Nincs szufla az árzabálóban, aki olcsóbb élelmiszerekre vár, az nagyot csalódik

A Bárány Lászlóval folytatott beszélgetésben számos iparági, élelmiszer-gazdasági kérdést érintettünk. Többek között szó esett:

• a magyar élelmiszerek brutális drágulásáról,
• valamint arról, hogy olcsóbbak lesznek-e az élelmiszerek a magyar boltokban,
• a téves információkon alapuló „húsfóbiáról”,
• az Ukrajnából érkező olcsó dömpingáruról,
• arról, hogy létezik-e fenntartható élelmiszer-előállítás,
• továbbá, hogy a génmódosított élelmiszerek miként hatnak az emberi egészségre,
• Európa fehérjedecifitjét mennyire ellensúlyozhatja a rovarfehérje,
• és azt is górcső alá vettük, hogy mit kezdenek a hazai agrárcégek a soha nem látott pénzesővel.

Vágjunk mindjárt a közepébe. Az elmúlt évek turbulens gazdasági, társadalmi behatásai mellett – koronavírus-járvány, orosz–ukrán háború, energiaválság, infláció, recesszió – mennyire volt nehéz növekedést fenntartani? Az üzleti eredményt böngészve ez elég jól sikerült.

Az agrár-élelmiszeripar sosem volt könnyű terep, minden korszaknak, így a mostaninak is megvannak a specifikus kihívásai. Két évtizeddel ezelőtt az Európában is megjelenő madárinfluenza tizedelte az állományt, majd a 2008–2009-es gazdasági világválság okozott termelési és értékesítési kihívásokat. A 2010-es években érkezett el az ágazat számára öt-hat nyugodt és jó év, ami azonban némiképp elkényelmesítette az iparági szereplőket. A mostani évtized egy világjárvánnyal rúgta ránk az ajtót, soha nem látott nehézségeket hozva „ajándékul” valamennyi ágazat számára. A legnagyobb és legismeretlenebb kihívást az ellátási láncok megszakadása, valamint egyes alapanyagok elérhetetlenné válása jelentette. A szomszédban zajló háború és az ezzel párhuzamosan kitörő energiaválság, valamint inflációs sokk tetézte a problémát. Ezek korábban nem tapasztalt áremelésekre kényszerítették a szereplőket. Emlékszem, amikor félszázalékos emelés miatt vívtunk ádáz küzdelmet a beszerzőkkel, majd beköszöntött a két számjegyű emelések korszaka. Ez pedig értelemszerűen sokkolta a fogyasztókat.

Olyannyira, hogy európai viszonylatban Magyarországon szállt el leginkább az infláció, benne főként az élelmiszerárakkal. Régóta kérdezgetem az iparági szereplőket, így önnek is felteszem a kérdést: miért nálunk szálltak el leginkább az élelmiszerárak? A leggyakrabban azt a válasz kaptam, hogy a magyar élelmiszergyártás nem versenyképes és nem hatékony. Ez a válasz megállja a helyét?

Az áremelkedés hatása nálunk később csapódott le. A vásárlók látták, hogy elszálltak az árak, csak voltak még elkölthető tartalékaik, így a fogyasztás visszaesése is elhúzódott. Mostanra azonban kiürültek a lakossági perselyek, ami a kiskereskedelmi forgalomban, valamint a vendéglátásban is jól láthatóan visszaköszön. Az élelmiszeriparnak azon túl, hogy szembe kell néznie a csökkenő forgalommal, az Ukrajna felől érkező olcsó dömpinggel is fel kell vennie a harcot.

Hogy a kérdésre válaszoljak:

nem hallottam, olvastam még egyetlen olyan véleményt, elemzést sem, amely minden kétséget kizáró választ adott volna arra, hogy miért toronymagasan nálunk volt a legmagasabb az infláció uniós viszonylatban.

Tény, hogy az általános képet vizsgálva van hová fejlődnie a hazai élelmiszeriparnak, de nem lehet a teljes magyar szektorra, valamint az abban tevékenykedő vállalatokra rásütni, hogy versenyképtelenek lennének. Vannak, akikre illik a jelző, ám vannak világszinten is versenyképes szereplők. Mindez egy konszolidációs folyamatot vetít előre.

