Virág Barnabás: Addig emeljük a kamatokat, amíg le nem győzzük az inflációt

Az interjú főbb megállapításai:

• Mindenkit meglepett a januári inflációs adat.
• A friss adatok alapján a felfelé mutató kockázatok erősödtek.
• Egyelőre nem látni, mikor térhet vissza az infláció a 3 százalék körüli tartományba.
• Az MNB jelenlegi értékelése szerint az alapkamat szintje valamikor az év közepén érheti utol az egyhetes betét szintjét. 
• A jegybanki kamatemelésnek alig harmada jelent meg a lakossági banki betéteknél kamatemelkedésként – ez egy megengedhetetlen folyamat.
• A lakossági megtakarítások közel harmada olyan eszközben van, aminek semmilyen védettsége nincs az inflációval szemben – a magas infláció miatt két év alatt az emberek reálértéken ezeknek a megtakarításoknak a tizedét veszítik el.
• A zöld otthon program jelenlegi kerete az év közepéig lehet elegendő. 

7,9 százalék – péntek reggel közölte a legfrissebb, januári inflációs adatot a KSH. Legutóbb 2007-ben mértek ennél magasabb drágulást. Hogyan látják most az inflációs folyamatokat? Az elemzőket meglepte a friss adat.

A friss adat mindenkinek meglepetést jelentett. Az infláció gyors emelkedése globális jelenség. A csütörtöki amerikai adatközlés is magasabb lett a vártnál. Látnunk kell, hogy milyen folyamatok húzódnak meg a háttérben.

Vegyük sorra ezeket az okokat!

E téren a hazai szakmai közvélemény eléggé megosztott:

• vannak olyan magyarázatok, amelyek szerint az infláció emelkedését külső okok, a koronavírus-válság utáni gazdasági helyreállás okozza;
• míg a másik magyarázat szerint az infláció megugrásáért döntő részben a hazai gazdaságpolitika a felelős.

Az első értékelés veszélyes önámítás lenne, amit mindenképpen el kell kerülnünk. A második pedig üres hangulatkeltés.

Pedig, ha laikusként nézzük, akkor ha öntik a gazdaságba a pénzt, annak inflációgerjesztő hatása van.

Az infláció megugrása nem magyar sajátosság. Európán belül különösen a közép-kelet-európai régióban magasak az adatok: az eddig ismertek közül a magyar 7,9, a szlovák 8,4, a cseh 9,9, a balti országokban 11-12 százalék. A lengyel adat még nem ismert, de a várakozás ott is 9,0-9,5 százalék. A magyar adat a régióban még az alacsonyabbak közé tartozik. A koronavírus-járvány időszakában általános gyakorlat volt, hogy a költségvetések öntötték a pénzt a gazdaságba, miközben a jegybankok egy nagyon támogató és laza monetáris politikát tartottak fönn. A politikusok, gazdaságpolitikai döntéshozók egy-egy válság kezelésénél gyakran a legutolsó válság tapasztalataihoz nyúlnak vissza.

Mi volt a konklúzió, amit a 2008–2009-es válságot követően mindenki levont? Egyrészt nagyon vigyázni kell a munkaerőpiac és a hitelpiacok működésére, másrészt támaszt kell adni a költségvetésen keresztül a gazdaság keresleti oldalának, amit a jegybankok laza monetáris politikával – kamatcsökkentéssel és eszközvásárlási programokkal – támogathatnak meg. Ezt csinálta mindenki. Ebből a szempontból a magyar döntések sem jelentettek kivételt. Ez a globális szintű gazdaságpolitika adódik hozzá a koronavírus-járványban fellépő olyan kínálati problémákhoz – mint a chiphiány, a szállítási nehézségek, vagy épp az a „tökéletes vihar”, amit az energiapiacon láthatunk. Ez a két hatás adódik most össze, ennek látjuk az inflációs következményeit mindenütt. A kulcskérdés az, hogy ebből hogyan lehet majd visszajönni, és az inflációs rátákat egy normálisabb szintre mérsékelni.

