Amerikának óriási biznisz Putyin háborúja, de ez nem ilyen egyszerű

Nagy lehetőséget teremtett az amerikai vállalatoknak az orosz–ukrán háború. Ezzel a kérdéssel korábban már többször is foglalkoztunk, mégis sokáig kétkedés tárgya volt. Mára azonban az amerikai Forbes is elismeri:

Nem is olyan régen még visszakoztak a befektetők attól, hogy komolyan invesztáljanak a fosszilisenergia-termelésbe. Azt hitték, a közeljövőben olyan mértékű lesz a megújuló energiaforrások előretörése, hogy nem lennének kifizetődők a fosszilis beruházások, amelyek megtérülési ideje akár több évtizedes is lehet. Tavaly februárban azonban kirobbant az orosz–ukrán háború, az amerikai cégeknek pedig sikerült előnyös pozíciót felvenniük.

Az LNG aranykora

A háború destabilizálta a fosszilisenergia-piacokat: 2022-ben pillanatok alatt elillant az európai orosz gázimport jelentős része. Ennek helyettesítőjeként előtérbe került a cseppfolyósított földgáz, ami elsősorban Amerikának kedvezett, bár több közel-keleti ország számára is kiváló lehetőségek nyíltak. Washingon egy jelentős piacra lelt, ahol robbanásszerű növekedés tapasztalható. Az energiaszektorban a mostani időszakot az amerikai elemzők új aranykornak tekintik, ebben pedig nagy szerepe van a palagáz felfutásának, amelynek megjelenése a 2000-es évek környékére nyúlik vissza.

A palagáz fellendülésében szerepe van az orosz–ukrán háború – különösen energetikai szektorra gyakorolt – hatásainak, amely egy LNG-bummot idézett elő Európában. 2022 első hat hónapjában az Egyesült Államok 39 milliárd köbméter LNG-t szállított kontinensünkre, ehhez képest 2021-ben 34 milliárd köbmétert. Washingtonnak nem titkolt célja, hogy profitáljon az orosz import háttérbe szorításából.

2021 januárjában a teljes európai gázellátás nagyjából 45 százalékát Oroszország biztosította, és csak 14 százalékát adta az LNG. Oroszország szállítása 2022 februárjára 20 százalékra esett vissza, míg a cseppfolyósított gáz 40 százalékra nőtt Európában. Tavaly decemberre Oroszország 5 százalékot ért el, az LNG pedig már 53 százalékot. Ezt nevezik a nemzetközi elemzésekben az LNG aranykorának. A Forbes elemzése ennél messzebbre megy, szerintük két éven belül az LNG gyakorlatilag átvette az orosz szállítások elmaradásával hátrahagyott űrt. Az orosz gáz érdemi pótlásáról a vén kontinens már lényegében a fegyveres konfliktus első évében gondoskodott. 

A szakértők szerint „amíg Ukrajnában folytatódik a háború, addig az európaiak továbbra is zabálni fogják a spotáras LNG-t”. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint most nagyjából kétszer annyi kitermelőhely aktív, mint amennyi a 2020-as világjárvány idején működött. Ezt korábban az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány külön elemezte. Az LNG árazása során két lehetőség van: spotárfolyamon vagy előre meghatározott szerződésben rögzített áron értékesíteni. A legnagyobb amerikai beszállító, a Cheniere jelenleg is bővíti kapacitásait a gázszállítások növelése érdekében. Elsődlegesen az európai piacra építenének hosszú távú szerződések kötésével, ehhez azonban az európai infrastruktúra fejlesztése is elengedhetetlen. Az Európai Bizottság viszont inkább a spotárfolyamot támogatja.

Érdemes megemlíteni, hogy 2016 előtt Amerikában tiltották az LNG exportját. A feloldást követően folyamatosan növekedni kezdett a szállított mennyiség, aminek újabb lendületet a háború adott. Így az LNG-exportból származó bevételek exponenciálisan nőttek: 2021 első kilenc hónapjában 8,3 milliárd dollárt tettek ki, 2022 ugyanazon időszakában már 35 milliárd dollárra ugrottak. Az LNG-exportőrök tavaly 45 hosszú távú szerződést kötöttek amerikai gáz tengerentúli értékesítésére, szemben a 2021-es tizennégy és a 2020-as három kontraktussal.

