Putyin végzetes csapást mért az energiaárakra, Európa térdre rogyva küzd

afp.com-20110908-PH-DV-DV1035494-highres
2022.05.25. 11:57
Az Európai Unió közös gázvásárlással és egy esetleges árplafon bevezetésével korlátozhatja a magas energiaárak hatását, ami a koronavírus leküzdése óta kínozza egész Európát. A kiugróan magas energiaárakat tovább tetézte az orosz–ukrán konfliktus, de a folyamatot nem ez indította el.

A már hónapok óta tartó energiaár-emelkedésnek két oka van: először a koronavírus-járványból lábadozó gazdaságokban hirtelen megugrott az energiakereslet, amit a kínálati oldalon egyszerűen nem tudtak azonnal kiszolgálni. De már az ősszel kiéleződött az Európai Unió és Oroszország közötti feszültség, mivel a Gazprom csökkentette a gázszállításokat, hogy így helyezzen nyomást az Európai Unióra az Északi Áramlat 2 gázvezeték engedélyeztetése miatt. A végső ütést pedig az vitte be, hogy Moszkva – Európa első számú gázszállítója – megtámadta Ukrajnát.

A fenti tényezőből egyesen következett: az energiaárak Európában szinte kivétel nélkül mindenhol rekordmagasságba emelkedtek az idén.

Az Európai Unió 27 tagállamában nemzeti szinten számtalan lépést tettek, hogy a fogyasztói energiaszámlákat valahogy csökkentsék. Az Európai Bizottság korábban azt közölte, hogy további rendkívüli lépéseket jövő télen is engedélyezni fog, amikor az energiakereslet még nagyobb lesz.

Viszont egységes uniós fellépés egyelőre nincs – mivel nemzeti hatáskör az energiabeszerzés és az adóztatás is –, de a tagállamok többsége igyekezett lépni a helyzet ellen, és az intézkedési csomagok ezért eltérőek.

Általánosságban viszont három irányba indultak el a nemzeti kormányok:

  • van, ahol az energiaárakra felszámolt adók csökkentésébe kezdtek,
  • máshol a magyar rezsicsökkentéshez hasonló árkorlátozásokat vezettek be,
  • illetve van, ahol a kettő megközelítésből összegyúrt, egyfajta hibrid megoldást alkalmaznak.

Az Index dr. Lentner Csaba közgazdászprofesszort, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) tanárát, illetve Németh Dávidot, a K&H Bank vezető makrogazdasági szakértőjét kérte meg, hogy mutassák be, hogyan reagáltak vagy reagálhatnak az államok a kialakult energiaár-robbanásra. 

A francia–magyar modell, az árstop

Múlt év nyár vége felé Franciaországban a miniszterelnök, Jean Castex bejelentette, hogy „tarifapajzsot” vezetnek be. Amikor ezt bejelentette, úgy fogalmazott, hogy megvédi „a franciákat a gáz- és villamosenergia-díjak emelkedésétől”. Idén januárban messzebb ment: további intézkedéseket eszközölt, miközben a nagykereskedelmi árak időközben folyamatosan emelkedtek. Bruno Le Maire gazdasági miniszter a kormányzati lépések teljes költségét

2022-ben több mint 20 milliárd euróra (7670 milliárd forintra) becsülte.

A szabályozás nélkül az országos energetikai intézmény egy 44,7 százalékos (adó nélküli) emelkedést jósolt a fogyasztóknak. A francia kormány első lépésként úgy döntött, hogy csökkenti a villamos energia egyik fő adóját, ez nyolcmilliárd eurós (3065 milliárd forint) adóhiányt jelentett az államnak. Ezzel egy időben kötelezte az Electricité de France-t (EDF – francia energetikai vállalat), hogy tartsa vállalt szolgáltatást. Annak érdekében, hogy az EDF ne szenvedjen túl nagy kárt, a kormány azt javasolta, hogy az eladási árat 42-ről 46,20 euró/MWh-ra emeljék. Így hárította át végül az üzemeltetőre az emelkedő árakat.

Ez Az intézkedés 7,7 és 8,4 milliárd euró közötti összegbe kerül a francia üzemeltetőnek.

