Mi lesz az orosz nyersanyagokkal?

Az Egyesült Államok, Kanada és az Egyesült Királyság az ukrajnai háború nyomán embargót vagy az orosz energiára vonatkozó fokozatos leállítási intézkedéseket jelentett be. Az Európai Unió eddig visszafogta magát, és teljes korlátozás helyett meghirdette „REPowerEU” néven az új energiastratégiáját. E szerint 2022 végére közel kétharmadával csökkentik az Oroszországból származó gázimportot, és az öreg kontinens már 2030 előtt függetleníteni akarja magát az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól. Európa az orosz gázembargót nemzetközi elemzők szerint magasabb árak és nagyobb környezeti károk mellett képes lenne kezelni.

A megújuló energiaforrások a jelenlegi fejlettségi szinten legfeljebb csak középtávon lennének képesek jelentős szerepet játszani a kontinens energiafüggetlenségében. Gaál Gellért, a Concorde vezető elemzője úgy látja, növelni kell a megújuló energiaforrásokat, de nem ész nélkül. Szerinte a megújuló energia természeti okokból nem lesz alkalmas az energetikai igények folyamatos és biztonságos ellátására. Ha az időjárás változékonysága miatt a megújuló erőművek nem tudnak áramot termelni, és ekkor nincs orosz gáz vagy LNG, akkor be kellene kapcsolni vagy legalábbis nagyobb mértékben kellene a szénerőművekre támaszkodni, ami szembemegy a kontinens klímacéljaival.

A Concorde elemzőjének véleménye az, hogy nem kéne bezárni a nukleáris atomerőműveket. Ezek stabil, nem időjárásfüggő erőművek, amelyek jól tudnák helyettesíteni bizonyos szempontból a gázerőműveket. Ám teljesen nem lehet kiiktatni az utóbbiakat sem a rendszerből. 

A piaci szereplők már elkezdték korlátozni az orosz szén- és olajvásárlásaikat: számos energiavállalat leállította az orosz olaj vásárlását. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint áprilistól kezdve napi 3 millió hordó orosz nyersolaj és olajtermék nem kerül a piacokra, mert a vevők inkább máshonnan szerzik majd be. Pedig

Tavaly decemberben a Bruegel adatai szerint Oroszország naponta 5 millió hordó nyersolajat exportált, és további olajtermékekből 2,8 millió hordót. Oroszország exportált kőolajtermékének több mint 70 százalékát az európai és az amerikai piacokra küldte. 2021-ben az orosz Szövetségi Vámszolgálat adatai szerint a teljes orosz exportbevételnek a 37 százalékát tették ki a nyersolaj- és kőolajtermékek.

Az EU és más nem európai, de OECD-térségbe tartozó országok esetleges olajkereskedelmi embargója a becslések szerint napi 4 millió hordó orosz nyersolaj mennyiségét fenyegeti. (Más számítások szerint ez a szám 4,8 millió hordó per nap.) Miközben az olaj továbbra is áramlik a vezetékeken keresztül, Oroszországnak nehézséget okoz vevőket találnia a tengeri szállításokra.

Az EU az egyik legnagyobb olajimportőr

Ahhoz, hogy értsük a kontextust, muszáj figyelembe venni, hogy mire mennyi kell. Az Eurostat adatai szerint 2020-ban az EU napi 9,3 millió hordó nyersolajat és további 5,6 millió hordó finomított olajtermékeket importált. Az importált vagy belföldön finomított termékek felhasználásának megoszlása úgy néz ki, hogy:

• mintegy napi 8 millió hordó mennyiség a közlekedéshez kellett – dízel, benzin, kerozin;
• napi 3,5 millió hordó a fűtésre;
• napi 2 millió hordót vegyipari alapanyagként használnak fel;
• a naftát, a PB-gáz egy részét újraexportálják olyan piacokra, mint például az USA és Svájc.

2021 novemberében Moszkva az unió nyersolajimportjának valamivel kevesebb mint 30 százalékát adta, az olajtermékek importjának pedig valamivel több mint 15 százalékát. Nemzetközi elemzők szerint az orosz szállítások megszüntetése esetén az EU dízel, nafta és fűtőolaj tekintetében lenne a legsebezhetőbb.

Gaál Gellért alacsony valószínűséget lát arra, hogy a földgázt szankcionálja Európa.

A kőolajat még el tudom képzelni, mert a kőolaj világszinten kereskedett termék, szállítása könnyebben megoldható, jobban ki van épülve a kereskedési infrastruktúrája, mint a földgáznak, így annak pótlására a rendszer készen áll, ám ez vélhetően egy jóval magasabb ár mellett tudna megtörténni. Tehát a kőolajat magas ár mellett, de könnyebben tudnánk kompenzálni

– mondta lapunknak az elemző.

