Peking most nem állhat be Moszkva mellé

A Kína és Oroszország közötti kapcsolat a történelem során még akkor is konfliktusokkal volt terhes, amikor ugyanolyan ideológia mentén építették hatalmas országaikat. Diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatuk számos hullámvölgyet élt meg. Mostanában azonban elkezdtek közeledni egymás felé: hivatalosan utoljára Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin a 2022-es téli olimpiai játékok miatt találkoztak, ahol erős partnerséget mutattak egymás iránt. Pedig ekkor már orosz csapatok állomásoztak Ukrajna határai mentén, és egyre valószínűbbnek tűnnek azok a pletykák, miszerint

Beszámolók szerint a pekingi vezetés villámkonfliktussal számolt: úgy kalkulált, hogy gyorsan – a nyugati világ megosztottsága miatt – orosz uralom lesz Kijevben. De a heves és kemény ukrán ellenállás miatt, illetve mert az Egyesült Államok, az Európai Unió és más országok is a vártnál határozottabban és egységesen kiálltak Kijev mellett, a pekingi elképzelés nem valósult meg. Most több elemző úgy látja, hogy az orosz katonai teljesítmény nem volt eddig kielégítő, és a háború valószínűleg nem fog egyhamar véget érni.

Bárki bármit is mond vagy ír most a világban, egy dolog biztos:

De láthatók bizonyos tényezők, amikkel nagy valószínűség szerint Peking számol, és ezek egyike sem utal arra, hogy Kína bármilyen előnyre tenne szert, ha Oroszországgal most szorosabbra fűzné a viszonyát. A Bruegel szerint erre hat oka is van Pekingnek:

• Kína az elmúlt évtizedekben és hagyományosan is a gazdasági stabilitást részesíti előnyben. Az elsődleges kapcsolatai elsősorban kereskedelmi jellegűek, és egyre inkább úgy tűnhet Pekingnek, hogy az ukrajnai invázió egy szerencsejáték lesz, ami a kereskedelmi kapcsolatait megzavarhatja. Ha most Moszkvát támogatni kezdené, azzal csak meghosszabbítaná a konfliktust, ami további destabilizálódáshoz vezethet – a stabilitáshoz béke kell Ukrajnában.
• Kínának van egy makroökonómiai elképzelése Eurázsiáról: ez egy olyan kereskedelmi hálózat víziója, amibe eddig sokat invesztált Peking, és egészen Nyugat-Európáig nyúlik el. Nagyon sok pénzt fektetettek a tőle nyugatra található országok kereskedelmi kapcsolataiba. Az új helyzetet teremt, hogy az Európai Unió szilárdan és egységesen Ukrajna pártjára állt. Ha most Kína egyértelműen Moszkva oldalára állna, az aláásná az Egy Övezet, Egy Út eurázsiai vízióját.
• Peking diplomáciai doktrínája egyértelmű, a békés egymás mellett élést hirdeti négy területen: a szuverenitás és a területi integritás kölcsönös tiszteletben tartása, kölcsönös meg nem támadás, kölcsönös be nem avatkozás egymás belügyeibe, valamint a kölcsönös előnyök tiszteletben tartása. Az ukrán ellenállás Peking beavatkozását lehetetlenné teszi, hiszen ha beavatkozna, azzal el kellene vetniük a diplomáciájuk alapelveit, ami sokba kerülne Kínának a saját régiójában is.
• Vannak olyan elképzelések, miszerint Kína a közeljövőben újra akarja egyesíteni Tajvant az anyaországgal. Mivel a konfliktus elhúzódik, Peking akkor jár a legjobban, ha elhatárolódik a háborútól. Oroszország támogatásával Kína tartós koalícióvá szilárdíthatná a most kialakult nyugati ukránbarát tábort – ami hasonlóan egységes lenne Tajvan megtámadása esetén is.
• Kína energiafüggő ország, ezért számukra az ukrajnai háborúból következő olajár-emelkedés rossz hír. Jelen állás szerint Moszkva nem lenne képes azonnal több földgázt juttatni Kínába. A háború okozta áremelkedés hatással van az alapanyagokra is, mint például a búzáéra. Ha a háború tovább eszkalálódik, Peking termékei tovább drágulnak – ez Kína jó kereskedelmi hírnevére is hatással lehet.
• A kínai növekedés egyik oka az, hogy a piacokhoz szabadon hozzáfér, és a nemzetközi befektetések folyamatos áramlanak az országba. Ha Kína támogatná Oroszország agresszióját, a Nyugat a szankciókat elkezdhetné alkalmazni ellene is. Ez végül az ottani nyugati befektetések elvesztését eredményezheti – a Nyugattól való elszakadása most közvetlen kárt is okozna Kína gazdasági érdekeinek.

Nem éri meg most oldalt választania

Peking nagyon jól tudja: ha Moszkvának most a segítségére siet, azzal rövid távon nyerhet, de hosszú távon komoly károkat szenvedhet el. Ráadásul az elemzők szerint szembesülnie kellene azzal, hogy Oroszország komoly gazdasági támogatást várna el, és ezek visszafizetése a nyugati szankciók miatt bizonytalan.

Viszont az is biztosnak tűnik, hogy most nem fog csatlakozni az Egyesült Államokhoz sem, hiszen Kínát a közelmúltban sújtották amerikai és európai szankciók, és Washington Donald Trump idején kereskedelmi háborút hirdetett ellene.

Ráadásul mostanra Peking olyan erős tényező lett, hogy képes arra – ha az érdekei úgy kívánják –, hogy a semleges álláspontot tartsa fenn. Jelenleg anélkül tudja megfosztani Oroszországot a támogatásától, hogy közben feltűnne, hogy az Egyesült Államokkal összehangolta a tevékenységét. Ráadásul a kínai retorika nem változna, és azt kommunikálnák, hogy továbbra is Oroszország mellett állnak.

Az orosz–ukrán háború eseményeit folyamatosan követjük, csütörtöki percről percre frissülő cikkünket itt találja.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping 2022. február 4-én. Fotó: Kremlin Press Office / Handout / Anadolu Agency via Getty Images)