Ha a januári magyar adatot nézem,

Az elmúlt évtizedekben ennek pontosan az ellenkezőjét láttuk: ha megemelkedtek a költségek, azok elhúzódóan és lassan gyűrűztek át a fogyasztói árakba. Most ez a folyamat gyakorlatilag néhány hónap. Idén januárban az év eleji átárazások mértéke – ami minden évben fontos indikátora annak, hogy milyen inflációs hatások várhatóak a gazdaságban – háromszor akkora volt, mint a megelőző évtized átlagában. Háromszor akkora áremeléseket hajtottak végre a vállalkozások, mint ilyenkor szoktak.

Tetőzhetett már az infláció? Decemberben azt nyilatkozta, hogy novemberben tetőzhetett az áremelkedés mértéke. Mikor térhet vissza az infláció a jegybanki tolerancia sávba – 3 százalék plusz/mínusz 1 százalékpont?

Rendkívüli időszakban vagyunk. Nemcsak Magyarország, de az egész világ is. A januári adatok szinte mindenhol jelentősen magasabbak voltak, mint a várt. Ez egy olyan időszak, ami az elmúlt 100 évben nem volt. A gyorsan változó körülmények hetente írják felül az előrejelzéseket.

Mindenhol elszámolták?

Igen, ez általános. Az eurózóna esetében a 4,4 százalékos várakozással szemben, a beérkezett adat 5,1, az amerikai adat 7,2 helyett 7,5 lett, a magyar pedig 7,4 helyett 7,9. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a jelenlegihez hasonló sokkhatásokat és gazdasági környezetet korábban még nem figyeltünk meg. Amikor az elemzők előrejelzéseket készítenek, abból indulnak ki, hogy historikusan mit tapasztaltak korábban hasonló gazdasági körülmények között. De ilyen időszakot még nem élt át a világ. A jelenlegi inflációs közeg magában ötvözi a 1920-as, a 40-es és a 70-es évek magas inflációs időszakának a jegyeit is. Biztos, hogy a fordulat elhúzódik. Lejtmenet helyett sokkal inkább több hónapig tartó oldalazásra kell számítani. A tavaszi hónapokban indulhat meg az árnyomás mérséklődése, de összességében lassú apadás lesz.

Tehát a korábban kommunikált 5 százalék körüli éves inflációs várakozásukon emelni kell?

A legutóbbi előrejelzésünkben 5,1 százalékos inflációra számítottunk 2022-ben. A beérkezett adatok alapján mindenképpen a felfelé mutató kockázatok erősödtek.

Számot nem kíván még mondani?

Egyelőre még korainak érzem.

Ha tavasszal kerülhet platóra az infláció, és lassú apadás jöhet, akkor 6 százalék körül? Felette?

A piaci elemzések most 5,5 és 6 százalék közötti tartományban vannak. Ez is azt jelzi, hogy a kockázatok egyértelműen fölfelé mutatnak.

Mit tud tenni a jegybank? Megfogalmazódtak korábban olyan kritikák az MNB-vel szemben, hogy keveset emeltek az alapkamaton, illetve tavaly szeptemberben a korábbi 30-30 bázispontos emeléseket csak 15 bázispontos emelés követte. Az elmúlt hónapokat nézve viszont emelkedő tendenciát mutat a kamatemelések mértéke: februárban az 50 bázispontnál is erősebb emelés jöhet?

Érdemes visszamenni a folyamat elejére. Amikor a tartós infláció kockázatát látjuk, akkor egyértelmű, hogy az első lépést a jegybanknak kell megtennie. A harcot elsőként a jegybanknak kell az infláció ellen felvennie, hiszen törvényi mandátuma az árstabilitás helyreállítása. Az MNB azon jegybankok egyike volt a világon, amely elsőként fogalmazta meg azt, hogy tartós inflációs kockázattal nézünk szembe. Tavaly a vita még arról szólt, hogy átmeneti lesz az inflációs megugrás, vagy egy tartósabb problémával szembesülünk.

Ha azt nézem, hogy összességében ki mennyit tett meg az úton azóta, akkor azt mondhatom, hogy a magyar jegybank tett az egyik legtöbbet Európában: 355 bázisponttal emeltük meg összességében az irányadó kamat szintjét, miközben a világban még mindig vannak olyanok, akik szerint elég kommunikációval küzdeni az infláció ellen. A beszéd nem elég: sokat kell tenni és hosszan. Mi erre a kamatpolitikára készülünk: kiszámítható módon mindaddig folytatjuk a monetáris kondíciók szigorítását és az alapkamat emelését, amíg azt nem látjuk, hogy az infláció elleni küzdelmet megnyertük és a kilátásaink szerint az infláció ismét vissza nem tér a 3 százalék körüli tartományba.

