Putyin bosszúját a pénztárcánkon érezzük meg

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója már nem kertel: „A világgazdaság egyharmadát recesszió sújtja az idén” – ezzel a mondattal nyitotta meg az évet Kristalina Georgieva. Arra figyelmeztetett, hogy a világ 2023-ban sokkal „keményebb” év elé néz, mint ami a múlt évben tapasztalható volt. Szerinte Amerika, az Európai Unió és Kína egyszerre lassul. Az európai gazdasági állapotokat kemény szavakkal értékelte:

Az Európai Unió fele idén recesszióban lesz.

Ugyanakkor ez nem derült égből villámcsapásként érkezik, hiszen az IMF már októberben csökkentette a világgazdasági növekedésre vonatkozó 2023-as előrejelzését, ezt akkor egyértelműen az ukrajnai háború hatásának tudták be, valamint annak, hogy az inflációs nyomás hatására a nagy központi bankok kamatemelésbe kezdtek.

Ellentmondást nem tűrő nyilatkozatot tett Kínával kapcsolatosan is. Ezek alapján a világjárvány terjedésével kapcsolatban a kínai kormány most felhagyott a szigorú politikával, ez pedig Kristalina Georgieva szerint azt jelenti, hogy az ország rövid távon újabb gazdasági csapással néz szembe.

A következő néhány hónap nehéz lesz Kína számára, és ez a kínai növekedés negatív hatással lesz a globális növekedésre

– fogalmazott. 

Negyven év óta először fordul elő, hogy Kína éves növekedése valószínűleg a globális növekedés szintjén vagy az alatt lesz. Ez pedig természetesen a gazdasági túlsúlya miatt azt jelenti, hogy a világgazdasági tevékenységet inkább visszahúzza.

Az IMF szerint az Egyesült Államok valószínűleg megússza a legrosszabbat, részben az erős munkaerőpiacának köszönhetően. Az Egyesült Államok „elkerülheti a recessziót”, mert alacsony a munkanélküliség. „Ha ez a rugalmasság megmarad, akkor Amerika segíthet a világnak átvészelni egy nagyon nehéz évet. Az Egyesült Államok gazdasága figyelemre méltóan ellenálló” – mondta Kristalina Georgieva. Ha valóban így alakul, akkor Winston Churchill szállóigéjét érdemes mindenkinek szem előtt tartania: „Ne pazarold el a lehetőséget, amelyet egy jó kis válság a kezedbe ad.”

Jöjjön, aminek jönnie kell

Sebestyén Géza, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője szerint jelenleg egyszerre több tényező is erősíti a recesszió esélyét. A magas inflációs ráták csökkentik a lakosság vásárlóerejét, ami kevesebb fogyasztást jelent, amely tényező a GDP egy fontos komponense, így a csökkenése a gazdasági növekedést is visszaveti.

Ráadásul az áremelkedés nagyrészt olyan területeken támad (energia, élelmiszerek), amelyeket nem igazán tud az állampolgár megkerülni. Emellett a jegybankok – egyébként mandátumukból következő és közgazdasági szempontból is helyes – kamatemelései is visszafogják a potenciális növekedést, hiszen a magasabb kamatok több pénzt vonnak el az adósoktól, és csökkentik a hitelfelvételi kedvet, így ugyancsak mérsékelik a fogyasztási lehetőségeket

– fogalmazott az Index megkeresésére Sebestyén Géza, aki hozzátette: a háború miatti bizonytalanság ugyancsak recessziós hatású, hiszen magas kockázatok esetén a lakosság általános reakciója a megtakarítások növelése, a fogyasztás visszafogása mellett. Az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője a régiók közötti különbséget az alábbiak szerint látja:

• Európában a problémák okai az aszály miatti élelmiszerár-emelkedésben, valamint a háború és szankciók következtében elszálló energiaárakban keresendők.
• Oroszország esetében a szankcióknak volt némi negatív hatásuk, bár sokkal kevesebb, mint ahogyan erre a korlátozásokat bevezető országok számítottak, ám az energiaárak megnövekedését ott nem igazán tapasztalják.
• Amerika is jobban áll az öreg kontinensnél az energiaárak tekintetében, ráadásul a magas európai árakból is profitál, lévén nettó exportőr. Ezért nem meglepő, hogy náluk a problémák is kisebbek, a havi inflációs mutató is mérsékelt volt az elmúlt hónapokban.
• Kína esetében a zéró-Covid politikának a feladása lesz a meghatározó, ez elsülhet jól is – a gazdaság erőre kaphat a korlátozások mérséklése miatt. Ám jelentős kockázatai is vannak – ha a fertőzés újra tombolni kezd az országban. 

Sebestyén Géza szerint Európa szempontjából a legfontosabb bizonytalansági és kockázati tényező egyértelműen a háború.

„Ameddig ez tart, addig a recessziós fellegek fenyegetése felettünk lesz. Amennyiben a harcok véget érnek, úgy a következő nagy kérdés az oroszokkal szembeni szankciók időtartama lesz” – fogalmazott lapunknak. Szerinte az európai gazdaság és életminőség szempontjából is káros lenne egy hosszan elhúzódó rossz gazdasági viszony.

Jöhetnek azért jó hírek

Németh Dávid, a K&H vezető elemzője is hasonlóan látja a helyzetet. Úgy véli, a 2023-as évet rengeteg bizonytalanság övezi, és összességében nehezebb évnek ígérkezik, mint 2022. Míg a világjárványt követően a háztartások a lezárások alatt elhalasztott fogyasztásukat kezdték bepótolni, valamint felhalmozott tartalékokat kezdték el felélni – amely részben az állami költségvetés támogatásából származott –, addig 2023-ban az infláció megugrásával a háztartások jövedelmi helyzete elkezdett romlani, a vásárlóerejük folyamatosan csökken.

