„Ukrajna nem fasiszta ország, Putyin csak búzamezőket és kikötőket akar szerezni”

Tim Marshall A földrajz fogságában című könyve után megírta A földrajz hatalmát (a két könyv külön-külön is olvasható). A legújabb kötet arra próbál bizonyítékot adni, hogy bizonyos régiók történelmét mennyire befolyásolta és mennyire fogja befolyásolni a földrajz. Megpróbálja értelmezni a múltat és prognoztizálni a jövőt a földrajz fogságában.

A könyv olvasása során az emberben egy egyszerű, ám ritkán értelmezett és kimondott összefüggés válik világossá: a földrajz csak azért nem tudja önmagában determinálni a történelmet, mert nem ismeri az embert, de megvan az a sajátos bája, hogy így a tudtán kívül részben tudja determinálni az ember lehetőségeit. Valóban, ha nem lenne az ember, akkor a földrajz önmaga lenne a történelem, de ahogy Winston Churchill megfogalmazta, „az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, és továbbmegy”.

A könyv úgy épül fel, hogy a történelem megfogja a földrajz kezét, és kéz a kézben bemutatja az emberek múltját és jövőjét, így mindkét tényező figyelembevételével magabiztosabb jövőt prognosztizálhatunk. A könyvben az alábbi régiók és országok szerepelnek: 

• Ausztrália, 
• Irán, 
• Szaúd-Arábia, 
• Nagy-Britannia, 
• Görögország, 
• Törökország, 
• Száhel-övezet, 
• Etiópia, 
• Spanyolország 
• és végül a világűr.

Napóleon, Hitler, Putyin

A fejezetek pedig minden esetben hasonlóan épülnek fel. Először mindig egy térképpel mutatja be egy régió földrajzi adottságait. Majd az ország földrajza szépen összefonódik a történelemmel, és kéz a kézben ismertetésre kerül a múlt. Majd jönnek a következtetések a jövőre vonatkozóan. Talán a legeklatánsabb példa arra, hogy mennyire meghatározza a cselekvési lehetőségünket a földrajz, Ausztráliában érzékelhető. Egyértelműen ábrázolja a sorok között, hogy ennek a kontinensnek a cselekvési lehetőségeit a földrajz egyszerűen túszul ejtette, ezt pedig nemhogy nem tudják megérteni a saját szövetségesei, de gyakorlatilag azt sem tudják jól, hogy ki fedezte fel azt a területet. Ami nem is csoda, hiszen korunk egyik bevett ideológiája az lett, hogy mind a történelmet, mind a földrajzi lehetőségeket figyelmen kívül hagyja, mondván, ez már nem az a kor. Álljon itt nekik tanúbizonyságként egy kis spoiler:

„Szinte minden háborúban a földrajz hatalmas tényező abban, hogy miért kezdődött a háború. Az erőforrások, kikötők, ütközőzónák miatt a vezetők gyakran kitalálnak casus bellit (háborús ürügyet – a szerk.), hogy ezzel igazolják a területek elfoglalását. Putyin tehet úgy, hogy Ukrajna egy fasiszta ország, ám egyértelműen búzamezőket, kikötőket és ütközőzónát akar szerezni az imperialista elképzeléseihez” – fogalmazott Tim Marshall az Indexnek. 

Irán törekvéseit gyakran egyszerű vallási ürügynek látjuk a felvilágosult Nyugaton. A könyv ezt nem tudja cáfolni, ám rendesen megingatja a hitet abban, hogy a Közel-Keleten csak vallási vagy olajháború zajlik. Irán törekvései mögött egyértelműen maga a földrajz is ott sejlik, egyszerűen ki akar jutni a Földközi-tengerre. Tim Marshall ezt lapunknak úgy foglalta össze, hogy „a könyvben tárgyalt országokat és régiókat nem önmagában a civilizációk összecsapása szemszögéből vizsgáljuk. Irán például többnyire földrajzi szempontból van keretbe foglalva. A fejezetekben azonban vannak ennek az összecsapásnak elemei”.

Korábban Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója is posztolta a közösségi oldalán Tim Marshall A földrajz fogságában című könyvét. Amikor ez a szerzővel szóba került, meglepődött.

Orbán Viktor miniszterelnök Vlagyimir Putyinnal szemben sokkal elfogadóbb álláspontot képvisel, mint én, de ezt megértem. Hiszen egy pillantás a térképre, és részben ott is van a magyarázat. Oroszország közelebb van Önökhöz, mint az Egyesült Királyság. Az USA pedig még annál is messzebb van. Továbbá Magyarország jobban függ az orosz energiától, mint az Egyesült Királyság

– fogalmazott lapunknak Tim Marshall, aki a könyvével kapcsolatosan ismertette az igazi mondanivalóját, ahova ez a könyv is vezet. Szerinte kikerülhetetlen, hogy a földrajz alakította a korai kultúrákat, és hogy modern társadalmaink ezekből a kultúrákból nőttek ki. „A modern embereknek azonban van cselekvőképességük, és képesek döntéseket hozni, ami azt jelenti, hogy alakíthatják annak a rácsát, amit én a földrajz börtönének nevezek. Amit nem tudnak megtenni, az az, hogy teljesen kiszabaduljanak belőle.

Csak azt tudják megváltoztatni, hogy a földrajz mely aspektusai a legfontosabbak számukra. Úgy fogalmaznék: a földrajz az egyik meghatározó tényező. Ha pedig a földrajz kikerülhetetlen, akkor ez a könyv is

– véli a szerző.

Méretek és kényszerek

Nánay Mihály történész az orosz–ukrán háború kapcsán a Rubicon hasábjain ismertette a konfliktusba került ország földrajzi dilemmáit. Az írásában rögtön leszögezi, hogy a háború színterét a Kelet-európai-síkvidék adja, ez az óriástáj pedig a világ leghatalmasabb síksága. Tehát ha a földrajz szemszögéből nézzük, akkor a történész szerint innen nézve „nem véletlen, hogy a középkortól kezdve a térségben folyamatosak voltak a nyugat–keleti népességmozgások, és az államterek határai is hasonló mértékben mozogtak”.

Mivel a síkvidékek katonailag nem jól védhetők, hiszen nincsenek földrajzilag tagolt határok Oroszország számára, néhány axiómát mindig követnie kellett: az ország a hatalmas nyitott területek miatt földrajzilag igen kiszolgáltatott, így nem engedhet meg magának semmilyen széthúzást, belső önállósodást. Jól védhető határok híján egyedül a földrajzi mélység jelenthet biztonságot az ország számára. 

A mai Ukrajna területe mintegy 604 000 négyzetkilométer, de ha a Krím félsziget és a 2022 februárjában indult háború előtti szakadár államok területeit levonjuk belőle, akkor is 560 000 négyzetkilométer, ami magyar, de nyugat-európai léptékekhez szokott szemlélőnek is felfoghatatlanul óriási

– írja Nánay Mihály, aki úgy folytatja, hogy Ukrajna délnyugati határától az északkeleti orosz határ mintegy 1600 kilométer távolságban van – körülbelül olyan messze, mint Franciaország atlanti partjaitól légvonalban Budapest. Majd írását úgy zárja, hogy mindezek alapján bátran állítható, hogy azok a hatalmas államok is, mint Oroszország vagy Ukrajna, a 21. század technikai vívmányai ellenére a geopolitikai kényszerek rabjai, továbbra is a „földrajz fogságában” vannak.

(Borítókép: Tim Marshall. Fotó:  David Levenson / Getty Images)