Már 140 éves, de erősebb, mint valaha

Vállalatunkat az orosz hatóság folyó hó 13-án a Magyar Iparügyi Minisztériumnak névleg átadta, azonban ténylegesen ma is megszállva tartja. Az árukészletet naponta több teherautóval szállítja el, ezen kívül a raktárban 40 000 palack pezsgőt foglalt le a Szövetséges Ellenőrző Bizottság megrendelése nélkül. A civil lakosság és a munkásság is állandóan dézsmálja a vállalat raktárát és vagyontárgyait. Főként alkalmi munkások terrorizálják a telepet. A tulajdonost sem engedik be – jogellenesen – a telepre. Kijelentették, hogy csak az Iparügyi Minisztérium képviselőjét engedik be. Tisztelettel bejelentjük a feltétlenül szükséges azonnali intézkedés megtételének igényét. 

Teljes tisztelettel: Törley József, 1945. július 18.

Ha valakinek kétségei lennének afelől, hogy a megalapítása 140. évfordulóját ünneplő Törley Pezsgőpincészet 1882 óta íródó történetében akadtak nehéz, sőt viharos esztendők, akkor a fenti levél – amely a gigantikus pezsgőspalackot formázó Törley Gyűjtemény és Látogatóközpontban olvasható, a cég budafoki, Anna utcai telephelyén – meggyőzi a kétkedőt. Egyszersmind bizonyságát adja annak, hogy honnan, milyen mélységekből kellett visszakapaszkodnia a lassan másfél évszázados márkának a pezsgővilág élvonalába, oda, ahová az alapító Törley József a XIX. század utolsó évtizedeiben eljuttatta. 

Az évforduló alkalmából tartott pincebejárást a minden további nélkül hungarikumnak titulálható pezsgőmanufaktúra márkamenedzsere, Lőrik Tamás vezette. A szakember érces hangon előadott ismeretterjesztő mondókáját hallgatva elképesztő tudás- és ismeretanyag bontakozott ki előttünk még úgy is, hogy jómagam tavaly januárban, amikor egy világra szóló siker alkalmából jártam a budafoki hegy gyomrát átszelő pincékben, már megannyi információmorzsával gazdagodtam.

Bő másfél éve a pincelátogatásnak az volt az apropója, hogy az Effervescents du Monde-versenyen a Hungaria Rosé Extra Dry mellett két másik Törley-termék is díjat nyert. Az egyik a Törley Chardonnay Brut pezsgő volt, amely az eredeti champagne-i, tradicionális eljárással készül, száz százalék chardonnay, és az a legfőbb ismérve, hogy a palackba töltött bor legközelebb csak akkor hagyja el az üveget, amikor megisszák. Egész életét ebben a palackban éli le, hároméves érlelés után kerül az asztalra. Ezért nem is olcsó, ennek ellenére most megízlelhettük.

Mostani túránkat az Anna utcai birodalom kertjében kezdtük, az alapító Törley József szobránál, amely egy oldalági leszármazott, Törley Mária szobrászművész alkotása.

A városi legenda úgy tartja, a pezsgőspalack szablyával történő felbontásának elterjedése a XVIII. század végéhez, azon belül is Bonaparte Napóleon nevéhez köthető. A történetírók szerint maga a császár nyitott ki elsőként egy üveg pezsgőt a könnyűlovasságban rendszeresített szablya segítségével, ezzel ünnepelve katonáinak csatában aratott győzelmét. A történet akár igaz is lehet, hiszen a pezsgőimádó Napóleonnak tulajdonítják a mondást is:

Nem tudok pezsgő nélkül élni, győzelemnél megérdemlem, vereségnél szükségem van rá.

Egy másik verzió szerint a sabrage a degorzsálás – hogy ez micsoda, a későbbiekben erről is szó esik – révén világhírűvé vált Madame Clicquot nevéhez fűződik. Az ifjú, 27 éves özvegy, aki megörökölte férje pezsgőgyárát – szintén a napóleoni időkben –, szívesen vendégül látta a francia katonákat. Egy alkalommal, már reggel, amikor az átmulatott éjszaka után távozóban voltak, az egyik ulánus lóháton a kardjával csapta le a pezsgőspalack dugóját, így önkéntelenül felfedezve a sabrage-metódust. 

De közben már neki is vágtunk a pincerendszer labirintusának, lépésről lépésre megismerkedve nemcsak a pezsgőkészítés technológiai folyamatának apró részleteivel, hanem a cégalapító Törley József regényes élettörténetével is. Amihez Lőrik mester, a mindentudó történész-márkamenedzser egy ugyancsak francia anekdotával szolgált kedvcsinálóként. A komoly pezsgőfanatikus Coco Chanel, amikor megkérdezték, mikor iszik pezsgőt, így felelt:

Amikor szerelmes vagyok.

Majd rövid töprengés után hozzátette:

És amikor nem. 

