Előbb jutottunk be Varga Mihály leendő irodájába, mint ő maga

Kettős érzések kavarognak az emberben, miközben a Pénzügyminisztérium régi-új épületében találja magát: 

„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe” – hangzik Babits szava. „Minél távolabbra tekintünk hátra, annál messzebbre látunk előre” – dörmögi Churchill. „Az emberek csak azért akarnak a jövő urai lenni, hogy megváltoztathassák a múltat” – válaszolja a történelemmel gyötört Kundera. De mi lenne a magyarok múltja? „Arany szava? Rippl színe? Bartók vad szelleme?” És hogyan kell bánni vele? Kétségtelen: a múlt nem állhat parlagon. A múlt jelzőfényei nélkül nem látjuk tisztán a pillanatot. A múlttal valamit kezdeni kell. Az emlékeink szétesésével magunk esnénk szét: „mert az őssejtig vagyok minden ős”.

A Magyar Királyi Pénzügyminisztérium épülete 1904-ben készült el Fellner Sándor tervei alapján, ugyanakkor az épületet 1901. október 5-én kezdték el építeni. A II. világháború során az épületet több bombatalálat érte. Ezt követően a helyreállítás sokáig váratott magára, végül a 1960-as években fejeződött be radikális átépítése. Átalakították a tetőszerkezetet, visszabontották a díszeket, köztük a Szentháromság téri traktusban a két neogótikus tornyot, valamint a rizalitot, megbontva ezzel a Mátyás-templommal alkotott építészeti egységet. Ezzel pedig a történelmi kontinuitás szakadt meg.

Az épület 1981-ig kollégiumként is működött, majd számos részegységre „szabdalták” a házat, több szervezet használta egyszerre. A 2000-es évek elején a Szentháromság tér felőli traktus ráncfelvarráson esett át, de a főhomlokzat hamis képet sugallt. Az épületegyüttes nagyobb részének műszaki állapota erősen leromlott, és kevesen tudják, de egyes pontokon egyenesen pusztulás volt tapasztalható. Az épülettel együtt erodálódott a Pénzügyminisztérium történelme is. A kormány 2017-ben döntött úgy, hogy beavatkozik a folyamatba, a kutatások és az előkészítő munkák után a tényleges építkezés 2021-ben vette kezdetét.

A beruházás

A beruházás célja az egykori Magyar Királyi Pénzügyminisztérium épülettömbjének Fellner Sándor tervei alapján történő műemléki homlokzat- és tetőrekonstrukciója, valamint a korszerű irodai munkakörülményeket biztosító épületbelső megvalósítása, a reprezentatív terek műemléki helyreállítása. Ez jóval több, mint felújítás, az épület rehabilitációja zajlik. Minden pontosan ugyanúgy néz majd ki, ahogy a tervezője annak idején megálmodta, „csak műszakilag megfelel a modern kor követelményeinek. Talán ez jelenti a legnagyobb kihívást számunkra” – tette hozzá az Indexnek Halmai Zoltán a beruházást lebonyolító vállalat vezérigazgatója.

A palotáról átfogó képet ad az 1908-as kiadású, reprezentatív Fellner-album. A jó minőségű fotókkal gazdagon illusztrált kötetben részletes leírás található az épület korszerű műszaki megoldásairól és egyes díszítőművészeti elemekről is. Fellner ebben így fogalmazott, akkori nyelven: „az aránylag szűkre szabott költségek nem engedték meg a művészi dísz oly gazdag kifejtését, mint amilyet a kései gótika kíván. Inkább a tömegek csoportosításával és a körvonalak festőiségével iparkodtam hatni. A tér felé néző homlokzatra helyeztem e tekintetben a fősúlyt: a fogadó- és tanácstermek hatalmas emeletmagassága, a magasföldszint és a nagy méretű kapuzatok alkalmasak voltak a monumentális jelleg kifejezésére. Vessünk mindenekelőtt egy tekintetet a főhomlokzat kiképzésére. Ez végig kővel van burkolva s minden tagozata erőteljes és komoly jellegű”.

