Jövőre nem lesz boltos bruttó 350 ezer forint alatt

A héten több áruházláncnál is megkezdődnek a bértárgyalásokat előkészítő egyeztetések a munkáltatók és a munkavállalói érdekképviseletek között – értesült az Index. Lapunk úgy tudja, a vezető élelmiszer-kiskereskedőket megelőzve, elsőként a barkácsláncoknál, illetve egy nagykereskedelmi vállalatnál kerülhet napirendre a kérdés. Ágazati forrásaink szerint jövőre várhatóan havi bruttó 350 ezer forint alatt már aligha találnak dolgozót a nagy bolthálózatok. Ráadásul a szakmai hozzáértést igénylő üres munkakörök betöltéséhez ez felkúszhat bruttó 380-400 ezerig is. A magasabb bérre az otthonfelújítási program által felpörgetett építőipar elszívó ereje, valamint a hazai piacon amúgy is tapasztalható szakemberhiány miatt lehet szükség. Igaz, több tényező is befolyásolja a majdani megállapodások irányát.

Az elmúlt években az a hálózat számított versenyképes szereplőnek a szektorban, amely legalább 20-30 ezer forinttal többet kínált kezdő bérnek az áruházi munkakörökben – jellemzően az árulfeltöltőknek és a pénztárosoknak –, mint a garantált bérminimum, több esetben azonban a különbözet elérte a 40-50 ezret is. Az idén ugyanakkor kifut a kereskedelmi bértárgyalásoknak is támpontként szolgáló hatéves bérmegállapodás, arról egyelőre pedig megközelítőleg sincs érdemi fejlemény a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumáról (VKF), hogy az idei 260 ezer forint után 2023-ban mennyi lesz a szakmunkás minimálbér.

Bértárgyalások októbertől áprilisig

Mivel az áruházláncok jelentős része nem hagyományos, januártól decemberig tartó üzleti évet ír, hanem a naptártól eltérőt, a bértárgyalások októbertől egészen áprilisig tartanak. Karsai Zoltán, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének (KASZ) elnöke az Index érdeklődésére kiemelte:

Az idei év több szempontból is nehéznek ígérkezik, hiszen sok új tényező került bele abba a csomagba, ami meghatározza a bértárgyalások kimenetelét. A vállalatok oldaláról az energia- és a szállítmányozási költségek drasztikus változása, a beszerzési árak emelkedése és a kiskereskedelmi ágazatra kivetett különadó okozta hatások kezelése jelenti a legnagyobb kihívást. 

A lakosságot terhelő energiaár-változások ráadásul a szakszervezeti vezető szerint kedvezőtlenül befolyásolják a vásárlási szokásokat, ami negatív hatást gyakorol a vállalatok árrésére. Ezt támasztja alá az is, hogy ágazati források szerint egyes területeken érzékelhetően már el is indult a forgalom csökkenése. A családok a nem létfontosságú termékek (mint például bútor, műszaki cikk, barkács) beszerzését értelemszerűen elhalasztják, de már az élelmiszerszegmensben is tapasztalható az értékesített darabszám és a vásárlószám visszaesése. Az eladási árak növekedéséből fakadóan a forgalomra vonatkozó 2022-es célkitűzések teljesülni látszanak ugyan, de a profit esetében ezt már nem lehet egyértelműen kijelenteni. Nincsenek tehát egyszerű helyzetben a vállalatok a következő évre vonatkozó üzleti terv elkészítésekor.

Csökkent a bérek vásárlóereje

Arról sem feledkezhetünk meg viszont a KASZ elnöke szerint, hogy munkavállalói oldalról a magas infláció a bérek vásárlóerejének csökkenését okozza. A bérjövedelemből élő dolgozók azt szeretnék, ha a fizetésük reálértéke elérné a 2022. év eleji szintet, ehhez azonban legalább az éves átlagos inflációval megegyező bérfejlesztés végrehajtására lenne szükség. Előrejelzések szerint ez az érték 14 és 15 százalék között várható, ami komoly fejtörést okozhat a vállalatok számára.

Viszonyításképp egy évvel ezelőtt a szakszervezet sehol sem írt alá 10 százalék alatti béremelést, a legelőnyösebb, átlagosan csaknem 14 százalékos alkut az OBI-nál sikerült kiharcolnia. Érdekesség, hogy az Auchan pedig úgy költött két részletben 3,2 milliárd forintot bérfejlesztésre, hogy a januári lépés után a júliusit az EBITDA-mutatótól, azaz a kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredménytől tette függővé. Utóbb kiderült, a pénzügyi eredmények elmaradtak a várt szinttől, a magas infláció azonban a dolgozók életét is oly mértékben megnehezítette, hogy nem pusztán elégedetlenség, hanem sokkal inkább már a pánik volt jellemző, ezért a cég úgy érezte, újra hozzá kell nyúlnia a bérekhez.

A Covid-válság kellős közepén volt példa arra, hogy egy 6 ezer főt foglalkoztató kereskedelmi vállalathoz több mint 6 ezer önéletrajz futott be, a mostani háborús hatások pedig nem kevésbé drámaiak, mint a pandémia. Vagyis, ha akkor megvolt az elméleti lehetőség a teljes állomány lecserélésére, akkor a következő hónapokban várhatóan most is meglesz. Ez pedig azt is magával vonhatja, hogy a bruttó 350 ezer forint helyett átmenetileg bruttó 310-320 ezerért is elérhető lehet a munkaerő, ám ennek a rétegnek nem lehet más az érdeke, mint az újranyitáskor visszatérni az eredeti szakmájához. Mindezek mellett, a Nyugat-Dunántúlon ugyanúgy számolni kell Ausztria elszívó hatásával, arra is van példa, hogy valaki csak 8-10 kilométert utazik a lakóhelyétől, de a határ túloldalán ezzel már nem 318 ezer forintot keres, hanem 1400 eurót – pedig a cégér, a munkáltató is ugyanaz.

Európai uniós példákat vizsgálnak

Mindezt azonban nagyban befolyásolhatja a VKF, az Index birtokába jutott dokumentum szerint a Technológiai és Ipari Minisztérium munkaerőpiacért felelős államtitkára pedig a minimálbér-meghatározás módszertanára vonatkozó európai uniós körképet bocsátott a munkáltatói oldal képviselői részére. Ebbe a körbe Zs. Szőke Zoltán (ÁFEOSZ–Coop Szövetség), Rolek Ferenc (Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége), Perlusz László (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége), Mészáros Melinda (Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája), Zlati Róbert (Magyar Szakszervezeti Szövetség) és Palkovics Imre (Munkástanácsok Országos Szövetsége) tartozik.

A dokumentumból kiderült, hogy Magyarországhoz hasonlóan a minimálbért kollektív alku eredményeként állapítják meg Ausztriában, Cipruson, Dániában, Finnországban, Olaszországban és Svédországban is, itthon azonban leginkább az befolyásolhatja a munkáltatók mozgásterét, ha újra előkerül az egy számjegyű SZJA – 15 helyett 9 százalék – kérdése. Az elmúlt időszakban ez a lehetőség többször vetődött fel, mint a járulékteher további enyhítése, az utóbbi ráadásul ez évre már csökkent 4 százalékkal – a szociális hozzájárulás 2,5 százalékpontos mérséklésével, illetve a 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulás megszüntetésével.

(Borítókép: Froese/ullstein bild/Getty Images)