Karácsony Gergely nyitott kapukat dönget, csak rossz helyen

Karácsony Gergely már többször hangoztatta – legutóbb kedden írt róla közösségi oldalán –, hogy a Paksi Atomerőműnek a termelési költsége 12 forint/kWh, míg az önkormányzatoknak ezzel szemben 462 forintot kell kWh-nként fizetniük. Legutóbb ezzel a helyzettel kapcsolatosan úgy fogalmazott, hogy nem érti, hogy „mi indokolja, hogy a Paksi Atomerőmű által megtermelt áramot az állami vállalat több mint 38-szoros profittal” adja el az önkormányzatoknak. A főpolgármester szerint Paks annyi áramot termel, amennyi a lakossági fogyasztáson felül bőven biztosítana akkora mennyiséget, hogy az összes közszolgáltatást – közvilágítás, közösségi közlekedés, ivóvíz-szolgáltatás – el lehessen látni országosan.

Megvizsgáltuk a főpolgármester állításait, és elsőként azt le kell szögezni: abban teljesen igaza van, hogy az atomerőmű áram-előállítási egységköltsége nagyjából 12 Ft/kWh. „Ha összesítjük az atomerőmű éves kiadásait, és ezt az összeget elosztjuk azzal a nagyjából 15 milliárd kWh villamosenergia-mennyiséggel, amit a paksi atomerőmű egy év alatt előállít, akkor 12 Ft/kWh egységköltséget kapunk” – nyilatkozta az Index megkeresésre Aszódi Attila, a Paksi Atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős korábbi kormánybiztos.

Valós problémákat nyitott ki a polgármester

A főpolgármester által felvetett probléma valóban többször felvetődött napjainkban, amivel már mi is foglalkoztunk. Aszódi Attila szerint az árkülönbség nem az atomerőmű vagy a kormány hibája, hanem a jelenlegi európai és magyar villamosenergia-piaci modell súlyos kudarca.

A volt kormánybiztos szerint a problémát az úgynevezett merit order modell és az áramtőzsdei kereskedelem szabályai adják. Az európai áramtőzsdék ezen elv szerint működnek, így Európában a szabadpiaci fogyasztók és a kereskedők – hosszú távú szerződések hiányában – a tőzsdei árak alapján szerzik be az áramot.

Azok, akik a piacon szerzik be az áramot, valójában egy olyan terméket – ebben az esetben villamos energiát – vásárolnak, amelynek az árát a piaci mechanizmusok alakítják ki. Tehát a piaci ár nem csak attól függ, hogy egy adott termelő milyen önköltségi áron termel.

Aszódi Attila ezt lapunknak úgy foglalta össze, hogy

a merit order modell lényege, hogy amikor az év egy adott órájában a piacon forgalmazandó villamos energia áráról megállapodnak a szereplők, akkor az eladásra ajánlatot tevő erőművek az eladandó áram árát az ún. határköltség alapján határozzák meg. Azt feltételezik, hogy egy adott erőmű már úgyis működik, és egy további kWh áram ára csak attól függ, hogy ezt az addicionális árammennyiséget mennyiért lehet előállítani – ez az úgynevezett határköltség.

Tehát Aszódi Attila szerint az ajánlatadáskor az állandó költségek – az erőmű beruházási költsége, a személyzet fizetésének költsége és így tovább – már „ki vannak fizetve”, így egy addicionális egységnyi árammennyiség költsége csak az annak előállításához szükséges addicionális üzemanyag költségétől függ.

Ebben a modellben a kormánybiztos szerint az az egyik nagy csavar, hogy a megújuló energiaforrások – nap, szél, víz – „üzemanyagköltsége” praktikusan nulla, így amikor a határköltség alapján sorba rakjuk az egyes áramtermelő berendezéseket, akkor a nap és szélerőművek biztosan elől lesznek a sorban. Tehát ha termelni tudnak, mert éppen süt a nap és/vagy fúj a szél, akkor az általuk megtermelt áram a piacon biztosan vevőre talál.

A volt kormánybiztos szerint a merit order modellben sorba rakott erőművek sorrendjét tehát tulajdonképpen az üzemanyagköltségek határozzák meg, vagyis a nap- és szélerőművek után az atomerőművek, majd a szén, továbbá a gáztüzelésű erőművek következnek. Az adott időszakra vonatkozó piaci áramár úgy alakul ki, hogy a piacon megnézik, mennyi vevői igény érkezett az adott órára, és ahol az igény elmetszi a kínálati görbét, ott adódik a piaci ár. Itt jön a modellben a lényeg:

Egyébként más termékek esetén is hasonló a gazdasági összefüggés: az árat soha nem egyedül az előállítási költség határozza meg, hanem attól is függ, hogy a piacon – legyen az a tőzsde vagy a Lehel piac – mennyiért veszik meg azt a terméket. A piaci árat a piac határozza meg – a kereslet és a kínálat találkozási pontjában –, nem csak az összes termelési költség alapján.

