Az új világrendben kegyetlen pozíciót szánhatnak Európának a nagyhatalmak

„A jelenlegi költségvetési helyzet össze sem hasonlítható a Gyurcsány-korszakkal. Teljesen más a növekedési környezet és teljesen mások a költségvetés számai is” – így válaszolt a korábban a kormánnyal szemben megfogalmazott kritikákra az Indexnek György László kormánybiztos, aki szerint megszokhattuk, hogy Magyarországon „csak független, objektív” vagy „kormánypárti közgazdászok” vannak. „Aztán általában kiderül, hogy a független, objektívek tévedtek. Néha több helyi értéket is, ahogyan azt ugyancsak megtudhattuk a kiszivárgott politikai nyilatkozatokból.”

György László szerint nem állja meg a helyét az a megállapítás, amit a közelmúltban fogalmaztak meg egyes közgazdászok, mégpedig hogy a Gyurcsány-korszak költségvetési helyzetéhez hasonlít a jelenlegi, és megszűnt a jó kormányzás. A kormánybiztos azzal kezdte a cáfolatát, hogy vegyük a 2006-os évet: az unió 3,7 százalékkal bővült, a magyar gazdaság 3,9 százalékkal úgy, hogy a költségvetés hiánya 9,3 százalékot tett ki, míg az utánunk következő második legmagasabb költségvetési hiányt felhalmozó görögöknél 5,9 százalékot.

Ezzel szemben 2023-ban az EU jó eséllyel 0,7 százalékkal bővült, mi pedig – ugyancsak jó eséllyel – megismételtük a 2022-es gazdasági év teljesítményét, vagy 0,4 százalékkal alatta maradunk.

Mindezt úgy, hogy tökéletes viharban vagyunk: a háború közelsége, földrajzi zártságunk, valamint ezzel összefüggésben az energetikai kitettségünk, illetve a 2022-es aszály okán nálunk nőtt a legnagyobb mértékben az infláció és esett be a fogyasztás 2023-ban

– világított rá a közgazdász. Hozzátette, hogy a költségvetés 2023-ban úgy volt képes fenntartani a rezsicsökkentést az átlagfogyasztás alatt, és úgy tudta közel 3000 milliárd forint gazdaságélénkítő forrás gazdaságba pumpálásával közel nullára felhúzni a 2023-as év gazdasági növekedését, hogy a hiány 5 és 6 százalék között várható.

Bár számos elemzés és szakértő szerint a tavalyi hiány magas, a kormánybiztos szerint lőtávon (egy százalékon) belül alakul a belga, a francia, az olasz, a máltai, a szlovák, a lengyel és a román hiány is, vagyis hét uniós ország költségvetési hiánya (4,9–6,3 százalék között). „2006-ban a magyar államadósság bővült a legnagyobb ütemben az unióban, 3,9 százalékponttal, míg óvatos becslés szerint 2023-ban 2,3 százalékponttal csökkent 73,9 százalékról 71,6 százalékra. Málta mellett Magyarország az egyetlen olyan uniós ország, amely 2011 óta a koronavírus-válság évét leszámítva minden évben csökkenteni tudta a GDP-arányos államadósságát.” Majd aláhúzta:

Ugyanakkor talán nem is ez most a gazdaság legfontosabb kérdése. Hiszen, ahogy azt korábban megírtuk, az idei év legnagyobb feladata az lesz, hogy egyensúlyozni kell a növekedési és a költségvetési egyensúly között. De érdemesebb ezt a képet tágabb perspektívából megközelíteni.

Amerika és Kína állva hagyta Európát

Ahogy arra az Indexen számos cikkben rávilágítottunk – sőt ezt egy brüsszeli dokumentum is alátámasztja –, Európa versenyképessége bajban van. Erre a napokban Hernádi Zsolt is kitért az év eleji interjújában. Ebben így fogalmazott: „[...] összességében Európának, és ezzel együtt az európai fogyasztóknak lett drágább az energia. Felgyorsult az a 20 éve tartó folyamat, amelyben a kontinensünk fokozatosan lemarad Amerikától, ahol 4-szer olcsóbb a földgáz. És akkor még az energiaátmenet ügyét nem is érintettük. Miközben az Egyesült Államokban a gazdasági szereplőket pénzügyileg is érdekeltté teszik abban, hogy fenntarthatóvá tegyék működésüket, Európában büntetőintézkedésekkel erőszakolják ki a zöldfordulatot.”

