Az amerikai nagykövetség Facebookon hirdeti, hogy óriási tévedésben van az Orbán-kormány

Az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége a napokban videót tett közzé a magyar energiapolitikáról. Önmagában talán ez nem lett volna feltűnő, ugyanakkor a diplomáciai testület úgy döntött, ezt hirdetni is kezdi. A hatást elérték, jóval magasabb lett a videó elérése egy szokványos bejegyzésükhöz képest. Így érdemes részletesen foglalkozni a felsorolt állításokkal, azok politikai jelentőségével.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel kezdődik a videó: „az ország biztonságos energiaellátásának garantálása az orosz források nélkül fizikailag kizárt” – idézik a tárcavezetőt, majd a nagykövetség aláhúzza, hogy

ezzel szemben a valóság: Csehország, Lengyelország, Bulgária és Európa egésze jelentősen csökkentette az orosz gáz importját.

Bár a drámai hangaláfestéssel bemutatott számokat hivatalos adatbázissal nem támasztják alá, szerintük a tavalyi évben az orosz importgáz

• Csehországban 80-ról 1,2 százalékra,
• Lengyelországban 57-ről 0 százalékra,
• Bulgáriában 77-ről 0 százalékra,
• az Európai Unió egészében 49-ről 14 százalékra csökkent.

Ezt követően felteszik a találós kérdést: „és Magyarország?”, majd leszögezik: „a magyar kormány az orosz energiafüggőség növelése mellett döntött... bármi áron”. És jönnek a különböző lapok szalagcímei, amivel alátámasztottnak érzik a kijelentéseket. „Csak a magyar politikai vezetés döntött úgy, hogy orosz energiafüggőségben tartja az országot” – ezzel a mondattal vége is a videónak.

Csak nem azt szeretnék, hogy amerikai földgázt vegyünk?

„David Pressman két hete már utalt rá, hogy határozottabb fellépésre készül a magyar kormány ellen. A nagykövetség néhány napja megjelent, és azóta intenzíven hirdetett közösségimédia-videója – ami Magyarország orosz gázvásárlását kritizálja – alighanem ennek a kampánynak az első állomása. A videó azonban több sebből is vérzik” – nyilatkozta az Indexnek Hortay Olivér, a Századvég energia- és klímapolitikai üzletágvezetője, aki szerint a nagykövetségnek egyáltalán nincs joga beleszólni, hogy Magyarország vagy az unió bármelyik tagállama kitől és mennyi energiát vásárol.

A Századvég energia- és klímapolitikai üzletágvezetője szerint az országok közötti különbség miatt ezek a példák nem alkalmasak a magyar álláspont cáfolatára, ráadásul aligha tekinthetők „jó gyakorlatnak”. Ahhoz például, hogy Lengyelország kiváltsa a korábbi, mintegy évi 10 milliárd köbméternyi vezetékes orosz gáz vásárlását, kénytelen volt ugyanekkora volumenben hosszú távú szerződést kötni olyan amerikai energiavállalatokkal, amelyek magasabb költségen, környezetszennyezőbb módon látják el az igényeit.

Csehország helyzete még rosszabb, mert tengerpart híján Németországon keresztül kénytelen vásárolni – jelentős részben szintén amerikai eredetű – gázt. A szállításokat a német kormány többletexportdíjjal is terheli, amelynek mértéke folyamatosan emelkedik. A hatályát most hosszabbították meg 2027-ig, és csak halkan jegyezzük meg, hogy ebből nagy komoly politikai vita is van az Európai Unióban.

Nyugat-Európa részben azért volt kénytelen lemondani a vezetékes orosz gázról, mert az Északi Áramlatot felrobbantották – aminek a felelőse a mai napig nincs meg −, és ennek a legnagyobb haszonélvezői éppen az amerikai energiavállalatok voltak. Hortay Olivér arra is rávilágított, hogy a tavalyi év végére az Amerikai Egyesült Államok a világ legnagyobb cseppfolyósítottföldgáz-exportőrévé vált, és az értékesítéseinek több mint kétharmada az Európai Unióba irányult.

Teljesen világos, hogy az amerikai nagykövetség kampánya nem morális, hanem politikai és üzleti célokat szolgál. Sokatmondó azonban, hogy a videó készítői nem térnek ki arra a fejleményre, hogy Joe Biden amerikai elnök belpolitikai megfontolásból néhány hete leállította az új LNG-kapacitások engedélyeztetését, így kérdésessé vált, hogy Amerika a jövőben képes lesz-e teljesíteni a hosszú távú szerződésekben foglalt vállalásait. A döntéssel az amerikai szállítók megbízhatóságába vetett bizalom is erősen megingott, pedig ez volt a fő érv amellett, hogy az orosz függést érdemes drágább amerikaira cserélni.

