Hideget és meleget is kaptak a szolgáltatók az Állami Számvevőszéktől

Az ellenőrzött időszakban Magyarországon az egészséges, biztonságos ivóvízhez jutás megfelelő mennyiségben és minőségben biztosítva volt. A szolgáltatóknál csökkenő mértékben fordult elő, hogy a víz minősége ne felelt volna meg az előírásoknak. Az ivóvízminőség-javító programnak köszönhetően az elsődleges vízbázis-szennyezettség eredetű arzén, bór, fluorid, ammónium paraméterekkel jellemzett vízminőségi kockázat is csökkent, illetve megszűnt – írja honlapján közzétett jelentésében az Állami Számvevőszék.

Az ÁSZ örömmel konstatálta azt is, hogy a szolgáltatók sokszor vízvédelmi, vízhasználathoz kapcsolódó szemléletformáló tevékenységet is végeztek, és összességében „hosszú távon meghatározták a fenntartható ivóvíz-gazdálkodás célkitűzéseit”.

Túl alacsony az integrált koordináció szintje

Mindezek mellett ugyanakkor az ÁSZ sok problémát is talált az ivóvíz-szolgáltatás hosszú távú fenntarthatósága szempontjából. Megállapította továbbá, hogy az intézményrendszer nem eléggé integrált, többek között az „átfogó, stratégiai szintű koordináció” hiánya miatt.

Az ÁSZ arra is felhívta a figyelmet, hogy az ellenőrzött időszakban nem volt olyan szervezet, ami a vízgazdálkodás és ivóvízellátás összehangolt működtetését koordinálta volna. A szolgáltatók képesek voltak ugyan biztosítani a szolgáltatást, de a folyamatosan csökkenő állományi létszám és az alkalmazottak növekvő átlagéletkora „komoly működtetési problémák forrása lehet” a jövőben – áll az ÁSZ jelentésében.

Komoly problémaként utal a jelentés arra is, hogy bár az elsődleges vízbázis-szennyezettség csökkent, illetve megszűnt, a másodlagos vízminőség szennyezettség – az elöregedett rendszerekben, és a vízkezelés műszaki-technikai problémái következtében keletkező szennyeződések – aránya nőtt.

Csőtörések és javítások

Az ellenőrzés alá vont víziközmű szolgáltatóknál 2017-ben 53 ezer, míg 2022-ben 42 ezer darab csőtörési eset történt az ivóvíz-ellátó hálózatban. A kitermelt vízmennyiség egynegyedét jelentette a hálózatba betáplált, ivóvízként nem használt közüzemi vízveszteség, amelynek az ÁSZ által becsült értéke évente meghaladta a 17 milliárd forintot. Viszonyításképpen: a hálózatba betáplált, ivóvízként nem számlázott víz mennyisége megtöltené a Balaton 8,8 százalékát.

A vízveszteség kialakulásának egyik oka az eszközök elhasználódottsága és a javítások elmaradása. A fejlesztési tervek szerint a víziközmű hálózatok rekonstrukciójának finanszírozási igénye a következő 15 évben 3 775 milliárd forintot tesz ki.

Ehhez kapcsolódóan az ÁSZ megemlítette, hogy az ellenőrzött időszak végéig nem készült olyan stratégia, ami az elöregedő vezetékhálózatra vonatkozóan fogalmazott volna meg átfogó célokat és programokat. A felújítások egy részét a fizetett használati díj fedezte, amelyet a közműszolgáltató társaságok tulajdonosainak támogatásai, illetve a központi költségvetés egészített ki.

Az ellenőrzés azt is megállapította, hogy a víziközmű-közszolgáltatást végző társaságok üzemi-üzleti eredményei fokozatosan romlottak. A társaságok hajtottak ugyan végre eredményes hatékonyságnövelő beruházásokat, melyek azonban nem voltak képesek kompenzálni a veszteségeket.

Javaslatokat készített az ÁSZ

Mivel a megállapítások alapján fennáll annak a kockázata, hogy az ivóvíz-szolgáltatás jelenlegi formájában hosszú távon nem lesz fenntartható sem műszaki, sem minőségi, sem finanszírozási szempontból”, az ÁSZ számos javaslatokat dolgozott ki a stratégiai koordináció, a közműrendszer megújítására vonatkozó költségkalkuláció elkészítésére, valamint a fenntartható vízhasználat további ösztönzésére – olvasható az ÁSZ honlapján elérhető jelentésben.