Franciaországban a villamos energia árának februárban mintegy 12 százalékkal kellett volna emelkednie, de a kormány döntése értelmében a fogyasztók számlái maximum 4 százalékkal növekedhetnek. Korábban a francia gazdasági tárca biztosította a közvéleményt, hogy „2023-ban nem lesz olyan áremelkedés, amely újabb energiaár-emeléséhez vezetne”, és hogy a költségeket az állam és az EDF viseli majd.

Ez a közgazdasági megoldás, amelyet a francia kormány végrehajtott, kísértetiesen hasonlít a magyar kormány döntéseihez.

Azok államok, amelyek ársapkát alkalmaznak, végül tőkerendezéssel meg tudják majd oldani a vállalatoknál kialakult hiányt, ami szerintem egy célirányos és hatékony megoldás. Minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy a saját gazdaságpolitikát vigyen véghez, hogy melyik a legkedvezőbb, az országonként változik

– nyilatkozta lapunknak Lentner Csaba. A közgazdászprofesszor szerint nem feltétlenül éreznék meg az emberek a forgalmi típusú adók csökkentését – mert akkor a termékek nettó értékét a kereskedők felemelnék. Tehát szerinte ez csak egy félmegoldás lenne, hiszen a kereskedőnek nőne ezzel a mozgástere.

Kedvezőtlen hatást gyakorolna egy adócsökkentés. Főleg ott, ahol forgalmi adókra helyezik a hangsúlyt. Az állam így végül bevételektől esne el

– mondta az Indexnek az NKE professzora.

A német neoliberális modell 

Németországban a helyi statisztikai hivatal az energiaárak 66,7 százalékos éves alapú drágulását mérte. Ez úgy jött össze, hogy a földgáz ára 119 százalékkal emelkedett, az áram ára 66,7 százalékkal, az ásványolaj ára pedig 32,9 százalékkal ugrott éves alapon. Januárban a német termelői árak 25 százalékkal kerültek feljebb.

A német kormány többek közt olyan intézkedéseket vezetett be, mint:

  • az EU-s szabályoknak megfelelő legalacsonyabb szintre csökkentette az üzemanyagok árára rakodó adóterheket;
  • az adófizetők fejenként bruttó 300 eurót (mintegy 115 000 forintot), a gyermekes családok gyerekenként további 100 eurót (38 350 forintot) kapnak;
  • 86 euróról 9 euróra csökkentik a havi közösségi közlekedéshez szükséges bérlet árát;
  • továbbá lakhatási támogatást nyújtanak.

Ezek a csomagok együtt nagyjából 30 milliárd euróba kerülnek az államnak. Az energiahordozók világpiaci árának robbanásszerű emelkedése miatt a háztartásoknak idén minden korábbinál többet kell fizetniük a fűtésért, az áramért és az üzemanyagért Németországban.

Lentner Csaba szerint a szociális segélyeknél egyáltalán nem biztos, hogy mindenki arra fogja költeni a pénzt, amire kapja. Így szerinte ez nem egy célirányos beavatkozás. Az NKE közgazdászprofesszorra hozzátette: végső soron mindkét minta a költségvetést fogja megterhelni.

A közgazdász úgy vélte, hogy a költségvetés szempontjából mindegy, hogy melyik opciót választják (francia vagy a német mintát), hiszen mindkettő addig tartható fenn, ameddig az ország költségvetése bírja. Az Európai Unió ennek csak a végét, az államháztartási hiányt szabályozza, de ezt ideiglenesen a most kialakult háborús és a korábbi járványhelyzet miatt nem veszi figyelembe. A professzor szerint a piac önszabályzásra nem képes:

Az állam építette fel a piacgazdaságot. Franciaországban az állami szabályzásnak mindig nagyobb szerepe volt, mint az angolszász mintákban. A német álláspont pedig egy neoliberális nézőpont, ami úgy gondolja, hogy ha belepumpálunk pénzt a gazdaságba, és nem szabályozzuk, akkor a piac majd önmagát szabályozza. Információs aszimmetriák vannak az államok között, ezért a nemzetgazdálkodásokban nem megy végbe ugyanaz a piaci folyamat. Nincs két ugyanolyan gazdaság: minden országban az emberek és a vállalatok máshogy vannak szocializálva

– mondta az Indexnek Lentner Csaba. 

