Afrika lehet az új piaca Putyinnak

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) március 2-i szavazásán Oroszország ukrajnai akciója volt terítéken. Itt 17 afrikai ország szavazott vagy tartózkodott Moszkva elítélése ellen. Ez jól mutatja, hogy a Nyugat nem veheti természetesnek, hogy Afrika az ő oldalukon kardoskodik.

Általában a tartózkodó országok autoriter rezsimek, amelyek nem ítélték el Moszkvát. Vagy olyan országok, amelyeknek történelmi és gyakran katonai kapcsolataik vannak Oroszországgal

– nyilatkozta korábban Mahama Tawat, a svédországi Malmői Egyetem kutatója.

Afrika országait a kultúrájuk, az etnikumuk és a történelmük is összeköti, de az idén kirobbant európai konfliktusra a válasza nem volt egységes. Afrikai vezetők hol elítélik a putyini agressziót, hol mérlegelik a kialakuló helyzetet, és végül a gazdasági vagy stratégiai érdekeik szerint döntenek. Sok országban az idén tartott választások komoly belpolitikai feszültségeket váltottak ki, így továbbra se lehet a kontinenst a politikailag stabil régiók közé sorolni.

Az olyan globális kihívások, mint a világjárvány, a biztonságpolitika vagy a geopolitikai ambíciók, korábban is számos bizonytalanságra adtak okot a régióban. Az infláció már korábban is tombolt, de az élelmiszer- és üzemanyagárak mértéke, valamint a fiatalok munkanélküliségi rátája mostanra történelmi csúcsra emelkedett.

Az ottani vezetők érthető módon ilyenkor azt keresik, hogy a kihívásokkal szemben az érdekeiket melyik nagyhatalom tudná a legjobban kiszolgálni, és ilyenkor nem restek a kínaiak vagy az oroszok által felajánlott segítséget elfogadni.

A nemzetközi kapcsolatok szakértői szerint Afrikában most „új küzdelem” kezd kibontakozni. Az elmúlt évtizedben a kínai befektetések összege Afrikában ugrásszerűen megnőtt, de a közvetlen külföldi befektetések legnagyobb forrásai még mindig nyugati országokból vagy cégektől jönnek. Természetesen minden befektetés az érdekek és befolyások érvényesítését is szolgálja. Azt, hogy mennyire fontos lett Afrika, egy adat tökéletesen jól ábrázolja: Törökország öt év alatt 26 új nagykövetséget nyitott Afrikában, 2008 óta Recep Tayyip Erdoğan török elnök 30 látogatást tett a kontinensen.

A nyugati országoknak fel kell készülniük arra, hogy a Moszkvával szemben fokozódó feszültségek miatt Afrikára még nagyobb szerep hárul. Nemzetközi szakértők hangsúlyozzák, hogy a nyugati nemzeteknek sokkal szélesebb körű aggodalommal kell szembenézniük Afrikával kapcsolatban, mint hogy elveszítik a versenyelőnyüket.

Az ENSZ közgyűlésében 54 szavazata van Afrikának, de a kontinens további három szavazattal bír az ENSZ Biztonsági Tanácsában is. Így Európa déli szomszédja vonzó színteret jelent Oroszország számára, ahol gazdasági és politikai költségek mellett érvényesíthetik az érdekeit. Ezt jól példázza, hogy a 2019-ben Szocsiban megrendezett Oroszország–Afrika-csúcstalálkozót megelőzően Putyin elismerte a térséget mint a „lehetőségek kontinensét”. Akkori nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Oroszország nem kíván részt venni a kontinens gazdagságának újrafelosztásában.

Más miatt is fontos évszám 2019 az orosz–afrikai kapcsolatokban: ekkor rendelte el Putyin, hogy Oroszország törölje a korábban a Szovjetunióval szemben fennálló, 20 milliárd dolláros (közel 7000 milliárd forintos) afrikai adósságot. Ez a gesztus jól szimbolizálja, hogy Moszkva és Afrika között több mint tíz év alatt kölcsönösen előnyös kapcsolat alakult ki. Nem csak szimbolikus síkon, a szovjet múlt felelevenítése a fontos a feleknek. A kontinens jelentős természeti erőforrásokkal bír, köztük olyan ásványi anyagok találhatók meg rajta, mint a mangán, a bauxit és a króm. Ezekből mind hiány van Oroszországban, ezek nélkülözhetetlenek az orosz ipar számára – ahogy erre a Tony Blair Institute for Global Change egy tanulmányában felhívta a figyelmet.

A The Moscow Times cikke szerint a Moszkva iránti szimpátia Afrikában egészen az 1950-es és ’60-as évekre nyúlik vissza, amikor a Kreml támogatta az antiimperialista és antikolonialista mozgalmakat, és segítette az apartheid elleni küzdelmet.

Azt, hogy Moszkva miért nyit Afrika felé, két különböző, egymást nem kizáró elmélet magyarázza: az egyik szerint Oroszország a régi, szovjet korszak kapcsolatait kívánja feleleveníteni a kontinenssel, így biztonsági segítségnyújtásért cserébe természeti erőforrásokhoz tud jutni.