Jövő év eleje? Vége?

Ez egy hosszú út, ahol egyelőre nem látszik, hogy hol a vége. Azok az adatok, amik most érkeztek – decemberi és januári áremelések –, pont azt mutatják, hogy mindenki fölfelé lepődik meg. Ehhez kell folyamatosan alkalmazkodni és ennek megfelelően kell alakítani a monetáris politikát is. Ezen a téren csak azt tudom mondani, hogy hideg fej, biztos kéz. Csak ez lehet megoldás ebben a helyzetben, végig kell menni azon az úton, amin elindultunk, és végig is fogunk menni.

Tehát jöhet akár egy 50 bázispontnál nagyobb emelés is.

Januárban 50 bázisponttal emeltünk. Folyamatosan értékeljük a helyzetet és olyan mértékekkel fogjuk a kamatemelési folyamatot tovább vinni, ami biztosítja, hogy elérjük a céljainkat.

A legutóbbi jegybanki háttérbeszélgetésen arról beszélt, hogy pár hónapon belül összeérhet a jelenleg irányadónak tekintett egyhetes betét kamata, valamint az alapkamat szintje.

A cél az, hogy a következő időszakban úgy folytassuk a monetáris szigorítást, hogy az alapkamat szintje utolérje az egyhetes betét szintjét. A jelenlegi értékelésünk szerint ez valamikor az év közepén fog bekövetkezni.

Az elmúlt hónapokban összesen már 355 bázisponttal emelkedett az irányadó kamat – 0,75-ről 4,3 százalékra –, azonban a bankbetétek kamatai ezt nem igazán követték le. Mi erről az MNB véleménye?

A 355 bázisponttal szemben eddig mindössze 120 bázisponttal emelkedtek a lakossági lekötött betétek kamatai.

Ez jegybanki oldalról azt jelenti, hogy a monetáris transzmissziónak egy fontos szelete nem működik. Pontosan azért emeljük a kamatot, hogy ezzel ösztönözzük a megtakarításokat. Ezt a helyzetet a következő hónapokban nagyon szorosan fogjuk követni, és ha nem történik változás, akkor ezen a téren gazdaságpolitikai lépésekre is sor kerülhet.

Itt a jegybanknak milyen eszközei vannak a verbális dorgáláson túl?

Mondjuk azt, hogy egyelőre a verbális dorgálás szakaszában vagyunk. A jegybanknak vannak eszközei, ezeket majd akkor kell az asztalra kitenni, ha azt látjuk, hogy nem történik változás.

A magas inflációnak milyen következményei vannak a lakossági megtakarításokra?

A 2010-es évtized egyik legfontosabb gazdaságpolitikai eredménye volt, hogy a lakossági megtakarítások nagyjából 20 ezer milliárd forintról 60 ezer milliárd forintra emelkedtek – ez 40 ezer milliárdos növekménye óriási érték, a jelenlegi magyar GDP közel 80 százaléka. Ugyanakkor azt látjuk, hogy ennek a pénzügyi vagyonnak a szerkezetében nagyon komoly károkat okozhat az infláció: több mint 12 ezer milliárd forintot tartanak a magyar háztartások bankbetétben, míg a készpénzállomány körülbelül 7800 milliárd forint, ebből 6000 milliárd van a lakosságnál. Ez összesen közel 20 ezer milliárd forint, ami olyan eszközben van, aminek semmilyen védettsége nincs az inflációval szemben.

Hogy hogyan kerülünk majd ki korunk inflációs problémájából, egyéni és makrogazdasági szinten is, nagymértékben függ majd azoktól a döntésektől, amiket megtakarításaink kapcsán meghozunk. Azt javaslom, mindenki szánjon 5-10 percet arra, hogy áttekintse a megtakarításait, készpénz és bankbetét helyett olyan megoldásokat keressen, ami az infláció ellen megfelelő védelmet ad. Még ha valaki kockázatmentes megoldást is keres, az állampapírok között talál olyan megoldást, ami megfelelő védelmet nyújt az inflációval szemben.