A mi esetünk jó példa erre. A Master Good termékeinek kétharmada exportpiacokon talál gazdára. Versenyképesség híján nem tudnánk stabil lábakon állni a nemzetközi piacokon, vagy a McDonald′s legnagyobb csirkehús-beszállítói lenni. Áremelés mellett is gond nélkül értékesítettük termékeinket külföldön, szerénytelenség nélkül ki merem jelenteni, hogy a hatékonyságot tekintve a világ élvonalába tartozunk, ennek fenntartása érdekében minden évben hatalmas összegeket fordítunk gyáraink, termelőegységeink fejlesztésére.

Ukrán dömping, felelős állattartás

Említette az ukrán dömpinget. Ennyire ügyesek a szomszédban, ami az élelmiszeripart illeti, vagy ez az olcsóság minőségdeficittel jár?

Azzal szembesültünk, hogy Ukrajnában teljesen más szabályok mentén történő termelés zajlik, aminek köszönhetően nyomott árú termékkel lepik el az európai piacot, ahogy látjuk például a gabona esetében, de az agrár-élelmiszeriparban is. A baromfi esetében a korábbi 90 ezer tonna helyett 2023-ban 174 ezer tonna áru jött be Ukrajnából. A mennyiség tehát majdnem megduplázódott.

Az utóbbi évtizedekben az uniós törvényalkotás megfontoltan, átfogó bevizsgálást követően tiltotta be bizonyos adalékanyagok használatát – még ha az iparági szereplők sok esetben úgy érzik, hogy túlzásokba estek –, ám a szabályozók jogosan érvelnek azzal, hogy az egészség megőrzése érdekében semmilyen tiltás nem túlzás az élelmiszeriparban.

Biztosan állíthatom, hogy az ukrán termelés számos ponton sérti a vonatkozó uniós jogszabályokat. Magyarországon már régen betiltott vegyszereket használnak, amikkel kétségkívül jobb terményhozam érhető el, de ugyanez igaz az élelmiszer-feldolgozás esetében is. Erre bizonyíték a Németországban történt sajnálatos eset, hogy valaki ukrán szalmonellás csirke elfogyasztását követően lett beteg és vesztette életét.

Itt jön be a képbe a felelős állattartás, miként lehet ezt megvalósítani? Eljutott hozzám olyan információ, hogy előfordul a csirkék nem megfelelő körülmények között tartása, például nem hagyják őket kiegyenesedni annak érdekében, hogy a mellrész vastagabb legyen, ezáltal több húst adjon.

A Master Good 117 éves családi vállalkozás, amely négy generáció óta a Bárány családhoz tartozik. Az egyik legnagyobb erényünk, ami hosszú ideje a baromfitermelés és -értékesítés élvonalában tart minket, az adaptációs képességünk. Igaz ez a baromfitermelésre. A kérdésben felvetett „városi legenda” egyáltalán nem igaz, ránk nézve legalábbis biztosan nem. A legmodernebb technológiát, megoldásokat vetjük be annak érdekében, hogy a csirkét a lehető legjobb körülmények között tartsuk. A csirketelepeket fedett folyosóval kötöttük össze. Az ott dolgozók úgy öltöznek be a munkához, mint az orvosok a műtőben. Zuhanyoznak, és csak teljes ruhacserét követően lépnek be az istállókba. Ezzel kizártuk az ágazatot időről időre nagyon komolyan sújtó madárinfluenzát. Az ólak oldalán végig ablakok húzódnak. Ez nagyságát tekintve százalékos arányban magasabb a szabályozásban előírtnál. Az épületekbe így még több természetes fény szűrődik be.

A búza betakarítása után visszamaradt szalmaszárból készítjük a csirkék alá a kezelt és sterilizált almot. Miért jobb ez? Mert nem sérti fel a csirkék lábát. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az egészséges állat úgy gyarapodjon, ahogy az elvárható.

