Magyarországot hónapokra elvághatták az EU-s forrásoktól a jogállamisági mechanizmussal
További Gazdaság cikkek
-
Kétéves mélypontra juttatta a forintot az amerikai választás - Milliárdokkal károsítottak meg rászorulókat, az étkeztetési szektort teljesen áthatja a korrupció
- Rég nem látott mértékben verték hitelbe magukat a magyarok
- Csaknem 500 milliárd forintot keresett a magyar állam szeptemberben
- Nincs építkezős kedvében a magyar, évtizedes visszaesés látható
Először alkalmazzák az Európai Unión belül a 2020 végén kidolgozott jogállamisági mechanizmust egy tagállam ellen, miután Ursula von der Leyen, az EU végrehajtó testületének elnöke bejelentette, hogy az igazságszolgáltatás hiányosságai, a korrupciós kockázatok miatt megindítják az eljárást. Mivel az Európai Bizottság először veti be a források befagyasztásával járó fegyvert, nehéz megjósolni a pontos menetrendet, de borítékolhatóan hosszú vita veszi most kezdetét.
A jogállamisági mechanizmus a sokkal szigorúbb, 7. cikk szerinti eljárás kis testvére, amit a nagy befizető tagállamok – például Németország, Franciaország, Hollandia vagy a skandináv országok – már régen bevezettek volna.
Az eljárás lényege, hogy egy kritériumrendszer alapján minden EU-s államban vizsgálják az alap jogállami irányelvek biztosítottságát.
Bár a fogalom plasztikusan hangzik, viszonylag jól körülhatárolt elemeket határoztak meg:
- az igazságszolgáltatási rendszer függetlensége,
- ezzel összefüggően a korrupció elleni küzdelem,
- a sajtószabadság érvényesülése,
- valamint a fékek és ellensúlyok rendszerének működése.
Magyarország esetében az Európai Bizottság és a kormány a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) körüli vitájából már nagyjából tudhatók a jogi aggályok, amelyekre Brüsszel hivatkozik majd. Elsősorban a magyar közbeszerzési eljárást kritizálják az EU-ban, mivel az nem biztosít tiszta versenyt, úgy vélik, sok benne a túlárazott nyertes projekt, nem védik eléggé az összeférhetetlenségtől a pályázatokat, valamint sok esetben merültek fel korrupciós aggályok.
Ezzel függ össze, hogy ha az EU-s megfigyelési és ajánlási jogkörrel bíró Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jelezte, hogy bizonyos pályázatok esetében jogsértések történtek, akkor volt, hogy a magyar ügyészség eljárásai vádemelés vagy eredmény nélkül zárultak. Emiatt kritizálják a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét is az Európai Bizottság és az Európai Parlament részéről.
Bár a tagállamokról szóló jogállamisági jelentésekben számos esetben előhozzák a médiapluralizmus hiányát, a jogállamisági mechanizmus esetében ez nem igazán alkalmazható:
a szabály szerint a kondicionalitási elv konkrét esetekre vagy kimutatható kockázatoknál alkalmazható, továbbá az EU pénzügyi rendszerének direkt fenyegetettsége esetén lehet befagyasztani a forrásokat.
A magyar médiapluralizmus esetében legfeljebb akkor lehetne erről szó, ha a magyar állam uniós támogatást folyatna ezekbe a médiumokba, azok esetében aztán felmerülne a visszaélés gyanúja – például tovább szűkülne a verseny, politikai alapon osztanának pénzt. Viszont erre nincs példa, szándék sem volt, így még ha kritizálják is a kormányt a médiapiaci helyzet miatt, „erre nem lehet lőni”.
A korrupciós aggályok, az átláthatóság hiánya, a közbeszerzési összeférhetetlenségi szabályok megsértése miatti brüsszeli kritikák olyan területek, ahol konkrét lépéseket tehetnek, mert ezeken a területeken érintettek EU-s források vagy azok felhasználásának ellenőrizhetősége.
Rengeteg pénz fagyhat be
Nagyon nehezen sikerült a jogállamisági mechanizmust elfogadtatni az EU-ban: már 2018-ban kierőltették a nagyobb befizető országok, hogy vegyék napirendre a mechanizmus bevezetését. Németország viszont sokáig vonakodott ettől, mígnem a koronavírus-járvány gazdasági hatásai miatt 2020-ban a közös EU-s hitelfelvétellel (amely a helyreállítási alap forrásainak nagyobb részét teszi ki) végül két vonakodó tagállam maradt csak: Lengyelország és Magyarország. A 2020. decemberi EU-csúcs előtt Budapest és Varsó vétófenyegetéssel harcolt ki néhány engedményt: a két tagállam megszavazta a javaslatot, cserébe azért, hogy addig azt ne alkalmazzák, amíg az Európai Unió Bírósága nem mondja ki, hogy az jogszerű, valamint amíg nem határozzák meg a jogállamiság egzakt kritériumrendszerét. Végül februárban az EUB ítéletében kimondta, hogy a mechanizmus megfelelő.
Volt egy politikai alku is a rendszer esetében, Angela Merkel távozóban lévő német kancellár megegyezett a magyar–lengyel kormányokkal, hogy bíróságra vihetik az ügyet, ami az uniós határidők maximális kitolásával azt jelentette, hogy a 2022-as választásokig nem igazán lehetett bevetni a jogi fegyvert.
