Nagy a tét, ma mindenki Matolcsy Györgyékre figyel

A bankpánikok és a kamatemelési ciklus szüneteltetésére irányuló érvek ellenére az Európai Központi Bank (EKB) március 16-án, az Egyesült Államok jegybankjának szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) március 22-én és a Bank of England március 23-án emelt kamatot.

Magyarországon utoljára február 28-án ülésezett a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa. Akkor a várakozásoknak megfelelően változatlan szinten hagyta a kamatokat – 13 százalékon a jegybanki alapkamatot, 18 százalékon az effektív, azaz az egynapos betéti kamatot. Március 28-án, vagyis ma délután újabb döntés következik.

Elemzői várakozások a keddi döntésről

Varga Zoltán, az Equilor Befektetési Zrt. szenior elemzője úgy véli, kedden a jelenlegi piaci helyzetben kamattartás mellett döntenek a Monetáris Tanácsban. Várakozása alapján az alapkamat és az egynapos betéti kamat is marad a jelenlegi szinten.

Ám a prognózisa szerint „a harmadik negyedévben mindenképpen megkezdődhet a fokozatos kamatvágási ciklus, az egynapos betéti tenderek kamatszintjének csökkentésével. Amennyiben viszont az uniós forrásokkal kapcsolatosan kedvező hírek érkeznek, elképzelhető, hogy már a második negyedévben megtörténhet az első kamatvágás” – összegezte.

Egyrészt a továbbra is magas infláció miatt szigorítani kell a monetáris kondíciókat, másrészt a pénzügyi stabilitás megrendülése miatt rendkívül óvatosan kell eljárniuk – világított rá a szakértő. 

Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője szerint a mögöttünk álló két hét ismét bebizonyította, az extrém magas kamatkörnyezet ellenére a forint továbbra is rendkívül sérülékeny, amennyiben a globális kockázatkerülés felerősödik. Mivel jelenleg a jegybank számára nem csak és kizárólag az árstabilitás, hanem a piaci stabilitás is kulcsfontosságú, nem tűnik jónak az időzítés bármiféle monetáris politikai fordulatra.

Már csak azért sem, mert április elsejével lépnek életbe az új tartalékolási szabályok, amely esetében érdemes lesz kivárni, hol is áll be az új piaci egyensúly a bankközi kamatok tekintetében. Hiába tehát az inflációs fordulat és a külső egyensúly kezdődő javulása, a globális pénzpiaci bizonytalanság és a küszöbön álló új tartalékolási rendszer miatt aligha látunk bármilyen fordulatot

– mondta az ING vezető elemzője, aki hozzátette: ennek fényében változatlan maradhat nemcsak a kamatkörnyezet, de az előretekintő iránymutatás és általánosságban a jegybanki hangvétel is.

A nemzetközi helyzet sem túl rózsás

A Fed a következő hetekben felmérheti, hogy a bankcsődök önmagukban milyen mértékben szigorítják a hitelezési kondíciókat és „könnyen elképzelhető, hogy a múlt heti emeléssel véget is ért a szigorítási ciklus” – fogalmazott az Equilor elemzője. Ugyanakkor az EKB jelezte, az árstabilitási és pénzügyi stabilitási célok nem mondanak ellent egymásnak. Az előbbit kamatemeléssel, az utóbbit célzott likviditásnöveléssel lehet elérni.

A két lépés mégis szembeállítható egymással, de nem adhatják fel az infláció elleni küzdelmet, mert ellenkező esetben a későbbiekben további kamatemelésekre lenne szükség, mely megfojtaná az eurózóna gazdasági növekedését

– jegyezte meg Varga Zoltán, kiemelve azt is, Magyarország is hasonló a helyzetben van, bár már láthatók az inflációs fordulat jelei, továbbra is rendkívül magas szinten van a ráta. Az MNB speciális helyzetben van, hiszen egy bizonytalan hangulatban azonnal gyengülést mutat a forint.

Amerikában és az eurózónában a jegybanki kamatcsökkentéssel kevesebb lenne a bankok forrásköltsége, könnyebben jutnának likviditáshoz, mely a jelenlegi helyzetben enyhítheti a feszültséget. „Ám ezt célzott likviditásnöveléssel is el lehet érni. Egy esetleges kamatvágással a nagy jegybankok azt a jelzést küldenék a piaci szereplőknek, hogy nagyobb probléma van a pénzügyi rendszerben, és eltávolodhatnánk az inflációs céloktól is” – mondta az Equilor elemzője.

