Ha az EU fájdalmat akar okozni, le kell csapnia Indiára

Sok megfigyelőt meglepett, hogy India vonakodott nyilvánosan bírálni Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajna elleni totális háborúját. Az ország 34 másik állammal – köztük Kínával és az Egyesült Arab Emírségekkel – együtt tartózkodott az ENSZ Biztonsági Tanácsának orosz inváziót elítélő határozatáról szóló szavazáson. A delhi vezetés ugyan próbálta árnyalni a képet, jelezte: India számra fontos „az ENSZ alapokmánya, a nemzetközi jog, valamint az államok szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartása”, amivel közvetett módon jelezték, hogy helytelenítik Moszkva lépését, de a gazdasági kapcsolatok miatt vonakodtak lépni. 

A Nyugat és az olyan ázsiai országok, mint Japán és Dél-Korea, amelyek egyértelműen kiálltak a háború ellen, kijelentve, hogy hajlandók megfizetni ennek gazdasági árát, azért lepődhettek meg ennyire, mert elfelejtették, hogy az elmúlt években az indiai–európai gazdasági kapcsolatok háttérbe szorultak, míg Moszkva és Peking próbálta erősíteni a viszonyt.

Pedig a világ legnagyobb demokráciája, az Egyesült Államok indo-csendes-óceáni politikájának egyik alappillére, és nagy szerepet játszik az Európai Uniónak a térségben való fokozott szerepvállalásra vonatkozó terveiben is. Az EU és szövetségesei tehát jelentős nyomás alá helyezik Indiát, hogy szólaljon meg.

Ahelyett azonban, hogy megkérdőjelezné India mint hasonlóan gondolkodó partner pozícióját – és ezzel együtt az elmúlt években fontossá váló EU–India kapcsolatokat –, az uniónak többet kellene tennie annak érdekében, hogy bizonyítsa elkötelezettségét az országgal való mélyebb együttműködés mellett. Az EU érdeke ugyanis, hogy megmutassa Indiának, hogy megbízható partner – írja elemzésében Manisha Reuter, az Európai Külügyi Tanács (European Council on Foreign Relations, ECFR) ázsiai térségért felelős kutatója.

A felszínen úgy tűnik, hogy India tartózkodó magatartása Ukrajnával kapcsolatban összhangban van a régóta folytatott indiai elzárkózási politikával. Valójában azonban ez inkább az Oroszországtól való túlzott függőségét és az India előtt álló geopolitikai realitásokat tükrözi. Delhi fontos szövetségese lett Moszkva az elmúlt időszakban a Pakisztánnal és Kínával fennálló határkonfliktusokban. Oroszország politikai és diplomáciai támogatást is nyújt Indiának a nemzetközi intézményekben, például az ENSZ-ben, többször megvétózta az ottani határozatokat, amelyekben elítélték Újdelhit az India által igazgatott Kasmírban végrehajtott intézkedései miatt.

Oroszország fontos gazdasági partner is: India 2021-ben 6,9 milliárd dollár értékben importált árukat Oroszországból – főként ásványolajokat, műtrágyát, drágaköveket és nukleáris technológiát. Az Oroszországba irányuló exportja 3,33 milliárd dollár volt, a gyógyszeripari termékektől kezdve a teán át a kávéig. Bár India elkezdte diverzifikálni fegyverportfólióját és kiépíteni saját fegyveriparát, az indiai fegyveres erők által használt fegyverek mintegy 50 százalékát Oroszországból szerzi be. És 2021 decemberében az Oroszországgal szembeni, fenyegető amerikai szankciók ellenére Újdelhi megerősítette stratégiai kapcsolatát Moszkvával az orosz Sz–400-as föld-levegő rakétarendszerekre vonatkozó 5,2 milliárd dolláros szerződéssel.

Mindemellett India megerősítette biztonsági együttműködését az Egyesült Államokkal az olyan kétoldalú megállapodások révén, mint a 2018-as kommunikációs kompatibilitási és biztonsági egyezmény és a 2015-ös, második amerikai–indiai védelmi keretmegállapodás. Ez utóbbi megállapodás a két ország közötti biztonsági együttműködés 2025-ig történő fokozására vonatkozó terveket határozza meg, többek között közös katonai hadgyakorlatok formájában. De Újdelhi beszállt az ázsiai négyoldalú biztonsági csoportba is, amely az Egyesült Államokat, Japánt és Ausztráliát foglalja magában.

India Ukrajnával kapcsolatos hallgatása nem téveszthető össze az Oroszországgal való szimpátiával

– írja elemzésében Manisha Reuter, aki szerint India a külpolitikájával évek óta arra összpontosít, hogy Moszkva és Washington között egyensúlyozzon. Ha kiállna a kijevi kormány és a nyugati szövetségesek mellett, akkor ezt kockáztatná.

A szakértő szerint viszont az Európai Unió számára ez most egy jó lehetőség, hogy erős szövetségesévé tegye Indiát: ebben fontos lehet, hogy megerősítsék az ázsiai ország gazdaságát, amely most túlságosan függ Oroszországtól. Az EU természetesen nem tudja kielégíteni India minden politikai és gazdasági igényét, de aktív szerepet játszhat a fokozatos diverzifikációs folyamatban.

India általában inkább kereskedelmi partnerként, mint geopolitikai szereplőként tekint az EU-ra. Az elmúlt két hétben azonban gyökeresen megváltozott az unió álláspontja, részben azért, mert a fegyveres konfliktusok eddig nem a határai mentén zajlottak. A saját biztonsági érdekeit védő geopolitikai EU-nak most már meg kell értenie Reuter szerint, hogy az indo-csendes-óceáni térséggel kapcsolatos holisztikus megközelítés fontos része a régió biztonsági struktúrájához való aktív hozzájárulás.

Ráadásul az EU tagállamai ugyan korlátozott katonai képességekkel rendelkeznek, de az államszövetség hadipara fejlett, van mit felajánlania Indiának. Az elmúlt 20 évben a 27 jelenlegi tagállam a teljes globális fegyverexport 24 százalékáért volt felelős. A 25 legnagyobb fegyverexportőr közül nyolc EU-tagállam, köztük Franciaország (harmadik) és Németország (negyedik). Mindkét ország már most is exportál fegyvereket Indiába – bár kisebb mennyiségben, mint az USA és Oroszország –, de itt bőven van tér a fejlesztésre.

Reuter szerint így az EU-nak stratégiai megközelítést kellene alkalmaznia kereskedelempolitikájában. Ez különösen fontos a fegyverexport esetében, amelyet az unió arra használhat, hogy megerősítse az olyan partnerekkel való kapcsolatát, mint amilyen India. Újdelhit a fegyverszállítási szerződések komolyan segíthetnék abban, hogy csökkentse az Oroszországtól való függőségét, miközben fenntartja az egyensúlyt a Kínával és az USA-val meglévő kapcsolataiban. 

– zárja elemzését az ECFR kutatója.

(Borítókép: India miniszterelnöke, Narendra Modi 2022. március 4-én. Fotó: SANJAY KANOJIA / AFP)