Ha elzárnák hirtelen az orosz gázt, akkor Európa első körben nemzetközi piacra LNG-ért, majd a norvég és holland mezők felé fordulna, innen próbálna többletkapacitáshoz jutni. De kínálati oldalról összességében sokat nem tud Európa tenni. Gaál Gellért véleménye szerint olyan árak lennének, hogy a keresleti oldalnak muszáj lenne csökkennie.

Ha az EU és Oroszország közötti fosszilis tüzelőanyag kereskedelme leállna, akkor a nyersolajellátás mintegy napi 3 millió hordó és a további olajtermékek közül 1 millió hordó per nap mennyiség esne ki a Bruegel adatai szerint.

A már most is szűkös nemzetközi olajpiacokon nem egyértelmű, hogy a szállítók képesek, és ha igen, hajlandók-e pótolni a kiesést. Az Amerikai Egyesül Államok termelése a világjárvány kezdetén naponta mintegy 3 millió hordóval esett vissza – ennek mintegy felét fokozatosan mostanra visszaszerezte. Amerika gázexportőr, és Gaál Gellért is úgy látja, hogy meglepő lenne, ha az orosz gázfüggőség mellett kardoskodna, a gázexportőröknek kifejezetten jó egy esetleges embargó.

Helyettesíthető az orosz kőolajimport?

Ahhoz, hogy a kérdésre választ kapjunk, több tényezőt is meg kell vizsgálni. Ráadásul nagyon megosztottak ebben az álláspontok. Átpolitizált kérdés lett, ami kampánystratégiákat alakít, nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában is.

A nyersolajimport nagy része hajóval érkezik a kontinensre, és az orosz kőolaj helyettesítése könnyebb lesz, mint a csővezetékeken érkező orosz gázé. Ha az orosz olajszállítások leállnak, akkor az unión belüli elosztás technikáját kell megoldani. Jelenleg ugyanis a nyersanyag áramlása a csővezetékeken keletről nyugat felé van kialakítva. Ha máshonnan fogjuk importálni, akkor meg kell oldani a kontinensen belüli szállítást. Megoldások között olyanok szerepelnének, mint a vasút, a teherautók, a folyami uszályok vagy komoly beruházások a csővezetékekbe.

Hiába vannak nagy LNG-kapacitások, Gaál Gellért szerint ez egy létező probléma.

Tehát Spanyolország hiába tud fogadni cseppfolyósított gázt, nehezen tudja irányítani a kontinentális Európa felé olyan mértékben, ami érdemben segítené az orosz gáz kiváltását. Itt egyértelmű beruházások szükségesek.

Ha úgy alakul, hogy nekünk cseppfolyósított gázra lesz szükségünk, akkor az a Shell és a kormány korábban megkötött szerződése alapján működne – hívta fel erre a figyelmet az elemző.

A finomítókat nem lehet csak úgy átállítani

A nemzetközi elemzők szerint az európai finomítóknak a feldolgozási kapacitásukat mintegy 10 százalékponttal kellene megnövelniük. Történelmi okokból Moszkva olajipari infrastruktúrája a kelet-európai piacok kiszolgálására épült, és több uniós finomítót lát el.

Egyes európai finomítók az orosz olaj feldolgozására vannak optimalizálva – ahogy azt Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója a hetekben többször is elmondta. Ez már komoly probléma lehet Magyarországnak, de érinti Lengyelországot, Csehországot, Ausztriát és Szlovákiát is. Ezek az olajfinomítók, amik a posztszovjet térségben vannak, kevésbé hatékonyan tudnának más minőségű nyersolajjal termeli.

Gaál Gellért kicsit árnyalta ezt a képet, szerinte a magyar finomító tipikusan nehéz olajra vannak ráállva, erre vannak optimalizálva.

Nincs nagymértékben más típusú olajjal kipróbálva a pozsonyi és a százhalombattai finomító. Teljes kapacitással eddig csak orosz olajjal működtek. A rijekai bár nem a leghatékonyabb finomító, de szélesebb spektrumban tud feldolgozni más típusú olajat (földrajzi okokból). 

Tehát azt így egyértelműen nem lehet kimondani, hogy lehetetlen nem orosz olajat feldolgozni. Lényeg, hogy minőségében hasonló nyersolaj – azaz nehéz és magas kéntartalmú – fogadására építették ezeket a finomítókat. De ezt egyszerűen nem lehet ilyen feketén és fehéren elválasztani, mint az élet oly sok problémáját, hiszen „nincs nagymértékben letesztelve”.

