Orbán Viktor legújabb ötletében már ugyanolyan közel van Peking, mint Bécs

Magyarország eddigi nyugati kitettsége érdemben a keleti nyitással diverzifikálható – nyilatkozták lapunknak a megkérdezett szakértők Orbán Balázs napokban megjelent gazdaságpolitikai cikkére reflektálva. A politikai dimenziójával korábban már foglalkoztunk, illetve az ellenzék reakcióját is összegyűjtöttük, így most kifejezetten a gazdasági aspektusokra fókuszálunk. 

Orbán Viktor miniszterelnök az ünnepek előtti zártkörű eseményen elhangzott beszédének főbb megállapításait Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója foglalta össze a Mandineren. Ezen a rendezvényen a kormányfő külön kitért arra, hogy a kormányzása alatt milyen gazdaságpolitikai irányvonalat szeretne képviselni.

Ha visszaáll a hidegháború korának blokkokon alapuló nemzetközi rendje, akkor az a nemzetközi kapcsolatépítés és kereskedelem visszaesésével, ennek következményeként pedig akár Magyarország eljelentéktelenedésével is fenyeget

– fogalmazott a miniszterelnök politikai igazgatója az összefoglalóban. Az érvelésében kifejtette: eddig a gazdasági rendnek az alapja egy unipoláris, az Egyesült Államok vezette világrend volt, amely alapvetően neoliberális gazdaságfilozófiai elvek mentén szerveződött. Ám a 2022-ben kirobbant ukrán–orosz háború ezt egyszer és mindenkorra megszüntette, ezért a jelenlegi Nyugat-központúság már nem tartható fenn.

Ennek pedig több feltétele van Orbán Viktor szerint: egyrészt nem külföldi cégek központjainak idetelepülését kell ösztönözni, hanem olyan hazai vállalatok megerősödését, amelyek regionális szinten válnak meghatározó szereplővé, mint a Mol, az OTP Bank vagy a 4iG. Másrészt Széchenyi István, illetve Teleki Pál nyomán a Nyugat és a Kelet közötti közvetítést kell erősíteni.

Keleti nyitás – már másodszor

Kutasi Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének vezetője szerint a világrendszerekre – és így a gazdasági struktúrákra is – jellemző, hogy hullámokban változnak a trendek: „hol az egy-két pólusú rendszerek, hol a többpólusú rendszerek jönnek” – fogalmazott az Indexnek.

Emlékeztetett arra is, hogy Amerika ugyan hegemón gazdasági hatalom lett a hidegháború után, de szerinte is egyre inkább egy többpólusú világrendről kell beszélni.

Hiszen jelenleg még Kína sem annyira egyértelmű kihívója Amerikának, ráadásul „a mennyiségitermelés-felzárkózás nem feltétlenül jelent kiegyenlítődést a gazdasági befolyásban” – ismertette Kutasi Gábor, aki szerint az már mindenképpen adott, hogy egy sokpólusú világgazdasági rendszerben kell boldogulnia a továbbiakban Magyarországnak is, de jelenleg még nem feltétlenül kell választani, hogy hol kötelezzük el magunkat. Kutasi Gábor szerint, ha abban gondolkodunk, hogy most még nem kell választani, akkor az mindenképpen sikeres stratégia lehet, amiről Orbán Balázs a miniszterelnök nyomán értekezett, hiszen „Közép-Európának mindig is volt egy földrajzi közvetítő szerepe, ez Magyarországon is működőképes lehet”.

Egyébként a hidegháború során is alakultak már olyan szervezetek, amelyek igyekeztek kerülni a blokkosodást, és amennyire tudtak, ellenálltak annak, hogy egyik vagy másik világhatalomtól függjenek. Ilyen szervezet volt – amelyet 1961-ben alapítottak Belgrádban, az akkori Jugoszláv Népköztársaságban – az El nem kötelezett országok. Ez akkor négy ország vezetőjének elképzelésein alapult: Indonézia, India, Egyiptom és Jugoszlávia.

A periférián lenni tényleg mindig rossz?

Orbán Viktor az érvelése során arra is kitért, hogy azért kell ezt az utat választani, mert egy blokkon belül a centrumtól geopolitikailag messze lévő országok rossz gazdasági pozícióban vannak. Kutasi Gábor erről úgy nyilatkozott, hogy annyiban kétségkívül igaza van a miniszterelnöknek, hogy az egyes blokkok határa mentén lévő országok semmiképpen sem tudnak betölteni meghatározó regionális pozíciókat.

