A kormány nem ismeri a holnapot, de már eldöntötte a jövő évünket

A kormány múlt csütörtökön világossá tette: készen van a kockás füzet, elkészült a költségvetés. Ennek részleteit Varga Mihály pénzügyminiszter ismertette a Kormányinfón, majd kedden be is nyújtotta a tervezetet az Országgyűlésnek. A 2024. évi költségvetésben a kormány

• 4 százalékos növekedéssel,
• 2,9 százalékos államháztartási hiánnyal,
• 66,7 százalékos államadóssággal,
• valamint 6 százalék körüli éves inflációval számol.

A pénzügyminiszter többször is felhívta figyelmet, a jövő évi egy védelmi költségvetés lesz, az Orbán-kormány elhúzódó háborúval számol. Az előkészítés feszített tempóját kritizálóknak egyúttal azt üzente, pontosabb adatok akkor sem lennének, ha később tervezik meg a büdzsét.

Még a bázis se világos

Bod Péter Ákost kértük meg arra, hogy értékelje a Varga Mihály által benyújtott költségvetés-tervezetet. A volt jegybankelnök úgy látja, a kormány a bázisév derekán nyújtja be a rákövetkező év állami költségvetését, olyan korán, amikor még szokásos, nyugodt időkben sem nagyon lehet látni az adott év gazdasági folyamatait.

Az idei számok pedig bázisként szolgálnak a következő év növekedési, inflációs, költségvetési mutatóihoz. Ezért nehéz kommentálni azt, hogy 2024-re 4 százalékos gazdasági növekedésre épül az államháztartás bevételi terve. A GDP jövőre mihez képest növekszik, vagy nem növekszik 4 százalékkal? Csakhogy most májusban még tippelgetés tárgya, hogy valóban 1,5 százalékos lesz-e az idei GDP-index, ami decens növekedés, avagy 0,2 százalék

– emelte ki elsődleges kritikáját Bod Péter Ákos, aki szerint ekkora bizonytalanság mellett lehet ugyan törvénybe iktatni a 2024-es költségvetést, ám annak adataiból nem sok támpontot nyernek a vállalatok, intézmények. „Később, amikor a helyzet – nem meglepő módon – változik, át lehet írni a számokat. Így lesz szabadsága a kormánynak” – fűzte hozzá.

Ezek ráadásul nagyobbrészt nem gazdasági eredetűek, és a folyamatoknak Magyarország sokkal jobban kitett. „Reménykedhetünk, hogy a nemzetközi kamatszintek nem mennek fel nagyon és nem ragadnak be, mert meglehetősen nagy az államadósságunk a fejlettségi szintünkhöz és az ország kockázati besorolásához képest. Bizony megeshet, a hitelminősítők lejjebb viszik idén az országkockázati besorolást” – fűzte hozzá Bod Péter Ákos.

A volt jegybankelnök azt is hozzátette: az igazán nagy kérdőjel az unió intézményeihez fűződő viszony, a pénzekhez való hozzáférés és a szomszédunkban zajló háború lehetséges újabb következményei. Varga Mihály kockás füzete az ismerhető kockázatoknak a viszonylag kedvező kimeneteivel számol, „ahogy látom, egyetlen hivatalos változattal. Ugyanakkor talán van több is a fiók mélyén” – tette hozzá.

Van azért, amivel jól számolnak

Bod Péter Ákos úgy véli, a nominális GDP százalékában meghatározott államadósság-mutatója valóban elérhető. Az általuk elvégzett kivetítések szerint elérhető a 65 százalék 2024-ben. Feltéve persze, hogy a költségvetés igen feszes – mondhatnánk megszorító – marad két éven át, és az infláció magasabb lesz, mint a költségvetési tervekbe beírt érték.

Így azonban csak remény a 4 százalékos növekedés. Ilyen ütemet a magyar gazdaság tartósan csak roppant kellemes külső konjunktúra idején, bőséges EU-transzferek mellett tudott elérni, 2013 és 2019 között, amikor egyebek mellett még volt munkába bevonható munkaerő is. De most nagyon mások a viszonyok.

