Brüsszel meghozta döntését, de nem tudja érvényesíteni

Az Európai Unió az orosz–ukrán háború kitörését követően szinte azonnal gazdasági szankciók sorát vezette be Oroszországgal, illetve orosz gazdasági szereplőkkel és más orosz szervezetekkel szemben.

Brüsszel a szankciók kihirdetésekor egyértelműen megfogalmazta, ezekkel az intézkedésekkel az a célja, hogy az orosz gazdaság ne érjen el európai országokból származó termékeket, szolgáltatásokat és pénzügyi forrásokat, és így a háborús képességei csökkenjenek.

A kereskedelmi szankciók tárgyát kétoldalú kapcsolatok képezik, amiből szükségszerűen következik, hogy azok az európai felekre is hatással vannak

– mondta az Indexnek Márky Gábor, a Jádi Németh Ügyvédi Iroda ügyvédje, partnere.

Az indirekt kereskedelmet nem figyelik

A európai tanácsi által rendeletek formájában összeállított szankciós csomagok egyértelműen deklarálják az Oroszországgal való kereskedelem különböző formáinak megtiltását. A szankciók annyira hatékonyak, amennyire meg tudják fosztani az orosz gazdaságot az Európai Unióból érkező termékektől, illetve pénzügyi forrásoktól, és ennek következményeként hozzá tudnak járulni a háború mielőbbi befejezéséhez.

Márky Gábor emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban napvilágot látott gazdasági elemzések azt mutatják, a szankciók egy része megkerülhető, és a gazdasági szereplők meg is kerülik őket. Hiszen továbbra is érdekükben áll, hogy üzleteljenek oroszországi kereskedelmi partnereikkel.

„Ha a szankciók nem hozzák a remélt hatékonyságot, akkor felmerül a kérdés, hogy vannak-e megfelelő jogi garanciák az érvényesítésükre” – tette hozzá.

A gazdasági elemzések sora rámutat arra, hogy a szankciók bevezetését követően a direkt kereskedelem az Európai Unió és Oroszország között értelemszerűen csökkenésnek indult. Az adatok a szankciók közvetlen hatását mutatják, hiszen csökkent az áruk és a pénzeszközök áramlása Oroszország felé. Ám létezik az úgynevezett indirekt kereskedelem is.

Amíg az Oroszország felé irányuló, luxuscikkekre, járművekre, félvezetőkre és egyéb új technológiákra vonatkozó export lecsökken, a Kazahsztánba, Georgiába, Örményországba, Kirgizisztánba és más, szankciós rezsimet nem alkalmazó, Oroszországhoz közeli országokba irányuló export intenzíven növekszik.

Márky Gábor szerint így a végeredményt már nem nehéz megjósolni: ezek az áruk is Oroszországban kötnek ki. A norvég Corisk elemzése rámutat arra, hogy szankcionált árut Németország és Litvánia exportál a legnagyobb mennyiségben Oroszországba indirekt úton. Ezekből az országokból származik az összes olyan nyugati áru majdnem 50 százaléka, amelyhez a különböző szankciós rezsimek hatálya alatt egyébként Oroszország nem férhetne hozzá, de kerülő úton hozzájut.

A szankciókat érvényesíteni is kell

Az Európai Unió érdeke, hogy hatékony érvényesülési keretet biztosítson a szankciós döntéseknek. Az adatok ismeretében látható, egy tanácsi rendelet önmagában még nem képes teljes körű szabálykövetést kikényszeríteni, hiszen maradnak kerülő utak a szankciók által felállított korlátok kiküszöbölésére.

Másként fogalmazva: egy dolog a szankciókat kivetni, és egy másik dolog érvényesíteni őket.

Márky Gábor azt is hozzátette: kérdéses, hogy megteremthető-e egy olyan jogi keretrendszer, amivel elérhető a szankciós jogalkotás végső célja, a háború folytatásának a megakadályozása. A szankciók középpontjában értelemszerűen Oroszország áll, és a háborúra tekintettel nem korlátozható a kereskedelem olyan országokkal, akik abban nem vesznek részt, viszont az indirekt exportban érintettek.

Úgy véli, hogy a szankciók tényleges érvényesítése fegyelmezettséget, stratégiai gondolkodást tesz szükségessé, és esetenként alternatív piacok keresését is igényli az európai gazdasági szereplők részéről, de ahogy Winston Churchill fogalmazott: „Aki nem tervez, a bukást tervezi meg” – emelte ki.

(Borítókép: Picture Alliance / Getty Images)