Fémdobogók, pódiumok, fa ülőrudak, pelletált szalmazsákok és az etetősorokról lelógatott kenderzsinórok is a csirkék jólétét szolgálják. Ezekkel tudjuk aktivitásra ösztönözni a csirkéket, hogy az állatok úgy viselkedjenek, ahogy azt a természetben tennék. Az Európai Unióban egyébként évek óta tiltott a ketreces tartás, tudtommal Ukrajnában például nem…

Nem csak az számít, hol és hogyan neveljük a csirkéket, hanem az is, hogy mivel etetünk. Csak GMO-mentes gabonákból, búzából és kukoricából gyártjuk saját magunk számára a takarmányt. Számos olyan megoldást találtunk ki, mellyel hozzájárulunk az állatok jólétéhez. A baktalórántházi broilertelepünk volt az első, amelyet aztán több tucat másik is követett, ahol világszínvonalú állategészségügyi, állatjóléti és környezetvédelmi gyakorlatokat sikerült kialakítanunk.

A felsoroltakra azért kell kiemelt figyelmet fordítanunk, mert a megrendelőinket, a termékeinket a boltokban vásárlóknak egyre fontosabb szempont, hogy milyen körülmények között nőnek fel a csirkék. Fontos szempont számunkra „concept chicken” tartása. Ez egy olyan sajátos nevelési koncepciót jelent, amelynél a csirke növekedése kiemelt fontossággal bír. Vannak ugyanis olyan vevők, akiknél ez a szempont prioritást élvez, hajlandók többet fizetni azért, hogy lassabb növekedésű, alacsonyabb állatsűrűség mellett nevelt csirkét fogyasszanak.

Elérték a mélypontot az élelmiszerárak

Melyik irány az élelmiszeripar jövője? A kevesebb, de jobb minőségű élelmiszer, vagy inkább a mennyiségi tényező előtérbe helyezése, sok esetben a minőség rovására.

Az európai túlfogyasztó társadalom. A jobb minőségű ételeket, élelmiszereket jellemzően a magasabb jövedelemmel rendelkező társadalmi réteg engedheti meg magának, jellemzően Nyugaton. Amennyiben ezt Magyarország szemszögéből nézzük, akkor először azt a kérdést kell feltenni, hogy nálunk mikor lesznek olyan jövedelmi szintek, aminek köszönhetően honfitársaink is a drágább, ezáltal minőségibb ételek polcain válogathatnak…

Erre a kérdésre biztos, hogy sok magyar várná a választ…

A bérnövekedés dinamikáját látva elmondható, hogyan zárul az olló a nyugati, valamint a magyar fizetések között, ám ez jellemzően a társadalom felső rétegére érvényes. Menedzserszinten már egész közel állnak a bérek, a legalsóbb társadalmi szinten azonban továbbra is óriási a különbség. Márpedig a nyugati országok nem attól jóléti államok, hogy van egy tehetős felső réteg, hanem erős közép- és alsó osztállyal rendelkeznek.

Míg Magyarországon egy felső vezető, illetve egy minimálbérért dolgozó fizetése között akár tízszeres is lehet a szorzó, addig a fejlettebb nyugati társadalomban ez maximum 2,5–3-szoros.

A Master Good végzett egy hat országra kiterjedő bérfelmérést, valamennyi kereseti sávot figyelembe véve, húsz szakmában. Az eredmények azt mutatják, hogy a V4-országok (Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Magyarország) viszonylatában a magyar bérek a szlovák és a cseh keresetek szintjén vannak, míg a lengyel bérszínvonal jóval magasabb. Azt a következtetést vonhatjuk le egy túlfűtött gazdaság esetében, hogy a magasabb munkaerőigény felfelé húzza a béreket. Ez figyelhető meg Németország, Ausztria és legújabban Lengyelország esetében, felkészül Csehország, Szlovákia és Magyarország.

Várhatóan a közép-kelet-európai bérek a jövőben is elmaradnak a nyugatitól, ám záródik az olló, de tíz-tizenöt év távlatában a magyarok is olyan bérviszonyok között élhetnek, amelynek köszönhetően minőségibb élelmiszereket engedhetnek meg maguknak.

A Master Good jelenleg úgy egyensúlyoz a piacon, hogy minden vastagságú pénztárcát kiszolgáljon. Royal termékeinkkel a prémiumkategóriában vagyunk jelen, de a GMO-mentes címkével ellátott termékcsalád is magas minőséget képvisel. Ezt követi a sztenderd, a legalsó kategóriával pedig az olcsó importtal kívánjuk felvenni a harcot. Fontos, hogy a különböző kategóriák árait nem hasraütés-szerűen határozzuk meg, a minőséggel párhuzamosan az inputköltség is emelkedik.

