Orbán Viktor még többet akar, ezt már régóta parancsba is adta

„Javul a magyar egyenleg, de még mindig nem megfelelő. Több pénzt visznek ki Magyarországról, mint amennyi beáramlik” – fogalmazott Orbán Viktor még a hónap elején a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) gazdasági évnyitóján. Nem győzte hangsúlyozni: a legfontosabb, hogy megtámogassuk a „nemzeti bajnok” vállalatokat. A kormány számítása szerint a magyar cégek jelenleg megközelítőleg 1-1,5 milliárd euró profitot hoznak haza, amihez a miniszterelnök – különböző transzferek útján – hozzászámol ugyanennyi uniós támogatást, így maximum 3 milliárd eurót hoznak be a hazai cégek.

Amikor korábban a nemzetgazdasági miniszter a nemzeti bajnokok támogatásáról beszélt, leszögezte: ez „számos ponton szolgálja Magyarország érdekeit” és a „magas növekedési potenciállal bíró stratégiai iparágak célzott támogatásával elősegíthető a hazai tőkeellátottság” – volt olvasható az egyik prezentációjában. Ezek a kijelentések és ösztönzések tipikusan protekcionista gazdaságpolitikai szemléletet tükröznek, ezt a gazdasági felfogást az Orbán-kormányok korábban is előszeretettel alkalmazták.

Már 2019-ben aktív téma volt, amikor a miniszterelnök megfogalmazta: a magyar vállalkozások feladata, hogy külföldön ruházzanak be. Érdekesség, hogy 2020-ban az Index azt írta: „megvalósult Orbán álma, a magyar cégek külföldön vásárolnak”. Akkor úgy fogalmaztunk, hogy „felerősödött a magyar cégek tőkekihelyezése, elsősorban az ingatlan-, a bank- és az energetikai piacon. Sőt, még a magyarországi ügyleteknél is az látszik, hogy inkább a vevők magyarok, nem az eladók”.

Napjainkban az látszik, hogy a miniszterelnök további növekedést szeretne ebben látni. Igaz, konkrét célokat sem a kormányfő, sem a nemzetgazdasági miniszter nem jelölt ki, így pedig nehéz lesz mérni ennek a kormányzati célnak a tényleges sikerességét.

Könnyű mintákat találni, de nehéz alkalmazni

Bod Péter Ákos, volt jegybankelnök az Index megkeresésére elsőként arra emlékeztetett, hogy a nyugat-európai fejlődés korábbi szakaszaiban, az 1950-es és 1960-as években az aktív kormányzati hagyományú országokban – mint például Franciaországban –, próbálkoztak olyan magántulajdonú vagy állami kézben levő végtermékgyártó cégek állami megtámogatásával, amelyeknél látszott a siker valamilyen jele az amerikai világcégekkel való versenyben. 

Akkor sokan kihullottak, jellemzően az IT-szektorban, azonban voltak, akik sikereket könyvelhettek el, például az Airbus a hadiiparban. Japán és több ázsiai ország egy időben szintén aktívan támogatta a külpiacon is esélyes hazai cégek kiemelkedését.

Magyarország esetében azonban az ilyen nemzeti bajnokok kifejlesztése ellen szól eleve az országméret: teljes vertikumú céget itt nem lehet felnöveszteni, talán csak szoros együttműködésben és tulajdonon való osztozkodásban megfelelő adottságú partnerekkel

– mondta Bod Péter Ákos, majd hozzátette: a legfőbb ok, ami miatt a kormány terve esélytelen, hogy az Unió közösen elfogadott versenyszabályai, különösen az állami támogatásokra vonatkozó szigorú tiltásai miatt, nem lehet kopírozni a korábbi európai példákat és a „fejlesztői állam” logikája szerinti ázsiai mintát. Ugyanakkor a volt jegybankelnök szerint érdemes arra is kitérni, hogy

A tagállami közbeszerzéseken szokott kedvezni a hazai pálya. De a gazdasági verseny szabadsága alapvető része az európai jogrendnek, és az uniós versenyhatóságot nehéz kicselezni. „Már maga az OECD-tagság is kizárja a következmények nélküli komoly piacvédelmet.” Bod Péter Ákos a kormány protekcionista intézkedéseivel kapcsolatban kiemelte:

ha mégis kiszorítanak egy versenytársat a hazai piaci szereplők javára, amint az a hírek szerint megesik Magyarországon, és az érintett perre viszi, akkor abból pervesztés lesz, a költségvetésből tízmilliárd forintos büntetést kell kifizetni.