A kormány tagjai korábban már számtalanszor nyilatkoztak arról, hogy a nyugatról érkező pénznek mindig vannak ideológiai feltételei is, ellentétben a keleti tőkebefektetésekkel. Tehát a kormány szerint a nyugati tőkebefektetések jellemzően figyelembe veszik a befektető helyen a politikai berendezkedést is. Az NKE szakértője úgy látja, hogy ezt leginkább „a német és amerikai cégekről lehet elmondani. Ott vannak egyfajta politikai rendszerszintű elvárások”.

A kormányfő értekezésétől függetlenül az jól látszik az adatokból, hogy Magyarország alapvetően rá van utalva a külföldi tőkebeáramlásra, és a diverzifikáltságot nem lehet félvállról venni, ahogy azt az energiaválság is világossá tette. A nyugati nyitással hazánk kiegyenlítő szerepet tölthet be.

A német gazdaságban idén elég súlyos problémák jöhetnek, így az iparuk kockázati forrás a magyar gazdaság számára. Korábban már megtörtént, hogy amikor a német konjunktúra leívelő pályán volt, akkor az ázsiai felfelé ment. Így a magyar gazdaságban komoly kiegyenlítődés esetén jelentősen csökkenhet a német kitettségünk

– foglalta össze Kutasi Gábor, akivel Virovácz Péter is egyetértett. Az ING makrogazdasági elemzőjének az első szó, amely erről az értekezésről az eszébe jutott, a diverzifikáció volt. Szerinte számos esetben – legyen szó pénzügyi befektetésekről vagy a gazdaság szerkezetéről – az az alapvetés, hogy minél több lábon tudunk állni, annál jobb. Nincs ez másképp a külkereskedelem tekintetében is, hiszen minél szélesebb külkereskedelmi hálózattal rendelkezik egy ország, annál ellenállóbb tud lenni a különféle sokkokkal szemben. „Ha csak egyik vagy másik irányban vagyunk elkötelezettek, az nagyban erősíti a függő viszonyt, és kitesz minket az adott partnerország viszontagságainak” – magyarázta.

Óriási piac a keleti

Az ING makrogazdasági elemzője emlékeztetett arra, hogy az ázsiai piacban hatalmas potenciál van, dinamikusabb növekedési kilátásokkal, mint amit az USA vagy az EU jelez. „Ebből a szempontból mindenképpen kecsegtető exportpiaci célpont. Ugyanakkor ez is olyan, mint a tangó, ketten kellenek hozzá. A keleti blokk pedig most elsősorban nem abban érdekelt, hogy a saját importját diverzifikálja, és mondjuk ösztönözze és segítse a magyar exportőrök piacra jutását. Pedig a magyar gazdaság számára nyilván ez járna a legkisebb potenciális kockázattal és a legnagyobb haszonnal” – közölte Virovácz Péter, majd kifejette:

Ezen belül is az lenne a leginkább kívánatos, hogy magas hazai hozzáadott értékű export menjen kelet felé, vagyis minimális importarány kelljen ahhoz, hogy exportálni tudjunk. De ez nem csak a keleti irányba igaz, ez rendkívül hasznos lenne bármilyen exporttermék és bármilyen kereskedelmi reláció tekintetében, a több hazai hozzáadott érték jobb. A keleti kapcsolatok azonban manapság sokkal inkább az FDI-ról, a működőtőke-befektetésekről szólnak.

Az elemző szerint ez ugyanakkor kétélű fegyver: munkahelyeket teremt, exportkapacitást bővít, de nem mindegy, hogy mindezt milyen áron teszi. Márpedig a mérleg másik serpenyőjében ott van, vagy ott kéne lennie a minőségnek is. „Fenntarthatóbb, környezetkímélőbb, magasabb színvonalú technológia, magasabb hozzáadott értékű termelés bevonzása lenne a cél. Sajnos ezekből nem feltétlenül jelenik meg mindegyik a keletről jövő FDI esetében” – emelte ki.

Elsősorban az elektronika és az autógyártás relációjában érkezik jelentős mennyiségű keleti tőke Magyarországra. Ez valóban munkahelyeket teremt, és hosszabb távon exportlehetőségeket hoz, ám rövid távon a beruházás nagyon importigényes, ami kedvezőtlen növekedési szempontból. „Egyre erőteljesebben látszik, hogy az új FDI egy területre, egy ágazatra koncentrálódik, vagyis nincs diverzifikáció, ami megint csak kiszolgáltatottá teszi a magyar gazdaságot. Arról nem is beszélve, hogy az akkumulátorgyártás negatív környezeti hatása nálunk jelentkezik, vagyis környezetvédelmi szempontból nem éppen ideális a helyzet” – részletezte Virovácz Péter, aki szerint összességében meglehetősen vegyes a kép.

(Borítókép: Hszi Csin-ping kínai elnök fogadja Orbán Viktor kormányfőt Sanghajban 2018. november 5-én. Fotó: Szecsődi Balázs / MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda)