Vannak magyar katonák, akik számára nem ért véget a második világháború

Mi visz rá egy embert, hogy akár tonnás robbanótesteket emeljen ki a Duna medréből? Mi visz rá egy embert, hogy a kiemelt bomba mellé odakuporodjon, és a külvilágot teljesen kizárva hatástalanítsa azt? Miért lesz valaki katona, és mi szükség van egyáltalán rájuk békeidőben?

Ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezredénél, ahol ízig-vérig katonákkal találkoztunk, akiknek ez a hivatásuk. Állják a lehetetlennél lehetetlenebb feladatokat egy olyan korban, amikor egyre nagyobb hangsúlyt kapnak és bármennyire is hihetetlen: ők a béke zálogai. 

Az a mi területünk, ahol a mi lövészünk áll

Szilágyi Zsolt Lajos ezredes, a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnoka a céljait úgy összegezte, hogy „emberséges katonákat és katonás embereket” szeretne kiképezni és nevelni. Riportunk során hajóútra indultunk vele: az újpesti Hadikikötőből egészen a Parlamentig utaztunk, két darab új, 230 lóerős Volvo Penta motorokkal felszerelt naszáddal.

Az egykori Honvéd Folyami Flottillánál ötven AN-2 típusú, a váci hajógyárban 1955–56-ban gyártott aknásznaszád szolgált, ám ezeket az előd alakulat 2001-es átalakítása során öt hajó kivételével kivonták a hadrendből. Megfelelő járőrhajókra viszont szükség van a tűzszerész feladatok vízről történő biztosításához, a búvárfeladatok támogatására, illetve a kutató- és mentőfeladatok ellátására. Hogy mekkora szükség van rájuk, arra tragikus, ám kifejezetten erős példaként mutatott rá a Hableány-hajóbaleset.

2001-ben a megmaradt naszádokból ötöt az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred kapott meg, ebből két tűzszerész járőrhajó 2019-ben teljeskörű, a többi pedig korábban részleges felújításon esett át. A naszádok elsődleges feladata az élővizeinkből előkerülő világháborús robbanóeszközök kiemelésének biztosítása, vagyis a tűzszerészek és búvárok munkájának támogatása.

Mivel Magyarországnak nincs tengerpartja, elsőre jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mégis mi szükség van hadihajós ezredre. Ugyanakkor azt, hogy mennyire fontos alakulat, két pont tökéletesen bizonyítja: egyrészt Magyarország kormánya az alakulat tűzszerész és hadihajós képességét létfontosságú rendszerelemmé nyilvánította – azaz eme két képesség megléte alapfeltétele Magyarország és a magyar állampolgárok biztonságának. Másrészt az ezredes felhívta arra a figyelmet, a környező NATO szövetséges országokban csak a Magyar Honvédség tart fenn folyami hadihajós képességgel rendelkező alakulatot, és jól ismerjük azt a mondást: „boots on the ground.” – vagyis azok a mi területeink, ahol a mi katonánk áll.

Hadihajós katonáink egyedisége nem csak képességükben, hanem egyenruhájukon is megjelenik, hiszen zubbonyuk alatt hordhatják a hagyományos hajós csíkos trikót. Ez is hozzájárul az elit érzethez, illetve az alakulat irányába tanúsított elkötelezettségükhöz. Ők azon kevesek közé tartoznak, akik ezt hordhatják. Akik jelenleg itt szolgálnak, azok önkéntes alapon, belső motivációjukat követve teszik ezt

– összegezte Szilágyi Zsolt Lajos ezredes, és kiemelte: a náluk szolgálatot teljesítők attól még, hogy katonák, elsősorban emberek, családapák, családanyák, szülők gyermekei.

Az alakulat jelenlegi állapotában a régió bármelyik hasonló képességű alakulatával fel tudja venni a versenyt. A riport során erre a kérdésre külön kitértünk az alacsonyabb rendfokozatú katonákkal: visszatérő elem volt a beszélgetések során, hogy a közbeszédben rendre regnáló világhatalmak haderejéhez mérik őket össze. Teljesen tisztában vannak az adottságaikkal, valós műveleti képességeikkel, és számtalanszor bizonyították már, hogy bármikor felveszik a versenyt bármely ország katonáival. Ez a hivatásuk, és a tőlük telhető legjobbat nyújtják, komoly kormányzati támogatás mellett.