Varga Mihály 385 forintos euróval számol a jövő évi költségvetésben. Bár ezen sokan felkapták a fejüket, Bod Péter Ákos leszögezte: muszáj valamilyen feltételezésre építeni a kalkulációt, „tervezéshez pedig ez a szám is megteszi. Mint ahogy a kiinduló feltételezések között van az olaj ára dollárban vagy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve irányadó kamata. Aztán lesz, amennyi lesz. Ki tudná ma megmondani egy lebegő valuta jövőbeli árfolyamát? Nem ez a beírt szám a legnagyobb bizonytalansági tényező a költségvetési tervben”. A kormány módosításaira pedig kifejezetten tökéletes példa, hogy

A jegybankelnök szerint a Költségvetési Tanács igen udvarias és óvatos nyelven megírta: kisebb lehet a gazdasági növekedés, és annak részeként a fogyasztás és a béremelkedés, mint ami az elfogadott tervezetben szerepel. „Márpedig erről a két területről jön az állami adóbevételek zöme. Nem látom tisztán a kiadási oldalt sem. Azt tudjuk, számos roppant fontos területet elhanyagolt a kormányzat, ott a feszültségek folyamatosan növekednek, mint ismert módon az oktatásban, amelynek a költségvetési rendezése abszurd módon az uniós transzferek beérkezéséhez van kötve” – húzta alá, majd hozzátette:

Összességében Bod Péter Ákos szerint bárhogy is vizsgáljuk, a 2024. évi költségvetésben van még bőven elég kérdőjel, még akkor is, ha az uniós pénzek megszerzéséhez szükséges jogi-intézményi reformokat csont nélkül szállítja a magyar kormány napokon belül.

Nem az oroszoktól függünk?

Már korábban említettük, a kormány rendszeresen azzal indokolja a brutális inflációt, hogy azoknak az országoknak, amelyek ennyire kitettek az orosz nyersanyagoknak, a helyzet természeténél fogva drasztikusabb drágulással kell szembe nézniük. Sőt, Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter az árfolyam elszállását is ennek tulajdonította: közgazdasági alapismeret, ha elszállnak a nyersanyagárak, akkor a deviza egy kiegyenlítő szelep – ismertette.

Ennek ellenére tavaly az európai országok zöme elzárta magát az orosz nyersanyagfüggéstől. Legutóbb már a csehek is bejelentették – akikkel közös mentességet kapott Magyarország a kőolajszankció alól –, hogy az állami Mero energetikai vállalat megállapodást írt alá az ország orosz olajtól való függőségének megszüntetéséről.

„Ez a megállapodás a jövőnk, 60 év után elszakít minket Oroszországtól, és segít függetlenséget, szabadságot és szuverenitást érünk el az energiaellátásban” – mondta Jaroslav Pantucek, a Mero vezérigazgatója, múlt héten kedden. A 10,5 millió lakosú ország az idén már teljesen leszoktatta magát az orosz földgázról. Tehát úgy néz ki, az európai országok a probléma gyökerét orvosolják.

Ezt erősítette meg Bod Péter Ákos is, aki emlékeztetett arra, hogy 2022 februárja után Európa zöme – meglepő gyorsasággal és eréllyel – lényegében megoldotta az orosz energiafüggésről való leválást:

Nagy társadalmi gondot okozott a 2021-ben nekilendülő infláció kezelése, de a legtöbb európai országban már a tavaly őszi csúcs után több hónapja folyik a dezinfláció. Ezek tehát nehéz, de megoldható feladatok. Különösen, ha az emberek értik az okokat, ismerik a körülményeket, a kormányok kellő költségvetési erőt állítanak a célok mögé.

A volt jegybankelnök végezetül hozzátette: a háború további menete természetesen ismeretlen, és csak reménykedhetünk az igazságos és fenntartható béke mielőbbi eljövetelében. Azt azért láttuk Észtországtól Romániáig, hogy kellő akarattal alkalmazkodni lehet az új viszonyokhoz. „Alapfeltétel persze a helyzet világos bemutatása, az őszinte szó, amellyel megszerezhető a társadalom többségének a támogatása a nehéz döntésekhez is” – zárta értékelését. 

(Borítókép: Orbán Viktor, mögötte Varga Mihály 2020. április 6-án. Fotó: Fischer Zoltán / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI)