A dollár leváltása összedöntené a világgazdaságot

A Brazíliát, Kínát, Oroszországot, Dél-Afrikát és Indiát tömörítő BRICS áprilisi ülésén Lula brazil elnök azt a kérdést feszegette, hogy a világ kereskedelmének döntő többsége miért dolláralapú.

Miért nem kereskedhetünk a saját valutáink alapján? Ki volt az, aki úgy döntött, hogy a dollár lesz a valuta, amely fölváltja az aranyalapot?

– kérdezte Lula.

A brazil elnök beszéde fölpörgette a vitát arról a kérdésről, mi lesz a dollár sorsa, és maradhat-e hosszú távon domináns globális valuta. Azok, akik szerint az amerikai valuta értéke csökkenő tendenciát mutat, gyakran azzal érvelnek, hogy az elmúlt 600 év során tartalékvaluták jöttek és mentek, összefüggésben a kibocsátó gazdaságuk tendenciáival.

Ahogy az Egyesült Államok részesedése a világ gazdasági termelésében mérséklődik, úgy ugyanez megtörténhet a dollár világban betöltött szerepével is. Az igazság azonban az, hogy a dollár előtt nem volt hasonlóan domináns, globális tartalékvaluta a történelemben.

– írja a Foreign Affairs nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szaklap.

A domináns amerikai dollárnak azonban van egy hátránya is. Ahhoz, hogy a világgazdaság záloga legyen, az Egyesült Államoknak engednie kell a tőke szabad áramlását a határain keresztül, és fel kell vennie más országok megtakarításait és keresleti egyensúlyhiányait. Más szóval hiányt kell termelnie, hogy ellensúlyozza a többi ország többletét, és lehetővé kell tennie számukra, hogy ingatlanok, gyárak, részvények vagy kötvények vásárlásával amerikai eszközökké alakítsák többlettermelésüket és megtakarításaikat.

Ez lenyomja a globális keresletet, és az Egyesült Államokat kompenzációra kényszeríti, gyakran magasabb munkanélküliséggel vagy adóssággal. Más szóval az Egyesült Államoknak és a világnak is jól jönne egy kevésbé domináns amerikai dollár.

Mi a dollár titka?

Még úgy is, hogy az Egyesült Államok pénzügyi befolyását fölhasználta Oroszország megszorítására, a világ jelentős része a dolláralapú pénzügyi rendszerhez rohant segítségért. A dollárnak ez a ciklikus ereje uralja a világot.

Az USA számára az erős dollárnak van néhány előnye.

A világ nagy részének azonban ez rossz hír. A dollárnak továbbra is kiemelkedő szerepe van a kereskedelmi számlázás és a határokon átnyúló adósság terén.

Ennek eredményeként, ahogy az amerikai jegybank (Fed) emeli a kamatokat, és a tőkét Amerikába helyezi át, úgy a feltörekvő piacok megszorulnak. Eddig a nagy gazdaságok, például India jól helytálltak, de a súlyos adósságokkal rendelkező kisebb államok, mint például Srí Lanka és Pakisztán, nagy bajban vannak.

Rövid távon ugyanakkor elképzelhető a dollár gyengülése, mivel az európai kormányok elnyelik a gazdaságukat fenyegető pénzügyi fenyegetést az energiaárakból, a külföldi központi bankok pedig kamatemelésekkel igyekeznek utolérni a Fedet. A piacokon feltörő optimizmus hatására a dollár értéke 2022 szeptemberének első felében visszaesett.

Több korlát volt az aranyszabványos rendszerben

A dollár XX. század első felében történő felemelkedése előtt a kereskedelmet finanszírozó valuták és tartalékok főként nemesfémekből – arany- és ezüstérmékből – álltak. Amilyen mértékben a központi bankok a XIX. században elkezdtek külföldi valutákat felhalmozni tartalékként, ezt főleg aranyérmék vagy olyan valuták formájában tették, amelyekről azt feltételezték, hogy nemesfémekre válthatók át.

Amikor a történészek azt mondják, hogy a brit font volt a domináns tartalékvaluta az amerikai dollár előtt, ez arra utal, hogy az Egyesült Királyság elkötelezettségét a konvertibilitás fenntartása mellett hitelesebbnek tartották, mint a többi központi bankét, amelyek ezért az arany mellett fontot is tarthatnak.

Az előbbiben a kereskedelmi egyensúlytalanságokat korlátozta az egyes országok azon képessége, hogy kezeljék a nemesfémtranszfereket.

Függetlenül attól, hogy mekkora egy ország gazdasága, vagy milyen erős a központi bankja, pénzneme csak olyan mértékben használható a kereskedelem rendezésére, ameddig teljesen átválthatónak tartották egy adott nemesfémmel. Ahogy az ország valutájának külföldi állománya emelkedett a jegybank fajlagos készleteihez képest, a konvertibilitás ígérete egyre kevésbé lett hiteles, ami elriasztott másokat a valuta használatától.