Az is biztosan érdekli a lakosságot, hogy a jövőben milyen élelmiszerárakra számíthatnak.

Az élelmiszerárak a korábbi csúcsokról kissé visszaereszkedve elérték a legalacsonyabb pontot. A piac és a szabályozók részéről volt egy erre való törekvés, amiben az áruházak partnerek voltak. Nemcsak a polci, hanem a beszállítói árakat is igyekeztek csökkenteni, és ez meg is történt.

Innen azonban már nem lesz lejjebb, el kell felejteni, hogy az árak visszatérnek a magas inflációs környezet előtti szintekre.

A tőzsde mérsékelt emelkedést prognosztizál a 2024-es betakarítású gabonákra. Az árakat befolyásolja az ukrán gabonaimport, ami ha kevesebb lesz, akkor az árak emelkedhetnek, hiszen a piaci nyomás csökken. Ehhez hozzájön még az ágazati bérek további emelése, amit már nem tudnak a szereplők kigazdálkodni áremelés nélkül. Mindez elsősorban nem az idei, hanem a következő évben fejti ki hatását. Amiből az következik, hogy

a mostanihoz képest 2025-ben magasabb árak várhatók a boltok polcain.

A drágulás már az idei negyedik negyedévben felütheti fejét, megágyazva a jövő évi áremeléseknek. Abban bízunk, hogy a magyar bérek növekedése kompenzálja az árak emelkedését, ezáltal a fogyasztás sem csökken, sőt bővül.

Téves információkon alapuló „húsfóbia”

Gyakorlatilag önálló branddé vált az élelmiszeriparban a GMO-mentesség. Miért fontos, hogy egy élelmiszer ne tartalmazzon génmódosított összetevőket?

Az Európai Unió legtöbb országa – köztük Magyarországgal – megtiltotta a génmódosított növények termesztését. A mai modern állati takarmányozás azonban elképzelhetetlen olyan magas fehérjetartalmú növények nélkül, mint a szója, amit Európában jóval drágábban és az időjárási viszonyok miatt korlátozott mennyiségben lehet előállítani, mint Dél-Amerikában, ahonnan viszont szinte kizárólag génmódosított szóját lehet behozni. Ebben az esetben két út lehetséges egy takarmánygyártó cég előtt: Dél-Amerikából importált olcsóbb, de génmódosított szóját kever a takarmányba, amitől már ugrik is a GMO-mentes élelmiszer. Vagy – ahogy a Master Good is eljár – inkább a drágább európai szója mellett tesszük le a voksunkat, cserébe GMO-mentes terméket bocsátunk a fogyasztók rendelkezésére. A drágább takarmány természetesen negatívan jelenik meg a profitoldalon, ám azt tapasztaltuk, hogy megéri fenntartani ezt a rendszer, mert a megrendelői oldal többsége kifejezetten a GMO-mentes termelésből származó termékeket preferálja. A hazai húsiparban hozzánk kötődik az első GMO-mentes címkével ellátott termékek forgalmazása.

A génmódosított élelmiszerek miként hatnak az emberi egészségre? Van bizonyíthatóan negatív hatásuk?

Számos tanulmány, cikk, vélemény született már ezzel kapcsolatban, ám megnyugtató válasz, tudományos konszenzus nem alakult ki. Évtizedes kutatások szükségesek ahhoz, hogy kiderüljön, mi történik, ha az ember DNS-ébe beépülnek a génmódosított termelésből származó láncok. Ám épp ez az aggasztó benne, hogy gyakorlatilag sötétben tapogatózunk a tekintetben, miként hatnak az egészségre. Jelenleg azonban a mérleg egyik oldalán egy ismert, míg a másikon egy ismeretlen, kockázatos eredetű termék áll, a vásárlónak kell eldöntenie, melyiket választja.

Európa fehérjedecifitjét mennyire ellensúlyozhatja a rovarfehérje? Kiválthatja a rovar a szóját vagy a csirkét?

