Utánajártunk, hogy van-e alapja a benzinpániknak

Egy csapásra megváltozott jól megszokott biztonságérzetünk, a világjárvány és az orosz–ukrán háború hatására láthatóvá vált, hogy mennyire sebezhetők vagyunk. Olyan erőforrások és eszközök kérdőjeleződtek meg egyik pillanatról a másikra, amelyekre nem számítottunk.

Ki látta előre, hogy Vlagyimir Putyin birodalmi ambícióinak következményeként Magyarországon felmerülhet, hogy nincs üzemanyag a benzinkutakon? Mindemellett az embereknek végtelen hírözönnel kell nap mint nap megbirkózniuk, hogy legalább elmondhassák: mindent megtettek, hogy értsék a jelenlegi, kiszámíthatatlan helyzetet. 

A háború kirobbanása óta gyakorlatilag folyamatosan érkeztek a kormányzati bejelentések, illetve hírek az ország üzemanyag-ellátásáról. Voltak olyan alkalmak, amikor érdemi piaci befolyással bíró személyek vagy befolyásos politikusok nyilatkozták, hogy logisztikai problémák adódhatnak a hazai üzemanyag-ellátásban. A benzin a társadalom egyik Achilles-sarka, fejlett életünk egyik alappillére.

Így nem csoda, hogy a napjainkban tapasztalható létbizonytalanságban minden, üzemanyaggal kapcsolatos hírre szuperérzékenyen reagálnak az emberek. Mivel az elmúlt hetekben özönlöttek a hírek az üzemanyagról, úgy döntöttünk, nyakunkba vesszük az országot, és felkutatunk annyi benzinkutat, amennyit csak bírunk, hogy egyszer és mindenkorra a végére járjunk: akkor most van benzin, vagy nincs?

A riportban arra törekedtünk, hogy tényleg mindenféle, -fajta vagy méretű benzinkúton kérdezősködjünk, a lehető legtöbb helyen csúcsidőben – legyen az egy nagy hálózat töltőállomása vagy egy kis benzinkút. 

A kis benzinkutakon – tehát azoknál, amelyek nem állnak egy nagyvállalat tulajdonában – előfordult olyan helyzet, hogy az ötven liter alatti korlátozást lejjebb vitték, de tíz liter alatti szabályozással a tudósítás során sehol sem találkoztunk. Mindenhol volt benzin.

Hiány nincs, korlátozások vannak

Kézenfekvőnek tűnt az ötlet Budapestről, hogy kelet felé, az M3-as autópályán indulunk el, és ott végignézzük a kutakat, aztán valahol észak felé fordulva körszerűen visszaérünk Budapestre úgy, hogy a kistelepüléseket is végigpásztázzuk. Így első állomásunk Gödöllőn egy nagy benzinkút volt. Itt húszliteres korlátozás volt épp érvényben, de mint megtudtuk egy ott rendszeresen tankoló kárpátaljai magyartól, hogy ő tudott negyven litert tankolni, hiszen egyszerűen szólt a kutasnak, ha lehet, még egy adagot kérne.

A fiatalember lapunknak arról számolt be, hogy rendszeresen ingázik Nyíregyháza és Budapest között, sok helyen tapasztal korlátozást, de 

Teljes hiányról senki nem számolt be, és sehol nem tapasztaltunk ilyet az autópálya melletti kutaknál.

Ha már Gödöllőn voltunk, útba ejtettünk egy független benzinkutat. Meglepő módon korlátlan mennyiségben volt benzin. Itt egy neve elhallgatását kérő ember arról számolt be, hogy gyakorlatilag ez az egész válság alatt így volt. Nem voltak olyan üzemanyag-problémák az energiaválság óta, amikor nem tudták az odaérkezőket kiszolgálni. Ellentétben a csömöri kutakkal, ahonnan ottjártunkkor is érkeztek vásárlók, hiszen ott nem volt megfelelő mennyiség, de azok, akik erről számoltak be, egyértelműen úgy fogalmaztak, hogy nem ez a jellemző.

Az ország legnagyobb töltőállomás-hálózatának egy gödöllői pontját is felkerestük. Itt a kutas arról számolt be, hogy a háború kirobbanása óta egyetlenegyszer fordult elő olyan, hogy nem volt benzin, fél napig tartott, és feltehetően az is egy banális logisztikai probléma miatt lehetett. Az ötven literen túl semmilyen korlátozás nincs itt, és nem is volt. Ezt az ott rendszeresen tankolók is megerősítették.

Egy meglehetősen furcsa helyzet következett, hiszen a soron következő állomáson, ahol egy kis független benzinkutat kerestünk Veresegyházán, egy székhelyszolgáltatót találtunk. Természetesen az esti órákra való tekintettel nem kérdeztük meg, hogy tudnánk-e a kertben tankolni valahol.

Ugyanakkor az egyik legtanulságosabb eset Őrbottyánnál következett. Itt egy nagyon felkészült pénztáros hölgy fogadott minket egy közepes méretű hálózatban. Arról számoltak be, hogy soha nem volt üzemanyag-ellátási problémájuk, egyedül akkor, amikor ezt a kérdést bolygatta a pesti elit. Abban a pillanatban, amikor a közvélemény elkezdett azzal foglalkozni, hogy elfogy a benzin, és sorra érkeztek a bejelentések ennek kapcsán, azonnal elindultak a környék lakosai a kútra, és egy nap kétszer fordultak. Az első adagot szépen otthon bespejzolták.

Volt olyan ember, aki egy nap háromszor fordult egy hír vagy bejelentés után. Hazamentek, leszívták az első kört, majd a másodikat. Elrakták, majd visszajöttek egy teli tankért

– fogalmazott a kutas lapunknak, és hozzátette: csak a mai napon két tanker érkezett: egy-egy benzint és gázolajat szállító. Egyébként érdekességként elmondta, hogy azok a kutak, ahol az adalékanyagot helyben teszik hozzá, eldöntik, hogy 480 forintért vagy nem rögzített áron adják el, hiszen vámtarifaszámra vonatkozik a szabályzás.

Vác legnagyobb benzinkútjára, amelyet az ország legnagyobb üzemeltető hálózata vezet, egyszerre fordultunk be a tankerrel. Itt mindenki arról számolt be, hogy folyamatos az üzemanyag-ellátás, és soha nem volt fennakadás. Ugyanakkor egy fiatal irodalomtanár is keresztezte utunkat, akivel azon túl, hogy megbeszéltük, a mai kortárs írók közül Závada Pál lehet az egyik legnagyobb, arra is kitértünk, hogy mivel Budán tanít, és éppen egy diáktüntetésről jön, nagyon sokat ingázik.

Csak a Dunakanyar térségében tapasztalt fennakadásokat, de a válság kirobbanása óta kétszer-háromszor tudott ilyenről beszámolni, egyáltalán nem jellemzőnek definiálta – így hát nem maradt más hátra, csak az a téma, hogy mit olvassunk karácsonykor, ebben viszont nem jutottunk dűlőre. Vácott senki panaszkodott arról, hogy nem volt üzemanyag.

Rajtunk múlik, hogy mi lesz

Értelemszerűen nem tudjuk az ország összes kútját felkutatni, de igyekeztünk tényleg minden fajtájú és településű kúton kérdezősködni. Érdemi üzemanyaghiányról sehonnan nem tudunk beszámolni, jellemzően tíz-, húsz- vagy ötvenliteres korlátok vannak, ha viszont a töltöttségi szint úgy áll, akkor szinte mindenhol megengednek repetát.

Összeségében megbízhatósági szempontból egyértelműen azt a következtetést lehet levonni, hogy minél nagyobb egy kúthálózat, annál nagyobb az ellátásbiztonság. Tehát ha továbbra is vannak félelmeink (ami, valljuk be, inkább pánik, mint racionális félelem), érdemes azzal tisztában lenni, hogy a nagyobb töltőállomásokon semmilyen megszorítás nincs az ötven literen túl. Talán másik tanulságként az szolgálhat, hogy az ellátásbiztonság nagyban tőlünk, emberektől függ. Ez egy olyan ördögi kör, amelyben azzal tudjuk növelni az ellátásbiztonságot, hogy bízunk.

(Borítókép: Németh Kata / Index)