Mekkora növekedést vár most az MNB?

Még nyitott kérdés, a negyedik negyedéves adatot még nem ismerjük, de méréseink alapján azt látjuk, hogy az év vége élénk növekedést hozott. Összességében a tavalyi évben 7 százalék körüli lehetett a növekedés, ami 2022-ben 5 százalék közeli bővüléssel folytatódhat. Picit kontextusba helyezve ezeket az adatokat: 2021-ben és 2022-ben is

Úgy jutott túl a magyar gazdaság egy nagyon mély válságon, hogy közben a gazdasági fejlettségünknek a szintjét – amit az EU27 átlagához mérünk – képesek voltunk javítani. Van lendület, lesz mire építeni a válság után, ugyanakkor még van bőven teendő is a versenyképesség és a termelékenység javítása terén.

„Tökéletes viharként” jellemezte az imént az energiapiacot. Mire számít most az ágazatban, miközben adott egy komoly geopolitikai konfliktus a szomszédban?

A tökéletes vihar leginkább az őszi hónapokra volt jellemző, de a turbulens időszak azóta is tart. A gázárak 8,5-szeresére, az áramárak 6-szorosára emelkedtek a válság előtti szintekhez képest. Ezek óriási elmozdulások. Az árak emelkedésének több faktora is van, és ebből csak egy elem a geopolitikai feszültség. Benne van, hogy a kereslet helyreállása a koronavírus első hullámait követően nagyon gyors volt – a globális GDP már 2021 közepén meghaladta a válság előtti szintet. Vannak a folyamat mögött elhibázott energiapolitikai lépések is, főleg Európában: az energiamix átalakítása során a kínálati oldalon egyre inkább kapacitások esnek ki – szénbányászat betiltása, atomerőművek lekapcsolása és így tovább –, miközben ezek helyére nem léptek be hasonló volumenben alternatív energiaforrások. Az energiapiacon a beruházási ciklusok hosszúak. 10-15 év. Egy rossz lépést nem lehet néhány negyedév alatt korrigálni.

Összességében elhúzódóan magas energiaárakra kell felkészülni. Az energiahatékonyság kulcsfontosságú versenyképességi tényező lesz. Véget ért az a korszak, amikor energiát nagy mennyiségben és olcsón lehet elérni – energia továbbra is lesz, csak sokkal magasabb áron.

Az MNB 200 milliárd forintos keretösszeggel hirdette meg zöld otthon programját. Időben meddig lehet elég ez a keret? Bővíthető-e?

Az első visszajelzések nagyon pozitívak, nagy az érdeklődés a termék iránt. Nagyjából a keret negyede merült ki, azaz több mint 50 milliárd forint. A jelenlegi keret az év közepéig lehet elegendő. Természetesen, amint a számok a keretösszeg megközelítését jelzik, a Monetáris Tanács azonnal napirendre fogja venni, hogy a program hogyan folytatódjon. A termék célja az, hogy a jövő kihívásaira megfelelő válaszokat adjunk. A legfontosabb kihívás a zöld gazdaságra való átállás. Ennek ez a program jegybanki oldalról az első lépése. Aki vállalja, hogy lakásépítését energiahatékonyabb formában végzi el, az képes lesz alacsonyabb kamatszint mellett hiteleket felvenni. A cél mindenféleképpen az, hogy a gazdaság zöld átállását gyorsítsuk, a nyitottság részünkről tehát megvan.

A Növekedési Hitelprogramot tavaly nyáron vezették ki, ahogy a Növekedési Kötvényprogram is véget ért. Viszont a kamatok folyamatosan emelkednek, így a jegybank tervez-e a korábbiakhoz hasonló, olcsó finanszírozási programot a cégeknek?

Most az elsődleges feladat a jegybank számára az infláció elleni küzdelem megnyerése. Jelenleg ez az egyetlen kérdés van az asztalon. A kamatokat olyan szintekig kell elvinni, amire azt tudjuk mondani, hogy az inflációt megtörtük és képesek vagyunk a 3 százalékos célhoz visszavezetni. Azt a kérdést, hogy az említett programok jövőjével mi lehet, csak akkor érdemes majd elővenni, ha ezen a küzdelmen már sikeresen túl vagyunk.

