McKinsey: A kocka még nincs elvetve, a döntéshozókon a világ szeme

Az elmúlt két évtizedben tapasztalható eszközár-infláció miatt megközelítőleg 160 billió dollárnyi „papírvagyon” keletkezett a világban – lassú gazdasági növekedés és erősödő egyenlőtlenség mellett –, miközben minden dollárnyi beruházás 1,90 dollárnyi adósságot termelt.

A McKinsey Global Institute (MGI) szerint a pénzügyi rendszer mostani bizonytalanságai tartós változást jelezhetnek a világ kölcsönfelvételi, hitelezési és vagyonfelhalmozási folyamataiban.

„A világ vagyoni mérlege”

A jólét és a növekedés jövője egy hajszálon múlik című friss jelentésében a McKinsey Global Institute négy forgatókönyvet hasonlít össze az infláció, a kamatlábak és a GDP növekedése szempontjából a 2030-ig tartó időtávban, elemezve ezeknek az ingatlanban, részvényekben és kötvényekben felhalmozott vagyonokra gyakorolt hatásait. A tanulmány része az MGI egyik kutatási programjának, amelyben egy általa kifejlesztett eszköz, „a világ vagyoni mérlege” segítségével vizsgálja a világgazdaság növekedését és egyensúlyát. 

Az utóbbi idők zűrzavarai sokkolták a világgazdaságot az évtizedekig tartó papírvagyon- és adósságnövekedést követően. Olyan időszak elé nézünk, amely talán semmire sem hasonlít az elmúlt 20 évből, amely során az üzleti élet vezetőinek mostani generációja kialakította a szemléletét

– írta Olivia White, a McKinsey szenior partnere és az MGI igazgatója, majd hozzátette, hogy „a lehetséges hosszú távú folyamatok szokatlanul sokfélék lehetnek. Ehhez távlati gondolkodásra és több forgatókönyves tervezésre van szükség: a rövid távú makrokörnyezeti váltásokra adott reakciók már nem lesznek elegendők”. Jonathan Woetzel, a McKinsey szenior partnere pedig úgy véli, hogy egyre erősödnek az infláció állandósulásával kapcsolatos aggodalmak.

Az alacsony kamatlábakhoz és bőséges globális megtakarításokhoz, amelyek következményeképpen lassul a GDP növekedése, nőnek az egyenlőtlenségek, és a világgazdaságban felhalmozott vagyonok összege töretlenül emelkedik. 

Továbbá szerinte ideális eredményt hozhat, ha a vállalatok és a közszféra vezetői nagyobb volumenű beruházásokkal támogatják a termelékenység gyorsuló javítását, aminek eredményeképpen egy erőteljes GDP-növekedés egyszerre járul hozzá a gazdaságban felhalmozott vagyonok további emelkedéséhez és ezek egészséges szerkezetéhez. Az elemzésük szerint:

Csupán az Egyesült Államokban 30 billió dollárnyi papírvagyon semmisülhet meg. Számos hitelből finanszírozott eszköz mélyrepülése fájdalmas hitelállomány-leépítések évtizedét hozhatja el. A termelékenység javítása viszont felgyorsítható, ami jóval sürgetőbb, mint eddig bármikor.

Sokféle forgatókönyvre kell készülni

A kutatásuk és publikációjuk legfontosabb megállapításai az alábbiak: 

• Az elmúlt két évtizedben tapasztalható eszközár-infláció miatt körülbelül 160 billió dollárnyi „papírvagyon” keletkezett. Lassú volt a GDP-növekedés, erősödött az egyenlőtlenség, és minden dollárnyi beruházás 1,90 dollárnyi adósságot termelt. A világ vagyoni mérlegének növekedése a pandémiával tovább gyorsult: 1 dollár összegű nettó beruházásra vetítve 3,40 dollárnyi, új kötvényekbe és hitelekbe történő befektetés halmozódott fel 2020 és 2021 alatt.
• A pénzügyi rendszer mostani bizonytalanságai változást jelezhetnek a világ kölcsönfelvételi, hitelezési és értékteremtési folyamataiban. A tavalyi év végére nyilvánvalóvá vált a globális gazdaság működésének és vagyoni mérlegének instabilitása. Csupán a tavalyi évben a háztartások 16 billió dolláros vagyonvesztést szenvedtek el.
• A lehetséges forgatókönyvek közül három vizsgált lehetőség korántsem ideális: kettő „válaszd ki, mivel mérgezed magad” alternatívát jelent, a harmadik pedig dupla adag mételyt. „A múlthoz visszatérő” forgatókönyv szerint az eszközárak jelenlegi áringadozása időlegesnek bizonyulhat, és a világ vagyoni mérlege újra növekedésnek indulhat, amint a megtakarítások ismét felviszik a meglévő eszközök árfolyamát, és nem áramlanak produktív beruházásokba. A „hosszabban magasabb” forgatókönyv szerint folyamatosan magas infláció és kamatlábak mellett lelassulhat a GDP növekedése, ami az amerikai gazdaságnak az 1970-es évek olajválságát követő állapotára hasonlít. A legrosszabb eshetőség – „a mérleg megütésének” forgatókönyve – esetében inkább úgy festene a helyzet, mint amikor Japánban az 1990-es években szétpukkant az ingatlan- és részvénybuborék, hosszúra nyúló hitelállomány-leépítés és az eszközárfolyamok zuhanása következett be: 2030-ra az amerikai részvények és ingatlanárak a jelenlegihez képest több mint 30 százalékkal csökkenhetnek.
• A „gyorsuló termelékenységjavítás” forgatókönyve messze a legkívánatosabb: ekkor a gazdasági növekedés üteme utoléri, majd lépést tartva követi a vagyoni mérleg emelkedését. Csak ebben a forgatókönyvben ötvöződik a jelentős jövedelem- és vagyonbővülés a mérleg egészséges szerkezetével.

A McKinsey Global Institute szerint tehát nagy a tét. „A mérleg megütése” forgatókönyvben az Egyesült Államok egy főre jutó éves átlagos GDP-növekedése 1,7 százalékkal lenne alacsonyabb a „gyorsuló termelékenységjavítás” esetéhez képest. Ugyanakkor 48 billió dollárral lenne kisebb az USA háztartásainak összvagyona.

A döntéshozóknak széles látókörrel kell sokféle forgatókönyvre felkészülniük, miközben rendíthetetlen elszántsággal kell igyekezniük a legjobb megoldás elérésére

– írják.

Végezetül azt is megfogalmazzák, hogy a termelékenység növekedésének felgyorsításához dacolni kell olyan hátráltató tényezőkkel, mint például a társadalom elöregedése, illetve a beszállítói láncok növekvő összetettsége, és jól irányzott beruházásokkal kell realizálni mind a technológia, mind a humántőke értékét.

„A kocka még nincs elvetve” – zárják tanulmányukat. 

(Borítókép: Scott Heins / Getty Images)