„Fizessen a szennyező” – Raisz Anikó államtitkár az EPR-díjakról, az OMSZ-ről és az akkumulátorgyárakról

Raisz Anikó államtitkár többek között arról beszélt az interjúban, hogy

• miért fontos a körforgásos gazdaságra történő átállás;
• miért a szennyező fizessen;
• milyen szempontok alapján állapították meg az EPR-díjakat;
• miért kellene több rugalmasságot vinni az uniós döntési mechanizmusba;
• kellő hangsúlyt kap-e ma Magyarországon a környezetvédelem, környezettudatos életmód;
• nyugodtak lehetnek-e, akik akkumulátorgyár közelében élnek;
• mi indokolta az OMSZ átalakítását;
• szükségesnek tartja-e önálló környezetvédelmi minisztérium felállítását?

Az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárából lett környezetügyért és körforgásos gazdaságért felelős államtitkár. Laikus szemnek éles váltás. Mi húzódik meg mögötte?

Nem csak laikus szemmel tűnik éles váltásnak. A közigazgatási államtitkárság más típusú munkavégzést igényel: több a jogalkotási, illetve az adminisztratív jellegű feladat, míg a szakállamtitkárság vezetése során a jogalkotás mellett főként a gazdasági szemlélet és a stratégiai gondolkodás dominál. Ugyanakkor mivel egyetemi oktatóként már régóta foglalkozom környezetjoggal, könnyű volt a környezetvédelem felé orientálódnom. Jelenlegi pozíciómra még Palkovics László kért fel, amire boldogan mondtam igent, hiszen szívemhez közel álló feladatokkal jár. Nagy megtiszteltetésként éltem meg, hogy munkám folytatásához Lantos Csaba miniszter is bizalmat szavazott.

Mi pontosan ez a feladat? Mik a legfőbb teendői egy környezetügyi és körforgásos gazdaságért felelős államtitkárnak?

Államtitkári teendőim három területet fednek le: fenntarthatóság, környezetvédelem, valamint a körforgásos gazdálkodás, azon belül is főként a hulladékgazdálkodás. Ez a hármas nemcsak hogy szorosan összefügg egymással, de több minisztériumon átívelő, számos területre kiterjedő szegmensről beszélünk. Feladataim hatékony ellátásához nélkülözhetetlen, hogy a társadalom más szereplőivel is szorosan együttműködjek: egymás segítése nélkül nem tudunk jelentős eredményt elérni.

Ami a konkrét feladattípusokat illeti, egyrészt vannak jogalkotási feladataink. Ez azon jogszabályok kezdeményezését, megalkotását foglalja magában, amelyek a három korábban említett terület működtetéséhez, fejlesztéséhez szükségesek. Számos uniós szintű feladatunk van, az Európai Unió (EU) ambiciózus környezetvédelmi és hulladékgazdálkodási vállalásainak teljesítése minden tagállam számára nagy kihívást jelent. Szintén feladatunk azon stratégiák, tervek megalkotása, amelyek egyszerre illeszkednek a környezetvédelmi kihívások, valamint a magyar gazdaság növekedése által támasztott pályára. Erre azért van szükség, mert 2024-ben nem ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülünk, mint 20-30-40 évvel ezelőtt.

A lineárisról körforgásos gazdálkodásra való átállás a fő feladat? Ebben Magyarország hogy áll?

A körforgásos gazdaság megteremtése összefügg Magyarország szuverenitási törekvéseivel, hiszen a koronavírus-járvány, illetve az orosz–ukrán háború miatt megtapasztalhattuk, hogy bármikor megszakadhatnak az ellátási láncok, és a külső forrásoktól való függés korlátozhatja az önálló cselekvési képességünket. Ezáltal felértékelődik azon nyersanyagok szerepe, amik egyébként a kezünkben vannak, hiszen például egy elhasználódott mobiltelefon is olyan ritkaföldfémeket tartalmaz, amiket adott esetben csak Európán kívülről tudunk beszerezni. Kézzelfogható, gazdasági jelentősége van tehát a lineáris gazdálkodásról körforgásosra való átállásnak, vagyis annak, hogy a különböző anyagokat minél tovább a gazdasági körforgásban tartsuk.

