Óriási üzlet lehet a boltoknak a palackok visszaváltása, mégis hagyják, hogy ússzunk a szemétben

„A boltok úgynevezett kezelési díjat kapnak visszaváltott palackonként, cserébe a feladataik közé tartozik az automaták környezetének a tisztán tartása, a megtelt zsákok cseréje, valamint hogy jelezzék a gépek esetleges üzemzavarát” – többek között ezt válaszolta a Mohu, Magyarország első számú hulladékkezelő cége a megkeresésünkre. A Mol Csoport leányvállalatával és több, piacra rálátó forrásunkkal igyekeztünk számos kérdést tisztázni az elmúlt időszakban felbukkanó szemétbegyűjtésről szóló vélt vagy valós problémáról.

Elsőként azt érdemes tisztázni, az új rendszer alig másfél hónapja működik élesben, törvényszerű, hogy ezt jelenleg mindenki még csak tanulja. Az is tény, hogy számos nemzetközi tapasztalat megerősítette, a kialakított rendszer a leghatékonyabb módja annak, hogy elérjük az italcsomagolások visszagyűjtésének és újrahasznosításának a kellő arányát, azaz a minimum 90 százalékot.

Mindenki megkapja a pénzét?

„Az első hetekben kiderült, számos olyan bolt van, ahol jóval nagyobb a visszaváltások száma, mint ahogy azt előzetesen megbecsülték” – fogalmazott az Indexnek a Mohu. Viszont nagyon jó dolog, hogy ilyen sok palackot szeretnének az emberek visszaváltani, az új tapasztalatokhoz alkalmazkodnia kell a boltoknak és a Mohu logisztikájának egyaránt. Jelenleg Magyarországon a szektorban az egyik legnagyobb szemléletváltás zajlik.

Pár hét alatt napi több millióra nőtt a visszavitt palackok száma, és a jövőben feltehetően ez tovább növekszik. Érdemes kiemelni, természetesen mindenki jobban örült volna, ha nem a nyári időszakban élesedik az új rendszer, hanem tavasszal, de az italgyártók a megfelelő felkészülésük érdekében átmeneti időszakot kértek.

A Mohu a nemzetközi viszonylatban megszokott visszatérítési lehetőségeken is újított, ugyanis banki átutalást lehet választani a visszaváltási díjakra. Ez Európában egyedülálló, és ahogy a hulladékgazdálkodás, úgy az applikáció is sokszereplős játék – a vásárló, az automatát üzemeltető kereskedő, a Mohu bankja, valamint a vásárló pénzintézete. És a rendszert sok kritika is érte. Eddig hatszázezren regisztráltak az applikáción, több százezer utalást vezényelnek le naponta. A vállalat szerint ez önmagában nagy siker. Amennyiben elindult az utalás, úgy biztos lehet abban a vásárló, hogy a pénzét megkapja – összegezték lapunknak, majd kiemelték:

A Mohu korábban már jelezte, extra leterheltségnél elképzelhető, hogy lassabban érkezik meg az összeg a bankszámlára. A napi akár több százezres visszautalási tranzakcióhoz képest azonban elenyésző azoknak a száma, akik késve kapják meg az összeget. Azonban a célunk egyértelmű: 30 másodpercen belül történjenek majd meg az utalások

– válaszolták a megkeresésünkre, amikor arról érdeklődtünk, hogyan történhet meg, hogy a visszaváltási díj elszámolásánál egyesek késve, akár napokkal, sőt hetekkel később jutnak hozzá a pénzükhöz.

Ugyanakkor érdemes egy számítás erejéig visszatérni oda, hogy az automatáknál a kezelési díj az információink szerint 7,5 forint egy visszaváltott palack esetében, a boltok ennyi pénzt kapnak palackonként az automata üzemeltetéséért. Ha abból indulunk ki, hogy egy nagyobb boltban naponta ötezer palackot váltanak vissza, akkor ez azt jelenti, hogy átlagosan 37 500 forintot kap az üzlethelyiség. Ez egy hét alatt 262 500 forintot, havi szinten 1 millió 50 ezer forint jelent.

Ehhez hozzá kell adni, hogy a vásárlók 80-90 százalékban a boltban levásárolható vócsert választják az automatánál – így a visszaváltási díjat csak az adott boltban, esetleg bolthálózatban lehet elkölteni. Ez a napi ötezer palack 80 százalékánál napi 200 ezer forintot, és ha négy héttel számolunk egy hónapot, 5 millió 600 ezer forintot jelent, amit csak a boltban vagy a bolthálózatban vásárolhatnak le. A vócserekkel és a kezelési díjjal együtt napi 5000 palacknál 6 millió 650 ezer forint havi pluszbevétellel számolhat egy üzlethelyiség.

Akárhogy számoljuk: bőven kereshetnek ezen a boltok annyit, hogy akár – a profiton túl – egy külön embert alkalmazzanak az automaták napi üzemeltetési, tisztítási, ürítési feladatainak ellátására – ez egyébként jogszabályban rögzített feladatuk is.

A vissza nem váltott 50 forintokat a Mohunak üzemeltetésre, fejlesztésre kell költenie, csökkentve ezzel – a gyártói felelősség elve mentén – az italgyártók által fizetendő, a rendszer üzemeltetésének finanszírozását egyébként biztosító szolgáltatási díjakat. Minden más hangulatkeltéssel ellentétben ez nullaforintos „játék” a vállalat életében.

A Mohunak teljesítenie kell az EU-s célokat, csak rosszul jár azzal, ha nem váltanak vissza elég palackot. Arról, hogy az egész hulladékgazdálkodás az első időszakban mennyibe kerül a Mohunak, sokat elárul az a tény, amely a Mol Csoport legfrissebb negyedéves jelentéséből kiderült: veszteséget könyvelt el eddig ebben az évben a Mohu, amiben szakértők szerint nagy szerepe volt a DRS rendszer kiépítésének. Tőzsdei szakértők megerősítették, a Mohunak és a Mol Csoportnak hosszú távon érheti meg a hulladékgazdálkodás, ha már a régióban kiépül a körforgásos gazdaság, ez eleinte azonban komoly költségeket jelent.

Mit értek el eddig?

A Mohu 4,5 millió háztartás 2 millió gyűjtési pontján keletkezett és 1,2 millió gazdasági társaság által termelt hulladék begyűjtéséért és kezeléséért felelős. A vállalat megalapítása előtt ennek mintegy felét Magyarországon egyszerűen lerakták, vagyis eltemették, és csak egyharmadát hasznosították újra. A Mohu feladata, hogy az újrahasznosítást 65 százalékra növelje, a lerakást pedig 10 százalékra csökkentse – csak a tisztánlátás miatt fontos itt megjegyezni: ezek egyben európai uniós célok is.

Európában a kommunális hulladék 49,6 százalékát komposztálták vagy hasznosították újra 2021-ben, ez 3,6 százalékpontos növekedés 2017-hez képest, és a hulladék mennyiségében minden elemzés további növekedést vár. Az unió 2030-ra 60 százalékos célt tűzött ki a települési hulladék újrahasznosítására.

„A hulladék érték. Régen tulajdonképpen nem létezett hulladék a falvakban a ház körül, mert mindennek megvolt a helye. A fogyasztói társadalommal azonban nagy mennyiségű hulladékot kezdtünk el termelni: textilt, műanyagot, elektromos eszközöket, csomagolóanyagokat. Ezt kell most ipari eszközökkel újrahasznosítani és véget kell vetni a pazarlásnak” – mondta korábban az Indexnek Pethő Zsolt, a Mohu vezérigazgatója, aki nem takargatta azt sem, hogy a hulladékgazdálkodás egyben lehetőség is a vállalat számára. „Olyan rendszert építünk, amely a lehető legjobban használja fel az ország évi 4-5 millió tonna települési szilárd hulladékát, ami a teljes hulladék egynegyede” – összegezte.

A vállalat most azt közölte, az előzetes adatok alapján a működésük első félévében a korábbi újrafeldolgozási arány csaknem 2 százalékponttal 34 százalékra, a kiemelt hulladékok – papír, műanyag, fém, üveg – esetében az elkülönített begyűjtési aránya 8 százalékponttal nőtt. „Hangsúlyoznunk kell, hetek vagy hónapok alatt nem lehet megváltoztatni azt a rendszert, ami évtizedekig rosszul működött. Többek között ezért szükséges a 35 éves koncesszió, mert a lakosság szemléletváltása és edukációja is szükséges. A megfelelő hulladékgazdálkodással mindenkinek feladata és teendője van. Nemcsak az embereknek, hanem a gyártóknak és azoknak a vállalkozásoknak is, akik ebben az iparágban dolgoznak” – összegezte a vállalat.

Az egyik iparági forrásunktól pedig azt is megtudtuk, hogy

• a papírhulladékok elkülönített begyűjtése 22 százalékkal nőtt;
• a műanyagok esetében 4 százalékos növekedés tapasztalható;
• „a fémhulladékoknál árnyalja a képet, hogy korábban az építési és bontási hulladékot is ide sorolták, illetve hogy tavaly a koncesszión kívül is értékesíthették a hulladékbirtokosok a fémkészleteiket” – fogalmazott forrásunk, de 2024 elejétől folyamatos növekedés látható ebben az anyagáramban is;
• az üveg frakciónál 50 százalékos növekedést könyvelhető el;
• az elektronikai hulladékoknál 16 százalékos emelkedést jelentettek legutóbb;
• a biológiailag lebomló hulladékok gyűjtése pedig szintén 8 százalékkal növekedett.

Összegezve, a koncesszió beindulásával, szinte minden frakció esetében növekedést tapasztaltunk az utolsó teljes évhez, azaz 2022-es esztendőhöz képest. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a korábbi hulladékkezelési rendszer szétaprózódott és pazarló volt, egyes működési forma nagyon költséges volt, évente 40-50 milliárd forint veszteséget termelt az államnak, miközben a hasznosítási célokat sem sikerült teljesíteni.

A 2021-ben hulladékgazdálkodási közszolgáltatás keretében összegyűjtött összes települési hulladék mennyisége 3 270 586 tonna volt, ebből 2 414 738 tonnát vegyes hulladékként gyűjtöttek be. A vegyesen begyűjtött hulladék rendkívül nehezen és költségesen hasznosítható, ezért kiemelt cél az elkülönített gyűjtési arány drasztikus növelése.

Szombat lehet a nyerőnap?

Ennek ellenére sokan megírták: évtizedes távlatokból nézve az újrahasznosításban a Mohu nem tudott segíteni. Azontúl, hogy nagyon rövid időtávon kérik számon a vállalattól az eredményeket, a fenti adatok egyáltalán nem ezt mutatják. Teljesen természetesen vannak olyan érdekek, akiknek a korábbi rendszer nagyon sok lehetőséget adott – valljuk be, a hulladék mindig nagy üzlet volt –, de a korábbi rendszerrel nem sikerült volna elérni a környezetvédelmi célokat.

A hazai fémhulladékok helyzete rendkívül sok szempontból elkeserítő volt, amiről számos régi és újabb cikk is tanúskodik, de még közvetlenül a koncesszió indulása előtt is ijesztő volt a helyzet. Ennek köszönhetően vannak olyan érdekek, amelyek tiltakoznak egy transzparens, a hulladékokat és azok kezelését rendszeresen vizsgáló, mérő, ellenőrző rendszer ellen. Így nem véletlen, hogy ezek a környezetre roppantul káros állítások napvilágot látnak – ne feledjük, a hulladék óriási üzlet.

„Ugyanakkor viszont nagyon fontos jelzője, hogy a fémhulladékok piacát évtizedek óta szakszerűen kezelő és azokkal megfelelően foglalkozó cégek, mint például a MÉH Zrt., a Mü-Gu vagy az UD Stahl, már hivatalosan is a Mohu partnerei, és a koncessziónak megfelelően sikeresen működtetik vállalkozásaikat” – fogalmazott az egyik forrásunk, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy

Ha nagyon diplomatikusak akarunk lenni, akkor annyi jelenthető ki, hogy felvetődik az objektivitás kérdésköre. Arról nem is beszélve, a 10 évvel ezelőtti újrahasznosítási adatokhoz hasonlítani a mostani adatokat, leginkább hangulatkeltésre alkalmas, mintsem szakmai alapon nyugvó párbeszédre, ami igazán segítené a zöldátállást.

Szakértők ugyanakkor rámutattak, 2020 előtt csak az eleve elkülönítetten gyűjtött csomagolási hulladékra vetítették az újrahasznosítási arányokat, míg most már a teljes keletkező csomagolási hulladékra kell számolni, holott az újrafeldolgozhatóság szempontjából nagyon nem mindegy, hogy az a kartonpapír a szelektív vagy a vegyes kukában végzi. Ráadásul, ha ismét óvatosan akarunk fogalmazni, akkor kijelenthető,

A Mohunak csokorba szedtük az elmúlt időszakban megjelent bírálatokat a begyűjtési arányokkal kapcsolatban is. Kérdésünkre pusztán annyit válaszoltak: „az indulása jól sikerült, nem volt fennakadás, leszerződtünk több száz partnerrel, megkezdődött a munka. A cél a 65 százalékos újrahasznosítási és a 10 százalékos lerakási arány elérése. Mindkettőben komoly eredményeket tudunk felmutatni. Az egységes rendszer a leghatékonyabb módja az EU-s célok elérésének és a környezetvédelmi elvárások teljesülésének.”

Zárásként a Mohutól bekértünk hivatalos adatokat. A visszaváltási rendszerrel kapcsolatban elmondható, hogy immár 4 milliót meghaladó visszaváltás történik naponta, ami komoly arány, pláne annak tükrében, hogy a szezonalitástól függően, napi 7-9 millió palackról, dobozról, üvegről beszélünk, ami keletkezik a kereskedelemben. Ez évi 3 milliárd italcsomagolást jelent. Vagyis további növekedésre számítanak. A szlovák és a balti államok tapasztalatai is azt mutatták, hogy az emberek és a boltok hamar megszokják az automatákat, ahogy látjuk pár hónap, és ez a rendszer is gördülékenyen működhet.

(Borítókép: REpont visszaváltó automata. Fotó: Szollár Zsófi / Index)