A volt jegybankelnök szerint önmagában elfogadható az úgynevezett horizontális támogatás: az állam segíti a mérnökképzést, az akadémiai alapkutatást, pénzt tesz a kutatóegyetemekbe. Ilyen szellemi többlettel a fejlődőképes vállalkozás komoly hátszelet kaphat.

„A nagy katonai büdzsé is tartalmazhat olyan kutatási projekteket, amelyek megtolják a civil magáncég fejlődését. Sőt, most az EU iparpolitikai kezdeményezéseiből is juthat forrás már piacon levő, fejlődőképes vállalkozások méretnövekedéséhez, ha azok eleget tesznek a feltételeknek” – fogalmazott az Indexnek Bod Péter Ákos, majd hozzátette: hiányolja, hogy ha már az elektromosjármű-ipar kiemelt kormányzati terület, akkor

Külön érdekesség, hogy a magyar közvetlen külfölditőke-befektetés állományának csaknem 87 százaléka európai államokba irányul. A nem európai országok közül jelentős értékben áramlott FDI Izraelbe és Amerikába. „Mindez megerősíti azt a tényt, miszerint a magyar tőke számára mind a vonzás, mind a kihelyezés során elsődleges az európai piac, de emellett kiemelten fontos a diverzifikáció is. Az utóbbi években fokozatosan nőtt a kelet- és közép-ázsiai országok szerepe mindebben, várhatóan a következő évtizedben ezek az államok is bekapcsolódhatnak a térképen jelzett országok listájába” – összegezte korábban az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány.

A nemzeti bajnokoké a jövő?

A volt jegybankelnök szerint a magyar tőkeexport elég lendületesen nőtt az elmúlt évtizedben. A MOL, az OTP, a Richter aktív volt a térségünkben, amint piaci lehetőségek adódtak. Ugyanakkor szerinte a kormányzati késztetés, pláne a közvetlen beavatkozás, nem tenne jót a magyar vállalatfejlődésnek.

Sőt, ha valami állami támogatás gyanúja felmerül, az jogos védekezési reflexeket indít be a célországban. Talán az OTP sem örült, hogy az ukrajnai és oroszországi invesztíciói ügyében a magyar külügyminiszter hirtelen elfeledte, hogy külgazdasági miniszter is, és növelte a politikai tétet.

Szerinte ezek a példák azt mutatják meg, hogy a kifele irányuló direkt beruházás (FDI) mindenféle geopolitikai, szabályozási, adózási kockázattal jár, és a legjobb a cég felelős vezetőire bízni a hozamok és rizikók felmérését. Lapunknak külön kiemelte: a politikus remélheti, hogy majd a kifektetett tőke hozama javítja a magyar fizetési mérleget. De ugyanaz a tőke, amit kivittek, még egyszer már nem lesz befektetve itthon,

„Ráadásul, ha jól látom, jelenleg a kínai nemzeti bajnokok európai növekedését finanszírozzák az adófizetők. És a kifele irányuló cégmozgásoknál sem hasznos a „túlszeretés”. Elég lenne, ha a magyarok idegennyelvre tanítására, IT-tudásra, közoktatásra és felnőttképzésre költene többet az állam, és ezzel adna hátszelet a külföldi piaci terjeszkedésre képes, vállalkozókedvű cégeknek” – összegezte Bod Péter Ákos.

Az biztosan leszögezhető, hogy a kormány letette a voksát: több nemzeti bajnokot kell „kinevelni”. (Ráadásul Nagy Márton korábban külön kiemelte, hogy jó lenne, ha ezek a cégek külföldön közösen terjeszkednének, egymást kölcsönösen segítve.) Összességében az látható: lendületesen növekedett a magyar tőkeexport – a kormány szerint ez még mindig nem elég –, azonban számos olyan terület van a gazdaságban, ami legalább ekkora figyelmet érdemelne.

(Borítókép: Orbán Viktor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara „Gazdasági évnyitó 2024” konferenciáján 2024. március 4-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)