Voltak félelmek, hogy az NHP lezárásával a hitelezés majd érdemben csökken. Ezek a félelmek nem igazolódtak be. A vállalatihitel-bővülés továbbra is két számjegyű tartományban van – a piaci alapú hitelezés is szépen teljesít, miközben az állam is indított új programokat.

Beszéljünk a Revolut Bankról. Már több közleményt is kiadtak arról, hogy nincs előrelépés abban, hogy a litván cég leánybankot hozna létre Magyarországon. Miért fontos ez ennyire az MNB-nek, azontúl, hogy van félmillió magyar ügyfelük?

Törvényben foglalt feladatunk a pénzügyi stabilitás biztosítása. Mi mint MNB abszolút a digitalizáció, a banki verseny, a banki versenyképesség előmozdítása mellett vagyunk. Erről szólt az elmúlt években minden versenyképességi és a bankrendszerrel foglalkozó tanulmányunk. Ugyanakkor, ami a legelső helyen van ezen a téren is: az a biztonság. A Revolut már nemcsak mint pénzforgalmi szolgáltatást nyújtó szereplő van jelen a magyar piacon. Általános banki szolgáltatásokat is kívánnak nyújtani. Mindenki, aki a szolgáltatásokat igénybe veszi, fontos, hogy tisztában legyen azzal, hogy mivel a Revolutnak jelenleg nincsen leánybankja Magyarországon, székhelye Litvániában van,

Mi azért tartjuk fontosnak, hogy a Revolut leánybankként is megjelenjen Magyarországon, mert akkor értelemszerűen ezeket a problémákat a magyar ügyfelek magyar nyelven, egy hazai leánybankkal rendelkező entitásnál is el tudják intézni. Ebben az esetben az MNB-nek is, mint felügyeleti szervnek, sokkal erősebb lehet a jogérvényesítési szerepköre.

Összességében a digitalizáció, a verseny abszolút támogatott, de az első helyen a biztonság van. A biztonsághoz pedig az szükséges, hogy mindenki, amikor döntést hoz a pénzügyeiről, akkor egy teljes kép alapján hozza meg a döntését, hiszen azt már láttuk a múltban sokszor, hogy valaki félinformációk alapján dönt, és abból utólag milyen problémák tudnak kialakulni. Én optimista vagyok, hogy ezeket az ügyfelek megfelelően fel tudják mérni. A magyar bankrendszernek pedig szüksége van a versenyre, a digitalizációra, hiszen ez kifejezetten egy olyan terület, ahol a bankrendszerünk alul teljesít, még régiós összevetésben is. Ilyen szempontból egy új szereplő ezt még elő is tudja segíteni.

Tárgyalnak a Revoluttal?

Folyamatos kapcsolat van a Revolut és az MNB között. Eddig ezt az ajánlásunkat, hogy leánybankként jelenjenek meg a magyar bankpiacon, nem fogadták el, mi továbbra is ezt tartanánk a legegészségesebb megoldásnak.

Szó volt korábban az Európai Központi Bank (EKB) engedélyéről is, hogy azon keresztül nyújtana szolgáltatásokat a cég Európa-szerte. Ha az megvan, akkor az MNB szerint is „minden rendben”?

A Revolutnak 18 millió ügyfele van, ebből nagyjából 500 ezer Magyarországon, miközben Litvániában van bejegyezve. Az elmúlt évtizedek banktörténete sok olyan példát mutatott, milyen problémákat okozhat, amikor egy kis országban vannak nagy méretű, országhatárokon átívelő szolgáltatásokat nyújtó bankok bejegyezve. Maga a Revolut Bank mérete is azt indokolja, hogy ne csak a litván hatóság lássa el a felügyeleti, illetve a betétbiztosítási jogköröket, hanem az EKB legyen ezen a téren a meghatározó szereplő. Ez a folyamat zajlik, de ez azon nem változtat, hogy ha Magyarországon bárkinek bármilyen problémája van a cég szolgáltatásaival, akkor az ügyei intézését ugyanúgy litván vagy angol nyelven kell megtennie. Ezt kell mérlegelni, amikor a bank szolgáltatásait igénybe veszik.

(Borítókép: Virág Barnabás. Fotó: Nagy Tamás / Index)