A banki kamatok jelentősen emelkednek, mivel a jegybankok az elszabaduló árakat szeretnék visszaterelni az inflációs célok közelébe. Ráadásul nemcsak a kamatkiadások, de más költségek emelkedése is rontja a vállalatok jövedelmezőségét

– fogalmazott lapunknak Németh Dávid, aki hozzátette: ha ezek a tényezők tartósan velünk maradnak, akkor elbocsátásokkal, valamint a kevésbé hatékony vállalatok esetében fizetésképtelenséggel is számolni kell.

Ezek pedig tovább mélyítik a most kialakuló válságot. A K&H vezető elemzője a Kína-kérdést úgy látja: azzal, hogy egyelőre felhagynak a zéró-Covid politikájukkal, kiszámíthatóbb termelést hozhat, és a belső kereslet is élénkülhet. Így akár pozitív meglepetéssel is szolgálhatnak idén.

Ugyanakkor a strukturális problémáik továbbra is magas kockázatot hordoznak: a rohamtempóban növekedő eladósodásuk, az ingatlanpiacuk szenvedése, esetleges összeomlása, nem beszélve a nem teljesítő hitelek által okozott nehézségekről, amelyek a pénzügyi szektort terhelik. 

A szegényebb feltörekvő piacok számára kulcskérdés lesz az élelmiszerpiac alakulása, itt már 2022-ben is érezhető volt, hogy az elszabaduló élelmiszerárak társadalmi konfliktusokhoz vezetnek. Ráadásul a feltörekvő piacok különösen érzékenyek az amerikai kamatalakulásra

– összegezte Németh Dávid, aki szerint rövid távon Európa több kihívással néz szembe, mint Amerika, és a növekedése is gyengébben alakulhat. Ez a különbség egyértelműen az orosz–ukrán háborúra vezethető vissza: Európának jelentősen nagyobb az orosz energiától és nyersanyagtól való függősége.

Egyelőre bizakodásra ad okot, hogy a foglalkoztatási szintek magasan vannak, ezek némi stabilitást adnak Európa és Amerika gazdaságának. Ha az infláció jelentősen és tartósan mérséklődni tud, akkor a belső kereslet hamar visszatérhet, és már 2023 második felében új lendületet adhat a gazdasági növekedésnek.

Viszont az elemző szerint, amennyiben a vállalatok nagyobb elbocsátási hullámot indítanak el, akkor mélyebb recesszióval nézhetünk szembe: „Ráadásul nagyon vékony jégen táncolnak a kormányok a fiskális élénkítéseket illetően, hiszen könnyen újabb inflációs hullámot indíthatnak el, amely tartósan magas kamatkörnyezetet és stagnáló gazdaságot hozhat magával” – fogalmazott. Így szerinte egyre fontosabbak a célzott, koncentrált fiskális politikai beavatkozások az univerzális beavatkozásokkal szemben.

A pozitív forgatókönyvek szerint a nehéz időszak már a második negyedévben véget érhet, és az év második felében már érdemi fellendülést láthatunk. A negatív forgatókönyv esetén évekig velünk maradnak a nehézségek.

Mi lesz a globalizációval?

Ugyanakkor nem elhanyagolható, hogy 2022-ben elindultak olyan folyamatok, amelyek már mély strukturális átrendeződésre is utalnak. Napjainkban egyre többször kérdőjelezik meg a globalizáció töretlen lendületét, amely valamikor 1990 környékén gyújtotta be igazán a rakétáit. Mint ismeretes, ez a folyamat jelentős mértékben segítette a gazdasági növekedést, sőt ahogy Sebestyén Géza fogalmazott, komoly szociális haszna is volt, elsősorban a szegényebb országok felzárkózása támogatásán keresztül.

A világ kinyílásának folyamata azonban jelentősen lelassult, sőt néhány országban, mint például India, meg is fordult a 2008-as válság után. A 2020-as koronavírus-válság pedig komoly csapást mért a globalizációra, amit csak tovább fokozott az orosz–ukrán konfliktus és a bevezetett szankciók. A nemzetközi áruforgalom folyamatosan korlátokba ütközik: vagy a lezárások miatt, vagy a szankciók miatt.

Ezek a folyamatok külön-külön is a globalizáció ellen, a lokális együttműködések erősödése irányába hatnak. Ennek ellenére sem gondolom, hogy a globalizációnak vége lenne, ám annak szélessége és mélysége minden bizonnyal alacsonyabb lesz a közeljövőben, mint eddig volt. Mindez a lokális, helyi gazdasági struktúrák szerepének növekedését vonja maga után

– fogalmazott lapunknak Sebestyén Géza.

Ezt Németh Dávid is hasonlóan látja: „Nem gondolom, hogy végük lenne a globalizációs folyamatoknak, de sok minden átalakulóban van. A régiókon belüli egyes folyamatok felerősödnek, és fontossá válik a függőségek, kiszolgáltatottságok csökkentése”. Szerinte egyre fontosabb kérdésekké lépnek elő a fenntarthatósági kérdések, ami rövid távon akár versenyhátrányt is jelenthet, miközben újra kell definiálni a korábbi olcsó energiára és nyersanyagra épülő termelést is.

Ugyanakkor középtávon a magas költségek katalizátorként hathatnak a hatékonyság javítása irányába, és ez később versenyelőnye lehet Európának. Komoly esélyt lát arra, hogy az európai gazdaságok még szorosabb együttműködés felé mozdulnak el a következő években.

(Borítókép: A lebombázott Szent György-kolostor temploma 2022. december 25-én Ukrajnában, Dolyna Donyeck megyében. Fotó: Serhii Mykhalchuk / Global Images Ukraine via Getty Images)