Nagy Márton: A szankciók működnek, csak nem úgy, ahogyan Brüsszelben gondolták

Nagy Márton véleménycikkének középpontjában az Európai Unió, és különösen Németország gazdasági és politikai helyzete áll. A gazdaságfejlesztési miniszter kritikusan szemléli az unió Oroszországgal és Kínával szembeni szankciós politikáját. Szerinte ezek a szankciók nemcsak hogy nem érik el a kívánt hatást, de károsan is hatnak az uniós országokra, kiváltképp a német gazdaságra.

– jelezte a tárcavezető. Az osztrák külügyminiszter pedig rámutatott, hogy a nyugati vállalatokat nem érdeklik a szankciók, kilencven százalékuk Oroszországban maradt. Erről korábban az Index is írt elemzést, mely szerint valószínűleg könnyű volt úgy feliratkozni a nyugati cégeknek egy kivonulási listára, hogy közben arra számítottak, mire elindítható vagy számonkérhető lenne a kivonulás, addigra le is zárul a háború. Közben a Kreml is megnehezítette a vállalatok kivonulását. 

Nagy Márton rávilágított, hogy bár az oroszokat akarták meggyengíteni, ezzel szemben Németország gazdasága csúszik recesszióba, amit a német külügyminiszter is beismert. Európa legnagyobb gazdasága éves szinten 0,2 százalékot zsugorodott a második negyedévben. Korábban az Indexnek nyilatkozó szakértőkkel jártuk körül, hogy milyen tényezők állnak a német gazdasági lassulás mögött. Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető elemzője rávilágított, hogy Németország problémája az egész EU és Magyarország problémája is, mivel „tízezer szállal kötődünk” a német gazdasághoz.

A szankciók nem várt hatásai

Nagy Márton szerint a szankciók paradox módon még inkább megerősítették azokat az országokat, amelyek ellen bevezették azokat, például az amerikai csipszankciók miatt Kína kénytelen volt önállóan kifejleszteni eddigi legjobb, hét nanométeres technológiával készült 5G-s mikrocsipjét a legújabb Huawei telefonhoz. Az autóiparra is kitért a tárcavezető, szerinte a müncheni autószalon az idei évben arról szólt, hogy Kína bemutathatta elsöprő autóipari fölényét.

– fogalmaz a miniszter, aki szerint már a háború első időszakában kiderült, hogy a gazdasági szankciók politikai eredményeket nem képesek elérni, hiszen a háború folytatódott. Úgy véli, hogy a szankciók gazdaságilag is kontraproduktívak voltak, ugyanis gazdasági-politikai közvetítők vagy „mosodák” sokaságát építik be a világgazdaság láncolataiba, „a szürkegazdaság árnyékába tolva az értékláncokat”.

A Makronóm Intézet vezető elemzője, Santo Martin lapunknak korábban rávilágított, hogy az úgynevezett „mosodaországok” – India, Törökország, az Egyesült Arab Emírségek, Szingapúr és Kína – nyers kőolajat vásárolnak Oroszországból, feldolgozzák azt, majd továbbértékesítik a Nyugatnak. A nyugati világ legnagyobb része ugyan betiltotta vagy korlátozta az orosz nyersolaj és olajtermékek behozatalát, feldolgozott formában, kiskapukon keresztül így mégis eljut Európába.

Az európai családok akaratukon kívül pénzelhetik a háborút

Nagy Márton szerint hibrid háború bontakozott ki, amely egyfajta globális korrupciót okozott, „ezen keresztül finanszírozzák akaratuk ellenére az európai családok a háborús gazdaságot, és ez a szankciós inflációban is megjelenik” – fogalmazott a tárcavezető a Magyar Nemzeten megjelent véleménycikkében.