Mivel a helyreállított épület visszakapja eredeti funkcióját, jövőre – vélhetően már a nyáron – ideköltözik a Pénzügyminisztérium és az Államadósság Kezelő Központ. A rekonstrukció az értékek őrzése és újrateremtése jegyében zajlik, a Pénzügyminisztérium történelme a modern korba érkezik.

A városképi illeszkedést biztosító eredeti állapot hiteles visszaállításakor az elsődleges prioritás, hogy az épület reprezentatív terei és más értékei ne sérüljenek a mai igényeknek megfelelő irodák kialakítása során

– emelte ki Halmai Zoltán, majd eszmefuttatásához csatlakozott az ország egyik leghíresebb kőszobrász-restaurátor szakértője. „A restaurátorok és a rekonstrukciós szakemberek folyamatosan dolgoznak az épület megmaradt értékeinek megmentésén és az elpusztult formák újraalkotásán. A házra visszakerülő épületelemek, külső és belső díszítések magyar műhelyekben, magyar mesterek keze munkája nyomán születnek újjá” – fogalmazott Osgyányi Vilmos.

Fontos kiemelni a beruházáson túlmutató járulékos hatást: a 120 éves épület megújítása munkát ad régi, kihalófélben lévő szakmák és mesterségek művelőinek is, segítve ezzel a nemzedékek által felhalmozott, értékes szaktudás megőrzését, továbbélését. „A projekt egy értékes, de leromlott állapotú épületet ment meg, ami nemcsak a budai Vár, hanem egész Budapest építészeti örökségét gazdagítja” – összegezte Osgyányi Vilmos.

Helyreállított épületelemek

Kedden a Szentháromság téri építési háló és a védőállványzat elbontásával láthatóvá válik a helyreállított főhomlokzat középrizalitja a tornyokkal. A századforduló épületeihez (Bazilika, Országház, Opera) hasonlóan a Pénzügyminisztérium Szentháromság téri épülete is kőből kapott homlokzatot. „A rekonstrukció során a szakemberek különös gondot fordítanak a második világháborús pusztítás és az azt követő átépítések következtében megfogyatkozott elemek pótlására. A homlokzati díszes mészkőburkolatokat és kváderköveket öt különböző külső műhely kőfaragó mesterei készítették elő az újjáépítéshez, és több mint nyolcezer darab mészkő elemet munkáltak meg” – emelte ki Osgyányi Vilmos, aki szerint a legnehezebb, hogy olyan munkákról van szó, amelyekre

A kövek a felrakást és rögzítést követően szakszerű védelmet kapnak az időjárás viszontagságai ellen. A régi kövek anyagát konszolidálni és javítani is szükséges, hiszen évtizedek óta nem történt állagmegóvás. A rekonstrukciónál fontos szabály, hogy ami anyagában megmaradt és restaurálható, azokat az elemeket újra visszahelyezik az épületre, pótlásra pedig igyekeznek az eredeti forrásokra támaszkodni – egyes esetekben akár Erdélyből is rendeltek alapanyagokat.

Fellner Sándor számára a szomszédos Mátyás-templomhoz való illeszkedés azt diktálta, hogy színes mintákkal díszítse a ház tetőfelületeit. Összesen kilencféle, szalagokból álló minta készült. A Szentháromság téri főhomlokzati rizalit háromszögű oromzatain az Osztrák–Magyar Monarchia koronás középcímerének két angyal által közrefogott változata jelenik meg. Az osztópárkány alatt a szentháromság téri szárny mindhárom oldalát további címerek tagolják, köztük olyan történelmi szimbólumok, mint Magyarország kiscímere, Szlavónia, Dalmácia, valamint királyi családok címerei.

Számos apró részletet ki lehetne emelni, ami a nap mint nap itt dolgozó 7-800 ember munkájának a gyümölcse, ám talán mégis múlt és jelen találkozása lesz a legnagyobb értéke ennek az épületnek. Tökéletes bizonyítékot szolgáltat majd arra, hogy ha a múltat megfelelően használjuk, akkor jelzőlámpa születik, amely megfelelő támasz a jövőre: „a harcot, amelyet őseink vivtak, / békévé oldja az emlékezés / s rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés”.

(Borítókép: A Pénzügyminisztérium épülete. Fotó: Szollár Zsófi / Index)