A kormány célja, hogy Magyarország minél gyorsabban átállhasson a körforgásos gazdaságra. Vannak olyan mérföldkövek, amelyekben mi, magyarok kifejezetten jól állunk. Ilyen például az egy főre jutó hulladéktermelés, ebben messze az európai átlag alatt vagyunk, de vannak olyan területek is, amelyeknél bőven van még fejlődési potenciál, például a hulladék-újrahasznosítás esetében.

Habár a települési hulladék esetében az elmúlt években kétszeresére nőtt az újrahasznosítási arány, még egyszer dupláznunk kell ahhoz, hogy közelítsünk az elvárt értékhez. A júliusban elindult új koncessziós hulladékgazdálkodási rendszernek köszönhetően még tovább emelkedhet a hulladékok gyűjtési és hasznosítási aránya, ami növeli a hulladékokból előállított másodnyersanyagok kínálatát, mérsékli az elsődleges nyersanyagok felhasználását, ezáltal segíti a hulladéklerakás és az illegális hulladékelhagyás visszaszorítását, valamint csökkenti a környezeti terheket.

Optimizmusra ad okot, hogy a gazdasági élet különböző szereplői önállóan is gondolkodnak azon, miként lehetne vállalkozásaikat a fenntarthatóság jegyében fejleszteni. Ezen a téren stratégiai erőforrásunk az innovatív, kreatív magyar elme, ugyanis a körforgásos gazdálkodásra való átállásnál fontos szerepe van a menet közben születő innovációknak.

A szennyező fizet

Ha már a hulladékkoncessziónál tartunk. 2023 júliusától a Mol leányvállalata, a Mohu végzi a hulladékszállítást, valamint koncesszorként az EPR-díjakról (kiterjesztett gyártói felelősségi díj) szóló számlákat is a szervezet küldi ki. Mindkét esetben érkeztek kritikák. Gyakori panasz a gyártók, termelők részéről, hogy az EPR-díj sokszorosa a korábbi környezetvédelmi termékdíjnak, ami az eredményességre is hatással lehet. Jogosak ezek a felvetések?

A körforgásos gazdálkodásra való átállás minden területen paradigmaváltást jelent. Az úgynevezett teljes életciklus elmélet azt jelenti, hogy egy termék esetében nemcsak annak a kitermelés/megtermelés és a kereskedelem kapcsán felmerült költségeit kell figyelembe venni, hanem a hulladékká válását is. Ez az a gyártói felelősségi rendszer, amit tavaly júliustól a brüsszeli előírások szerint vezettünk be.

Esetünkben a Mohu Mol Zrt. az EPR-díjból a hulladék átvételét, gyűjtését, elszállítását, előkezelését, kereskedelmét és kezelésre történő átadását, az érintett hulladékgazdálkodási létesítmények fenntartását és üzemeltetését biztosítja.

A kiterjesztett gyártói felelősség lényege, hogy „a szennyező fizet” elve alapján a gyártóknak kell fizetniük a termékeik után képződő hulladék gyűjtéséért, elszállításáért és kezeléséért. Ez arra ösztönzi a gyártókat, hogy kevesebb hulladékot képezzenek, több legyen az újrahasznosított termék és csomagolóanyag, illetve környezetbarát anyagokat használjanak.

A díjakat hazánkban a koncesszor indokolt költségei alapján a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) díjjavaslatát követően az energiaügyi miniszter rendelete állapítja meg. A tavaly júliustól érvényes díjak Lantos Csaba miniszter döntése értelmében januártól nem emelkedtek.

A magyar szabályozás a csomagolásokat, egyes egyszer használatos és egyéb műanyag termékeket, az elektromos és elektronikus berendezéseket, az elemeket és akkumulátorokat, a gépjárműveket, a gumiabroncsokat, az irodai és reklámhordozó papírokat, a sütőolajat és -zsírt, valamint a fabútorokat érinti. Sőt Magyarország úttörőnek számít a tekintetben, hogy a mikroműanyag-szennyezés kapcsán jelentős szerepet játszó textilekre is kiterjesztette a gyártói felelősségvállalást, ami a jövőben a többi tagállamra vonatkozóan kötelezővé válhat.

Az EPR után egy újabb mozaikszó. Január elsejétől elindult a kötelező visszaváltási díjas rendszer (DRS). Mit érdemes tudni erről?

A DRS-rendszer fontos célja, hogy ösztönözze a fogyasztókat az italcsomagolások elkülönített gyűjtésére, de a lakosság számára ne okozzon az indokoltnál nagyobb nehézségeket, kellemetlenségeket. A fogyasztóknak a vásárlások során meg kell fizetniük a visszaváltási díjat – ez az úgynevezett egyutas, vagyis egyszer használatos csomagolások esetében darabonként 50 forint –, a termék elfogyasztása után pedig a visszaváltási helyeken tudják majd visszaváltani ezeket az italcsomagolásokat.

Nagy különbség ugyanakkor, hogy míg eddig ezeket a csomagolásokat összenyomva, laposra taposva kellett a gyűjtőbe helyezni, a visszaváltó automaták e termékeket elsősorban vonalkódjuk, valamint formájuk alapján azonosítják, ezért meg kell őrizni az italcsomagolások eredeti alakját, tehát a visszaváltandó italcsomagolásokat nem szabad összetaposni, összenyomni.

Az újonnan forgalomba hozott, visszaváltási logóval jelölt üvegek, műanyag palackok és fémdobozok visszaváltását a 400 négyzetméternél nagyobb eladótérrel rendelkező élelmiszerüzletek gépi úton végzik, a kisebb eladótérrel rendelkező üzletek pedig önkéntes alapon csatlakozhatnak a rendszerhez.

A rendszer január elsején elindult, de június 30-ig átmeneti idő áll a gyártók rendelkezésére, amely idő alatt a termékek még a korábban megszokott módon is forgalomba hozhatók. Fél éven keresztül tehát (illetve amíg ezek a kihelyezett készletek kifutnak) az üzletekben még megtalálhatók lesznek a nem visszaváltható palackok, dobozok is – természetesen ezeken még nem lesz rajta a visszaváltásra utaló jelzés. A rendszer hatálya alá Magyarországon a 0,1–3 liter űrtartalmú műanyag, fém vagy üveg alapanyagú, palack vagy doboz formájú italcsomagolások tartoznak. Fontos, hogy a tejet, tejkészítményt tartalmazó termékek nem tartoznak a visszaváltási rendszer hatálya alá, így például a tejesdobozokat, joghurtospoharakat nem lehet majd visszaváltani. A visszaváltási rendszer által érintett italcsomagolási hulladék mennyisége jelenleg meghaladja az évi 200 ezer tonnát, ennek az utóbbi években körülbelül 30-40 százaléka került csupán elkülönítetten gyűjtésre és újrafeldolgozásra. A nemzetközi példák igazolják a visszaváltási rendszer hatékonyságát, ezért bizakodhatunk abban, hogy néhány éven belül hazánkban is elérjük a PET-palackok 90 százalékos visszaváltási arányát.

Rugalmasságot kell vinni a döntési mechanizmusokba

Összegszerűen mennyit költ Magyarország környezetvédelemre, mekkora forrásból gazdálkodhat a környezetvédelmi államtitkárság?

Ahogy említettem, több tárcánál is vannak a környezetvédelemmel, fenntarthatósággal és körforgásos gazdálkodással összefüggő feladatok, így a kiadások is.

Ha egy kicsit tágabb kitekintésben kiemelhetek egy számomra különösen fontos, egyben szimbolikus programot, akkor az az Energiaügyi Minisztérium támogatásával az Agrárminisztérium gondozásában működő Újszülöttek Erdeje program, ami – tekintve, hogy évente közel 100 ezer gyermek születik Magyarországon, és minden újszülött után 10 fát ültetünk – minden évben nagyságrendileg egymillió faültetést jelent. Ezt a projektet nemzetközi szinten is nagy érdeklődés övezi. Ékes példája ugyanis annak, hogy Magyarországon a fenntarthatóság alatt nemcsak a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem egyensúlyát értjük, hanem idesoroljuk a demográfia és a kultúra kérdését is. Vagyis szeretnénk egészséges szülőföldet, működő társadalmat és gazdaságot, valamint gazdag kulturális örökséget hagyni a gyermekeinkre.

Kormányzati nyilatkozatok szerint Magyarország uniós viszonylatban élen jár a klímaváltozás elleni harcban, illetve a zöldátállásban. Mit mondana az ezt szakmai szempontból firtató kritikusoknak, szervezeteknek? Ön szerint kellő hangsúlyt kap ma Magyarországon a környezetvédelem, környezettudatos életmód?

Tény, hogy Magyarország az 1990-es szinthez képest úgy csökkentette 37 százalékkal az üvegházhatású gázok kibocsátását, hogy közben több mint ötszörösére növelte a gazdaságot. Ez igen jelentős eredmény. A zöldátállás kapcsán a siker nemcsak az egyes országok egyéni hozzájárulásának, hanem az uniós és világszintű erőfeszítések összehangolásának függvénye is. Mindeközben figyelembe kell venni a tagállami sajátosságokat. Értelemszerűen más akadályok tornyosulnak egy északi, illetve egy déli ország előtt – más a zöldterületek vagy épp a vízfelületek aránya. Szintén célszerű számításba venni, hogy az államok a zöldátállás más-más fázisában vannak. A meglévő erőforrásokat, innovációkat bölcsen felhasználva, közösen kell haladnunk a környezetvédelem útján.

Fontosnak tartom megjegyezni ugyanakkor azt is, hogy a környezettudatos és fenntartható társadalom, illetve gazdaság kialakításánál azt is számításba kell venni, hogy az ahhoz vezető lépéseknek 5-10 év múlva milyen hatásai lesznek.

Hiszen egy korábban meghozott döntésről időközben kiderülhet, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Éppen ezért volna szükség az uniós döntéshozatali mechanizmus rugalmasságára, hogy menet közben is reagálni tudjunk a változásokra, merjük kimondani, ha valami nem működik, és változtassunk rajta.

Egy másik kardinális kérdés annak felmérése, hogy egy széles társadalmi körben használt termék – akár a legjobb szándékkal történt – betiltása, kivezetése mennyire van hatással a lakosság mindennapi életére, van-e megfelelő alternatíva. Előbb célszerű megtalálni vagy kifejleszteni a helyettesítő terméket, és ezt követően kivezetni.

Ön is részt vett az ENSZ tavaly november–decemberben zajló dubaji éghajlatváltozási konferenciáján (COP28), ahol nem mutatkozott túl nagy egyetértés a részt vevő államok között. Heves vita alakult ki a zárónyilatkozat körül, amit a klímavédők színjátéknak tartanak. Belülről nézve mi történt?

Tanulságos volt a konferencia. Az unió rendelkezik a legambiciózusabb kibocsátáscsökkentési törekvésekkel, holott az EU a világ károsanyag-kibocsátásának mindössze 7 százalékáért felel. Az eltérő ambíciókból fakadó konfliktus a konferencia utolsó napjaiban kiélesedett, de az uniós országok erőteljes kiállásának köszönhetően végül belefoglalták a zárónyilatkozatba a fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó – az uniós elvárásokhoz képest egyébként jóval szerényebb – ambíciókat. Sikerre akkor van esélyünk, ha ezen hozzájárulások összességében elegendők lesznek a cél eléréséhez.

Nem a fogyasztás, hanem a túlfogyasztás a probléma

Nem csak állami szinten téma a környezettudatos életmódra történő átállás, a lakosság irányába is záporoznak az erre buzdító üzenetek. Ugyanakkor nem érezhetik-e magukat összezavarva az emberek, akiket különböző csatornákon keresztül buzdítanak a minél nagyobb fogyasztásra, ám ezzel ellentétesen a takarékos életmód is egyre nagyobb hangsúlyt kap? Miként oldható fel ez az ellentét?

A fogyasztás a jelenlegi gazdasági struktúra szerves része. Nem önmagában a fogyasztást, hanem sokkal inkább a túlfogyasztást látom problémának. Természetes, hogy nap mint nap számos olyan tevékenységet végzünk, ami hulladékot termel, vagy más módon jelent terhet a környezetre. A természet magától regenerálódik, amennyiben nem vesszük túlzottan igénybe. A kulcs azon egyensúlyi helyzet megtalálása, amikor ez az igénybevétel még fenntartható.

A kérdésre válaszolva tehát: nem látok ellentétet a felvetések között. Pusztán arról van szó, hogy – mint más területen – ezen a téren is oktatásra és szemléletformálásra van szükség. Állami szinten is számos környezeti nevelési program fut, illetve támogatást biztosítunk az azt végző szervezetek számára. Ilyen például az idén 11. alkalommal megrendezett TeSzedd! illegálishulladék-gyűjtési akció vagy a Zöld Óvoda program, ami már 17 éve működik. Utóbbinak köszönhetően ma már minden negyedik magyar óvodás gyermek különböző játékos foglalkozások keretében sajátítja el a környezettudatos életmód fortélyait. Számukra magától értetődő például, hogy fogmosás közben ne folyjon feleslegesen a víz. Minél több ember számára képezi a mindennapok részét a környezettudatos, pazarlást elkerülő életmód, annál zöldebb, tisztább Magyarországon élhetjük jövőnket.

A lakosság környezetterhelése ugyanakkor eltörpül a vállalatokhoz, azon belül is főként óriásvállalatokhoz képest, amik továbbra is tobzódnak a profitban. Azonban a cégek fenntarthatósági törekvéseit is egyre szigorúbb keretek között monitorozzák. Jövőre még keményebb fenntarthatósági, úgynevezett ESG-követelményeknek kell megfelelniük, ennek elmaradása komoly gondot okozhat finanszírozási oldalon. ESG eddig is volt, de úgy tűnik szigorítani kellett, miért?

A vállalatok fenntarthatósági összehasonlíthatósága egyre nagyobb hangsúlyt kap a finanszírozásnál, ez növeli az ESG-követelmények jelentőségét. A nagyvállalatoknak általában nem okoz gondot ezen elvárásoknak való megfelelés, a kis- és középvállalkozásoknak azonban szükségük van útmutatásra. Az Országgyűlés által december közepén elfogadott vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló jogszabály egy nemzeti ESG-keretrendszert hív létre. Ezáltal segíteni tudjuk a kis- és középvállalatokat (kkv) a versenyképesség megőrzése, növelése érdekében, az elvárt követelmények teljesítéséhez. Viszont az ESG jelentéstételi rendszeren kívül, általánosságban is ügyelni kell arra, hogy a környezetvédelmi előírások ne terheljék túl a gazdasági életet. Ennek megítéléséhez pedig az Európai Unió határain kívül tevékenykedő versenytársakra is érdemes kitekinteni.

Sok a vita a zöldfordulat körül. Az Indexnek is nyilatkozó szakemberek szerint fontos, hogy a reális zöldtudat kritériumai jussanak el a lakossághoz, és hogy teljes életciklust vizsgáljunk, amikor egy termék fenntarthatóságáról beszélünk. Az ön értelmezésében mit nevezünk reális zöldtudatnak?

A reális zöldtudat számomra az, amikor egyszerre vesszük figyelembe a döntéseink rövid és hosszú távú következményeit, hiszen legalább az utóbbiban mindenképpen lesznek környezeti szempontok is.

Az akkumulátor-nagyhatalommá válás útján

Miért történik az sok esetben, hogy amikor bejelentenek egy ipari beruházást, környezetvédők, szakemberek felszólalnak annak környezetre, sokszor emberre káros hatásai ellen, majd a beruházásban érdekeltek kiállnak, és különböző forrásokra hivatkozva bizonygatják, hogy nem is annyira környezetszennyező, mint gondolnák. Ezt látjuk többek között az akkumulátorgyárak esetében. Hogy jön ki a környezetvédelem vs. profit matek?

Magyarország minden egyes beruházóval szemben szigorú és egyértelmű elvárásokat támaszt annak érdekében, hogy a vállalat ne csak a környezetvédelmi, de az egyéb szabályokat is betartsa. A magyar környezetvédelmi előírások több tekintetben is az egységes uniós szabályokon alapulnak. Egy ipari beruházásnak az engedélyezési eljárástól kezdődően a működésig minden szakasza szoros ellenőrzés alatt zajlik. Amennyiben a hatóságok szabálytalanságot észlelnek, azonnal fel kell lépniük. Az ilyen fellépések, úgy tűnik, kisebb visszhangot kapnak.