Rendkívül nagy a bizonytalanság, különös tekintettel a legutóbbi bankcsődökre. Mindez óvatosságra intheti a Magyar Nemzeti Bankot is. Egyelőre úgy tűnik, komolyabb fertőzés nem alakult ki globális szinten a bankcsődök által, talán a legrosszabb forgatókönyv elkerülhető. Ám a következő hónapokban is talán még a kivárásra játszhat majd a monetáris politika

– ezt már Virovácz Péter fogalmazta meg, aki szerint is az egyik legnagyobb akadály továbbra is az uniós források körüli bizonytalanság lesz. Ez ugyanis rányomhatja a bélyegét a forintárfolyamra és ezen keresztül a monetáris politikára. „Ha elfogadjuk, hogy lassan megszülethet a megállapodás a horizontális ügyek kapcsán, úgy a befektetők is megnyugodhatnak. Ez jót tenne a forintnak is” – mondta az elemző, azzal, hogy a makrogazdasági mutatók további javulása mellett ez már elegendő lehet a kamatcsökkentés óvatos megkezdésére májusban, de inkább júniusban.

Van baj bőven

A nemzetközi elemzések szerint a jelenlegi bankszektort érintő nehézségek egyes konkrét bankokra koncentrálódnak. Az amerikai Silicon Valley Bank csődhelyzete mögött a kockázatos üzleti modell és a nem megfelelő kockázatkezelési folyamatok álltak. A Credit Suisse-ról korábban is lehetett tudni, hogy pénzmosás, vagy ha úgy tetszik, korrupciós botrányok között működik. 2022-ben jelentős veszteséget termelt, várhatóan idén is. Legutóbb pedig a Deutsche Bank került nehéz helyzetbe.

Ezt a képet az teszi még nehezebbé, hogy Európa-szerte az infláció továbbra is magas szinten mozog. Míg az EKB a decemberi előrejelzésben szereplő 6,3 százalékról 5,3 százalékra módosította a 2023-ra vonatkozó éves előrejelzését – az energiaárakban bekövetkezett csökkenés miatt –, addig a maginflációs előrejelzését – amely nem tartalmazza az ingadozó energia- és élelmiszerárakat – 4,2 százalékról 4,6 százalékra emelte. Utóbbi pedig nagyon sokatmondó változtatás.

„Az infláció elszabadulásával nem volt más választás, mint a monetáris politika szigorítása: tehát a kamatok emelése és a likviditás szűkítése. Eközben azonban számos gazdasági szereplő kénytelen veszteségekkel szembesülni, amit a megváltozott kamatkörnyezet jelent. Amennyiben felborul a pénzügyi stabilitás, mert egyik-másik ilyen gazdasági szereplő végül bedől, az komoly fejfájást jelent a jegybankoknak. A piacok ugyanis ebben a helyzetben elvárják a jegybankoktól, hogy figyelemmel legyenek a pénzügyi stabiltásra is” – fogalmazott Virovácz Péter.

Kongatják a harangokat

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, Krisztalina Georgieva vasárnap úgy nyilatkozott, a világgazdaság kilátásai középtávon valószínűleg kedvezőtlenek maradnak a pénzügyi stabilitását fenyegető kockázatok mellett. A vezérigazgató ismét hangot adott annak, hogy a világgazdasági növekedés mértéke a világjárvány, az orosz–ukrán háború és a monetáris szigorítások miatt csökkenhet.

Így jóval a 3,8 százalékos történelmi átlag alatt maradhat a globális növekedés, és az általános kilátások továbbra is elkeserítőek

– mondta Krisztalina Georgieva, aki szerint Európában és Amerikában a bankpánikra megfelelő választ adtak a politikusok, de szükség van a további elővigyázatosságra.

Az IMF vezetőjének nyilatkozatát az Equilor szenior elemzője lapunknak úgy értékelte, hogy a kamatemelések hatásai csak néhány hónapos késéssel jelennek meg a reálgazdaságban. A megítélése szerint „túl későn kezdték meg a kamatemelési ciklust. Akkoriban minden jegybankár hangsúlyozta, az infláció csak átmeneti lesz. Sajnos nem így lett, ez pedig gyorsabb ütemű kamatemeléseket tett szükségessé, mely hatványozottan gyakorolt hatást.”

Virovácz Péter is hasonlóan látja a helyzetet: a legnehezebb dolog a monetáris politikában, hogy a most meghatározott kamatok csak hosszabb távon, egy-két éves viszonylatban tudják kifejteni érdemi hatásukat a reálgazdaságra. Vagyis a döntéshozóknak legalább ennyivel kellene tudni előre gondolkozniuk.

Ez azonban a mai felgyorsult és kockázatokkal teli világban szinte lehetetlen feladatnak tűnik. Minden ország és régió helyzete más, de az egyértelmű, a túlságosan óvatoskodó monetáris politika árát is megfizetjük majd, ahogyan azt is, ha a pénzügyi turbulenciákat figyelembe nem véve döntenek a kamatokról a jegybankok

Az ING vezető elemzője majd úgy folytatta: az elmúlt időszak bankcsődjei sokkal inkább egyedi eseteknek, rossz döntések sorozataként kialakuló eseményeknek tekinthetők. Előrébbvalónak tartaná a felügyeleti rendszerek további erősítését, miközben a monetáris politika kizárólag egy dologra koncentrálna: az infláció letörésére.

(Borítókép: Matolcsy György. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)