Pomázi Gyula: A szabadalmak terén dúl a vakcinaháború

Ha kitalálnám a Rubik-kockát, mekkora paksamétával kellene besétálnom ide?

Pár oldal is elég lehet, de akár egy vastagabb mappával is jöhetne. Mondok inkább egy konkrét példát a közelmúltból. Formatervezési mintaoltalmat nyert egy újféle hangfal, amelyet Bay Zoltán talált ki. Az új műszaki érdekessége ennek az, hogy nem hallja az ember, honnan jön a hang: hiába áll be a két hangfal közé, azok létrehoznak egy zenei teret, és ebben a zenei térben bárhol is vagyok, úgy hallom a hangokat, mintha egy színpadhoz képest állnék valahol. Ő például többféle oltalmat is bejelentett: mivel nem hagyományos kinézetű hangfalról beszélünk, designoltalom is védi, emellett a rajta szereplő feliratok védjegyoltalom alatt állnak.

Hiszen ha így megy külpiacra, akkor ezek mentén már meg tudja tenni azt, hogy a felső ötvenbe pozicionálja a termékét, azaz a világ legjobb ötven hangfala közé. Tavaly ezt a terméket beválasztották a világ legjobb hangfalai közé. Addig, amíg ez az oltalmi portfólió nem született meg, nem is lépett vele piacra, hiszen bárki bármikor lemásolhatta volna, és onnantól kezdve vége, nem tudná már hasznosítani.

A bejelentéstől számított 18 hónapig érdemben nem is vizsgálják a szabadalmat. Ez miért van így?

Egy európai szabályozás miatt van így, az Egyesült Államokban vagy Kínában más típusú a normatív helyzet. Nem véletlen, hogy az innováció hasznosításában ma nem Európa jár az élen.

De miért kell akkor ez a másfél év?

Mert a találmány újdonságának valószínűsége ennyi idő alatt tisztázható. Az európai szabályozás szerint a szabadalmat azért adják meg hosszabb idő alatt (ez jellemzően két-két és fél év), mert így tekinthető erősnek az oltalom, így biztosabb, hogy nincs máshol a világon még egy ugyanilyen találmány. Kínában például sokkal rövidebb idő alatt megadják a szabadalmi oltalmat, három-öt hónap alatt, ellenben az újdonság valószínűsége így csak negyven-hatvan százalékos, mert másképp működik a szabadalmakhoz, oltalmakhoz való viszonyuk.

Kína sokáig arról volt híres, hogy mindent lemásolt.

Az, hogy egy ázsiai országban másolnak, az a kultúrájuk része: eleve úgy nőttek fel, hogy mester és tanítvány – a tanítványnak dicsőség volt, ha le tudta másolni a mesterét. Más kérdés, hogy az elmúlt években rájöttek, ha megszerzik a szabadalmi jogokat, akkor világelsőségre tehetnek szert a szellemi tulajdon hasznosításában. Amíg a kilencvenes évek végén összesen évi 250-270 nemzetközi szabadalmi bejelentése volt Kínának, addig ma már évente hatvanezernél járnak. Rájöttek, ha az ezekhez kapcsolódó jogokat ott tartják az országban, akkor ezeknek a hasznosítása és az ezekből származó gazdasági előnyök is náluk maradnak.

– egyetlen vállalatuk hetvenszer annyi szabadalmat produkál, mint a magyar gazdaság.

Mely országok a legaktívabbak védjegybejelentésben?

Most már Kína vezet, előtte az Egyesült Államok volt az első. Nagyon erős még Japán, míg Európában Svájc és Németország.

Mi hol állunk a sorban?

Több mint kétszáz ország közül a hetvenedik hely környékén. Viszont ez nagyon változó, mert különböző oltalmi formák vannak, ilyen értelemben más és más a rangsor – tehát valamiben előrébb vagyunk, valamiben hátrébb.

Van egy olyan vélekedés, amely szerint az országok gazdasági fejlettsége majdhogynem egyenesen arányos a szabadalmi bejelentések számával. Ez valóban így van?

Ezt akkor lehetne teljesen tisztán mérni, ha az adott országban lévő nemzetközi nagyvállalatok helyi fejlesztőintézetei az adott országban jelentenék be a találmányaikat. Magyarország ugye arról híres, hogy nagyon sok multi kutatási-fejlesztési centruma itt van, de nem itt tesznek bejelentést, mert náluk az az előírás, hogy a különböző kutatás-fejlesztési centrumaikból vigyék azokat haza az anyavállalataikhoz – ha például németországi multiról beszélünk, akkor ott jegyzik be az itt keletkezett, magyar tudásból kipattanó új ötleteket. Ennek a számítási metodikája azért is problémás, mert nagyon fontos kérdés, hogy ki mely piacon hasznosítaná a szellemi tulajdonait. Valaki a globalizáció miatt már nem csak Magyarországon akar eladni az adott termékből, mert a tízmilliós piac viszonylag korlátos, ezért nem is biztos, hogy a mi hivatalunkba hozza, hanem beviszi inkább az Európai Szabadalmi Hivatalba, és ott szerez olyan szabadalmat, amely például a német anyanyelvű országokra terjed ki, mert ott tervezi gyártani, forgalmazni a terméket, ott fogja hasznosítani az oltalmait, illetve kéri Magyarország tekintetében is ezek hatályosítását.