Amerika nem először nyerészkedik

Az Egyesült Államokat sokszor érte már az a vád, hogy nyerészkedik a háborúkon. Ugyanakkor ezt a képet árnyalta az Indexnek Czeczeli Vivien, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének kutatója. Mindenekelőtt leszögezte, hogy a világ legnagyobb olajtermelője Amerika, a globális termelés 20 százalékát tudhatja magáénak, míg a második és harmadik helyen Szaúd-Arábia és Oroszország áll.

„A földgáztermelés tekintetében szintén Amerika van az élmezőnyben, habár nem hagyható ugyanakkor figyelmen kívül, hogy a szektorban tevékenykedő valamennyi vállalat, illetve az iparágra építkező országok jelentős profitra tudtak szert tenni. Itt kell megemlíteni az LNG kapcsán Katart. A legnagyobb kapacitású cseppfolyósító üzemet a Quatargas üzemelteti, amely a Qatar Petroleum és az ExxonMobil – szintén amerikai vállalat – tulajdonában van” – jelezte Czeczeli Vivien.

Fontos felhívni azonban a figyelmet arra, hogy a háborúk nem feltétlenül csak gazdasági előnyt jelentenek Amerika számára, habár kétségtelenül stratégiailag meghatározó jelentőséggel bírnak. Azt is figyelembe kell ugyanakkor venni, hogy a háborús beavatkozások sok esetben több száz vagy ezer milliárd dollárnyi kiadást jelentenek. Ezek mind jelentős tételek az amerikai költségvetésben.

Az élvonalbeli védelmi rendszerek és a katonai csúcstechnikák finanszírozása óriási összegeket emészt fel, ami társadalmi haszonáldozatot is jelent. Jó példa erre az afganisztáni katonai jelenlét, ahol az ehhez kapcsolódó kiadások a közvélemény egyes csoportjai szerint más, társadalmilag hasznosabb célokra is fordíthatók lettek volna

– emelte ki az NKE kutatója. Példaként említette, hogy a legnagyobb amerikai olajtermelő vállalat, az ExxonMobil jelentős profitra tudott szert tenni a háborúhoz szükséges üzemanyag biztosításával. Számos ország kevesebbet fordít katonai fejlesztésekre az Amerika által biztosított védőháló miatt. Jó példa erre a NATO, ahol „sok ország estében érvényesül a potyautas-magatartás e tekintetben. Összességében a háborútól magukat teljesen távol tartó országok által realizált nyereség magasabb tud lenni” – mondta az Indexnek.

Történelmi példák

Mint korábban is jeleztük, a történelem során több alkalommal is megvádolták Amerikát azzal, hogy nyerészkedik a háborúkon. Czeczeli Vivien többek között ismertette azt az esetet, amikor a II. világháború után az olajkereslet gyorsan emelkedett. Az Egyesült Államok huszadik századi olajtermelése 1970-ben érte el a csúcsát, és a hazai kereslet ellátása érdekében arra is szükség volt, hogy az olajimportra vonatkozó korlátozásokon lazítsanak. Ez aggodalmat generált a külföldi kitettséget illetően.

„A Nixon-adminisztráció új stratégiát jelentett be, melynek keretében prioritássá vált a hazai termelés növelése és az olajimporttal szembeni sebezhetőség enyhítése. Mindez egyúttal a hazai üzemanyaghiány okozta feszültség csökkentését is célozta. Az időszak egy fontos mérföldkövet jelentett az energiafüggetlenség kialakulása szempontjából Amerikában. Energiafüggetlenségének előnyei a mostani háborús helyzet kapcsán is egyértelművé váltak” – közölte az NKE kutatója, aki végül leszögezte: az akkori helyzetre is igaz volt, hogy a magas olajárakból az amerikai olajtermelők is profitálhattak, és így jelentős extra bevételekre tettek szert. 

(Borítókép: Mark Felix / Bloomberg / Getty Images)