Ezeknek a korlátoknak fontos következményei voltak. Az egyik, hogy egy nemesfémszabvány szerint a kereskedelem az egyes országokban nagyjából kiegyensúlyozott, kivéve a termelő beruházásokat finanszírozó tőkeáramlások által előidézett kis egyensúlytalanságokat. Egy másik, fontosabb következmény az volt, hogy a folyamat, amelyen keresztül a kereskedelmi áramlások kiegyenlítődtek, szimmetrikusan hatott mind a többlettel rendelkező, mind a deficites országokra, így az utóbbiak keresletcsökkenése az előbbiekben a kereslet bővülésével párosult.

Hogyan lett domináns valuta a dollár?

A jelenlegi dolláralapú rendszer egészen más. Ebben a rendszerben az egyensúlytalanságokat főként az Egyesült Államok hajlandósága és képessége korlátozza belföldi eszközeire vonatkozó követelések behozatalára vagy exportálására. Az eredmény az, hogy

Ez nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államoknak mindig deficitesnek kell lennie ahhoz, hogy a globális kereskedelmi rendszert a dollárhoz rögzítse. Ez azt jelenti, hogy amikor a világnak megtakarításokra van szüksége, az Egyesült Államok megtakarításokat exportál és kereskedelmi többletet termel, és ha a világnak többletmegtakarítása van, az Egyesült Államok megtakarításokat importál és kereskedelmi hiányt termel.

Az Egyesült Államok az előbbit az 1920-as évektől a hetvenes évekig hajtotta végre, egy öt évtizedes időszak alatt, amely alatt sok országnak sürgősen újjá kellett építenie a gyártási kapacitást és a két világháborúban elpusztult infrastruktúrát. Mivel az európai és ázsiai jövedelmeket a konfliktusok tönkretették, e régiók országainak külföldi megtakarításokra volt szükségük gazdaságuk újjáépítéséhez.

Mivel ebben az időszakban az Egyesült Államok volt a világ vezető kereskedelmi többlettel rendelkező országa, gyorsan hozzálátott a szükségletek kielégítéséhez a felesleges megtakarítások exportálásával, és a folyamat során a dollárt a domináns globális valutává tette.

Az 1970-es évek elejére azonban a világ legtöbb vezető gazdasága újjáépítette magát a háború pusztításaiból. Ekkor saját megtakarításaik voltak, amelyeket exportálniuk kellett, hogy még magasabbra lendítsék gazdaságukat. Az Egyesült Államok ismét kötelezte magát: nyitottsága a külföldi tőkére, rugalmas pénzügyi piacai és magas színvonalú kormányzása azt jelentette, hogy a világ többi részének megtakarításait felszívta. Nem véletlen, hogy az 1970-es években az Egyesült Államok nagy, tartós többlete apadni kezdett, és az 1980-as évektől átadta helyét a nagy, tartós hiánynak, amely a mai napig tart.

Ha a dollár megy, búcsút inthetünk a jelenlegi világgazdaságnak

Ez a hajlandóság a tőke szabad áramlására, valamint a világ többi részének megtakarításainak és keresleti egyensúlyhiányainak felszívására az, ami az amerikai dollár domináns szerepét alátámasztja. Az Egyesült Államok előtt egyetlen ország sem játszotta ezt a szerepet ilyen mértékben, ezért egyetlen más valuta sem uralta a nemzetközi kereskedelmet és a tőkeáramlást úgy, ahogy ma a dollár.

Arról korábban is írtunk az Indexen, hogy az elkövetkező években visszaesésre számíthat a dollár az Egyesült Államok szankciói miatt, ami már most is nagy esélyt kínál a kínai jüannak. Ennek korlátját viszont a kínai gazdasági-politikai rendszer zártsága jelentheti. Azonban a zártság mellett az erre való hajlandóság is kérdéses.

Mindezen okok miatt semmilyen más valuta nem helyettesítheti az amerikai dollárt. Amikor a dollár uralma véget ér, a jelenlegi globális kereskedelmi és tőkerendszer is véget ér. Amint az Egyesült Államok felhagy a többlettermelő országok, például Brazília, Kína, Németország, Oroszország és Szaúd-Arábia többlettermelésének és megtakarításainak felszívásával, ezek az országok többé nem lesznek képesek többletet termelni.

Feleslegek nélkül kénytelenek lesznek csökkenteni a hazai termelést, hogy az már ne haladja meg a gyenge hazai keresletet. Más szóval csak a dollár széles körű használata tette lehetővé azokat a hatalmas egyensúlytalanságokat, amelyek az elmúlt 50 év globális gazdaságát jellemezték.

(Borítókép:  Sheldon Cooper / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)