A rovarfehérje-gyártás folyamata ugyanúgy zajlik, mint a húsipari melléktermékek feldolgozása. A lárvákat levessé főzik, majd trikantálják, vagyis vízre, zsírra és fehérjetartalmú lére választják szét. Utóbbi bepárlása után jutnak lisztállagú termékhez. A csirkénél a következőképp néz ki a metódus: a vágóüzemi melléktermékekből (bél, lágy testrészek, fej, láb, stb.) magas hőfokon (120 fok), nagy nyomás alatt gyakorlatilag egy levest készítünk. Ebben a környezetben még a csont is folyékony állagúvá válik. Ezután szétválasztjuk a vizet, a folyékony zsírt és a maradék, fehérjében dús levet. A víz szennyvízként végzi. A zsírból zsír lesz, ezt az állateledel-gyártásban használjuk. A maradék, fehérjében dús levet pedig bepároljuk, szárítjuk és egy nagyon magas, 70 százalékos fehérjetartalmú, lisztállagú végterméket kapunk, amit ugyancsak állateledel gyártásához használunk.

A másik a gazdasági szempont. A rovarfehérjéből készülő terméknek olcsóbbnak kéne lenni, mint a szójának, ami szintén elképzelhetetlen. Saját kutatásunk is alátámasztja, hogy a rovarfehérje előállítása rendkívül energiaigényes, ezáltal a magas energiaárak okán költséghatékonyságban sem veszi fel a versenyt a csirke- vagy a szójafehérjével, ráadásul a magas energiafelhasználás miatt a fenntarthatósági kritériumok sem teljesülnek.

Génmódosított élelmiszerek, rovarfehérje, de folytatom a sort: 3D nyomtatott ételek, műhús. Ezek milyen hatással vannak egyrészt szintén az egészségre, másrészt miként illeszkednek a fenntarthatóság elvárások sorába? Valóban le kell szokni a húsevésről a bolygó érdekében?

Az a vád érte a húsipart, hogy a hústermékek előállítása hatalmas karbonlábnyomot hagy maga után, ezért indultak el néhányan a húsmentes vagy húst helyettesítő alternatívák útján. Mindebben óriási ferdítést, sok valótlan információt látok. Olvastam például egy kutatást, mely szerint Hollandiában a 18 év alatti lányok 40 százaléka mondott le a húsfogyasztásról a bolygó megmentése érdekében, tették mindezt téves információk alapján. Először is nem lehet összemosni a húsipar összes szereplőjét. A marhahús, a sertéshús, a hal és a csirkehús előállítása között nagyon markáns különbségek vannak.

A csirkehús előállítása az egyik legkevésbé megterhelő a környezet számára.

Érdemes összevetni a többi iparággal is. Nagyobb az ökológiai lábnyoma a csokoládé, a kávé előállításának, mint a csirkehús termelésének, és a rizstermelés is szinte hasonló szén-dioxid-kibocsátással jár.

Ezzel párhuzamosan azt is meg kell vizsgálni, hogy ha valaki teljesen lemond a húsról, az, amivel pótolja a fehérjeszükségletét – hiszen a fehérjére minden embernek szüksége van –, és az alternatíva mekkora ökológiai lábnyommal bír. A számok azt igazolják, hogy száz gramm fehérjére vetítve az alma, a paradicsom, a sajt, a tej, a banán fogyasztása mind jobban terheli a bolygót, mint ha valaki csirkét enne. A média felelőssége is, hogy ezt az információt eljuttassa a fogyasztókhoz, akiknek fel kell ismerniük, hogy a csirkehús fogyasztása nem károsítja jobban a Földet, mint egyéb növényféléké.

Mi a helyzet a műhússal? Olaszország már betiltotta, és erre készül Magyarország is, bár az ez irányú ígéreteket egyelőre nem követték tettek. Ön szerint helye van a táplálkozásban?

Kezdjük ott, hogy jelen pillanatban a műhúst nem lehet gazdaságosan előállítani. Nagyon sok pénzért hoztak létre laboratóriumban néhány grammnyit. A műhús nagyon divatos, pontosan azért, mert annyira elrugaszkodott a valóságtól, hogy az emberek fantáziáját izgatja. Jelenleg és az elkövetkezendő néhány évtizedben azonban egyszerűen nincs üzleti realitása. Már csak azért sem, mert valójában mi is szólt eredetileg a műhúsfogyasztás mellett? Azt mondták, hogy ennek alacsonyabb a karbonlábnyoma. Illetve esetleg állatjóléti szempontok, de valljuk be ez utóbbi a lakosságnak csak egy nagyon kis százalékát érdekli.