Bár az is egy átpolitizált kérdés lett hazánkban, hogy a Molt mennyire viseli meg a kialakult helyzet, de idén kiugróan magas osztalékot fizet.

„A Mol-csoport szintjén szerintem jelentős veszteségek keletkeznek a nagykereskedelmi lábon. De mi az orosz olajat kétnapja 80 dollárért vettük (20-30 százalékos diszkont a világpiaciárhoz képest), tehát ez kompenzálja a cégcsoport veszteségét. Nettóban akár pozitívan is kijöhet” – mondta az Indexnek Gaál Gellért.

Feltehetően – mivel Európa számára nehéz lesz teljes mértékben és rövid időn belül helyettesíteni az orosz nyersolajat és olajtermékeket – a kormányoknak előbb-utóbb ösztönözniük kell valahogy a kereslet csökkentését. 

Ha az orosz gázimport embargója lehetséges technikailag, feltehetően komoly költségek mellett tudna csak megvalósulni, és ezt végtére a fogyasztók fizetnék meg. Az orosz olaj- és szénimport teljes megszakítása valószínűleg kevésbé fájdalmas az EU számára, hiszen az olaj és a szén globálisabb és ezáltal likvidebb piac is, mint a gáz. 

Az olaj esetében ez következmények nélkül semmiképpen sem megoldható, bár az embargót az EU már komolyan fontolgatja. A globális piacok biztosítani fogják, hogy Európa megkapja az összes olajat, hiszen jóval fizetőképesebb, mint a tőle lemaradó régiók. Viszont így egyre nehezebb helyzetbe kerülnének a feltörekvő és fejlődő gazdaságok.

Ami a szenet illeti, az európai szállítások Oroszországtól való leválasztása, miközben a növekvő szénimportigényeket kielégíti, magasabb globális szénárakhoz vezet. Itt is meg kell oldani logisztikai kérdéseket, továbbá Európa számára kiemelkedően fontos, hogy gyorsan több szenet tudjon vásárolni. A szénre történő visszaállás komoly környezeti károkat okoz.

A magas árak biztosan velünk maradnak

Magyarországra az orosz gáz főként délről, Szerbia irányából érkezik – mondta Felsmann Balázs energetikai szakértő az ATV reggeli műsorában. Úgy látja, hogy a gázellátást egy összeurópai projektnek kell lenni. Készítettek egy elemzést, ami szerint a közép-európai régióban nagyon megdrágulna a gáz, ha bevezetnék a teljes orosz gázembargót, de Nyugat-Európára alig lenne hatása az árak szintjén. Tehát a kitett régióban, mint Németország vagy éppen Magyarország esetén akár egy 60-70 eurós áremelkedéssel kéne szembenézni, ami nagyjából árduplázódás lenne a békeidőkhöz képest.

A kieső gáznak az 55 százalékát el lehet látni LNG-vel, plusz szerinte ott van a norvég gázkitermelés is, illetve a délről, Algérián keresztül is tudna jönni gáz. Szerinte ha teljesen elvágnák a gázszállításokat Oroszországból, nagyjából egy 25 százalékos visszaeséssel kellene számolni a kínálati oldalon – de mivel ezek szerinte a keresleti oldal valamennyire alkalmazkodnának, „túlélhető lenne”.

Amerikából szeretne gázt venni az Európai Unió

Szerdán Ursula von der Leyen bejelentette, hogy az Európai Unió arra törekszik, hogy az Egyesült Államok kötelezettséget vállaljon a korábbinál több cseppfolyósított földgáz (LNG) európai szállítására a következő két télen.

Mondta a csütörtökön kezdődő, kétnapos uniós csúcstalálkozó témáival foglalkozó ülésen az Európai Bizottság elnöke. Bejelentette, hogy a cseppfolyósított földgáz szállításáról külön megbeszélést fog folytatni Joe Biden amerikai elnökkel a csúcstalálkozót megelőzően csütörtökön.

„Holnap megbeszélem Biden elnökkel, hogy miként szerezhet elsőbbséget az Európai Unióba irányuló cseppfolyósított földgáz szállítása az Egyesült Államokból” – fogalmazott a bizottság elnöke. Az Ukrajna elleni orosz agresszióval kapcsolatban Von der Leyen azt mondta:

(Borítókép: Orosz gázvezetékek. Fotó: Alexander Zemlianichenko Jr./Bloomberg via Getty Images)