Nincs az a költség, ami túl magas lenne, hogy egy ilyen szituációt elkerüljünk

2023. augusztus 14-én, fényes nappal, az M7-es autópályán, a Kőröshegyi völgyhídon döbbenetes, bár szakmai szemmel egyáltalán nem meglepő baleset történt. Egy műszaki hibás személygépjármű a hídon megállt és bár félrehúzott, amennyire ez csak lehetséges volt, perceken belül egy kamion ütközött neki a szalagkorláthoz préselve az autót. A balesetben a szerencsének köszönhetően nem sérültek meg súlyosan, de az eset tanulságait érdemes minden sofőrnek levonni.

Nincs leállósáv

Bár autópályáról beszélünk, hidakon vagy alagutakban, egyes egyéb szakaszokon a leállósáv mégsem áll rendelkezésre. (Ennek oka, hogy a szélesebb útpálya kialakítása az ilyen helyeken jelentős költségnövekedést jelentene az építés során.) Ezeken a részeken az útkezelő rendre csökkentett sebességet ír elő, a völgyhídon is legfeljebb 110 km/órával haladhatnak a személyautók. Az ilyen szakaszokon műszaki hiba esetén egyetlen választása van a sofőrnek és utasainak: a lehető leggyorsabban fel kell venni a láthatósági mellényt és el kell hagyni a járművet. Az elakadásjelző háromszöget – az úttesten kívül visszagyalogolva – legalább 100 méteres távolságban el kell helyezni az úttesten. Gyaloglás közben pedig telefonon értesíteni kell a közútkezelőt, akik néhány percen belül meg fognak érkezni és segítenek a veszélyhelyzet szakszerű elhárításában. Hangsúlyozzuk, ilyen helyzetben tilos a hiba elhárítását közúti biztosítás nélkül megkezdeni!

Ki hibázott?

A baleset óta számtalan cikk jelent meg az eset kapcsán, amelyben már olvashattuk a szakértők kommentárjait. Hibás volt a lerobbant autó vezetője, amiért nem az előírások szerint cselekedett, és hibás volt a kamion vezetője is, amiért nem észlelte az elakadt, félreállt járművet.

A legfőbb hiba az volt, hogy a végül menetképtelenné vált jármű egyáltalán ilyen helyzetbe került

– véli az Autós Nagykoalíció (ANK). Nem kétséges, vannak olyan esetek, amire nem lehet felkészülni, de ezek esélye is jószerével minimálisra csökkenthető, amennyiben a járművet rendszeresen értő kezek tartják karban – tették hozzá.

Joggal merül fel a kérdés, hogy ez az Opel most forralta fel először a hűtőfolyadékot a motorban? Nem voltak ennek a hibának előjelei? Ha voltak, nem lehetett volna egy karbantartással megakadályozni azt, hogy üzem közben jelentkezzen a kritikus hiba?

Ne kerüljünk ilyen helyzetbe!

A tervszerű megelőző karbantartást mindig időben és minőségben elvégezve ez a lerobbanás is elkerülhető lett volna. Semmilyen okból sem szabad halogatni egy ilyen, menetkészséget alapvetően kockáztató hibajelenség megjavíttatását.

Egy – akár hetekig eltartó, ráadásul nem olcsó – javítás jelentősen visszavetheti egy vállalkozó munkáját és eredményeit, de ebből az esetből is látható, hogy nincs az a költség, ami túl magas lenne, hogy egy ilyen szituációt elkerüljünk

– mutatott rá az ANK.

Ha pedig út közben észleljük, hogy autónk rakoncátlankodik, akkor gondolkodjunk előrelátóan. Álljunk meg időben egy erre szolgáló, biztonságos helyen. Ha pihenőhely már nem elérhető, akkor keressünk egy úgynevezett leállóöblöt (műszaki vagy segélykérő öböl), ahol biztonságosan elhagyhatjuk a járművünket és a segítők is megfelelő körülmények között dolgozhatnak. Ezeket a gyorsforgalmi közúthálózaton általában 2–5 km-enként találjuk.

Sok kisebb tényező vezetett ehhez a látványos rongálódással járó, de szerencsés végkimenetelű balesethez. Az emberi tényező mellett itt az infrastruktúra adott kialakítása és nem utolsósorban a jármű műszaki állapota vezetett balesethez.

Átlagos közlekedőként szinte képtelenség minden lehetséges kimenetelt felmérni, ezért a járműfenntartást, közútjaink kialakítását és közlekedési szabályainkat saját biztonságunk érdekében részletes leírások szabályozzák. A szabályok betartásával a legtöbb vészhelyzet megelőzhető.