Az ember egész éves húsfogyasztásának – beleértve a marhahúst is – teljes karbonlábnyoma akkora, mint egy Budapest–Brüsszel út oda-vissza repülővel.

Évezredek óta eszünk húst. Ennek morális kérdése már sokszor felvetődött ugyan, de túlléptünk rajta, ám a műhússal kapcsolatban is számos morális kérdés felvetődik. Sajnos a húsmentes étkezéssel a legtöbben divathullámot lovagolnak meg.

Amennyiben a műhússal le is számolunk, kihúzható  azon  kritikusok méregfoga, akik megkérdőjelezik az élelmiszer-termelés és -előállítás fenntarthatóvá tételét?

Ez év végével a teljes cégcsoport – ami magában foglalja az állattenyésztést, -keltetést, -hízlalást, továbbá a takarmánygyártást, a primerfeldolgozást, a készítménygyártást, a trágyafermentálást, valamint az állati eledel gyártását – villamosenergia-felhasználásának 40 százaléka zöldforrásból származik. Fontos, hogy mindez nem kiszervezéssel történik, ami például azt jelenti, volt is ilyen eset, hogy egy nagyvállalat vásárolt 500 hektár erdőt, mondván, hogy az abból származó szén-dioxid-megkötés ellensúlyozza a cég kibocsátást. Ezt hívják zöldre festésnek (greenwashing), hiszen ez az erdő eddig is ott volt, és eddig is hozzájárult a kibocsátás-csökkentéshez, megvásárlásával a vállalatnak nem lett kisebb a karbonlábnyoma.

Összességében azonban az agrárium és az élelmiszeripar szereplői nagyon sokat tettek azért, hogy megvizsgálják, hogyan tudnák csökkenteni termelésük lábnyomát.

A Master Good által előállított és forgalmazott csirkehúsnak alacsonyabb a karbonlábnyoma, mint a vegán húspótló terméké. Ennek hivatalos igazolásával kapcsolatban épp most zajlik egy vizsgálat. Várjuk az eredményt, amit mindenképp a lakosság figyelmébe ajánlunk majd.

Soha nem látott pénz érkezik

A környezeti mellett technológiai hatások is érik az agrár-élelmiszeripart. Miként csapódik le az iparágban a digitalizáció, vagy a legújabb, immár mindennapjaink részét képező „őrület”, a mesterséges intelligencia?

Magyar és nemzetközi cégekkel, egyetemekkel vettük fel a kapcsolatot, hogy felmérjük, miként tudjuk bevonni a termelésbe a mesterséges intelligenciát, hogy azt ezáltal még hatékonyabbá, biztonságosabbá tegyük. A holland Wageningen, valamint a brit Cambridge Egyetemmel közösen egy istállóba telepített kamerarendszeren dolgozunk, amelyen keresztül nyomon követjük az állatok teljes életciklusát, egészen a feldolgozóüzembe szállításig. A mesterséges intelligencia analizálja őket, ezáltal baj esetén sokkal gyorsabban tudunk beavatkozni.

Minden iparág küzd a munkaerőhiánnyal, mind az alacsonyabb, mind a magasabb hozzáadott értékű munkakörök esetében. Hogyan áll a Master Good ezen a fronton?

A munkaerőhiány jelenléte valós az iparágban, cégünk azonban jelenleg nem panaszkodhat. Néhány évvel ezelőtt komoly nehézségek adódtak az alacsonyabb hozzáadott értékű, betanított munkakörökben. Ennek enyhítésére elsők között hoztunk be külföldi munkavállalókat, még a koronavírus-járvány kitörése előtt. Minden munkakört igyekszünk megbecsülni, és munkájukat a piaci versenytársaknál magasabb fizetésekkel honorálni, legyen az külföldi, magyar, betanított vagy szakképesítést igénylő munkakör.

Iparági vélemények szerint az idei semleges év lesz a hazai agráriumban, azonban a 2025–2029 közötti időszak a konjunktúráról szól, köszönhetően többek között a vidékfejlesztési támogatások kibővített konstrukcióinak, valamint az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP) rövidesen megnyíló mintegy 1500 milliárd forintnyi beruházási pályázati keretének. Szakértői szemüvegen keresztül nézve mire célszerű költeniük a támogatást a vállalkozásoknak?