Ha van egy ötletem, mi a különbség aközött, hogy egy másik uniós szabadalmi hivatalba megyek, vagy ide jövök?

Eljárásban, díjakban és hasznosítási lehetőségekben is eltér a dolog.

Olcsóbbak vagyunk?

Átlagosak vagyunk. Vannak sokkal drágábbak és sokkal olcsóbbak is. De nem ez a lényeg, hiszen ha ezeket a költségeket összevetjük a fejlesztésre fordított forrásokkal, nyilvánvalóan eltörpülnek azokhoz képest. A fontos az, hogy ha kitalálok valamit, akkor kezdjek el ezzel párhuzamosan – én vagy egy ehhez értő szakember – gondolkodni egy olyan jellegű szellemitulajdon-stratégia felépítésén, amely a termékhez kapcsolódik.

Tudna egy példát mondani erre?

Például a Julius-K9 kutyahám, amelynek a tulajdonosa zseniális, mert amellett hogy kitalált egy hámot olyan rétegrenddel, olyan varrástechnológiával, amelyben a kutya jól érzi magát és a gazdája is nyugodt, a terméket ellátta egy oltalmi portfólióval is. Ezt a portfóliót annak megfelelően alakította, hogy melyik országban forgalmazzák a termékét. Amerikába innen Európából kiszállítani drága, mert magasak a logisztikai költségek, így nem fog tudni versenyképesen megélni. Ezért gyártási jogot ad el egy ottani gyártónak, egy ottani kereskedőnek pedig forgalmazási jogot, licencszerződésekkel. Ázsiába csak forgalmazási jogot ad el, mert így látja biztosítottnak azt, hogy a termék ne legyen hamisítás áldozata. Az, hogy melyik országban milyen hasznosítási stratégiánk van, ahhoz képest kell alakítani a szellemitulajdon-stratégiát. Egy új találmány bevezetésekor ezt kell igazából tisztázni, és ez az, ami nagyon sokszor elmarad.

Ha alapítasz egy céget, akkor az első dolgod, hogy elmész egy könyvelőhöz, mert szeretnéd, ha a cég pénzügyileg stabil lábakon állna – adózással, gazdálkodással, bankszámlával, cash-flow-val –, de nem értesz hozzá, semmi baj! De mit csinálsz a szellemi tulajdonoddal? Pont semmit! Miközben elmehetnél egy szellemi tulajdonhoz értő szakértőhöz, mert fontos, hogy aki piacra akar jutni, az gondolja végig, hogyan és miként szeretne elindulni. Egy kreatív iparban szereplő hazai ruhatervező iroda elsődleges piacai a nyugat-európai nagy országok piacai. Menthetetlen, hogy Párizsban, francia területeken, Svájcban vagy mondjuk Belgiumban megjelenjenek, ha nem jegyeznek be a saját elképzeléseiknek megfelelő védjegyoltalmakat vagy nem védik a designt formatervezési mintaoltalommal. Ha nem teszi meg, akkor azt fogja tapasztalni, hogy mire odaér a repülő, addig gyakorlatilag a kitalált nevet, formát más már simán elvitte. Ilyen típusú történetből sajnos nemegy akad, és ilyenkor sajnos már semmit nem tehetünk.

Oké, van egy találmányom, van egy könyvelőm, és keresek egy szellemi tulajdonhoz értő szakembert is a kis startupomhoz. Hova megyek? Hol kezdek?

Itt is lehet kérni, a hivatalban. De mielőtt egyáltalán elindul az ember, kérheti a szakembereinket, adunk tanácsot, segítünk, pozicionálunk, vannak képzéseink, ingyenkönyveink, nagyon sokféleképpen lehet már utánajárni, hogyan lehet oltalmazni. Nagyon sok és jó magyar szakember van ezen a területen, őket bátran meg lehet keresni. A szabadalmi ügyvivői kamarától kezdve a szakértői testületek különböző területein át az egyetemekig mára már ott vannak azok az emberek, akik tudnak segíteni. Ma már a kamarák is sokkal több segítséget tudnak adni a szellemitulajdon-védelemmel kapcsolatban. Lokálisan is lehet találni szakembereket, de ha az online térben bárki bármit kérdez, arra mi is nagyon gyorsan tudunk válaszolni. Ami nagyon lényeges, hogy ezt a fajta szakértelmet érdemes elindulás előtt beépíteni, mert nagyon sokba tud kerülni, ha megspóroljuk.

