Erre játszhat Putyin: Európának még mindig tetemes földgáz kell

Vlagyimir Putyin orosz elnök soha nem látott nyomást gyakorolt a nemzetközi energiapiacra, amivel „globális energiaválságot okozott” – emlékeztet a Nemzetközi Energiaügynökség tanulmánya. Az elemzésből kiderül, hogy az európai országok történelmi átlagot meghaladva tudták feltölteni a földgáztározóikat a tavalyi év során, ezt a célzott szakpolitikai intézkedések, a cseppfolyósított földgáz (LNG) rekordmértékű beáramlása és a fogyasztás meredek csökkenése együttesen támogatott.

Vannak országok, amelyek mindent eldönthetnek

Előrejelzéseik szerint idén is számos bizonytalanság áll még fenn, többek között az importáló országok továbbra is ki vannak téve a szűkös ellátási környezetnek. Ugyanakkor hosszabb távon megnyugtató lehet, hogy az energiaválság kezdete óta az európai kormányok jellemzően határozott politikai intézkedéseket hoztak az ellenálló képességük növelése és a földgáztól való függőségük csökkentése érdekében.

Kiemelték: az európai tározók tavaly november közepére elérték a működő tárolókapacitás 95 százalékát, ami 9 százalékkal haladta meg az ötéves átlagot. Amerikának a saját tartalékára jobban kellett támaszkodnia, mint Európának: az uniós tárolóhelyek 2022-ben az ötéves átlagot 20 százalékkal meghaladó készletszintekkel zártak.

A jelentésben a nemzetközi energiapiacot Oroszországon kívül öt területre bontották, ebből idén kettő jelentősen befolyásolhatja a szektort.

1. Becslések szerint tavaly az ázsiai gázfogyasztás 2 százalékkal csökkent, ami a magas LNG-áraknak, a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos kínai zavaroknak és az év nagy részében Északkelet-Ázsiában uralkodó enyhe időjárásnak tudható be. Ez fordulatot jelent 2021-hez képest, amikor a gázkereslet 7 százalékos növekedést mutatott. Az előrejelzések szerint az ázsiai gázkereslet 2023-ban ismét szerény, 3 százalékos növekedést mutathat, Kína gázfogyasztása idén közel 7 százalékkal bővülhet. Az IEA adatai alapján csak 2023-ban mintegy 13 milliárd köbméternyi új LNG-szállítást valósítanának meg.
2. India gázfogyasztása a számítások szerint 20 százalékkal csökkent 2022-ben, úgy, hogy a lakossági fogyasztás nem változott. Az ország LNG-importja tavaly 17 százalékkal mérséklődött, erre korábban soha nem volt példa. 2023-ban a teljes gázfogyasztás várhatóan 4 százalékkal gyarapodik majd.

Amerika lehet a győztes

Az Egyesült Államok földgáztermelése a múlt évben a rendelkezésre álló adatok szerint 3,8 százalékkal emelkedett a belföldi és az exportpiacok növekvő kereslete mellett. Az emelkedés nagy részét a palaüzemi kitermelés támogatta, amelyek együttesen 10,4 százalékkal növelték a földgázkitermelést az előző évhez képest.

Míg tavaly január elején 105 fúrótorony volt aktív, addig júliusban már 154. Ezen túl a szárazföldi és tengeri eszközök hagyományos gáztermelése egyaránt nagyjából 2 százalékkal nőtt, ami elsősorban a magasabb olajtermelésből származó társított gáztermelés növekedésének köszönhető. Az IEA szerint az amerikai földgáztermelés 2023-ban várhatóan korlátozottabb növekedést mutat majd, mert évekig alacsony beruházási tőke áramlott a szektorba, ezért a kapacitásaikat is nehéz lesz növelni. Ugyanakkor fontos felhívni arra a figyelmet, hogy számos nagy amerikai vállalat jelentősen növelte részvény-visszavásárlási programját. A nemzetközi elemzés Amerikában 2023-ra további 2 százalékos földgáztermelési növekedést prognosztizál.

Oroszország viszonya teljesen megváltozott

Ezzel szemben Oroszországban nem lehet ok az örömre. Az OECD-országokba irányuló orosz vezetékes gázexport 2022-ben 50 százalékkal (83 milliárd köbméterrel) csökkent az előző évhez képest, és ezzel az 1980-as évek közepe óta a legalacsonyabb szintre esett vissza. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a Gazprom folyamatosan csökkentette a szállításokat több uniós tagállamba – a magyar politikában vita tárgya, hogy ez a szankciók miatt történt meg, vagy Moszkva egyoldalúan döntött így. Tény, hogy Oroszország azért csökkentette a szállításokat, mert az európai országok nem akartak csatlakozni a rubelelszámoláshoz, amit Putyin a szankciókra válaszul vezetett be, és az is tény, hogy Oroszország jóval korábban már csökkentette a szállítási mennyiséget.

Érdemben hatással volt a szállításokra, hogy 2022-ben eddig ismeretlen szereplők a magyar kormány álláspontja szerint terroristaakciót hajtottak végre az Északi Áramlat vezetékein.

Ugyanakkor a Norvégiából származó csővezetékes gázforgalom 3 százalékkal, 4 milliárd köbméterrel nőtt 2022-ben, és a szállításokat egyre inkább az Európai Unió felé irányították át (9 százalékos növekedés) az Egyesült Királyság rovására (14 százalékos csökkenés).

Az Azerbajdzsánból a transzadriai gázvezetéken keresztül érkező gázszállítások 20 százalékkal, azaz 3 milliárd köbméterrel gyarapodtak 2022-ben az előző év azonos időszakához képest, míg az észak-afrikai gázáramlások 10 százalékkal, 4 milliárd köbméterrel csökkentek. Európába az LNG-behozatal 60 százalékkal, közel 170 milliárd köbméterre emelkedett, ami az eddigi legmagasabb szint. Az Egyesült Államokból az Európai Unióba irányuló LNG-szállítások 2022 második felében összesen 25 milliárd köbmétert tettek ki, ami jóval az orosz csővezetékes export felett áll, és 2023-ban további 7 százalékkal növekedhet.

A bizonytalan Kína

Európa idei évét nagyban Kína döntheti el. „Kína LNG-import iránti igénye 2023-ra a legnagyobb bizonytalansági tényezők közé tartozik, nemcsak a globális, hanem az európai gázellátás szempontjából is” – fogalmaznak az IEA szakemberei. A Kínába irányuló nettó LNG-import 2022-ben soha nem látott mértékben, 21 százalékkal csökkent, szemben az előző évi 17 százalékos növekedéssel.

Az IEA elemzése szerint a kínai teljes gázfogyasztásra, a hazai termelésre és a csővezetékes gázimportra vonatkozó, csak mérsékelten negatív feltételezések további 12 százalékkal csökkenthetik az ország LNG-keresletét 2023-ban. Európából nézve a teljes bizonytalansági tartomány körülbelül 40 milliárd köbméter, Kína 2023-as nettó importja a 75–115 milliárd köbméteres tartományban mozog. Ez a tartomány nagyobb, mint az Oroszországból Európába irányuló összes fennmaradó gázvezeték esetleges elvesztésével kapcsolatos bizonytalanság, amely éves átlagban mintegy 28 milliárd köbmétert jelent. Tehát a kérdés itt van.

(Borítókép: Haidar Mohammed Ali / AFP)