Valóban, soha nem látott anyagi források állnak rendelkezésre, de szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy a jelenleg nem hatékonyan működő üzemek hatékonyságnövelésre tudják fordítani a támogatást. Miért?

Mert ezek a vállalatok elsősorban a versenyképes tudás hiánya miatt nem működnek hatékonyan, és nem versenyképesek. E tudás nélkül pedig nem tudják, milyen fejlesztéseket kell végrehajtaniuk, hogy behozzák hátrányukat. Ott, ahol nem alakult ki az a módszertan, miként lehet a tudáshiány által okozott lyukakat betömni, nem hiszen, hogy segít a támogatás.

Azt a kevés céget azonban, amelyek európai vagy akár világszínvonalon termelnek, még versenyképesebbé tehetik ezek a támogatások. Ezáltal növekszik a magyar élelmiszer-termelés outputja, összességében pedig jelentős fejlődésen megy keresztül a hazai agrár-élelmiszeripar.

Ha már Európai Unió, mit gondol az EU agrárpolitikáját kritizáló, kontinensszerte zajló gazdatüntetésekről?

Számos olyan dolog van, amiben igazuk van a gazdáknak. Amiért én magam is neheztelek – ahogy mindenki, aki agráriumban dolgozik –, hogy az EU folyamatosan az agrár-élelmiszeripart áldozza be azokon a tárgyalásokon, amelyeken más kontinensek országaival kíván kereskedelmi megállapodásokat kötni. Sokszor a sokkal erősebb lobbierővel rendelkező iparágaknak, például a gépgyártásnak vagy az autóiparnak kedveznek. Brazíliának vagy más harmadik világbéli országoknak nem tudnak mást felajánlani uniós termékekért cserébe, mint az EU agrár-élelmiszeripari piacát. Ezért utat nyitnak feléjük, és ennek bizony az európai uniós agrár-élelmiszeripar a kárvallottja.

A másik probléma, hogy az Európai Unió olyan magas és szigorú klímavédelmi célokat tűzött ki, mint sehol máshol a világon. Mondhatnánk, hogy ezt így is kell, hiszen Európának mindig fényt kell gyújtani az alagútban, és irányt kell mutatni a világnak. Mind a cégünk, mind a családunk elkötelezett a klímavédelem mellett, és kiemelt célunk, hogy a Master Good tíz éven belül az iparágban a legalacsonyabb karbonlábnyommal működő céggé váljon az egész világon.

Azt viszont látni kell, hogy az Európai Unió versenyképessége folyamatosan csökken. Ezen a kontinensen az angolokkal együtt 500 millió ember lakik, a Földön ehhez képest 8 milliárd.

Ezek a tüntetések pontosan arra irányulnak, hogy az Európai Unió ne tegye teljesen tönkre a saját agrár-élelmiszeriparát. Amennyiben az a cél, hogy a bolygónk legzöldebb kontinense legyünk, akkor az EU-nak kötelessége lenne megvédenie azokat a szereplőket, akik ebben együttműködnek velük és elkötelezettek. Nem szabad teljesen ráengedni a más kritériumrendszerben működő és sokkal magasabb szén-dioxid-lábnyommal termelő agrár-élelmiszeripari szereplőket az európai piacra.

Orbán Viktor miniszterelnök év elején arról beszélt, hogy meg kell támogatni a nemzeti bajnokokat, akik hazahozzák a külföldön megtermelt profitot. Az interjú alapján talán nem földtől elrugaszkodott a kérdés, hogy a Master Good kér-e széket a bajnokok asztalánál?

Nem címekért dolgozunk. Világos vízióval rendelkezünk a jövőt illetően, ezen stratégia mentén haladunk céljaink felé. Természetesen örülünk annak, ha tevékenységünkkel hozzájárulunk a nemzet gyarapodásához, és megtisztelő, ha valaki a nemzeti bajnokok közé sorol minket, de a Master Goodot nem ez motiválja.

(Borítókép: Bárány László, a Master Good ügyvezető tulajdonosa. Fotó: Tövissi Bence / Index)