Az ezred katonái az elmúlt három évben aktívan támogatták a Covid-19 világjárvány elleni védekezést: ellátták az egészségügyi dolgozók tehermentesítését, részt vettek a fővárosi rendőr járőrök megerősítésében és a kiemelt objektumok biztosításában.  A hadihajósok emellett 2020 januárjától, közel három éven keresztül támogatták a rendőri erők illegális migrációt megakadályozó tevékenységét a Tisza déli folyami határszakaszán.

A legfontosabb feladataik közé tartozott megakadályozni a motorcsónakokkal, illetve az úszva történő határsértési kísérleteket. Ennek folyamatosan járőröztek a magyar–szerb folyami határszakaszon a nap 24 órájában. Ha ennyi példa nem lenne elég, akkor tessék: a Lánchíd közvetlen közeléből több mint három olyan robbanótestet emeltek ki az elmúlt két évben, amelyek meghaladták a 100 kilogrammot. Odahajóztak, kiemelték, hogy ezután a tűzszerészek hatástalanítani tudják azokat a naszádok fedélzetén.

Küldetés: életet menteni

Horváth Csaba alezredes, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnokhelyettese első osztályú tűzszerész is. Több mint 20 éve vesz részt éles bombák, robbanótestek hatástalanítását célzó műveletekben. A parancsnokhelyettes elmondta, ez olyan egyedülálló alakulat Magyarországon, amely számára a második világháborút követő békeszerződés után sem ért véget a háború. Az ezred a mai napig szó szerint a lábunk alól szedi össze, majd semlegesíti a halálos eszközöket.

Évente átlagosan 2000 riasztásunk van, a bejelentett helyszíneken 85-90 százalékban éles robbanótesteket találunk. A tűzszerész járőrök naponta átlagosan 3-4 darab, emberi élet kioltására alkalmas eszközt találnak meg. Ezeket szükség esetén a helyszínen hatástalanítjuk, majd biztonságos körülmények között, arra alkalmas robbantási területen megsemmisítjük

– fogalmazott Horváth Csaba alezredes. Arra a kérdésünkre, hogy mi visz rá egy embert, hogy hatástalanítson akár egy egytonnás bombát, nemes egyszerűséggel úgy fogalmazott: „Bármilyen robbanóeszköz kezeléséről legyen is szó, elsődleges szempont a feladat biztonságos végrehajtása. Ezért lehet szükség meghatározott területek, közutak ideiglenes lezárására, vagy akár lakóingatlanok kiürítésére egyes műveletek során. Hatástalanításkor a tűzszerészszabályzatban foglalt eljárásrendeket betartva tevékenykedünk és az a célunk, hogy a feladat végeztével mindenki, tehát a katonák is hazatérhessenek családjaikhoz. Ha azonban úgy alakul, akkor inkább egy tűzszerész haljon meg, mint egy másik katona, vagy ne adj' Isten egy civil”.

Külön érdekesség, és a második világháború magyarországi borzalmait bizonyítja, hogy csak 1975-ben tudták az országot hivatalosan aknamentesnek nyilvánítani.

A felkészültségüknek és az isteni gondviselésnek köszönhetően az elmúlt 6 évben nem halt meg szolgálati feladatok ellátása során egyetlenegy tűzszerész sem. Elmondható, hogy képzettség szerint összesen három kategóriába sorolhatók a tűzszerészek: első, másod- és harmadosztályú.

Ahhoz, hogy valaki első osztályú besorolással rendelkező tűzszerész - azaz tűzszerész járőrparancsnok - legyen, és végül arra kerüljön a sor, hogy gyújtószerkezetet távolít el akár egy egytonnás robbanótestből, közel 8 évet kell tanulnia elméletben és beosztott tűzszerészként, éles feladatok végrehajtása során.

A katonai szolgálathoz szükséges állóképességtől eltérő fizikai kritérium nincs, de évi rendszerességgel kell speciális pszichológiai tesztet teljesíteniük. Számtalan jelentkező van, aki végül soha nem lehet első osztályú tűzszerész.

Amikor ott jártunk, a srácok éppen felkészültek a soron következő külszolgálatukra. Kétségtelenül a kihívásért vállalják ezt a munkát. „Természetesen van bennünk egy egészséges tartás a robbanóeszközökkel szemben. De aki fél a robbanótestektől, abból nem lesz tűzszerész. Félni nem szabad, viszont tiszteljük ezeket az eszközöket, mert pontosan tudjuk, hogy milyen pusztításra képesek” – árulta el Horváth Csaba alezredes.

Anekdotázás közben, amikor arról beszéltünk, hogy kinek hány gyereke van, mit csinálnak a tűzszerészfeleségek, amikor ők a sárban egy szovjet bomba mellett gubbasztanak, egy utólag már vicces történetet mesélt Horváth Csaba. Történt egyszer, hogy egy frissen végzett első osztályú tűzszerészt élete első olyan bombájához riasztották, amelynek ő volt hivatott kiszerelni a gyújtószerkezeteit. Úton odafelé telefonált a feleségének, és elmondta neki a nagy hírt.

Amikor nagyjából egy órával később, a bomba hatástalanítása után a tűzszerész újból hazatelefonált, hogy sikerrel járt, az asszony finoman, de határozottan megkérte: soha többet ne merészelje felhívni hatástalanítás előtt, csak amikor végeztek. Ez volt ugyanis élete leghosszabb órája.

Egy tanulság biztosan van itt mindenki számára: ha nem lennének, élhetetlen lenne ez az ország, és hálásnak kell lennünk ezeknek az embereknek, akik nap mint nap kockáztatják az életüket.

Játszva tanuló kutyák

Amikor elindultunk az Irinyi Laktanya túlfelére a tűzszerészektől a robbanóanyag-kereső kutyákhoz, azt gondoltam, hogy ez már a levezetés, fegyelmezett németjuhászokat fogunk majd ott találni, akiket meg is simogathatunk – ha megengedik. Ám ezeknek a kutyáknak ez a munka játék, és úgy is viszonyulnak hozzá. Már a gyermekkorom óta úgy látom, hogy a kutyák ismerik a barátság fogalmát – talán jobban is, mint az emberek. Ezek a kutyák a legjobb barátjukkal a legkedvesebb játékukat keresik minden nap. Csak egy feltétel van:

Elképesztő sebességgel keresik a robbanóanyagot – pontosabban a labdájukat –, hiszen úgy lettek idomítva, hogy kiképzőik a labdához társították a különböző típusú robbanóanyagok szagát. A kutyákat Pásztor Antal százados, az alakulat robbanóanyag-kereső kutyás műveleti század századparancsnoka mutatta be. Nem volt köztük német juhász, voltak viszont mentett eredetű kutyák.

Ottjártunkkor a kutyáknak az volt a feladatuk, hogy autókba rejtett robbanóanyag-mintákat találjanak meg, és ezt szinte azonnal meg is oldották. Amikor megvan, az elmondhatatlan: azok a játékos és hihetetlenül pörgő kutyák egyszerre megmerevednek. Mozdulatlanok. Egyetlenegy pontot néznek, ahonnan érzik a robbanóanyag kipárolgását. Nem mozdulnak, amíg meg nem szólal a feloldó klikk hangja. Onnantól övék a játékuk.

Nem lehet eldönteni, hogy ebben a században a katonák vannak a kutyákért, vagy a kutyák vannak a katonákért. Egymás minden rezdülését ismerik, mint az aranylakodalomra készülő házaspárok, ugyanakkor talán ez az egész ezredre igaz.

A Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezrede nélkül Magyarország állampolgárai biztosan nem lennének biztonságban. Ők értünk szolgálnak, néha olyan helyeken és olyan körülmények között, amelyeket elképzelni se tudunk. Folyamatosan képzik magukat és kezelik az előbukkanó robbanóeszközöket országszerte azért, hogy mi nyugodtan élhessünk. A békés életünkért a saját életüket kockáztatják, ők mindig itt lesznek értünk, az év minden napjában, a nap 24 órájában. A hazájukat és az állampolgárokat életük árán is megvédik.

A Magyar Honvédségről készült cikksorozatunk korábbi részei:

1. rész: Ezek a tankok pusztításra születtek, de ez így van rendjén

2. rész: Amikor megérkezik egy magyar Gripen, már nincs min mosolyogni

(Borítókép: Németh Kata / Index)