Ilyen az, amikor egy ország jól sáfárkodik a talpa alatt lévő kincsekkel

Egy évszázaddal ezelőtt Norvégia egy közepesen fejlett európai ország volt, amely főként a halászatból tartotta fenn magát. Gazdasági felívelésének első lépését az északi-tengeri kőolaj- és földgázlelőhelyek felfedezése jelentette az 1960-as években. 

Az ország felismerte a fosszilis energiahordozókban rejlő lehetőségeket, és hamar államosította az olaj termelését és eladását. Oslo emellett engedélyezte a privát olajcégeknek a további olajmezők felderítését 50 százalékos állami részvétel ellenében, ezzel garantálva a külföldi cégek bevonzását az olajkitermelés felügyelete mellett.

Norvégia a világ 13. legnagyobb olajtermelője és 9. legnagyobb földgáztermelője, ami a mindössze 5,5 millió fős népességéhez képest rendkívül figyelemreméltó

– világított rá Bácsi Attila, a Makronóm Intézet elemzője. Hozzátette, az olajipar az ország teljes exportjának több mint 75 százalékát adja. Az olajfinomítás magas színvonala miatt Norvégia nem csak a saját termelését, hanem nagy mennyiségű importnyersolajat is feldolgoz.

Mesés vagyonra tett szert Norvégia

A szakértő emlékeztetett, az ország részesedése az EU-s olajimportból a háború előtt folyamatosan csökkent, a 2000-es évek elején még csaknem 20 százalék volt, és 2020-ra már 10 százalék alá esett.

A gázexportból származó jövedelmek 130 milliárd dollárra ugrottak 2022-ben, ami majdnem háromszorosa volt az előző évinek, és több mint tízszerese a 2020-as értéknek.

Norvégia 2023-ra már biztosította a teljes EU-s gázimport (vezetékes és cseppfolyós) 30 százalékát. A gáz mellett a kőolaj is fontos szerepet játszott az Oroszország elleni szankciókban, így Oslo olajexport-bevételei másfélszeresükre, 54 milliárd dollárra emelkedtek. Ami ennél is érdekesebb, hogy mihez kezd Norvégia a fosszilisek eladásából felhalmozódó mesés vagyonnal.

Olajozott jóléti rendszer

A hirtelen jött, nagy mennyiségű olajból befolyt pénzt Norvégia egyedi módon használja fel. Míg más országok nagymértékű szociális juttatásokat vagy fényűző látványosságokat építettek, addig

Bácsi Attila arra is rámutatott, hogy a norvég olajalap a világ legnagyobb szuverén vagyonalapja, értéke megközelítőleg 1400 milliárd dollár. Az alap 69 országban, több mint 9 ezer cégben birtokol részvényt, így a világ összes részvénytársaságának 1,5 százalékát birtokolja. Emellett számos technológiai és zöldfejlesztést is jelentősen felgyorsít az országban.

Norvégia szerepe felértékelődött

Az ország szerencséje itt még nem fullad ki, ugyanis nemcsak a szénhidrogének, hanem az egyéb nyersanyagok terén is megnyerte a geopolitikai lottót, ezzel pedig bebiztosította magának a vezető szerepet a karbonsemleges korra is.

Tavaly ugyanis felfedeztek egy legalább 70 milliárd tonnányi foszfátot tartalmazó lelőhelyet

– világított rá Bácsi Attila. A tartalékok értékét nagyjából 24 ezer milliárd dollárra becsülik, ami a kőolajtelepeknél is nagyobb értéket jelent. A foszfát az egyik legfontosabb anyag, amelyet a lítiumion-energiatárolók egyik típusában, az úgynevezett LFP-kben (lítium-vas-foszfát) használnak. Emellett a foszfát a műtrágyák egyik legfontosabb alapanyaga is – magyarázta a szakértő.

A foszfát mellett számos más ritkaföldfém és egyéb kritikus nyersanyag is megtalálható az országban, többek között grafit, kobalt, nióbium, a platinacsoportba tartozó elemek, titán, vanádium, földpátásványok, réz és nikkel, ráadásul folyamatosan fedeznek fel új készleteket

– folytatta. Júniusban az Index is írt róla, hogy jelentős ritkaföldfém-lelőhelyet találtak Norvégia déli részén egy egykori tűzhányó belsejében. A Fen Carbonatite Complex nevű lelőhely, amely a Norsjö-tó partján fekszik, egy 580 millió éve működő vulkán két kilométer átmérőjű, ásványokban gazdag, megszilárdult magmát tartalmazó csatornája. A próbafúrások 468 méteres mélységig mutattak ki érceket, amelyek minden jel szerint tengerszint alatt 1000 méterig vagy még tovább folytatódnak.

Magyarország kevésbé szerencsés 

A szakértőt lapunk arról is kérdezte, hogy Magyarország át tud-e venni valamit a norvég modellből. Azt a választ kaptuk, hogy a megfelelő nyersanyagkészletek hiánya nem teszi lehetővé a norvég modell egy az egyben történő átvételét.

Természetes jelenség, mint ahogy a magánéletben sem indul mindenki egyenlő feltételekkel, a kedvező természeti adottságokkal ellátott országok kevesebb erőfeszítéssel is jobb gazdasági eredményeket érnek el

– mutatott rá Bácsi Attila. A kedvezőbb adottság jelenthet nyersanyagkészleteket is, mint például a Perzsa-öböl menti arab monarchiák esetében, vagy geopolitikailag kedvező földrajzi helyzetet, mint a fontos kereskedelmi útvonalon fekvő Szingapúrnál vagy a két óceán által védett Egyesült Államoknál. A kedvező adottságokból azonban korántsem következik a gazdasági siker és a jólét, mint ahogy azt a komoly kőolajkészleteket diszponáló, azonban rendkívül turbulens Venezuela esete is mutatja.

Másban kell kiemelkedőnek lennünk

A Magyarországhoz hasonló adottságokkal rendelkező országok számára a tudásalapú gazdaság ellensúlyozhatja a kevésbé kedvező adottságokat, a természeti erőforrások helyett a humántőkéből származó lehetőségek kihasználása jelenthet megoldást. Ugyanakkor a földrajzi pozíciónk nyújt némi előnyt:

• Magyarország számára fontos versenyelőnyt jelent az EU legfejlettebb tagállamaihoz való földrajzi közelség.
• Hazánk emellett összekötő szerepet tölthet be Európa nyugati és keleti fele között,
• és itt haladhatnak el a szárazföldi kereskedelmi útvonalak a Balkánon át a Közel-Kelet, valamint Kelet-Ázsia felé.

Norvégia a domborzati adottságai miatt nagymértékben támaszkodhat a vízenergiára – ez számunkra nem járható út. Ugyanakkor Magyarország globális szinten is az élen jár a napenergia felhasználásában. A primer energiafogyasztásban a napenergia 2023-ban már 6,7 százalékot tett ki, amivel hazánk világszinten az ötödik helyre futott be – emlékeztetett Bácsi Attila. Hozzátette, hogy a geotermikus energia kiaknázásában rejlik még komoly potenciál, illetve a fosszilis energiahordozókhoz képest szintén kevéssé szennyező atomenergia stabilan és kiszámíthatóan biztosítja a primer energiafogyasztás több mint 15 százalékát.

(Borítókép: Longyearbyen, Norvégia. Fotó: Soeren Stache – picture alliance / Getty Images)