkedő alapanyagköltségek mellett az ötszáz forint feletti literenkénti dízelárak miatt növekvő logisztikai költségek és a munkabérek emelkedésének hatásait is. Az októberi energiaár-robbanás – az előző évihez képest kétszeresére, háromszorosára dráguló gáz, illetve az ugyancsak többszörösére emelkedő áramár –, illetve az MNB legutóbbi alapkamat-emelését követő forintgyengülés hatásairól nem is beszélve. Igaz, a gáz- és az áramárak növekedését valamelyest mérsékelheti egyes cégeknél az, hogy a Pékszövetség is tendereztet tagjai számára egy-két éves futamidejű szerződéseket, és a nagyobb mennyiségek miatt kedvezőbb feltételeket tudnak kiharcolni a tagok számára. A mérték azonban még kérdéses.
A sütőipari alapanyagok önmagukban is jelentősen drágultak: a KSH szerint szeptemberben az előző év azonos időszakához képest például az étolaj fogyasztói ára 32,6, a margariné 15,4 százalékkal emelkedett. A sütőipar ugyan más beszerzési árakat kap ezekre, azonban a javarészben importált vajét például a forint–euró-árfolyam alakulása, gyengülése is erősen befolyásolja. A héten például volt féléves mélyponton, 365 forinton is az euró árfolyama. De drágult az elmúlt időszakban az élesztő, a só, a cukor, emellett a töltelékek – mint a dió vagy a mák – és az egyéb, szintén jórészt importált adalékanyagok ára is növekedett.
Septe József szerint az önköltség harmadát kitevő liszt beszerzési árában jelenleg akár tíz-tizenkét forintos kilogrammonkénti különbség is előfordulhat attól függően, hogy mekkora az adott sütőipari vállalkozás, mennyire számít megbízható, időben fizető partnernek, mekkora a rendelés, vagy hogy milyen távolságra van az adott malomtól. Arról nem is beszélve, hogy az egyedi, cégre szabott árazás miatt vannak olyan sütőipari cégek, amelyekkel éves szerződést kötnek a malmok, és a szerződés lejártának időpontjától függően szembesülnek a jócskán magasabb lisztárakkal, amit aztán még a kiskereskedelemmel is el kellene ismertetni.
A sütőipari termékek önköltségi árát mindez jelentősen befolyásolja, ahogyan az is, hogy hova és milyen gyakorisággal, milyen termékeket szállít be, van-e saját boltja, illetve hogy hány embert foglalkoztat a cég, és milyen beruházásokat tudott az elmúlt időszakban megvalósítani. A sütőipar ugyanis még mindig erősen kézimunka-igényes ágazat, megfelelő bérszínvonal híján azonban könnyedén veszik a kalapjukat a dolgozók, megcélozva a legközelebbi, jobban fizető külföldi pékséget.
Az is egyre nagyobb probléma, hogy a fiatalabb generáció már nem szívesen dolgozik éjjel és hétvégén, ezért egyre jelentősebb beruházásokra kényszerülnek a cégek
– mondja Septe József. A vállalkozások nemcsak a keverő- és dagasztógépek beszerzésével próbálják csökkenteni az élőmunkaigényt, hanem a fagyasztott és a kelesztéskésleltetéses technológiák bevezetésével is. Előbbi azt takarja, hogy a friss pékárukat nyolcvan százalékban készre sütik, majd lefagyasztva szállítják ki a kiskereskedelembe, ahol a boltokban készre sütik. A kelesztéskésleltetéses technológia pedig a munkaszervezésben segíti az üzemeket: így a nappalos, nagyobb létszámú műszak le tudja gyártani az éjjel kisütni tervezett termékeket is, vagyis kisebb létszámú éjszakás brigáddal is lehet hozni ugyanazt a mennyiséget.
A kiskereskedelmi láncok egyébként mind a fagyasztott/hűtött, mint a készre sütött, friss pékárura igényt tartanak. Sőt utóbbira nagyon is határozott igény van, a nagyobb kiskereskedelmi láncokhoz napi kétszeri frisstermék-szállítást kérnek. Az üzemanyagárak egyelőre még nem érték el azt a szintet, hogy ezen változtatni kellene – mondta Septe József.
Ugyanakkor a fenti szempontok és a cégek igen eltérő helyzete miatt most nagyon komoly kihívást jelent az árazás, mivel arra is tekintettel kell lenniük a cégeknek, hogy egy-két százalékos nyereség mellett a bérfejlesztést – januártól pedig a várhatóan közel húszszázalékos garantáltbérminimum-emelést – ki tudják gazdálkodni – jegyezte meg a várható áremelési tervekkel kapcsolatban Septe József. Hozzátette, hogy a láncok nagy része korrekten áll az átadásiár-emelési törekvéseikhez, igaz, „sok választásuk nincs, ha életben akarják tartani a sütőipart”. Az azonban már nem csak rajtuk múlik, hogy a pékáru milyen fogyasztói áron kerül a polcokra, mivel döntően a kiskereskedelem adott szereplője dönti el, hogy bizonyos vevőcsalogató alaptermékekhez – mint a fehér kenyér, a zsömle, a kifli – képest mekkora árrést alkalmaz a speciálisabb termékek vagy a péksütemények esetében.
(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)