A középkori pestisjárvány óta nem történt olyan, mint ami előttünk áll

Az ipari forradalom óta eltelt mintegy 250 év alatt a világ népessége, akárcsak gazdagsága, robbanásszerűen megnőtt. A század vége előtt azonban a középkori pestisjárvány, a fekete halál óta először csökkenhet a bolygón élő emberek száma. A kiváltó ok nem a halálozások számának növekedése, hanem a születések számának visszaesése. A világ nagy részén a termékenységi ráta, vagyis az egy nőre jutó születések átlagos száma összeomlóban van. Bár a tendencia ismerős lehet, annak mértéke és következményei nem. Még akkor is, ha a mesterséges intelligencia (MI) egyeseknél növekvő optimizmushoz vezet, a világgazdaság jövője felett ott lebeg a babaválság − írja elemzésében a The Economist.

2000-ben a világ termékenységi rátája 2,7 születés volt egy nőre vetítve, ami kényelmesen meghaladja a 2,1-es „helyettesítési rátát”, amelynél a népesség stabil. Ma ez a szám 2,3, és csökken. A 15 legnagyobb GDP-jű ország termékenységi rátája mind a helyettesítési ráta alatt van. Ide tartozik Amerika és a gazdag világ nagy része, de Kína és India is, amelyek egyike sem gazdag, de együttesen a világ népességének több mint egyharmadát adják.

Az elöregedő országokra már nem csak Japán és Olaszország jó példa, hanem Brazília, Mexikó és Thaiföld is. 2030-ra Kelet- és Délkelet-Ázsia lakóinak több mint fele 40 év feletti lesz. Mivel az idősek meghalnak, és nem pótolják őket teljes mértékben, a népesség valószínűleg csökkenni fog. Az előrejelzések szerint az Afrikán kívül a világ népessége a 2050-es években tetőzik, és az évszázad végén kisebb lesz, mint ma. Még Afrikában is gyorsan csökken a termékenységi ráta.

A világ közel sincs tele, és a kevesebb fiatalból adódó gazdasági nehézségek sokrétűek. Az egyik nyilvánvaló probléma, hogy egyre nehezebb lesz eltartani a világ nyugdíjasait. A nyugdíjasok a munkaképes korúak teljesítményéből élnek, akár az államon keresztül, amely a munkavállalókra adót vet ki az állami nyugdíjak kifizetésére, akár úgy, hogy a rokonok fizetség nélkül gondoskodnak róluk. Míg azonban a gazdag világban jelenleg minden 65 év feletti emberre körülbelül három 20 és 64 év közötti ember jut, ez 2050-re kevesebb mint kettő lesz. Ennek következményei a magasabb adók, a magasabb nyugdíjkorhatár, az alacsonyabb reálhozamok és az esetleges költségvetési válságok.

Az öregedő társadalom csökkenő kreativitást jelent

A munkavállalók és a nyugdíjasok alacsony aránya csak az egyik probléma, amely a termékenység összeomlásából ered. A fiatalabbaknak több van abból, amit a pszichológusok „folyékony intelligenciának” neveznek, vagyis a kreatív gondolkodás képességéből, hogy a problémákat teljesen új módon oldják meg.

Ez a fiatalos dinamizmus kiegészíti az idősebb munkavállalók felhalmozott tudását. Változást is hoz. A legfiatalabb feltalálók által benyújtott szabadalmak sokkal nagyobb valószínűséggel vonatkoznak áttörést jelentő újításokra. Az idősebb országok kevésbé vállalkozó szelleműek és kevésbé szívesen vállalnak kockázatot. Az idősebb választók a politikát is megcsontosítják. Mivel az idősek kevésbé profitálnak a gazdaságok növekedéséből, mint a fiatalok, kevésbé lelkesednek a növekedéspárti politikákért, különösen az ingatlanépítésért.

Mindent összevetve, csábító az alacsony termékenységi rátát megoldandó válságként beállítani. Számos kiváltó oka azonban önmagában üdvözlendő. Ahogy az emberek egyre gazdagabbak lettek, általában kevesebb gyermeket vállaltak. Ma már más kompromisszumokat kell kötniük a munka és a család között, és ezek többnyire jobbak. Tévednek azok a populista konzervatívok, akik azt állítják, hogy az alacsony termékenység a társadalom kudarcának jele, és a hagyományos családi értékekhez való visszatérést követelik.

A liberálisok ösztönzése a bevándorlás fokozására sokkal nemesebb. De ez is téves diagnózis. A bevándorlás a gazdag világban ma rekordmagas, és segít az egyes országoknak a munkaerőhiány kezelésében. A termékenységi visszaesés globális jellege azonban azt jelenti, hogy az évszázad közepére a világ valószínűleg összeségében hiányt fog szenvedni a fiatal, képzett munkaerőből, hacsak nem változik valami.

Mi lehet az? Az emberek gyakran mondják a közvélemény-kutatóknak, hogy több gyermeket szeretnének, mint amennyiük van. A vágyak és a valóság közötti szakadék részben azért alakulhat ki, mert a leendő szülők például a lakáshiány vagy a nem megfelelő termékenységi kezelések miatt nem engedhetik meg maguknak, hogy több gyermeket vállaljanak. De még ha ezeket orvosoljuk is, a gazdasági fejlődés valószínűleg a termékenységnek a helyettesítési ráta alá történő csökkenéséhez vezet. A családbarát politikák kiábrándító eredményt mutatnak. Szingapúr bőséges támogatásokat, adókedvezményeket és gyermekgondozási támogatásokat nyújt, de a termékenységi ráta 1,0.

A fiatal társadalmak rendkívül képzetlenek

A világ szegényeiben rejlő lehetőségek felszabadítása több születés nélkül is enyhítené a képzett fiatal munkavállalók hiányát. A kínai gyerekek kétharmada vidéken él, és többnyire borzalmas iskolákba jár. Indiában a 25-34 évesek ugyanilyen hányada nem fejezte be a középiskola felső tagozatát. Afrika fiatalokból álló populációja még évtizedekig tovább fog nőni. Képességeik fejlesztése önmagában is kívánatos, és több fiatal bevándorlót is innovátorként vethetne be az egyébként stagnáló gazdaságokban. A fejlődés ösztönzése azonban nehéz − és minél hamarabb gazdagodnak meg a helyek, annál hamarabb öregszenek el.

Ezért a világnak végül kevesebb fiatallal kell beérnie − és talán egy csökkenő népességgel is. Ezt szem előtt tartva, a közelmúltban az AI terén elért eredmények nem is jöhettek volna jobbkor. Egy túltermelő, az AI által áthatott gazdaság könnyen el tudna tartani több nyugdíjast. Végül a mesterséges intelligencia képes lesz arra, hogy magától ötleteket generáljon, csökkentve ezzel az emberi intelligencia szükségességét. A robotikával kombinálva az idősek gondozását is kevésbé munkaigényessé teheti az AI. Az ilyen innovációk iránt minden bizonnyal nagy lesz a kereslet.

Ha a technológia lehetővé teszi az emberiség számára, hogy túllépjen ezen a problémán, az egy történelmi mintába illeszkedik majd. A termelékenység váratlan fejlődése azt jelentette, hogy a demográfiai időzített bombák, mint például a Thomas Malthus által a 18. században megjósolt tömeges éhínség, nem robbantak fel. Kevesebb gyerek kevesebb emberi innovációt jelent. De lehet, hogy ez egy olyan probléma, amit az emberi zsenialitás meg tud oldani.

(Borítókép: Sean Gallup / Getty Images)