Csányi Sándor elárulta, milyen ügyfél a bankok álma

A pénzügyi tudatosság valamilyen felkészültséget feltételez, ennek hogyan lehet eleget tenni egy olyan gyorsan változó környezetben, mint  ami ma a világot jellemzi – akár az egyén, akár a bankszektor szempontjából?

Csányi Sándor: Az ügyfelek kockázata általában az élethelyzet változását követi le, ami pedig legtöbbször valamilyen külső, makrogazdasági hatás eredményeképp változik: ha az ügyfél elveszti a munkáját, megnehezül a hiteltörlesztés, ha a magas infláció miatt megugranak az árak, kénytelen a tartalékaihoz, megtakarításaihoz nyúlni. A tudatosságra azért van szükség, hogy mindenki képes legyen a neki megfelelő banki terméket és szolgáltatást kiválasztani. Én magam 22 éves koromban kezdtem el pénzügyi ismereteket tanítani, ám ha azt nézzük, hogy milyen sokan dőlnek be még ma is a kockázat nélküli nagy pénzszerzés ígéretének, akkor úgy érezhetjük, hogy még mindig csak az út elején tartunk.

Az idei, 9. Pénz7 rendezvénysorozat a digitális pénzügyek biztonságáról szól, nem véletlenül, hiszen a kibertérben ránk leselkedő veszély talán a legfrissebb kockázat. De visszatérve a klasszikus banki rizikóra: az embereknek igenis tisztában kell lenniük azzal, hogy egy-egy befektetés milyen kockázatok mellett ajánl komoly megtérülést. A hiteloldalon pedig a devizaalapú hitelezés kapcsán azt gondolom, megtanultuk, hogy mit jelent az árfolyamkockázat, mint ahogy a mai időkben a hitelfelvételi döntés előtt kell tisztában lenni azzal, hogy például a változó kamatozású kölcsönök esetében mit takar a kamatkockázat.

Ennek a kockázatnak azonban jelentékeny részét a kamatstop miatt most nem a hitelfelvevők fizetik…

Arra kellene törekedni, hogy mindenki azt a kockázatot fussa, amit a tudatos döntésekor vállal. De itt jön be az első kérdésének a bankszektorra vonatkozó vetülete. A bankok felkészülnek a piaci környezet változásaira, s bár ezeknek a kockázatoknak jelentős része nehezen modellezhető, mégis a rendes banküzem kockázataihoz tartoznak, ezért nem lehet és nem is érdemes kibúvót keresni alóluk.

Az összes rizikó közül ugyanakkor a szabályozói viselkedés számít a legkomolyabbnak, hiszen egyes, azonnali hatású lépések teljesen váratlanul érhetnek minket. Az ideális az lenne, ha nem érnék ilyen meglepetések a bankszektort, azon keresztül pedig a gazdaságot.

Sokak szerint az ügyfelek tudatosságának hiánya okolható azzal, hogy a bankok drágábban dolgozhatnak itthon. Erről mi a véleménye?

Nagyon komoly a banki verseny Magyarországon, de – a szabályozóknál maradva – olyan extra tételek is drágítják a szolgáltatásainkat, mint például a tranzakciós illeték. A Magyar Nemzeti Bank tanulmánya szerint az ügyfelek 38 százaléka havonta hatnál kevesebb banki tranzakciót indít, ami messze elmarad a nyugat-európai szintektől. Ráadásul a hazai tranzakciók volumene is kisebb, mint a fejlettebb gazdaságokban, márpedig egy 5 eurós tranzakciónak ugyanannyi a banküzemi költsége, mint egy 1000 eurósnak.

A szükséges fejlesztések árában a beszállítók is ugyanannyit kérnek tőlünk, mint a nyugat-európai versenytársaktól, s ha már a banki költségeket kritika éri: mi lennénk a legboldogabbak, ha például a nekünk is nagyon jelentős költségtételt jelentő telekommunikációs szolgáltatások terén is ennyire fontos lenne a transzparens árazás. Összességében a saját érdekünk az, hogy minél jobban edukált, a pénzügyek terén minél otthonosabban mozgó ügyfelekkel dolgozhassunk, hiszen ők sokkal bátrabban és gyakrabban nyúlnak majd a szolgáltatásainkhoz.

A pénzügyi edukáció fő színtere az iskola – rengeteg verseny, a Pénz7 témasorozat, de az OTP 30 éve működő Fáy András Alapítványa is a gyermekek, diákok képzésére helyezi a hangsúlyt. Mindez elég lehet a fennálló tudáshiány mérséklésére?

Azok a diákok, akik az OTP Fáy András Alapítvány első oktatási projektjeiben vettek részt, ma már családanyák és családapák. De nem akarom megkerülni a kérdést, valóban teljesen más egy átlagos 18 és egy 70 éves ügyfél tudásszintje. S bizony azzal is nap mint nap szembesülünk, hogy hiába alapvető elvárás az a bankokkal szemben (és nekünk magunkkal szemben), hogy megfelelően tájékoztassuk az ügyfeleket a kockázatokról azért, hogy felelősséget vállalhassanak a döntéseikért, ha azt látjuk, hogy sokan bizony azzal az alaptudással sem rendelkeznek, hogy megértsék a megfelelő pénzügyi tájékoztatást. Épp ezért a bankok felelőssége abban van, hogy mindenkinek elérhetőek legyenek tiszta, egyszerű árazású termékek, miközben a bonyolultabb, nagyobb kockázatokkal és felelősséggel járó termékeket a felkészültebb ügyfelek számára kínáljuk.

Nagy Márton: Soha nem volt még ilyen fontos a pénzügyi tudás

„Az eddigi életemben különböző pozíciókban a pénzügyi rendszer és a magyar gazdaság fejlődését, gazdagodását tűztem ki célul magam elé, s ezt a célt szolgáltam” – kezdte a kitüntetés átadása kapcsán tartott beszédét Nagy Márton.

A gazdaságfejlesztési miniszter arról beszélt, hogy mindent megtesznek azért, hogy Magyarországon a pénzügyi tudatosság szintje minél nagyobb legyen, minél szélesebb körben elterjedjenek az alapvető pénzügyi ismeretek. Soha nem volt még ilyen fontos a pénzügyi tudás kérdése. Bár a Pénz7 jelmondata, „a tudás kamatozik”, aligha a mostani 18 százalékos irányadó kamatra vonatkozik, de az a napnál is világosabb, ugyanis a stabil pénzügyi szektorhoz tudatos állampolgárokra van szükség – mondta Nagy Márton.

 – ezért volt fontos a miniszter szerint az, hogy az idei Pénz7 alatt 1118 iskolában 145 ezer diák vett részt legalább egy, a digitális pénzügyi biztonsággal foglalkozó tanórán, ahol 510 banki-pénzügyi szakértő segített a pedagógusoknak az ismeretek tanulóknak történő átadásában. Nagy Márton szerint ugyanakkor itt nem lehet megállni, az ismereteket más korosztályokban is folyamatosan tágítani kell.

(Borítókép: Csányi Sándor. Fotó: Papajcsik Péter / Index)