Ami az akkumulátorgyárakat illeti, kétségtelenül a zöldenergiáé a jövő, az átállás viszont nem megy egyik napról a másikra, a megtermelt energiát ráadásul tárolni kell. Az Európai Unió eldöntötte, hogy erre az útra lép, Magyarország pedig igyekszik a lehető legerősebb pozíciót megszerezni az ennek kapcsán kibontakozó gazdasági versenyben.

A kelet-közép-európai régióból számos ország versengett azokért a beruházásokért, amik végül nálunk valósulnak meg. Akkumulátorra tehát szükség van, ám a gyártás a környezetvédelmi és egyéb előírások maximális betartása mellett kell hogy történjen. Az előírások maradéktalan betartása nem csupán az akkumulátorgyárakkal, hanem minden ipari beruházással szemben maximális elvárás.

Tehát megnyugodhatnak azok, akik akkumulátorgyár közelében élnek?

Szeretném még egyszer nyomatékosítani, hogy nemcsak az akkumulátorgyárakkal, hanem minden egyes ipari beruházással szemben maximális elvárás az előírások maradéktalan betartása. Sőt, a levegőszennyezés szempontjából még szigorítani is szeretnénk az előírásokat, ezt a kérdést társadalmi egyeztetésre bocsátottuk.

Elérhető-e ön szerint 2050-re a párizsi klímaegyezményben deklarált nettó zéró kibocsátás?

Kétségtelenül nagy kihívást jelent a cél elérése, és számos – rajtunk kívül álló – szereplőn is múlik a siker. A karbonsemlegesség elérésére szükség van ahhoz, hogy társadalmunk fenntartható módon működjön. Nemcsak e tekintetben, de a környezetvédelemre, illetve a körforgásos gazdaságra is igaz az a kijelentés, hogy a kulcs az egymásra figyelés és az együttműködés nemcsak országon belül, de uniós, illetve globális szinten is. Gondosan meg kell válogatni az eszközöket, amik segítségével el kívánjuk érni a minden szempontból fenntartható társadalmat. Elengedhetetlen azonban, hogy a kitűzött célok a realitás talaján álljanak.

Januártól HungaroMetként működik tovább az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) az Energiaügyi Minisztérium égisze alatt. Kritikus hangok minden bizonnyal államosítást emlegetnének, milyen szakmai indokok húzódnak meg az átalakítás mögött?

Az OMSZ-nél működésimodell-váltás történt, részben épp a fentebb taglalt klímacélok elérése érdekében, ugyanis Magyarországon egyre hangsúlyosabb az időjárásfüggő megújuló energiatermelés, például a napenergián alapuló napelemek működtetése. A menetrendezés, vagyis a napelemek termelés-előrejelzése meteorológiai előrejelzések nyomán készül, ezért kiemelten fontos az előrejelzések pontossága. E területen jelentős fejlesztésekre készülünk, valamint megerősítjük és fejlesztjük az eddigiekben végzett hagyományos tevékenységeit is. A levegőtisztaság védelmének előtérbe kerülése és a meteorológiai előrejelzések pontosságának javulása nemzetgazdasági szinten érzékelhető lökést adhat a mezőgazdaságnak, az iparnak, a közlekedésnek és a turizmusnak, és nem utolsósorban egészségvédelmi szempontból is hasznos.

A környezetvédelem az előttünk álló évek, évtizedek egyik meghatározó területe, életünk szerves része lesz, illetve már az is. Ebből kiindulva ön szerint önálló minisztériumot érdemelne a környezetvédelem? Szlovákiában például van.

Végső soron nem az a kérdés, hogy van-e önálló minisztérium, hanem hogy a munka el legyen végezve. Több legitim modell létezik: van, amikor minden területnek van dedikált minisztériuma, és van olyan, mint a magyar modell is, amiben integrált rendszerek működnek. A jelenlegi kormányzati működési logika a különböző területek együttműködésére és szimbiózisára épít. A környezetvédelem egy, az élet minden területére kiterjedő ügy, ezért értelemszerűen kisebb vagy nagyobb mértékben több minisztériumot is érint. A kormányzaton belül ugyanaz igaz tehát a környezetvédelemre, mint az egész társadalomban: csak együttműködésben, mégpedig mindannyiunk együttműködésében valósulhat meg.

(Borítókép: Raisz Anikó. Fotó: Szollár Zsófi / Index)