Hortay Olivér szerint egész egyszerűen az az állítás, hogy „csak a magyar politikai vezetés döntött úgy, hogy orosz energiafüggőségben tartja az országot”, egész egyszerűen nem igaz. És ezt két példa tökéletesen alátámasztja:

• Először is több uniós tagállam is növelte az orosz cseppfolyósítottgáz-beszerzéseit, Ausztria pedig Magyarországnál nagyobb arányban vásárol vezetékes orosz gázt, és az állami tulajdonú OMV vezetője több ízben elmondta, hogy vállalatának még hosszú évekre szóló megállapodása van Oroszországgal, és amíg az orosz fél szállít, át fogják venni a terméket.
• A videóban „jó példaként” feltüntetett Bulgáriának továbbra is meghatározó szerepe van a vezetékes orosz gáz tranzitjában, és az elmúlt hónapokban többször is az a kritika érte, hogy a Törökországgal kötött szerződése egy adminisztratív trükk, ami bújtatott orosz eredetű molekulák vásárlását teszi lehetővé.

Tényleg olcsó az amerikai földgáz?

Bár a nagykövetség nem mondja ki, a videóba bevágott újságcímek arra utalnak, hogy a diplomáciai testület osztja azt az ellenzéki véleményt, hogy az orosz gáz drága, vagy legalábbis a magyar kormány drágán veszi. (A videóban ezt a részt sem fejtik ki, csak utalnak rá.) Ugyanakkor mindenekelőtt fontos leszögezni: a gázpiaci ügyletek két fő kategóriáját szokás megkülönböztetni: a tőzsdei tranzakciókat és a tőzsdén kívüli, kétoldalú (jellemzően hosszú távú) megállapodásokat.

A tőzsdei árakat a kereslet és a kínálat határozza meg, és mivel az orosz gáz önköltsége alacsonyabb, mint a cseppfolyósított amerikai gázé, az amerikai termékek arányának növekedése eltolja a kínálati görbét, ami megemeli az árakat. Ez a magyarázata annak, hogy Európában jelenleg még úgy is magasabbak a gázárak, mint az energiaválság előtti időszakban, hogy a kereslet jelentősen csökkent.

Hortay Olivér szerint a kétoldalú megállapodások pontos árképlete nem nyilvános, de az tudható, hogy azokat jellemzően a tőzsdei árakkal, időben eltolva indexálják. „A kétoldalú megállapodások tehát robusztusabbak, és az árváltozások később jelennek meg bennük, így egy-egy kiragadott hónapban jelentős eltéréseket mutathatnak az azonnali piachoz képest, de ez nagyrészt csak fizetési ütemezésbeli különbség.”

Magyarországra mindkét ügylettípus keretében érkezik orosz gáz, de az amerikai nagykövetség videójában foglalt állítás egyik esetben sem állja meg a helyét, hiszen a tőzsdei kereskedésben az árakat a kereslet és a kínálat, a hosszú távú szerződésben pedig – a nyilatkozatok és a sajtóinformációk alapján – nagyrészt a piaci árak késleltetett szintje határozza meg.

Kimondta, hogy nem kell csökkenteni az orosz gázt?

Az amerikai nagykövetség videójában hangsúlyozza: a magyar kormány nem szeretné csökkenteni az orosz földgázimportot. Ezzel szemben az orosz–ukrán háború kirobbanását követően szinte azonnal – már 2022. március 22-án – Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója leszögezte a Portfolio hasábjain: „A cél ugyanis az orosz energiafüggőség csökkentése, ez pedig a magyar kormány szerint is helyes és támogatható. De ezt fokozatosan, évtizedekig tartó folyamat végén lehet elérni.”

„Abban, hogy az unió és Magyarország energiaszuverenitását erősíteni kell, mindenki egyetért, a vita a függőségek csökkentésének módjáról folyik. A szankciópárti álláspont szerint az orosz beszerzéseket azonnal el kell vágni, kerül, amibe kerül. A diverzifikációpártiak – köztük a magyar kormány – ezzel szemben azt mondják, hogy az állam feladata megteremteni annak a lehetőségét, hogy minél többen piacra léphessenek, és az így előálló verseny automatikusan csökkenti a kitettséget. A diverzifikációnak két kategóriája van: az útvonal- és a forrásdiverzifikáció” – mondta az Indexnek Hortay Olivér.

A Századvég energia- és klímapolitikai üzletágvezetője úgy véli, hogy az előbbiben már az energiaválság és a háború kirobbanása előtt is jelentős eredményeket értünk el a határkeresztező kapacitások kiépítésével. Utóbbiban pedig Magyarország mozgástere korlátozottabb:

Ezzel együtt itt is több fontos eredményt érdemes kiemelni az elmúlt két évből: a sikeres kapacitásaukciókat, például a horvát krki LNG-terminálon, az első azeri gázszállítmányt, az áprilisban induló török beszerzést, továbbá a katari megállapodást. Ami talán a diverzifikációs törekvéseknél is fontosabb: Magyarország jelentős erőfeszítéseket tesz a belföldi kitermelés fokozása és a gázigények mérséklése érdekében.

(Borítókép: David Pressman 2024. március 14-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)