Minden készen áll a történelmi lépésre, de vajon megteszi a kormány?

• Mikor kezdődött az újabb üzemanyagpiaci felbolydulás?

Igazából sosem múlt el, a korábbi benzinársapka óta a kormány és a Magyar Ásványolaj Szövetség között rendszeres volt az egyeztetés. A kormány számos tagja már januártól üzent a piaci szereplőknek – ha máshogy nem, akkor bújtatottan, csak utalva –, hogy az üzemanyagáraknak az elvárásuk szerint csökkenniük kell. Emlékezetes, decemberről januárra a járműüzemanyagok 8,2 százalékkal drágultak. Nagyjából ettől datálódik, hogy a kabinet ismét terítékre vette az üzemanyagár kérdését.

Április 8-án a nemzetgazdasági miniszter az Index kérdéseire leszögezte, hogy berendelte a Mol vezetőit az üzemanyagárak miatt, mert szerinte a korábbi megállapodással ellentétben felfelé kilógnak az árak a régiós középmezőnyből. Majd április 11-én tartották azt a tárgyalást, ahol a Magyar Ásványolaj Szövetség és a Mol képviselőit Nagy Márton felszólította: elvárása, hogy az üzemanyagáraknak – teljesítve a korábbi megállapodást – a lehető leghamarabb a régiós középmezőnybe kell kerülniük.

És április 19-e lett a fordulópont, hiszen a KSH először publikálta a régiós üzemanyagpiac adatait, benne a magyar benzin- és dízelárakkal. Ebben azt állítják, hogy a magyar benzinátlagár 3,2, a dízelé pedig 5 százalékkal haladta meg a régiós átlagárat. Így még azon a napon megkérdeztük Nagy Mártont, hogy milyen lépést fontolgat a kabinet. Már akkor kiemelte: nincs kizárva, hogy a szerdai kormányülést követően beavatkoznak az üzemanyagárakba. Múlt kedden pedig szintén az Index kérdéseit követően egyértelmű lett: Nagy Márton azt javasolja a kormánynak, hogy avatkozzon be az üzemanyagárakba. Végül szerdán ultimátumot kaptak a hazai szereplők: az áraknak vissza kell térniük a régiós átlaghoz, erre két hetet ad a kereskedőknek a kormány.

• Mitől függ az üzemanyagár?

Az üzemanyagárakat számos tényező befolyásolja: azon túl, hogy itt is érvényesülnek a piac keresleti és kínálati szabályai, a nyersolaj ára, a makrogazdasági folyamatok, a geopolitikai konfliktusok, a profittartalom és a forintárfolyam együttesen mozgatják az árakat. A Magyar Ásványolaj Szövetség főtitkára ezt az Indexnek korábban úgy részletezte, hogy a benzin esetében a nyári specifikációra való áttérés szezonális hatása, a tervezett finomítói karbantartások és az ukrán dróntámadások miatti oroszországi finomítói kiesések voltak a fő mozgatórugók. A szövetség szerint az elmúlt időszakban a gázolajnál a gyenge kereslet ellensúlyozta a folyamatos finomítói karbantartások okozta kínálat-visszaesést. Eközben növekszik az európai dízelimport is, amely – a forintárfolyam jelenlegi stabilitása mellett – ugyancsak árnövelő hatást gyakorolt a hazai és régiós üzemanyagárakra.

• Mi a különbség a régiós és a szomszédos üzemanyagár összehasonlításában?

Talán ez a legfontosabb kérdés. Egyrészt a Központi Statisztikai Hivatal minden pénteken nyilvánosságra hozza új méréseit, másrészt a Magyar Ásványolaj Szövetség is publikálja az adatait, hogy szerintük hogyan alakultak a hazai üzemanyagárak. Érdemes a két fogalmat is tisztázni: a régiós és szomszédos országok üzemanyagárai. Utóbbi evidens, itt Ukrajna kivételével mindenkit figyelemmel kísér mind a két entitás, előbbi esetében viszont más a helyzet.

Azonban a Magyar Ásványolaj Szövetség a régiós árak vizsgálatakor kihagyja Lengyelországot, Csehországot és Bulgáriát, mert ezekben az országokban más a piaci mechanizmus. Két országnak is van tengerpartja, így sokkal jobbak a feltételeik arra, hogy diverzifikálják beszerzésüket. A szövetség a közleményében kiemelte: „a kelet-közép európai régió tengeri ellátással is rendelkező országai továbbra is helyzeti előnyben vannak, mivel szélesebb körű ellátási forrásaik lehetnek, tehát alacsonyabb beszerzési áron tudnak hozzájutni feldolgozandó nyersolajhoz és az üzemanyag-késztermékekhez”. A Központi Statisztikai Hivatal Lengyelországot, Csehországot és Bulgáriát is beszámítja a régióátlag meghatározásába.

• Mekkora a különbség az árak között?

Ahogy az előbb ismertettük, eltérnek a számítási metódusok, módszertanok, ezért nem is érdemes a KSH és a Magyar Ásványolaj Szövetség adatait direkt egymással szembeállítani. Így az alábbiak szerint lehet összegezni:

• A KSH szerint Magyarországon a 95-ös oktánszámú motorbenzin átlagára 648, míg a régiós országokban 623 forint volt. A magyarországi átlagár 4 százalékkal, azaz 25 forinttal volt magasabb a régiós átlagértéknél. A szomszédos országokban az átlagár 638 forint volt, a magyar ár ezt 1,6 százalékkal, azaz 10 forinttal haladta meg. A dízel üzemanyag heti átlagos ára Magyarországon 649 forint volt, ami 27 forinttal, 4,3 százalékkal haladta meg a régiós 622 forintos átlagárat. A szomszédos országokban 638 forint volt a dízel átlagára, amit a magyar adat 1,7 százalékkal, azaz 11 forinttal múlt felül. A 95-ös benzin magyarországi átlagára 8 forinttal nőtt az előző heti adathoz képest. Ezzel párhuzamosan a régiós átlag is emelkedett, 3 forinttal. A szomszédos országokban a benzin átlagára szintén 3 forinttal nőtt. A gázolaj magyarországi átlagára 5 forinttal csökkent egy hét alatt. A régiós átlagár kisebb mértékben – 1 forinttal –, de szintén csökkent. A szomszédos országokban a dízel átlagára stagnált az előző héthez képest.
• Magyar Ásványolaj Szövetség szerint az elmúlt időszakban az üzemanyagok régiós átlagára a benzin esetében 4 forinttal nőtt, a dízel esetében 8 forinttal csökkent. Európai uniós összehasonlításban a magyarországi benzinárak a 18., a dízelárak pedig a 12. helyen állnak, a régión belül pedig továbbra is a középmezőnyben vagyunk: a benzin esetében a negyedik, a dízel esetében pedig a harmadik helyen.

Az olvasókra bízzuk, hogy melyik számítást veszik figyelembe. Azonban arra érdemes felhívni a figyelmet, hogy mivel a kormány üzemanyagár-csökkenést szeretne, azt mindenképpen csak egy adatbázis alapján lehet nyomon követni. Az árakban pedig némi konszolidáció látható.

• Miért stratégiai kérdés a kormány asztalán ez a probléma? Miért nem mindegy nekik, hogy mennyi az üzemanyagár?

A kormány nevében nem válaszolhatunk, de az energiaválság óta – fontos hangsúlyozni – nagyon helyesen minden nyersanyag stratégiai kérdés lett. (Inkább pont az a probléma, hogy korábban ez nem volt Európa-szerte ennyire hangsúlyos.) Egy ország versenyképessége és jóléte függ a nyersanyagellátástól és annak áraitól. Amennyiben Magyarországnak nincs üzemanyaga vagy más létfontosságú nyersanyaga, illetve ezek nagyon magas áron érkeznek, az jelentős hatást gyakorol a nemzetgazdaságra. Önmagában az, hogy a kormány kiemelten foglalkozik az üzemanyagárakkal, nem lehet probléma.

• Mi köze van az inflációhoz?

Rengeteg termékhez elengedhetetlen az üzemanyag. Gondoljunk csak a szállítási költségekre, és azon túl, hogy a lakosság jelentős összegben költ közvetlenül az üzemanyagokra, a pluszár beépül az összes termék árába. A felmérések szerint a lakosság legjelentősebb kiadásait az élelmiszer- és az egészségügyi ráfordítások mellett az üzemanyagköltések teszik ki. Ez azt jelenti, hogy a lakosság esetében az üzemanyagár alakulása az egyik legmeghatározóbb tényező, amely érdemben befolyásolja a családok fogyasztását – írta korábban a Nemzetgazdasági Minisztérium.

A tárca szerint megállapítható, a rezsicsökkentés átlagfogyasztásig történő megvédése mellett a kormány a célzott és eredményes intézkedéseinek köszönhetően (például online árfigyelő, kötelező akciózás) visszaszorította az élelmiszer-inflációt. Ennek, illetve a reálbérek jelentős ütemű növekedésének köszönhetően megindult az élelmiszer-fogyasztás helyreállása. „Ezzel szemben a családok ma a tavalyi üzemanyagárakhoz képest a benzin esetében több mint 60 forinttal (64 forint), a gázolaj esetében pedig közel 80 forinttal (76 forint) kénytelenek többet fizetni literenként – emlékeztetnek. Ez a 11 és 13 százalékos áremelkedés önmagában mintegy 0,6-0,7 százalékponttal emelte meg az inflációt éves alapon. A fogyasztók érzékenyen reagáltak az üzemanyagárak emelkedésére, amelynek hatására csökkent a kereslet. Ez hátráltatja a fogyasztás helyreállítását” – így érvel a kormány.

Emellett azt is fontos hangsúlyozni, hogy az óvatossági motívum kezd helyreállni, ugyanakkor még bőven van tér ennek oldódásra. Mert az idei gazdasági növekedés igazi ereje a fogyasztói oldalon lesz. A fogyasztásnak mindenképpen helyre kell állnia, ez pedig csak alacsony bizonytalansági szint mellett valósulhat meg. Tehát van gazdasági összefüggés a kormányzati kommunikáció mögött.

Amennyiben pedig a kormányzati kommunikációban az április 8-án megjelent első erősebb Nagy Márton-nyilatkozatot vesszük kiindulópontnak, ami az Indexen jelent meg, úgy leszögezhető, hogy a holtankoljak.hu adatai szerint akkor a 95-ös benzinért literenként 644, míg a gázolajért 658 forintot kellett fizetni. Ezzel szemben május 1-jétől a legfrissebb adatok szerint a benzinért hajszálpontosan ugyanennyit kell majd fizetni, azonban a gázolajért csak 630 forintot – tehát utóbbi esetében 28 forintos csökkenés látható.

• Miért nem csökkentik az adókat?

Egyrészt részben adószűrt adatokat vizsgál a kormány, a KSH és a Magyar Ásványolaj Szövetség is, így amikor azt mondja a kabinet, hogy a régiós szinthez képest magasak az árak, akkor nem veszi egyik országban sem figyelembe az üzemanyagokon lévő összes adónemet. Továbbá a magyar üzemanyagokon lévő adó semmiképpen nem nevezhető kiemelkedőnek. Az EKR-díjjal és a kiskereskedelmi adóval korrigált adószint mértéke a Magyar Ásványolaj Szövetség adatforrása alapján 49,1 százalékos, ami szinte pontosan megegyezik a régiós átlaggal.

Másrészt Varga Mihály biztosan nem támogatna egy ilyen javaslatot, hiszen a kormány most csoportosított át a kiadási oldalon 675 milliárd forintnyi beruházást a jövő évre, mert azt nem tudja finanszírozni idén az elmaradó bevételi oldal miatt.

• A kormány miért szól bele az üzemanyagárakba?

Mert győzelmet hirdetett az infláció felett, ez pedig azt veszélyezteti. Azonban olyan mértékű bázishatás érvényesül idén az inflációnál, hogy csak arra lehet gondolni, hogy a kormány nem kifejezetten gazdasági szempontokat vesz figyelembe, hanem politikai térben is mozog. Ilyen szempontból 2024 kiemelt fontosságú. Elképzelhető, ha picit még konszolidálódnak az árak, akkor a kormány azt már fel tudja mutatni a kommunikációjában.

• Ha a közel-keleti helyzet miatt kilőnek az olajárak, akkor úgyis mindegy az egész – írta egyik olvasónk.

Ez valóban igaz, viszont ez ellen a kormány nem tud mit tenni, ugyanakkor ha ez így alakul, tökéletesen alá tudja támasztani a kabinet, hogy ezért állnak mindig a béke oldalán. Másrészt fontos felhívni arra is a figyelmet, hogy Amerikában is lesznek idén választások. Washington sok mindent szeretne a nemzetközi színtéren, de azt biztosan nem, hogy a választások előtt tartósan magas olajárak legyenek. Nem véletlenül csitította Iránt és Izraelt, valamint igyekezett deeszkalálni a folyamatokat. Amerika az ottani választásokig biztosan stabil olajárakat szeretne, ezért mindent meg is tesz, ez a jövőben is szinte biztosan így lesz. Ezeket a kijelentéseket pedig maga az olajárfolyam igazolja: néhány kiszúrás után mindig azonnal korrigált a piac.

• Milyen lépés jöhet a kormánytól, hol van a kormány és a piac lélektani határa?

Nem hangzott el ilyen kijelentés, még utalni sem utaltak arra, hogy milyen szint felett avatkoznának be az árakba. A kormánynak feltehetően nincs lélektani határa ebben a kérdésben. Jelenleg inkább politikai, mint gazdasági szempontok lehetnek az asztalon. A kormánypárt kommunikációs igazgatója szerint

Nem tudni, milyen lépéseket fontolgat a kormány, Lantos Csaba energiaügyi miniszter a 24.hu-nak belengette a dinamikus árplafont, aztán pár órával később kiderült, még két hét türelmi idő mellett döntött a kormány.

• Jó dolog-e beavatkozni a piaci folyamatokba? Igaza van a kormánynak?

Erre csak véleményként lehet válaszolni, ami nem biztos, hogy tükrözi a szerkesztőség egészének álláspontját: a politika nem az igazságot keresi, hanem a győzelmet. Ha az üzemanyagárakkal kapcsolatos kommunikációs nyomás eredményt hoz, akkor a politika szerint helyesen jártak el. A kérdés második részére pedig nehéz objektíven válaszolni, tekintettel arra, hogy gazdaságpolitikai megközelítésektől függ a válasz. Egy konzervatív kormány általában a versenyt ösztönzi, a versenyképességet támogatja, és piacpárti lépéseket tesz. (Ráadásul tisztán politikai szempontok alapján inkább az általánosságokat szabályozza, mint az egyedi eseteket – lásd Oakeshott.) Ám tagadhatatlan, hogy bizonyos piaci diszfunkciókat a kormányoknak kötelességük kezelni, de hogy a mostani mennyire az, azt az olvasókra bízzuk.

(Borítókép: Index)