Ismeretlen szereplők befolyásolják, hogy mivel fűtsön Európa

A lobbizás mint a politikai döntéshozatal befolyásolási technikája témaként elsősorban akkor kerül a nyilvánosság elé, amikor kiderül egy piaci vagy politikai csoportról, hogy a háttérben képes volt sikeresen meghatározni egy döntés végleges célkitűzéseit. A botrányok miatt úgy tűnhet, mintha a lobbizás valamilyen bűnös tevékenység lenne, ám ez az uniós intézmények egyik legfontosabb információszerzési lehetősége – foglalta össze az Indexnek Vasali Zoltán politikai elemző, egyetemi oktató. A szakértő szerint az Európai Unió szereplői régóta törekszenek arra, hogy átláthatóvá tegyék a lobbizást és csökkentsék azt a fajta politikai képmutatást, ami azt próbálja elhitetni, hogy enélkül is működhetne a demokratikus döntéshozatal.

Kíméletlen, ami az energetikai lobbi területén működik

Egy kutatás szerint az öt legnagyobb olaj- és gázipari vállalat és iparági csoportjaik 2010 óta legalább 251 millió eurót költöttek az Európai Unió klímapolitikájával kapcsolatos lobbizásra. Az EU átláthatósági nyilvántartásából az látható, hogy a BP (szerk.: ismert, használt régebbi nevén a British Petroleum), a Shell, a Chevron, az ExxonMobil és a Total 2010 és 2018 között 123 millió eurót költött az uniós intézmények befolyásolására. Petri Bernadett, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európai Uniós Stratégiai Kutatóintézetének (EUSTRAT) kutatója szerint az energetikai szektorban jóval erőszakosabbak a részvevők.

A brüsszeli lobbiiparban egyébként is vannak »lágyabb« és »keményebb« szektorok, az energetikai lobbi kifejezetten a keményebbek közé tartozik. Mindhárom csoportra – fosszilis, megújuló és atomlobbi – az a jellemző, hogy zéró kimenetelű játszmát játszanak, vagyis nemcsak meggyőzni akarják a döntéshozókat a saját igazukról, de arra is rá akarják venni őket, hogy azok belássák, az ellenérdekű lobbicsoportok miért tévednek, vagy miért félrevezetők az általuk adott információk

– fogalmazott Petri Bernadett, aki hozzátette, hogy az uniós döntéshozói és a lobbiszektor között sokszor megtörténik az átjárás és a keveredés is. Megszokott esemény, hogy egy lobbiszervezet egyik képviselője később bekerül dolgozni az uniós intézményekhez, és olyan szakterületen folytathatja a munkáját, mint amivel kapcsolatban lobbizott.

Egy jó példa erre Frans Timmermans kabinetfőnöke: Diederik Samsom, aki korábban egy zöldenergiával foglalkozó vállalat, az Echte Energie vezérigazgatója és a holland Greenpeace kampánymenedzsere volt. Most pedig az Európai Bizottság zöldmegállapodásával kapcsolatos ügyeivel foglalkozik a bizottság legmagasabb politikai szintjén. Ezentúl a profi lobbizás az összes uniós intézményt érinti, így az EP-képviselők és a bizottsági főosztályok munkatársai is érintettek lehetnek az egyeztetésekben.

Van igyekezet az átláthatóságra

Ha az Európai Bizottság bemutat egy jogalkotási javaslatot, akkor az uniós jogalkotás rendjének megfelelően ezután a két társjogalkotó, a Tanács és a Parlament következik. Petri Bernadett szerint a parlament kínálja a legtöbb lehetőséget a lobbisták számára. Az uniós zöldátállási tervnél az „Irány az 55 százalék!” javaslatcsomagot például leginkább a német autógyártó BMW vagy az Eurofer kereskedelmi szövetség próbálta támadni.

Az uniós intézmények által nyilvántartásba vett lobbistákra egy magatartási kódex vonatkozik. Ez előírja többek között, hogy a lobbisták nem szerezhetnek információt és nem lépnek fel valamely döntés meghozatala érdekében tisztességtelen úton. Ha ezt túllépik, bűncselekményt követnek el. Nem végezhetnek indokolatlan nyomásgyakorlást. Az Európai Bizottság 2008 után kezdte működtetni a lobbistáknak az önkéntes európai átláthatósági nyilvántartást, amibe alig több mint egy év alatt mintegy háromezren regisztráltak.