Törley József a délvidéki–ma Szerbiához tartozó – Csantavéren született, amikor később nemesi rangot kapott I. Ferenc Józseftől, nem véletlenül bővítette a nevét Csantavéri Törley Józsefre. Törley apját még Schmierl Valentinnek hívták, honvéd vadászhadnagyként harcolt az 1848–1849-es szabadságharcban, innen magyarította a család a nevét Törleyre.  A cégalapító a grazi kereskedelmi akadémián találkozott Théophile Roederer francia pezsgőgyárossal, akihez elszegődött francia–német nyelvű levelezőnek. Reimsben megismerkedett a pezsgőgyártás fortélyaival, majd tudását a Delbeck és Tsa cégnél tökéletesítette. Sokan nem tudják róla, hogy már Reimsben gyárat alapított 22 éves korában, 1880-ban, majd hazatért, és aTörley József és Társa cég 1882. augusztus 1-jén az akkor még önálló településnek számító Budafok történelmi szívében, a Péter-Pál utca 578. szám alatt kezdte meg működését.

Innen már nem volt megállás, a termelés francia gépekkel és francia szakemberek irányításával folyt, kezdetben a kiváló reimsi pezsgőmester, Louis François irányításával. Hamarosan azonban a két François – Louis és öccse, César – kivált a cégből, és önálló vállalkozást alapított, konkurenciát teremtve az időközben az Anna utcába költöző és ott húszezer négyzetméteres pincét nyitó Törleynek. Törley József amúgy az automobilizmus szerelmese volt, övé volt a 3-as – más források szerint az 5-ös – sorszámú magyar vezetői engedély, azaz jogosítvány. Magyarország első teherautóját is ő vezette, sőt az első balesetet is ő okozta, amikor 20 km/órás, észvesztő sebességgel száguldva elütött egy hordárt. (A hordárnak semmi baja nem lett, egy láda pezsgő volt a fájdalomdíja.) 

1907-ben nagy pompával ünnepelték meg  a gyár megalapításának 25. évfordulóját , de az eseményt az alapító nem sokkal élte túl, július 28-án a belgiumi Oostendében, nyaralás   közben vakbélgyulladást kapott, és perforáció miatt   meghalt. A céget – nem lévén gyermekei – bátyjának fiai vitték tovább.   1944-ben bombatalálat érte az üzemet – a csepeli Weiss Manfréd-műveket bombázó amerikai Liberatorok jó néhány bombája célt tévesztett –, a háború után mindössze négy fővel indult újra az igen szerény termelés, már amennyire a megszálló Vörös Hadsereg katonái által történt kifosztás ezt lehetővé tette.

1949-ben államosították a céget. A rendszerváltás után a német Henkell befektetői csoport vásárolta meg, majd a 2005. január 3-án megalakult Törley Pezsgőpincészet Kft. tulajdonába került.

De mire idáig jutottunk a történelmi ismertetőben, már a degorzsáló részlegnél jártunk.

Nos, apezsgőkészítéssorán, miután leülepedett az üveg nyakánál a seprő , a palackot fagyasztó folyadékba mártják, a bor a seprővel együtt a felső négy centiméteren azonnal megfagy. Ezután a rögzítő kupakot eltávolítják, és a jégdugó a ráfagyott seprővel együtt hangos pukkanás kíséretében távozik. Ezt nevezik degorzsálásnak, vagyis seprőtelenítésnek.

Felfedezője a már korábban említett Madame Clicquot volt. Madame Barbe-Nicole Clicquot férje harmincéves korában, 1804-ben hunyt el, ekkor Madame Clicquot 27 éves volt, egy hatéves gyermek anyja, aki az akkori idők szokásjogát felrúgva a saját kezébe vette a jól menő pezsgőgyár irányítását. Mottója a következő volt: „Csak egyfajta minőség létezik: a legjobb.” Szóval Madame Clicquot fedezte fel a degorzsálás technikáját, és az első rázóállványt is ő alkalmazta 1816-ban. 

Ebből az automata rázóállványból láttunk néhányat kóstolóval színesített körsétánk egyik utolsó állomásán, ezzel váltják ki manapság a kétségtelenül munkaigényes kézi rázást. 

Közben szó esett a Törley történetének kiemelkedő állomásairól, hogy az évi harmincmillió palackos csúcsot a szocializmus végnapjaiban érték el, a nyolcvanas évek vége felé, amikor még nem annyira a minőség, mint a mennyiség, a méret volt a lényeg. A legutóbbi, 2021-es ismert adat szerint 19,4 millió palack pezsgő kerül ki a budafoki pincékből, ahol adott esetben három-öt évig érlelődik a nemes ital. 

Az egész délutánt felölelő program csattanójaként pezsgőkoktél-készítő versenyen vettek részt az újságírók – ennek a specialitásnak limóza a neve –, amelyen, fájdalom, nem az Index vitte el a pálmát...

(Borítókép: Szabó Réka / Index)