Az amerikaiak remélik, senki nem veti be az „olajfegyvert”, mert pokoli hatása lenne

Amos Hochstein a Financial Times című londoni üzleti napilap hétfői kiadásának nyilatkozva kijelentette: két háború is zajlik a világban, az egyikben a világ harmadik legnagyobb olajtermelője, Oroszország érintett, a másik a Közel-Keleten folyik, ahol „rakéták röpködnek az olajtermelő helyszínek közelében”, az olajárak mégis idei mélypontjuk közelében járnak.

Később azt hangsúlyozta, hogy az utóbbi két évben nagyon erős együttműködés és koordináció alakult ki a termelők és a fogyasztók között az energiasokkok elkerülése érdekében. Az olajat, amióta csak kereskedelmi termékké vált, visszatérően fegyverként használták, így ez a lehetőség folyamatosan aggodalom forrása, ugyanakkor most ez nem történt meg – mondta az amerikai energiaügyi megbízott, akit az MTI idézett.

Feszült a piac, de mennyire?

A Financial Times felidézte, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) és több más külső nagy termelő informális szerveződésének (OPEC+) Perzsa-öböl menti tagországai elutasították az olajembargó bevezetésére szóló iráni felhívást, amelyet Teherán a Gázában folyó izraeli hadműveletek elleni tiltakozásul indítványozott. A lap iparági forrásai szerint azonban a hordónként 77 dollár környékén – négyhavi mélyponton – járó nyersolajárak és az izraeli hadműveletek szította indulatok nyomán születhet további termeléscsökkentési döntés.

Szaúd-Arábia, az OPEC legnagyobb termelője, valamint Oroszország – az OPEC+ legnagyobb külső olajtermelője – az év végéig az árak szinten tartása érdekében már csökkentette kitermelését.

Amos Hochstein azonban a Financial Timesnak úgy fogalmazott: egyetértés született az amerikai, a közel-keleti és más termelőkkel arról, hogy „van egy határ, ameddig az árakkal el lehet menni a világgazdasági növekedésre gyakorolt negatív hatás nélkül”.

A Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő Londonban ismertetett legutóbbi tanulmányában közölte, hogy alapeseti előrejelzése – amelyet minősítési értékeléseihez használ számítási modellként – jövő év egészére 75 dolláros hordónkénti világpiaci átlagárat valószínűsít a globális alaptípusnak tekintett északi-tengeri Brent nyersolaj esetében az idei évre várt 80 dollár per hordó Brent-átlagárfolyam után.

Nehéz helyzetbe kerülne mindenki

Korábban pedig az Index hasábjain annak adtunk hangot, hogy rekordmagas olajárakra lehet számítani az izraeli háború további kiéleződése esetén. A Világbank elemzésében kiemelte, amennyiben a konfliktus a Gázai övezet határain túlra is kiterjed, és megismétlődik az 1973-as arab olajembargó,

„Egy ilyen forgatókönyv esetén – az 1973-as arab olajembargóhoz hasonlóan – a globális olajkínálat napi 6-8 millió hordóval csökkenne, ami kezdetben 56-75 százalékkal – hordónként 140 és 157 dollár közé – emelné az árakat.” Bár az ötven évvel ezelőtti olajválság négyszeresére emelte az olajárakat, a Világbank hasonlata nem feltétlenül helyes, hiszen a jelenlegi energiapiac már most alapvetően feszes és érzékeny, az orosz–ukrán háború és az annak következtében bevezetett szankciók miatt, valamint a deglobalizációs folyamatoknak köszönhetően.

Európa nagy importkitettsége miatt a világpiaci olajárak emelkedése két szinten is súlyos károkat okoz a gazdaságában: a magas árszintek hozzájárulnak a vállalatok elvándorlásához, ami rontja a kontinens versenyképességét. Másrészt a drága energia fokozza az inflációs nyomást

– fogalmazott korábban az Indexnek Hortay Olivér, a Századvég energia- és klímapolitikai üzletágvezetője. Izrael nem olajtermelő ország, és a Gázai övezet, illetve annak közelében sem húzódnak jelentős nemzetközi fosszilis energiaforrások és infrastruktúrák, de a térségben kitörő konfliktusok jelentős hatást gyakorolnak az olajpiac stabilitására. Természetéből adódóan az egész Közel-Kelet hatást gyakorol a globális gazdasági folyamatokra. Ennek két főbb oka van:

• az energiapiac nem szereti a közel-keleti turbulenciákat, mivel a teljes régió a globális olajtermelés harmadát adja;
• jelenleg a globális piacok komolyan aggódnak az iráni beavatkozástól. (És akkor még a globális biztonsági és az ebből fakadó gazdasági kérdéseket nem is részleteztük.)

Az elemzések rendre felhívták a figyelmet, hogy Irán az elmúlt évben komolyan visszatért az olajpiacokra, a kitermelése és az exportja ugrásszerűen megnőtt. A Nemzetközi Energiaügynökség becslése szerint csak az idei év első nyolc hónapjában napi 600 ezer hordóval nőtt az iráni nyersolajtermelés, így az az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb kiegészítő ellátási forrása lett. Az ország augusztusi kitermelése elérte a napi 3,14 millió hordót, ami a legmagasabb érték 2018 óta, amikor Amerika visszaállította az iráni olajjal szembeni szankciókat. Nyersolajexportja napi 1,9 millió hordóra emelkedett, amelynek 80 százaléka Kínába megy.

Az elemzések szerint ez a helyzet akkor is előállhat, ha Iránt végül jelentős szankciókkal büntetik. Az energiapiacok attól is tartanak, hogy Irán esetleges aktívabb szerepvállalása instabilitást idézhet elő a Hormuzi-szoros körül, amely a világ legfontosabb energetikai csomópontja.

(Borítókép: Olajfinomító Szaúd-Arábiában. Fotó: Simon Dawson / Bloomberg / Getty Images Hungary)