A Mol-csoport elnök-vezérigazgatója szerint „az európai energiaigényes iparágak pedig már most sem versenyképesek. Az európai feldolgozóipar már jóval a világjárvány előtt hanyatlásnak indult elsősorban a gáz- és áramárak emelkedése miatt. A 2021-es rövid fellendülés után a helyzet most olyan rossz, mint a 2010-es évek elején. Az ipari termelés szeptemberben közel 6 százalékkal esett vissza. Németországban az ágazat termelése 2022 végére meredeken, a 2015-ös szintnek mindössze nagyjából a 80 százalékára esett vissza, és azóta is ott tart.”

György László szerint napjaink egyik legfontosabb kérdése, hogy Európa versenyképes marad-e vagy skanzenné válik. (Ezt Hernádi Zsolt hasonlóan fogalmazta meg: „Tényleg elhisszük, hogy turizmusból meg tudunk élni?”) A kormánybiztos szerint, ha kiszélesítjük a horizontunkat, akkor azt látjuk, a világ átalakulóban van. Az új iparágak megjelenésével, a zöld- és a digitális átállással, valamint a blokkosodás és a geopolitikai feszültségek fokozódásával megnő az igény az állami szerepvállalásra.

Elsősorban a két legfőbb gazdasági versenytársával, Kínával és az Egyesült Államokkal szemben. Kína visszafogott becslések szerint is évi mintegy 227 milliárd euró (a GDP-jének az 1,7 százaléka), de egyes szakértők szerint akár évi 630 milliárd euró (a kínai GDP 4,9 százaléka) támogatást allokál a teljes kínai iparra – utóbbi GDP-arányosan a 2019-es amerikai, német vagy francia ipari támogatások tíz-tizenkétszerese. Amerika meghirdette az Inflációcsökkentő Törvényét (Inflation Reduction Act, IRA), amely hatására a német tőke meglódult Amerika irányába. Washington egyszerűbben, a vállalkozások számára áttekinthetőbben hirdette meg a támogatásait, ráadásul kutatás-fejlesztésre is 40 százalékkal többet költ – összegezte a kormánybiztos.

Ráadásul az IRA támogatásai továbbá számottevően csökkentik az amerikai gyártási költségeket: az akkumulátorok esetében például akár 30, a napelemeknél pedig akár 60 százalékkal. Kína versenyelőnye a stratégiailag fontos szektorokat megcélzó iparpolitikájában rejlik, amelynek köszönhetően mára olyan szintre emelte a saját telekommunikációs, elektromosjármű-, valamint akkumulátoriparát, hogy az akár képes megszorongatni a nagy múltú európai gyártók globális és európai részesedését is.

De mit lehet tenni?

Ahogy azt a cikk elején is megfogalmaztuk, az idei év a költségvetés és a növekedés közötti egyensúly megteremtéséről szólhat, de ez nem csak Magyarországra igaz. Hiszen Európa Amerikával és Kínával ellentétben inkább a szigorú költségvetést választja a növekedés helyett. „Ez a legfontosabb kérdés. Szerencsére az Európai Bizottság és az ECOFIN tanács tagjai (az Európai Unió Gazdasági és Pénzügyi Tanácsának, ECOFIN, pénzügyminisztereit tömörítő csoport) is felismerték, a régen megalkotott túlzottdeficit-szabály, amely a GDP 3 százalékában határozza meg a költségvetés elfogadható hiányát, ilyen strukturális vagy geostratégiai környezetben nem tartható fenn” – emlékeztetett erre György László.

A kormánybiztos aláhúzta, hogy a 3 százalékos költségvetési szabály úgy alakult ki az EU-ban, hogy miután 1981-ben Franciaországban a szocialisták nyerték az elnökválasztást, François Mitterrandnak az állami költségvetés hiányának emelkedésére válaszul szüksége volt egy szabályra, amely segítségével kontroll alatt tudja tartani a költségvetést. Ezért megbízta Pierre Bilgert, a Pénzügyminisztérium költségvetési főosztályvezető-helyettesét, hogy alkosson egy erre való szabályt. Utóbbi pedig bár nem volt közgazdász, de békeidőkben kitalálta az államadósság GDP-arányos csökkentését jó eséllyel szolgáló 3 százalékos küszöbértéket, amit aztán az egész Európai Unió átvett.