Maga a rendszer rossz

Aszódi Attila szerint ez a rendszer olyan torzulásokat okoz, ami ellehetetleníti, hogy az áramtermelés lényegi jellemzőit, például az ellátásbiztonsági aspektusokat és a beruházások hosszú megtérülési idejét figyelembe lehessen venni.

Azt, hogy a jelenlegi piaci modell hibás, régóta lehet tudni, ha máshonnan nem, onnan biztosan, hogy bizonyos nyári időszakokban időnként negatív áramárak is kialakulnak az európai árampiacokon. A negatív áramár egyértelműen egy olyan szimptóma, ami a hibás piaci algoritmusra hívja fel a figyelmet, hiszen az időnkénti negatív áramár egyáltalán nem azt jelenti, hogy olyankor a költségek negatívak lennének

– fogalmazott az Index megkeresésére Aszódi Attila, aki szerint fontos leszögezni, hogy az atomerőmű közvetlenül nem kereskedik, tehát pl. az önkormányzatok, így a főváros semmiképpen sem tud magától az erőműtől áramot venni. Az önkormányzatok a kereskedőktől vesznek áramot, az MVM-en keresztül. Továbbá fontos leszögezni, hogy fizikailag nincs arra lehetőség, hogy az elektronokat szétválogassák, tehát a „paksi”, „mátrai” és a „naperőművi” árammal való kereskedés csak papíron létezik, fizikailag értelmetlen erről beszélni.

A kormánybiztos szerint a probléma gyökere a piaci modellben van. A kialakuló áramár attól függ, hogy tipikusan hol metszi el a keresleti görbe a kínálati görbét. Az az erőmű, az áramtermelési mód lesz az ármeghatározó, ahol általában ez a metszéspont kialakul. Az ármeghatározó erőművek pedig manapság a földgáztüzelésű erőművek.

Mivel a klímavédelem arra ösztönzi a szereplőket, hogy vezessék ki a szénerőműveket, valamint a sok megújuló erőmű flexibilitást igényel a többi szereplőtől, Európa sok országában, így Magyarországon is a földgázerőművek lettek a kiegyenlítő erőművek, így az általuk előállított áram határköltsége határozza meg, hogy a piacon milyen áron alakul ki a kereslet és kínálat egyensúlya. Márpedig az orosz–ukrán háború és a szankciók az egekbe lökték a földgáz árát, ez pedig magával rángatta fel az egekbe a piaci áramnak az árát is

– fogalmazott Aszódi Attila, aki a lehetséges teendők között kiemelte, hogy itt lenne az ideje, hogy a zöldpolitika is figyelembe vegye a műszaki realitásokat és érdemben lehessen beszélgetni zöldpolitikusokkal egy olyan energiamixről, amelyben a megújulók és az atomenergia tartósan együtt van jelen. 

Összefoglalva: az adott időszakban a piaci áramár úgy alakul ki, hogy a piacon megnézik, mennyi vevői igény érkezett az adott órára, és ahol az igény elmetszi a kínálati görbét, ott adódik a piaci ár. A piaci modell szerint az egyes termelők nem akkora árat kapnak a termékekért, amilyen áron ajánlatot tettek az eladásra, hanem a kínálati és keresleti görbe metszéspontjában kialakuló áron adják el a felkínált és vevőre talált villamos energiát.

Aszódi Attila szerint a modellben ez azért szükséges, mert a tett ajánlat nem azt jelenti, hogy az áram előállításának teljes költsége tényleg akkora lenne. A naperőművek üzemanyag-határköltsége hiába nulla, ez nem azt jelenti, hogy a naperőművi áram ingyen van, hiszen az erőművet meg kell építeni.

Végeredményben Karácsony Gergely felvetése jogos és több nemzetközi kutatóintézetben is felmerülő kérdés, de a Paksi Atomerőmű termeléséhez közvetlenül nehezen lenne kapcsolható a jelenlegi piaci mechanizmusok mellett.

(Borítókép: Karácsony Gergely. Fotó: Kaszás Tamás/Index)