A regisztráció minőségét sok jogos kritika éri az átláthatóság tekintetében, de az elmondható, hogy a befolyásolásban részt vevő szereplők jelentős része bekerült a rendszerbe, így a tevékenysége is követhető valamilyen szinten. Az uniós intézmények 2014 óta közösen tartanak fent átláthatósági nyilvántartást. A kérdés kapcsán sokat bírált bizottság szigorítása után például az EU-biztosok, biztosi kabinettagok, bizottsági főigazgatók kizárólag a nyilvántartásban regisztrált lobbistát fogadhatnak

– nyilatkozta az Indexnek Vasali Zoltán, aki szerint az Európai Bizottság nyilvános üléseit vizsgáló feljegyzések alapján az olajcégek és iparági csoportjaik kiemelkedően sok lobbistát foglalkoztatnak Brüsszelben. 

A legfrissebb adatok alapján az OpenSecrets áttekintette annak az öt olaj- és gázipari vállalatnak a lobbitevékenységi nyilatkozatait, amelyek a történelem során a legtöbbet költöttek lobbizásra.

A texasi székhelyű Occidental Petroleum költései növekedtek a legnagyobb mértékben – elérték a 2,8 millió dollárt 2022 első negyedévében. A nyilvános adatokból kiderül: a vállalat lobbizott a szövetségi földekkel és csővezetékekkel kapcsolatos kérdésekben, pont akkor, amikor a Biden-adminisztráció bejelentette, hogy újraindítja a szövetségi olaj- és gázlízinget, és nagyjából 144 000 hektárnyi közterületet nyit meg a kitermelés számára.

Komoly hatást gyakorolnak a mindennapokra

Ha az energetikai lobbiterületeket három csoportra osztjuk – atom-, fosszilis és megújuló energiára –, akkor látható, hogy véres harc folyik a piacért. Petri Bernadett szerint a nyilvános adatokból az látható, hogy a tíz lobbiszervezet közül, amely a legtöbbet találkozott Ursula von der Leyen bizottsági tagjaival, négy szervezet profilja a környezetvédelem és a fenntarthatóság.

A fosszilis csoport is ért el komoly eredményeket. Az EU energiaválságra adott válaszának témájában hat nagy energiavállalat – a Shell, a BP, a Total, az ENI, az E.ON és a Vattenfall – vezérigazgatói találkoztak Von der Leyen elnökkel és az energiaügyi biztossal. Megállapodtak abban, hogy létrehoznak egy iparági munkacsoportot, és meghatározzák, mely intézkedések »megvalósíthatók« az ő szempontjukból

– fogalmazott az EUSTRAT kutatója.

Vasali Zoltán megemlítette, hogy az uniós szinten a kimutatások szerint a Solar Power Europe vagy a Wind Europe is komoly iparági szereplőnek számít a lobbizásban. Természetesen a legfontosabb kérdés, hogy az orosz–ukrán konfliktus által felerősített energiaátállás milyen támogatásokra ad lehetőséget. Komoly politikai konfliktusokat okozott, hogy az orosz forrásokról leszakadni törekvő országok esetében az atom vagy a gáz kaphat-e átmenetileg zöldcímkét a támogatások tekintetében.

„Egy rezsiválsággal küzdő kontinensen, ahol a legfontosabb cél az alapvető energiaigények kielégítése, akár a zöldek által joggal hangoztatott elvárások háttérbe szorulását eredményezheti, de ez nem feltétlenül az iparági lobbi, hanem a tagállami igények érvényesülését tükrözi” – foglalta össze Vasali Zoltán, megjegyezve:

Az uniós jogalkotást és az uniós szakpolitikák végrehajtását befolyásolni kívánó szervezetekre, illetve az ezekre vonatkozó szabályokról a következő helyeken lehet tájékozódni: 

• Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság átláthatósági nyilvántartása.
• Az átláthatósági nyilvántartás magatartási kódexe.
• Az uniós jogalkotást és az uniós szakpolitikák végrehajtását befolyásolni kívánó szervezetek, illetve érdekcsoportok és a bizottság kulcsfontosságú döntéshozói közötti találkozók átláthatósága.

A lobbicsoportok tevékenységével kapcsolatosan kerestük az Európai Bizottság magyarországi képviseletét, válaszukat hiánytalanul közzétesszük: 

„A jelenlegi bizottság nem ismer kompromisszumot az átláthatóság legmagasabb normáinak betartása tekintetében – idetartozik annak átláthatósága is, hogy kikkel találkozunk, kik akarnak befolyásolni minket. A bizottság ragaszkodik hozzá, hogy aki befolyásolni akarja a gondolkodásunkat, annak az átláthatósági nyilvántartásba való regisztrációval el kell fogadnia a legmagasabb etikai és nyitottsági normákat. A szabályok egyértelműek – kulcsfontosságú döntéshozóinkkal csak regisztrált érdekképviseletek találkozhatnak, és az ilyen találkozókat az interneten közzétesszük.”

(Borítókép: Sean Gallup / Getty Images)