Viszont azóta Magyarország és Lengyelország híján van az uniós forrásoknak is, mert az RRF esetében egyik ország helyreállítási terveit sem fogadták el, másrészről az Európai Bizottság és a magyar kormány még nem írta alá a hétéves költségvetés utalásaihoz szükséges Partnerségi Megállapodást sem. Ez a dokumentum referenciaként szolgál a strukturális és beruházási alapokból származó programozási támogatásokhoz, meghatározza az érintett tagállam által választott stratégiai és beruházási prioritásokat, és felsorolja azokat a nemzeti és regionális operatív programokat, amelyeket a tagállamnak szándékában áll végrehajtani. A Partnerségi Megállapodás aláírására április végéig van idő, hogy a 2021–2027-es költségvetés forrásait nagy üzemben le lehessen hívni.
Magyarország nagyjából 22 milliárd euróhoz juthat a hétéves költségvetési időszak alatt többek között a közlekedés, a környezetvédelem, az energiagazdaság fejlesztésére, a tudásalapú társadalom megteremtésére, a szegénység csökkentésére. A 2022-es évre csak innen nagyjából 1000 milliárd forint érkezhetne.
Ugyan a jogállamisági mechanizmus alkalmazható az RRF forrásaira is, ami egy maximálisan 3150 milliárd forintos hitelkeretből, a vissza nem térítendő támogatás pedig mintegy 2080 milliárd forintos részből áll, de ezt eddig amúgy sem fizették ki. Ennek oka, hogy a helyreállítási terveket nem fogadták el Magyarország – és Lengyelország – esetében. A legutolsó információk szerint a kötött célokra felhasználható források hitelrészének lehívására az Orbán-kormány hivatalos kérelmet még nem adott be.
Mi jön most?
Ahogy azt írtuk, először alkalmazzák a keretrendszert, ami miatt a hagyományosan lassú brüsszeli ügyintézés még lassabb lehet. Az Európai Bizottságnak most egy formális tájékoztató levelet kell küldenie az aggályaival, ami miatt elindították az eljárást. Az Orbán-kormánynak erre reagálnia kell, majd jön Brüsszelből erre egy válasz, hogy pontosan milyen lépéseket várnak el, arra a magyar kormány ismét reagálhat. A levelezési kör végén az Európai Bizottság összeállít egy javaslatcsomagot a tanácsnak, amiről aztán értesíti az Európai Tanácsot, ahol már egy lakosságarányos szavazás következik a források befagyasztásáról. A szabály szerint az EU lakosságának 65 százalékát képviselő legalább 15 tagországnak kell egy irányba szavaznia. Viszont ez könnyen összejöhet, ha a két legnépesebb tagállam, Németország és Franciaország egy irányba szavaz, és velük tart gyakorlatilag bármelyik másik 13 ország a 26-ból (Magyarországot értelemszerűen ki kell vonni az egyenletből).
Ha döntenek is a befagyasztásról, akkor borítékolható, hogy a döntést Magyarország megtámadja az Európai Unió Bíróságán – itt még nincs is jogi precedens, ami valószerűtlenné tesz egy gyorsított jogi eljárást –, ez pedig újabb hónapokat jelent.
Közben Brüsszel kezében van a döntés, hogy mennyit utal, és mire. Ha akadékoskodik, akkor megteheti az Európai Bizottság, hogy minden forrást visszatart, pontosításokat kér egyes programoknál, kitolja a határidőket a Partnerségi Megállapodás esetében, dönthetnek úgy, hogy bizonyos programokra – mondjuk, az agrártámogatásokra, egyes kohéziós célokra – forrásokat bocsátanak a kormány rendelkezésre. Von der Leyen testülete lehet biztonsági játékos is: minden forrást elküldene, aztán a szabálytalanságokra hivatkozva minden utalást visszatartanak később (ez a befizető tagállamok esetében biztosan nem lesz elfogadható).
A magyar kormány a legerősebb fegyveréhez nyúlhat
A magyar vezetésnek viszonylag szűk a mozgástere. Politikai arcvesztés nélkül nehéz engedményeket tenni az Európai Bizottságnak a korrupció ügyében: az Európai Ügyészséghez való csatlakozás ugyan nyomozati jogkört adna az uniós források felhasználása esetében egy uniós szervnek, de ez a szuverenitásra kényes Orbán-kormánynak valószínűleg nem opció. Egy különleges hatalommal bíró magyar vezetésű korrupcióellenes ügyészség pedig Brüsszelnek nem felelne meg.
A jogi viták helyett várhatóan lesz egy erősen politikai harc is, amiről a Napi.hu-nak nyilatkoztak brüsszeli diplomaták és tisztviselők: az Orbán-kormány az Európai Tanácsban megvétózhat minden közös fellépést. Az orosz–ukrán háború miatt a Moszkvára kivetendő szankciók kerülhetnek először célkeresztbe, de megtámadhatják a zöldenergiás uniós megállapodást is a közeli jövőben.
Ezek a lépések mind-mind kiválthatják más tagállamok aggodalmát, akik féltve az uniós egységet, inkább beállnak a magyar kormány mellé a jogállamisági vitában, lazítva a feszültséget, és elérve, hogy utaljanak Budapestnek, ha engedményeket tesz.
Viszont mire ezekre a kérdésekre választ kapunk, biztosan hónapok telnek majd el.
(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság új elnökének találkozója Brüsszelben 2019. augusztus 1-jén. Fotó: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs)
Cikkek, esélyek, portrék, eredmények, térképek – minden egy helyen!
Ne maradjon le semmiről, kövesse az Indexen az amerikai elnökválasztás legfontosabb pillanatait és böngéssze a Fehér Ház blog tartalmait!
November 1-től folyamatosan frissülő hírfolyamunkban számolunk be minden fejleményről, a voksolás éjszakáját kiemelt figyelemmel kísérjük. A választás másnapján reggel hét órától élő videós műsorral jelentkezünk, interaktív térképeink segítségével pedig minden információt megtalál!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