A másik teória szerint Putyin Afrikára úgy tekint, mint Kelet-Európára: az érdekeit tudja érvényesíteni, és ezáltal végül körbe tudja zárni Nyugat-Európát. A Kreml kétféleképpen igyekszik alakítani az afrikaiak érzelmeit: Oroszország javára, a nyugati kormányok ellenében. 

Egy esetleges afrikai instabilitás Európának több ponton is fájhat, hisz Putyin komolyan befolyásolhatja és tovább gerjesztheti az Európára nehezedő afrikai migrációs nyomást. Így a Nyugatnak sürgősen komoly kötelezettségeket kell vállalnia az afrikai vezetők felé, ezzel is bizonyítva, hogy megbízható partner tud lenni – a Tony Blair kutatóintézet szerint.

Afrikában az ukrán invázió hatására egyre jobban felerősödnek az oroszbarát nézőpontok, ahogy arról a France24 is beszámolt. Julius Malema, egy afrikai radikális csoport vezetője odáig is elment idén márciusban, hogy kijelentse, nem a NATO-val és nem Amerikával vannak, hanem Oroszországgal, majd beszédében kiemelte:

Ki akarjuk fejezni köszönetünket Oroszországnak, mert itt voltak akkor is, amikor nem volt divat itt lenni. Ne kételkedjetek a mi támogatásunkban, adjatok leckét a Nyugatnak, hisz új világrendre van szükség. Elegünk van abból, hogy Amerika diktál nekünk.

Gazdasági terjeszkedés

Oroszország legnagyobb állami vállalatai Afrikát kulcsfontosságú gazdasági központként tartják számon. A világ egyik legnagyobb gyémántbányászati vállalata, az Alrosa az angolai és zimbabwei tevékenységének bővítésére összpontosít – az Alrosa elnöke Putyin tanácsadójának és a Kreml kabinetfőnökének, Szergej Ivanovnak a fia, aki egyébként az orosz Biztonsági Tanácsban is helyet foglal.

Hasonlóképpen Putyin egy másik munkatársa, Igor Szecsin, a Rosznyefty tulajdonosa is Afrikára összpontosít. A cég szintén bővíti a tevékenységét a régióban, engedélyeket szerezve (vagy kérve) Egyenlítői-Guineában, Mozambikban, Nigériában és Dél-Szudánban.

Ezzel jelentősen növelve Oroszország lábnyomát az országban. Líbia kormánya egyébként az ENSZ által támogatott, túlnyomórészt nyugati kormányokból álló koalíció ellen harcol. 

A Roszatom orosz atomenergetikai vállalat szintén elsődleges piacként tekint Afrikára. Legalább 14 egyetértési nyilatkozatot írt alá afrikai kormányokkal nukleáris és nem nukleáris együttműködés folytatásáról. Dél-Afrikában – amely az elmúlt tíz évben Oroszország egyik legerősebb szövetségese volt a régióban – a Roszatom egy 76 milliárd dollár (több mint 25 000 milliárd forint) értékű szerződést kötött. Míg Dél-Afrika korábban a megújuló energiaforrásokat szorgalmazta, az alku ehelyett az atomenergiára összpontosított. Végül az üzletet felfüggesztették, mert az elnök, Jacob Zuma korrupciós vádakba keveredett. 2022 márciusában, tehát az orosz–ukrán konfliktus derekán Zuma támogatásáról biztosította Putyint, akit „a béke emberének” nevezett, majd kijelentette:

Olyan országok, mint Oroszország és Kína, erős politikai és gazdasági függetlenségüknek köszönhetően meg tudták védeni a területeiket a nyugati zsarnokoktól, és ezt üdvözölni kell.

De az orosz cégek hosszú sorát fel lehetne itt sorolni, hogy hogyan özönlenek be Afrikába: az orosz Lobaye Invest a Közép-afrikai Köztársaságban terjeszkedik, aranyat és gyémántot keres az országban; Szudánban a hírhedt Wagner-zsoldosok leányvállalata terjeszkedik; Mozambikban a korábban említett Rosznyefty orosz olajvállalat és a nigériai székhelyű Oranto Petroleum 2018 májusában megállapodást írt alá az afrikai olaj- és gázprojektek terén való együttműködésről; a Kongói Demokratikus Köztársaságban az orosz Alrosa vállalat, amely az orosz gyémánttermelés 95 százalékát adja, 29 szerződést írt alá a kongói gyémántbányászati vállalattal. A trend mindenképpen jól látszik ezekből a példákból. De Afrika számos nagyobb gazdasága, köztük Nigéria, Dél-Afrika és Kenya szintén jelentős exportőr az orosz mezőgazdasági piacokra.

Több kutatóintézet arra a következtetésre jutott, hogy Afrikát a Nyugatnak stratégiai fókuszba kellene helyeznie. Elemzők úgy látják, hogy most, amíg még lehet, meg kellene megmutatni a teljes elkötelezettséget az afrikai kontinens iránt, mielőtt ez még késő lesz, és a kialakult vákuumot kihasználja Moszkva. 

(Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök 2022. március 18-án. Fotó: Ramil Sitdikov / POOL / AFP)