Mely ágazatok adják a legtöbb szabadalmat évente?

Nyilván a gyógyszeripar, de ez elemi szintű történet. Az egészségipar nagyon masszív ágazat, ahogy a vegyipar is. Erőteljesen jön föl az ICT-világ, az infokommunikációs történetek. Érdekes, mert Európában alkalmazást vagy szoftvert csak megkötésekkel lehet szabadalmaztatni, míg Amerikában könnyebben megy. Megint csak más a szabályozás, nem véletlen, hogy a nagy amerikai multicégeknél alapvetően szoftverszabadalmak sora van. Jön fel az elektronika, de például az élelmiszeripar védjegyoldalon nagyon erős.

Ha már gyógyszeripar: egy korábbi interjúban azt mondta, hogy teljes a káosz a már forgalomba helyezett vakcinák piacán. Miért?

Szabadalmi tekintetben hatalmas vita van. Induljunk el onnan, hogy valaki kitalál egy új gyógyszert, egy új vakcinát, és odaadja a felhasználóknak ingyen és bérmentve, lemondva a gazdasági haszonról azért, hogy a társadalom megmeneküljön. Lásd az inzulin tulajdonosát, aki egyetlen dollárért lemondott a szabadalomról, és azóta a cukorbetegséget viszonylag jól és nagy tömegben tudjuk kezelni. És vannak olyan típusú vakcinagyártók, akik ezen a szálon gondolkodtak Európában is, akik azt mondták, hogy állami pénz van a kutatás-fejlesztéseikben, azaz közpénzt használtak, így aztán a piacon nem kérnek ezért, vagy csak minimális összeget.

Van egy másik típusú logika, amely azt mondja, hogy mi belefeccöltünk rengeteg pénzt a kutatás-fejlesztésbe, az innovációba, ugyan nem a koronavírus elleni gyógyszert kerestük, hanem mondjuk az ebola ellenit találtuk meg, de ez alkalmas a koronavírus ellen is – és ennek üzleti értéke van. Innentől kezdve ez kőkemény üzlet. Kinek, mennyiért, mit adok? Hatalmas viták vannak világszerte, hogy az így létrejött szabadalmakat fölszabadítják-e, és milyen feltételekkel juthatnak hozzájuk a fejlődő országok, akik esetében szintén emberéletek forognak kockán, ugyanakkor önmaguk képtelenek ilyen találmányok kidolgozására.

úgy, hogy közben szabadalmas befektetései se sérüljenek annyira, hogy ez további fejlesztések gátját képezze. Ilyen volt például az ebola elleni gyógyszer, a Remdesivir esete is, amelyet egy amerikai szabadalmas jegyez.

Ezt gyártotta Magyarországon a Richter.

Így van, állami megrendelésre. Mert megtehette, ugyanis a szabadalmi szabályozásban van egy olyan lehetőség, amely engedi a klinikai vizsgálatok érdekében végzett, korlátozott mértékű és célú gyártást. Ez azonban egy nagy méretű krízis kezelésére nyilván nem elegendő. Ilyen tömeges járványhelyzetekre jelenthet megoldást az úgynevezett kényszerengedélyeztetési eljárás, amely a szabadalmas egyetértése nélkül is lehetővé teszi adott gyógyszer gyártását. Ez nem ingyenes lehetőség, de nyilván fölülírja adott szabadalmas kizárólagos jogait és üzleti logikáját, amely nem biztos hogy azt diktálná, hogy adott területen a felhasználásra ilyen feltételekkel engedélyt adjon. E folyamatban a Remdesivir esetében a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala is részt vett, ahogy több országban a hasonló hivatalok feladata ez; mert nem egyedi esetről beszélünk.

Ezek olyan jellegű szabályozási lehetőségek, amelyek messze túlmutatnak egy jogszerzésen, ez már a jog érvényesítésének kategóriája, amikor is bizonyos helyzetekben valahogy ki kell találni, hogyan lehet jól működtetni egy struktúrát azzal együtt, hogy a szabadalmasnak vannak hasznosítási szándékai – és ezeket hogyan lehet vagy kell korlátozni vagy nem korlátozni. Szerintem nagyon sokszor etikai és erkölcsi problémák is vannak mögötte, amelyek messze-messze túlmutatnak a szabadalmi jogokon. A mai magyar piacon lévő vakcinák szabadalmi jogai tiszták, nincs olyan, amire azt lehet mondani, hogy szabadalmi problémák vannak. Ott lehetnek izgalmak, hogy ki hasznosít és kinél van a lehetőség vészhelyzeti időben.

(Borítókép: Pomázi Gyula 2021. november 12-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)