Egyedüli magyarként olyan tehetségek között, mint Kylian Mbappé

Pontosan milyen befektető a Vespucci Partners?

A Vespucci Partners egy kockázatitőke-alapkezelő, a székhelye Budapesten van. Startupcégekbe fektetünk be, méghozzá olyanokba, amelyeknek van magyar lábuk. Befektetés után segítjük őket legfőképpen abban, hogy sikeresen kilépjenek az amerikai piacra.

Kifejezetten olyan cégeket keresünk, akiknek a technológián keresztül van versenyelőnyük. Azt szoktuk mondani, hogy tech- és deep tech cégekbe fektetünk. Ez azt jelenti, hogy egy a lényeg számunkra: a technológián keresztül legyen versenyelőnye a startupnak, de ha ez megvan, akkor akármelyik iparágban befektetünk.

Most hány startupcéggel foglalkoznak?

Jelenleg tíz cégünk van. Van közöttük olyan, akik Magyarországról indultak, és támogatjuk őket abban, hogy kilépjenek az amerikai piacra, és vannak olyan portfóliócégek is, akik az amerikai menedzsmenttel indultak el, és tulajdonképpen mi győztük meg őket arról, hogy Magyarországon építsék fel a fejlesztői csapatukat, és innen is vonjanak be kulcsembereket.

Ha megkeresi Önöket egy startup, és megfelelőnek találják, mi az, amit Önöktől kap?

Mi tényleg befektetők vagyunk és okos tőkét biztosítunk, ami azt jelenti, hogy tényleg részt veszünk a szervezet életében, közösen stratégiát alkotunk, és bekerülünk az igazgatóságba is. Elsősorban az a cél, hogy a technológiájuk mihamarabb piaci visszajelzést kapjon, és megtalálják, hogy kinek és milyen értékajánlattal tudnak értékesíteni a piacon. Elsősorban az a célunk, hogy a nagy, homogén amerikai piacra lépjenek ki, és ott kezdődjön meg a növekedés. Majd két éven belül pedig bevonjanak következő körös tőkét, és ebben segítsük őket.

Miért éri ez meg Önöknek? Kapnak a cégben részesedést, amelyet később visszavásárolhatnak? Hogy működik ez az egész?

Úgy működik, hogy amikor egy kockázatitőke-alap befektet, cserében cégrészesedést kapunk a startupból. Meghatározzuk, hogy mekkora potenciált látunk a startupban, ehhez képest hol tart most, milyen fázisban van és mekkora benne a kockázat. Mindezen tényezők függvényében meghatározunk egy cégértéket, finanszírozási igényt és tulajdonrészhányadot.

A startup exitjére két fő irány létezik: az egyik az, hogy kilép egy nyilvános tőzsdére, ahol tulajdonképpen el tudjuk adni a részvényeket.

A másik út, amely gyakoribb, hogy a startupot és ezzel a mi részesedésünket is felvásárolja egy nagyvállalat, akár a technológiája miatt, akár a mérnöki csapat hozzáadott értéke miatt.

Nem az a célunk, hogy olyan cégekbe fektessünk, akik biztos, lassú növekedéssel harminc év múlva is profitábilisan működnek, nekünk tulajdonképpen a trendeket kell követnünk, és olyan cégekbe fektetnünk, amelyekre a következő években nagy lesz a további befektetői, majd pedig a felvásárlási igény.

Mitől jó egy startup? Mi az, ami vonzóvá teszi ezeket a cégeket?

A valóságban a csapatba fektetünk be, főleg ilyen korai fázisban. Ebben mi is sokat tanultunk az elmúlt két és fél évben, hogy milyen fontos előre látni a csapat összes tulajdonságát. Amikor befektetünk, még csak magvető fázisban vannak, még az előtt vagyunk, ahol megtalálták maguknak a piacot és az értékesítési modellt.

Nagyon fontos még, hogy a technológia, amelyet hoznak, mennyire erős és egyedi, illetve humán erőforrásból mennyire erős a friss cég.

Ezek mellett legalább annyira fontos, hogy mennyire tudunk majd velük együtt dolgozni, hiszen mivel mi okos tőkét adunk, nagyon fontos, hogy meglegyen az alapító csapat és a mi befektetői csapatunk között a jó kémia és a későbbi együttműködés. 

Könnyűnek hangzik ez a helyzet. Ha nem jön össze, akkor nem sikerült, ha igen, akkor meg ott a részesedés, amelyet el lehet adni. Hol a kockázat?

Nagyon-nagyon sok munkánk van azzal, hogy nemcsak odaadjuk a tőkét, hanem egyrészt ki kell alakítani egy olyan együttműködést, amely tényleg tudja segíteni a céget minden szükséges területen. Olyan amerikai szereplőket kell találnunk, akik tényleg tudják segíteni a céget a célok elérésében. Emellett további tőkealapot kell keresnünk nekik egy-két éven belül, aki tovább finanszírozza őket. Ez mind nagyon sok humán erőforrást és munkát jelent.

Hol milyen segítséget kap egy startup, illetve hol tud jobban kibontakozni, Magyarországon vagy Amerikában?

Most még nyilván az amerikai piacot kell mondanom, ott nagyon fejlett ez az ökoszisztéma. Emellett természetesen itt is nagyon sokat fejlődtek ezek a támogatások, de nyilván a történelmünkből adódóan is gyerekcipőben jár az innovációs és startup-ökoszisztéma az amerikaihoz képest.

Amikor nálunk még kommunizmus volt, akkor ott már bőven virágzott a startupélet. De az, hogy később kezdtük, és le vagyunk valamelyest maradva, nagyon sok lehetőséget is rejt magában.

A magyar állam tud ebben segíteni?

Igen, ebben a magyar államnak több szempontból lehet szerepe. Vannak Magyarországon nagyon jó kezdeményezések. Van egy HSUP nevű országos egyetemi program például, ahol az őszi félévben a diákok felvehetnek egy féléves tárgyat bármelyik magyar egyetemen. Kapnak egy tananyagot, majd a félév végére kell csinálniuk egy rövid üzleti tervet a kitalált startupjukra.

Ezek közül a legjobb háromszázat kiválasztják, akiknek három–öt fős csapatokat kell formálniuk. Minden csapat kap hárommillió forint ösztöndíjat, amit arra költhetnek, hogy egyetem mellett a projektjükön tudjanak dolgozni. Ennek a programnak az első évéből került ki már olyan magyar cég, akiket most befektetési szemszögből vizsgálunk kaliforniai befektetőkkel együtt. Ez egy nagyon jó program arra, hogy minél több startup jöjjön ki az egyetemekről, illetve hogy a fiatalok minél többet tudjanak a startupokról és a vállalkozói szemléletmódról.

(Borítókép: Sohajda Júlia. Fotó: Vespucci Partners)