György László szerint a megoldás pontosan az, amit az ECOFIN is pedzeget: bizonyos kiadásokat vegyünk ki a túlzottdeficit-eljárás alól, vagyis a bűvös 3 százalékos küszöbérték fölé is emelkedhessen az uniós tagállamok költségvetésének hiánya, ha a hiányt 3 százalék fölé lökő kiadások a világgazdaság és politika strukturális kihívásaira válaszolnak.

A kormánybiztos emlékeztetett arra, hogy a magyar álláspont egyértelmű és következetes. „Azt szeretnénk, ha észszerű keretek között minden tagállamnak nagyobb lenne a mozgástere arra vonatkozóan, hogy mire és mennyit költ. Ugyanis a tagállamoknál senki nem tudja jobban, hogy melyek azok az erősségei, kitörési pontjai, amellyel meg tudja alapozni hosszú távú növekedését. Ez összhangban van Spanyolország Nemzeti Jövőkutatási és Stratégiai Hivatala által az EU Tanácsában tavaly év végéig soros spanyol elnökségének készített átfogó tanulmányával, amely szerint a közös iparpolitika kialakításakor az EU-nak szelektívnek kell lennie, és figyelembe kell vennie a saját erősségeit és gyengeségeit.”

Erre irányul Magyarország iparstratégiája, innovációs stratégiája és azokkal összefüggésben a Makronóm Intézet által meghatározott kitörési pontjai. Utóbbi leegyszerűsítve már azonosította azt, hogy melyek azok az iparágak, amelyek a fejlődés hullámára rá tudnak csatlakozni, illetve melyek azok az ágazatok, amelyekben hagyományosan erősek vagyunk, és az ehhez kapcsolódó technológiai és tudományos kitörési pontokat, amely területeken vannak ipari hagyományaink, kutatás-fejlesztési infrastruktúránk és humán képességeink, vagy ezek kombinációjában jól állunk.

Nagyon fontos feltétel, hogy a kitörési pontokon lévő ágazatok mennyire kitettek az ellátási láncok elmúlt években megtapasztalt bizonytalanságainak, a blokkosodásnak, vagy bevonzásukkal éppenséggel megőrizhető a világ összekapcsoltsága. (A korábban már említett brüsszeli dokumentum külön részletezi, hogy „az unió 2030-ra ugyanolyan függővé válhat Kínától az akkumulátorok és üzemanyagcellák tekintetében, mint amilyen függőségben volt Oroszországtól a háború előtt”. Tehát hasonlóan látják a függőségek mérséklését.)

A teljesség igénye nélkül a zöldgazdaság mint új iparág, az élelmiszeripar, a logisztika, a járműipar, az egészségipar, a védelmi ipar és az ezekhez a hagyományos iparágakhoz kapcsolódó technológiák jelentik Magyarország számára a kitörés lehetőségét

– összegezte az Indexnek a kormánybiztos, aki szerint az erős védelmi ipar azon túl, hogy az elrettentés egyik legfontosabb eszköze, a más ágazatokba tovagyűrűző innováció táptalaja is.

A politika pontosan ezért művészet

György László szerint nekünk magyaroknak az lehet a célunk, hogy a mozgásteret a bizottság részéről ne szűkítsék közgazdasági logikát nélkülöző bürokratikus szabályok. 60 (vagy az Alaptörvény alapján lehetünk ambiciózusabbak: 50) százalékos államadósságszint fölött mindaddig, amíg a GDP-arányos államadósságszint évről évre csökken, legyen elfogadhatónak tekinthető a költségvetési hiány. Persze ott van még a pénzpiacok értékelése.

„Mondhatjuk, hogy a gazdasági kabinet átalakulásával és a költségvetési vétóval helyükre kerültek a dolgok. A pénzügyi stabilitásért, a költségvetési fegyelemért a Pénzügyminisztérium felel, a növekedésért a Nemzetgazdasági Minisztérium. Tiszta, világos a feladat és a felelősség elhatárolása. A célunk az, hogy az infláció letörését és egy számjegyűre csökkenését követően 2024 a gazdasági növekedés helyreállításának éve legyen, és újra dinamikus, 4 százalékos mértékben növekedjen a gazdaság. A folyamat pedig intellektuálisan inspiráló szakmai vita, amelynek során a kormánynak kell bölcsen döntenie arról, hogy melyik intézkedés a helyes” – mondta az Indexnek György László, aki végezetül kiemelte: a politika nem jól bevált receptek szerint gyakorolható terület, hanem művészet.

(Borítókép: Julian Stratenschulte / picture alliance / Getty Images)