Sötét évforduló: így szaggatja Magyarországot két éve a véres háború

Ha azt akarjuk megtudni, hogy milyen mértékben vetették vissza a gazdasági teljesítményt a háború és a szankciók, akkor a háború előtti várakozásokból érdemes kiindulni. Az Európai Bizottság 2022 telén megfogalmazott előrejelzését 2022. február 10-én publikálta, vagyis mindösszesen két héttel a háború kitörését megelőzően. Ebben Magyarország vonatkozásában 2022-re 5,0 százalékos növekedést jeleztek előre, amely 4,6 százalék lett ténylegesen. A legkomolyabb hatást azonban a tavalyi GDP-adatban érezhettük:

– világított rá Molnár Dániel, a Makronóm Intézet elemzője. 2023-ban ugyanis 3,2 százalékos növekedést várt a Bizottság a magyar gazdaságban, azonban a háború olyannyira átírta a számításokat, hogy ebből 0,8 százalékos zsugorodás lett. És akkor még nem beszéltünk az energiaárak száguldása miatt felszökő inflációról, amivel tavaly uniós rekordot döntöttünk.

Magyarországon a fogyasztói árak 23,5 százalékkal voltak átlagosan magasabbak 2023-ban, mint azt a Bizottság előrejelezte 2022 elején

– világított rá Molnár, hogyan szaggatta meg a hazai gazdaságot, és így a magyarok jólétét a háború. „A háború és a szankciók elsősorban az energiapiacon keresztül gyakoroltak hatást Magyarország és az EU gazdaságára” – jelezte a közgazdász.

Az energiaárak vitték be a legnagyobb ütést

Trippon Mariann, a CIB Bank vezető közgazdásza szerint Oroszország direkt kereskedelmi kapcsolatai az EU-val vagy a régiós országokkal a háború előtt sem voltak kiemelkedően intenzívek, az EU kereskedelmének 2 százaléka bonyolódott direkt módon Oroszországgal (a régióban ez 0,5-2,5 százalék között változott). Így a háború és a szankciók direkt kereskedelemre gyakorolt hatása korlátozott volt a szakértő szerint.

Voltak és vannak azonban olyan területek, ahol sokkal nagyobb volt a függőség. Ilyen terület például az energia. A háború előtt az EU gázellátásnak 40 százaléka érkezett Oroszországból (vezetékes), kőolaj esetében picivel kevesebb mint 25 százalék

– világított rá Trippon Mariann, megjegyezve, hogy itt gazdaságonként jelentős eltérések voltak. Hollandia esetében az orosz gáz részaránya kisebb volt, mint 10 százalék, de a cseheknél például 90 százalék feletti volt az arány.

A szakértő rámutatott, hogy a gáz esetében az EU nagyon sikeresen levált az orosz forrásról. A 40 százalékos arány mára 6-7 százalékra csökkent, a teljes orosz részarány 15 százalék körül van (vezetékes és LNG együtt), a kieső orosz gázt más forrásokból sikerült teljes egészében pótolni. „Az európai gázpiac megfelelően ellátott, miközben az árak gyakorlatilag háború előtti szinten vannak” – tette hozzá a közgazdász.

A fogyasztói árakban az energiaárak megugrása kétszer jelenik meg: egyszer közvetlenül a háztartások által vásárolt energia révén, másodszor pedig közvetetten a vásárolt termékek és szolgáltatások árában, a termelési költségek begyűrűzése révén

– ezt már Molnár Dániel részletezte lapunknak. A magasabb infláció pedig a reáljövedelmek csökkenését és így a fogyasztás visszaesését vonja maga után. A gazdasági bizonytalanság a beruházási hajlandóságra is negatív hatással van, amellett, hogy a hitelkeresletet a szigorúbb jegybanki kamatkörnyezet is visszafogja. A gazdasági teljesítmény visszaesése pedig a költségvetési bevételekre is negatívan hat.

Nekünk fájt jobban vagy másoknak?

Korábban már tisztáztuk, hogy Magyarország 4,2 százalékos reálgazdasági visszaesést szenvedett a háború nyomán, amely érezhetően nagyobb, mint az EU egészét jellemző 2,8 százalék. A tagországok közül azonban hétben is nagyobb elmaradást eredményezett az elmúlt 2 év során a vártnál alacsonyabb növekedés. Sorra vettük, hogy az egyes európai gazdaságokat mennyire ütötték meg az elmúlt 2 év történései:

• a legnagyobb elmaradást (10,5 százalék) a 8 negyedéve recesszióban lévő észt gazdaság könyvelhette el,
• de a szlovák (6,7 százalék),
• a cseh (6,0 százalék),
• a lett (5,0 százalék),
• a német és a litván (egyaránt 4,5 százalék) visszaesés is nagyobb volt, mint a magyar.

A lengyel pedig csak minimálisan (4,1 százalék) kisebb. Jól látható, hogy elsősorban a közép-európai országokat sújtották gazdaságilag a háború és a szankciók.

Ami az inflációt illeti, 2023 végére az EU egészében 9,7 százalékkal voltak magasabbak a fogyasztói árak, mint azt a Bizottság még a háború és a szankciók előtt előrejelezte

– jelezte Molnár Dániel, hozzátéve, hogy hazánk mellett a balti államokban, illetve Csehországban volt még a legnagyobb inflációs sokk, 18–20 százalékos, de hasonlóan a gazdasági teljesítményhez, az infláció esetében is kitűnik, hogy a közép-európai régió gazdaságait viselte meg legjobban az elmúlt időszak.

A magyarországi magasabb inflációs hatásban több tényező is szerepet játszott a szakértő szerint.

• Egyrészt hazánk jelentős energiaimportőr (kőolaj, gáz és elektromos áram esetében is), így más országokhoz képest jobban kitett a világpiaci árak ingadozásának, valamint földrajzi elhelyezkedésünk miatt rövid távon az orosz importnak sincs alternatívája.
• Másrészt a háború kitörése óta az árfolyam is szélsőségesebben reagált a globális folyamatokra, amely kiegészülve a brüsszeli vitákkal, a régiós országokban tapasztaltnál nagyobb értékvesztést eredményezett, szintén hozzájárulva az árak gyorsabb emelkedéséhez.
• Ezenfelül a 2022-es súlyos aszályhelyzet a háborútól függetlenül is felfelé hajtotta az árakat.

A magas nominális bérdinamika ellenére a jövedelmek nem tudták tartani a lépést az áremelkedéssel, amely kiegészülve a gazdasági bizonytalanság okozta óvatossági motívummal, a fogyasztás visszaesését eredményezte, bár ez – a reálbérek mérséklődése – a többi uniós országban tapasztaltnál később következett be – 2022 szeptemberétől. A kormányzat több eszközzel is védekezett a háború negatív hatásai ellen, amelyből az lett, hogy bár a költségvetési hiány megnőtt, a magyar gazdaság önerőből vészelte át a válságot, külső hitelek felvétele nélkül – erre Virág Barnabás, az MNB alelnöke világított rá csütörtöki interjúnkban.

Működtek a szankciók?

A szankciók, hogy működnek-e vagy sem, azt egyértelműen nem lehet eldönteni Trippon Mariann szerint. Először is definiálni kell, hogy mi a szankciók célja. „Jellemzően nem cél, hogy totálisan bedöntsenek egy gazdaságot, ezt a célt nem is lehet elérni vele. Az reális cél, hogy gyengítsék, elszigeteljék a gazdaságot, csökkentsék bevételtermelő képességét stb.” – világított rá a szakértő.

– mondta Trippon, aki szerint ennek oka egyrészt az, hogy már a háború előtt szankcióbiztossá próbálta tenni a gazdaságát, másrészt pedig indirekt módon kikerülte a szankciók egy részét, például az olajexport átirányításával. 

A szankciókra szokták mondani, hogy »lassan ölő méregként« hatnak, közép- és hosszú távon súlyos következményekkel járnak

– mutatott rá a közgazdász, felsorolva több területet is, ahol érződik a szankciók hatása:

• Oroszország a nemzetközi tőkepiacoktól hosszú időre teljes mértékben el van vágva,
• a technológiai importra vonatkozó szankciók visszavetik a fejlődést,
• a külföldi beruházások elmaradása, a technológiákhoz való hozzáférés korlátozása közép- és hosszú távon jelentősen aláássa a növekedési potenciált, a fejlődést.

Santo Martin, a Makronóm Intézet vezető elemzője részletesen is bemutatta lapunknak az Oroszország ellen hozott szankciók lényegét és hatásait. 

A nyugati szankciók leginkább három fő területre, az olajárplafonra, az exportellenőrzésekre és a vagyonbefagyasztásokra összpontosítanak

– mutatott rá az elemző. Oroszország legfontosabb bevétele a kőolajból származik, így érdemes először ennek a hatásait megvizsgálnunk. Az olajárkorlátozás, amely 60 dollár/hordóban maximalizálta az orosz eredetű Ural nyersolaj árát, 2023 elején úgy tűnt, hogy hatással van az orosz bevételekre, csökkenti azokat.

– világított rá a közgazdász. Kifejtette, hogy az árkorlátozásakat ugyanis elsősorban az orosz olajat szállító és a szállítmányokat biztosító nyugati vállalatok tudják betartatni. Ugyanakkor azáltal, hogy Oroszország képes volt ezeket a nyugati cégeket megkerülni az úgynevezett „árnyékflotta” bevonásával, minimalizálni tudta az olajkorlátozások árakra gyakorolt hatásait.

Az orosz olajbiznisz pörgött tovább

Moszkva árnyékflottája a becslések szerint több mint 600 hajóból áll, vagyis a globális tengeri olajszállítmányok 10 százalékát lefedi, és többnyire a harmadik világ országaiban jegyezték be őket, a tulajdonosi hátterüket pedig homály fedi. Az árnyékflotta az oroszok saját flottájával együtt mára az orosz tengeri olajszállítások 70 százalékát biztosítja. Mindezek mellett az ország olajkereskedelmébe beszálltak a „mosodaországok”, amelyeken keresztül a nyugati államok – némi kerülő úton és többletköltségek megfizetésével – hozzájutnak az orosz olajtermékekhez. A mosodaországokról ebben a cikkünkben írtunk részletesebben.