Úgy tűnik, hogy a szankciós háborúval az unió begyújtotta maga alatt azt a strukturális bombát, amin tudta nélkül régóta ült. E folyamat hatásai legjobban ma Európa »beteg embere«, Németország példáján látszanak. Németország már a háború előestéjén is megoldatlan strukturális problémákkal küzdött, de ezt a háború előtti globalizációs modell még el tudta rejteni. A megdrágított energiára való ideológiavezérelt átállás (»nemnövekedés«) eredményeként az ipari termelés és az építőipar zuhan, amelyekhez már a szolgáltatószektor is társult, a gazdasági aktivitás a járvány mélypontjánál látottakhoz esett vissza, a német gazdaság kilenc hónapja nem tud növekedni, az idei év pedig recesszió­ban telik majd

– sorolta a miniszter, hozzátéve, hogy a beszerzésimenedzser-indexek (BMI) is tragikus fordulatról árulkodnak, a bejövő ipari megrendelések júliusban havi alapon 11,7 százalékot zuhantak, szemben a négy százalék körüli esésről szóló várakozásokkal.

A tárcavezető kifejtette: a német ipari termelés a Német Gazdasági Intézet (IW) szerint öt százalékkal elmarad a 2019-es kibocsátási szintjétől. Ehhez jön hozzá, hogy az Ifo Intézet szerint a középosztály 2007 és 2019 között vékonyodott, és minden bizonnyal ez a tendencia napjainkig is tovább folytatódott, miközben egy hónap alatt augusztusra nyolcvanezer új munkanélküli jelent meg. Mindemellett a kieli IfW intézet is romló idei növekedési kilátásokat lát. A német gazdaságban az ipar leépülését a miniszter elsősorban „az elhibázott szankciók okozta energiasokknak” tulajdonítja. 

Mára így egyértelművé vált, hogy a szankciók okozta válsághelyzettel a németek önmagukat tették kiszolgáltatottabbá, exportőrből nettó importőrré váltak az energia területén, a nagy összeomlással pedig még csak az ideológiai céljaikat, az orosz politika megváltozását vagy a klímacélokat sem sikerült elérniük. A nagy ívű célok eléréséhez ugyanis felerősíteni, nem pedig szisztematikusan meggyengíteni kellett volna saját gazdaságukat

– fejtette ki Nagy Márton, megjegyezve, hogy a német gazdaságpolitika egyelőre nem rendelkezik megoldásokkal, a tüneti kezelésnél az intézkedéseik kimerülnek. Az alapvető problémát abban látja, hogy a német kormánypártok folyamatos belső vitákban állnak egymással, és ez tétlenségben nyilvánul meg. 

Tömegével vándorolnak el a német cégek

A gazdaságfejlesztési miniszter rámutatott, hogy a fent említett okok miatt a német cégek a „lábukkal és a pénzükkel szavaznak”, külföldön keresik a beruházási lehetőségeiket. Ebből a tárcavezető szerint az is következik, hogy

– véli Nagy Márton, megjegyezve, hogy Magyarország megmentheti az európai ipar egy jelentős részét azzal, hogy a gazdasági béke színtereként, adottságait kihasználva az unióban tartja az európai vállalatokat, miközben új perspektívákat is kínál számukra.

A szankciós politika képviselői szerint a deglobalizáció rendíti meg a német külkereskedelmet, ez azonban tévedés, mert nem de-, hanem reglobalizáció zajlik, csak nem a piac, hanem a politika osztja (újra) a lapokat. Az ideológiavezérelt stratégiák kirostálódnak, az átpolitizálódó világgazdaságban a pragmatikus politika képes eredményesen mozogni. A szankciós pótcselekvés önkéntes kiszakadást jelent a világból, az önpusztító üzemmódot ezért magunkra nézve konnektivitással kell hatástalanítanunk

– fogalmazott véleménycikkében a miniszter. Hozzátette, hogy a német gazdasági kapcsolataink az érkező politikai és gazdasági menekültekkel folyamatosan erősödnek, de Németország mint gazdasági partnerország jelentősége arányai­ban csökkenhet, ami nem áll Magyarország érdekében. Ismertette, hogy Németország a negyedik legnagyobb gazdaság a GDP-jét tekintve, ugyanakkor számos rangsorban már előrejelezték a visszaesését a GDP-rangsorokban.

Nekünk az az érdekünk, hogy Németország, illetve a német vállalatok, azok közül is az autógyártók sikeresek legyenek, mert akkor mi is sikeresek vagyunk

– szögezte le Nagy Márton. „Az, hogy otthon sikeresek vagy nálunk, már csak rajtuk múlik” – zárta elemzését a miniszter.

(Borítókép: Nagy Márton 2023. február 20-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)