A K&H vezető makrogazdasági elemzője, Németh Dávid szerint a német modell se fekete-fehér: 

  • Van egy olyan szemlélet, amely a fogyasztói árakat fagyasztja be, vagy csökkenti az energiaárak adótartalmát. Ennek az a veszélye, hogy a bruttó árak ugyanúgy megmaradnak. Viszont az energiaszolgáltatók sokszor állami tulajdonban vannak, ekkor gyakran ráengedik az adócsökkentéssel járó mozgásteret a fogyasztókra. Egy piaci szereplőnek viszont ilyenkor megvan a mozgástere. 
  • A másik lehetőség, hogy a vásárlók jövedelmi helyzetét javítja a kormány (ezt követte a német kormány). Itt az állam direkt transzferekkel operál: szociális támogatásokkal és sok más lehetőséggel.
  • A harmadik lehetőség, hogy ha az államnak van saját erőforrása (jelenesetben nyersanyagforrása), akkor exporttilalmat vezetnek be, hogy a nemzetközi piacra ne jusson ki az a termék. Erre azért az EU-nak vannak speciális szabályai (kereskedelmi korlátozások). Itt pluszprofittól esik el a nyersanyag-kereskedelmi vállalat.

Németh Dávid szerint az első kettőnél az állam viseli a terhet, az állam bevétele pedig az emberektől származik. Egyedül a harmadik esetben tud olyat elképzelni, hogy csak a piaci szereplő bevétele lesz kevesebb. Szerinte a francia megoldásban és a német megoldásban az az alapvető kérdés, hogy mindenkinek segítsünk, bármekkora a fogyasztása, vagy valahogy optimalizálva legyen az állami beavatkozás.

Emellett szerintem ha nem kényszerítjük rá a piacot, hogy viselje az áremelkedést, akkor nem lesz egészséges piaci válasz sem. Erre talán jó példa a hőszigetelés, így az árstop részben zöld kérdés is. A szociális támogatással adunk egy döntési lehetőséget az emberek kezébe

– nyilatkozta lapunknak Németh Dávid. 

Az alábbi interaktív táblázaton a kurzor mozgatásával országonként láthatják, hogy hol, mikor, milyen intézkedéseket vezettek be.

(Országok/Energiaadók csökkentése/Kiskereskedelmi árszabályozás/Nagykereskedelmi árszabályozás/Kiszolgáltatott csoportoknak támogatás/Megbízás az állami tulajdonú cégeknek/Rendkívüli nyereségadó/Egyéb üzleti támogatás/Egyéb)

Európa így nyögi az áremelkedést

A holland statisztikai hivatal adatai szerint 2022 januárjában egy átlagos energiafogyasztású háztartásnak évente 2800 euróba (mintegy egymillió forintba) került az energia, ami 1321 euróval több, mint egy évvel korábban volt. Belgiumban az áram és a gáz áfacsökkentése után egy hónappal az intézkedés hatására az energiaárak újra emelkedésnek indultak. Éves összehasonlításban a számlák márciushoz képest több mint 450 euróval (nagyjából 150 ezer forinttal) emelkedtek. Romániában 59 százalékkal kerül többe a gázolaj, mint egy évvel korábban, európai uniós viszonylatban ez a legnagyobb arányú áremelkedés – erre az USR párt hívta fel a figyelmet

Nemzetközi elemzők szerint az a kérdés, hogy mi lesz az új energiaszint, amire be kell majd állnunk. Ez nagy valószínűséggel drágább lesz, mint a korábban – 2021 első fél éve – volt. Feltehetően, amikor stabilizálódott a piac, akkor fokozatosan ki fogják vezetni ezeket az intézkedéseket, legyen az neoliberális gazdaságpolitika vagy éppen nemzeti unortodox.

(Borítókép:  Vlagyimir Putyin aláírja a Szahalin-Habarovszk-Vladivosztok földgázvezetéket az orosz távol-keleti Vlagyivosztokban 2011. szeptember 8-án. Fotó: DMITRY ASTAKHOV / POOL / AFP)



  • Hírek
  • Lakáshitel