Ezen lépések eredményeképpen az orosz költségvetésnek az olajból származó bevételei folyamatosan emelkednek.

– fedte fel a szakértő, megjegyezve, hogy erre a bevételre a Kremlnek óriási szüksége van, ugyanis a háború miatt a 2024-es hadiipari beruházásait 2023-hoz képest csaknem 70 százalékkal növelte. A második legfontosabb szankciós eszköz az Oroszországból érkező import-, valamint exporttilalom.

Ami a kétoldalú kereskedelmet illeti, az EU elvégezte a házi feladatot, és jelentősen csökkentette az Oroszországból származó termékimportot, ami 2023-ban 50,6 milliárd euró volt, szemben a 2021-es 163,6 milliárddal

– ismertette Santo. Így az Európából származó olaj- és gázbevételek a várakozásoknak megfelelően visszaestek, ugyanakkor ezt részben ellensúlyozni tudták a megugró kínai és indiai vásárlások, a többit pedig az árak emelkedése kompenzálta. Az EU-ból származó orosz termékimport szintén mérséklődött, 2023-ban 38,3 milliárd euróra a két évvel korábbi 89,2 milliárd euróról.

Az exportkorlátozások legalább működtek? 

Az úgynevezett érzékeny technológiák Oroszországba irányuló exportkorlátozásának esetében azonban már az olajszankciókhoz meglehetősen hasonló dinamikát látunk. Bár eleinte Oroszországnak eltartott egy ideig, amíg új beszállítókat talált, a hatalmas szárazföldi határain keresztül számos közép-ázsiai és kaukázusi ország, valamint természetesen Kína segítségével többé-kevésbé képes hozzáférni a legtöbb nyugati áruhoz.

Kína képes helyettesíteni azokat az árucikkeket, amelyekhez Oroszország a nyugati szankciók következtében nem fér közvetlenül hozzá, a gépjárművektől – a kínai gyártók részesedése az új autók értékesítéséből 2023-ban meghaladta az 50 százalékot – kezdve egészen a fogyasztási cikkekig

– világított rá Santo, megjegyezve, hogy ennek hatására Oroszország Kínával folytatott kereskedelme 2023-ban rekordot ért el, és mintegy 26 százalékkal nőtt 2022-höz képest. Az elmúlt hetekben amerikai biztonságpolitikai és gazdasági elemzők is elismerték, hogy az átfogó exportkorlátozások ellenére Oroszország több mint kétszeresére, sőt egyes esetekben több mint tízszeresére növeli a fegyverek, köztük a tankok, rakétavetők, tüzérségi eszközök és rakéták hazai gyártását.

– véli a szakértő. Hozzátette, hogy Oroszország egyrészt fenntartotta a katonai tevékenységét Ukrajnában, másrészt az országnak az IMF legújabb, 2024-re vonatkozó előrejelzése – a korábbiakat felfelé módosítva – 2,6 százalékos növekedést jósol, miközben számos uniós állam idén is a stagnálás felé tart.

Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy bár az IMF felfelé módosította az Oroszországra vonatkozó prognózisát, ennek ellenére a növekedés még mindig jelentősen elmarad a feltörekvő piacok átlagos bővülési ütemétől, amely 2024-ben várhatóan 4,1 százalék lesz. Ez valószínűleg az országgal szemben az ukrajnai invázióra válaszul bevezetett szankciók hatását tükrözi. Viszont azt az IMF is megjegyzi, hogy Oroszország gazdasága ellenállóbb, mint azt sokan várták, és hogy kereskedelmi partnereinek diverzifikálásával, valamint új exportlehetőségek kiaknázásával képes volt alkalmazkodni a büntetőintézkedésekhez.

A nyugati pénzintézetekben elhelyezett orosz állami vagyonok befagyasztása és az orosz bankoknak a SWIFT nemzetközi fizetési rendszerből való kizárása bár megnehezítette Moszkva helyzetét, szintén nem érte el a kívánt hatást

– világított rá az elemző. „Helyette egy új folyamatot indított el, amit úgy hívunk: dedollarizáció. Oroszország esetében ez azt jelenti, hogy míg a háború előtt az orosz külkereskedelem mintegy 80 százalékát dollárban és euróban bonyolították, mára ezt a két fizetőeszközt felváltotta a rubel és a kínai jüan, e két valuta aránya pedig elérte a 68 százalékot”.

(Borítókép: Egy idős férfi átkel egy rögtönzött gyalogjárón egy lerombolt hídon a városból való evakuálás során 2022. március 05-én Irpinben Ukrajnában. Fotó: Serhii Mykhalchuk / Global Images Ukraine / Getty Images)